Petőfi Népe, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-11 / 238. szám
PETŐFI NÉPE - 2004. OKTÓBER 11., HÉTFŐ 13 PETŐFI NÉPE A kecskeméti diákok évente visszatérnek Erdélybe n Ősi magyar recepteket gyűjtenek. sütnek, főznek Immár hagyomány, hogy a kecskeméti Széchenyi István Vendéglátó Szakközépiskola diákjai nyaranta visszatérnek Erdélybe, hogy ősi magyar ételrecepteket gyűjtsenek. A szakmai szempontból is hasznos, tapasztalatszerzésnek kiváló nyári utakat Ács Imre tanár úr szervezi. A Petőfi Népe őt kérdezte a recept-túrákról.- Ez a hagyomány egészen 1990-ig nyúlik vissza, vagyis idén jártunk a gyerekekkel 15. alkalommal Erdélyben. Akkoriban úgy kezdődött az egész, hogy a 89-es romániai forradalom eseményein felbuzdulva iskolánk - együtt a Petőfi Sándor Általános Iskolával - segélyt juttatott el Erdélybe. A Máltai Szeretetszolgálat menlevelével haladt a konvojunk. Kozicz tanár úrék Zágonba tartottak, mi pedig Felsősófalvába vittük az adományokat, Parajd szomszédságába. Ez egy kicsi, mintegy 1500 fős falu. Mondanom sem kell, hogy a sófalviak nagyon örültek a szállítmánynak, s Szász Tibor, ottani református lelkész úr nyomban azon kezdte törni a fejét, hogyan tudnák viszonozni a kecskemétiek segítségét. Egy átbeszélgetett, kellemes vacsora után közösen jutottunk arra az elhatározásra, hogy - mivel vendéglátó szakközépiskola vagyunk -, nagy segítség volna, ha az ottani öregek beavatnának néhány kecskeméti diákot az ősi, erdélyi magyar ételek elkészítésének titkába.- Azóta minden évben megtartják a gasztronómiai tábort?- Minden évben. Erre azért vagyok különösen büszke, mert akkoriban számos együttműködési forma alakult ki Erdély és az anyaország közt, de ezek jelentős része sajnos azóta elhalt. A mi kis kezdeményezésünknek azonban - úgy tűnik - van létjogosultsága, és remélem lesz jövője is. Tény, hogy az ötlet megszületése után nem sokat vártunk a megvalósítással, már azon a nyáron útnak indultunk az első 15-20 diákkal. Ez közvetlenül a marosvásárhelyi pogrom után volt, s meg kell mondanom, a szülők aggódtak a gyerekekért. Szerencsére sem akkor, sem azóta nem történt semmi baj, minden évben csupa szép élménnyel tértünk haza.- Hol aludtak? Hogyan tanulták el az ételek elkészítésének fortélyait?- Az első évben a falu házaiban, családoknál szállásoltuk el a gyerekeket. Ennek megvolt az az előnye, hogy eleven közösségekbe kerültek arra a néhány napra, és közvetlen módon ismerhették meg a szokásokat, az ottaniak hétköznapi életét. Később már közös szálláslehetőséget kerestünk, hogy a programok szétszórtságát elkerüljük. Ami a receptek gyűjtését, illetve az erdélyi ételek elkészítésének fortélyait illeti, azokat a létező legtermészetesebb módon oldottuk meg. Szász lelkész úr és kedves felesége mindig gondoskodik arról, hogy olyan idős emberekhez, családokhoz jussunk el, akiktől bőven tanulhatunk. Ők aztán nemcsak az ételek elkészítését mutatják meg, de az azokhoz kötődő szokásokba, családi hagyományokba is beavatnak minket. A napot általában közös vacsora és beszélgetés zárja.- Ezek szerint nem kizárólag gasztronómiai ismeretekkel gazdagodnak az utak során...- Pontosan az a lényeg, hogy az erdélyi falu szellemisége, a hagyományok őrzésének fontossága hatja át ezt a néhány napot.- Az erdélyi magyar konyha érintetlenebb a modem kor behatásaitól, minta miénk?- Egészen biztosan érintetlenebb. Először is azért, mert az ottani magyaroknak mindig jobb, mindig édesebb az, ami magyar, ami ízekben is a magyar hagyományokhoz kötődik. Az is tény persze, hogy az anyagi lehetőségek is szerényebbek azon a tájon, mint mifelénk. Egyébiránt néhány évig a sófalviak is viszonozták a látogatásainkat, de később letettek erről, mert számukra sajnos igen nagy anyagi megterhelést jelentett a kiutazás.- Visszatérve a sütésfőzéshez, milyen ételfajták jellemzik azt a vidéket?- jellegzetes étel arrafelé például a csalánleves, az erdélyi tokány, az elmaradhatatlan puliszka, a kürtös kalács, és a he- csedlilekváros csörögefánk.- Hecsedli?- Azaz csipkebogyólekvár. Ezek elkészítését, sok más mellett, mind megtanulják a gyerekek. Megmondom őszintén, én ezeket a nyári táborokat missziónak tartom. A sófalviak várnak minket, tudják, érzik, hogy érdeklődéssel, szeretettel fordulunk feléjük, és leírhatatlan szeretettel viszonozzák ezt. A tizenöt út során már több mint háromszáz diák fordult meg Erdélyben, s akad a rrégiek közül, aki har- mincegynéhány évesen, önálló háztartást vezetve hasznosítja az ott megszerzett ismereteket. Mások külön utakon, családtagokkal, szeretteikkel térnek vissza Felsősófalvára, s ezek a kapcsolatok nyilván még a gasztronómiai ismereteknél is fontosabbak. A táborok persze nemcsak sütés-főzésről szólnak, hisz’ sokat kirándulunk. Parajdra, a sócsarnokba, Fehéregyházára, a 48-as emlékhelyhez, Tamási Áron sírjához, Marosvásárhelyre, Kecskemét testvérvárosába, a Békás-szoroshoz, aztán hazafelé jövet Nagyváradra, Nagyszalontára. Korondon - ha csak lehet -, mindig meglátogatjuk Józsa János fazekasmestert, a népművészet kiválóságát, aki a gyerekeink kedvéért például tányértörténeti előadást rögtönöz, ott, nyomban el is készítve a különféle tálalóalkalmasságokat az őskoritól a modern formákig. A tábor része aztán minden alkalommal, hogy vasárnap elmegyünk a sófalvi református templomba, istentiszteletre, melynek utolsó éneke mindig a Himnusz. A mi gyerekeink, akik idehaza nem is figyelnek a Himnusz alatt, bizony ott, az ottani magyarok közt egész másképpen hallgatják és éneklik velük együtt a Himnuszt. BÁN JÁNOS Rokolyás tárkonyos pityókaleves Két liter fővővízbe tesszük a 60 dkg meghámozott, kockára vágott nyers krumplit, sót, apróra vágott tárkonyt. Mikor a krumpli megpuhult, a vajjal kb. 2 dkg lisztből világos rántást készítünk. Folytonos kavarás mellett felfőzzük, ecettel, kevés cukorral ízesítjük. Meglobbantjuk, majd a tűzről levéve elkeverünk benne 2 tojássárgáját. Tálaláskor bőven tejfölözzük, majd újra felforraljuk, s a belekevert tejföl akkor kihabzik a fazék szélén. Innen a rokolyás név. Mustos pecsenye Sertéstarját vagy -karajt erdélyi szalonnával megtűzdeljük, majd kevés zsíron serpenyőben nagy tűzön hirtelen elősütjük, hogy a hús teljesen ne süljön át. Ekkor a húst kivesszük. Zsírjában apróra vágott zöldséget és hagymát, valamint kevés cukrot pirítunk Liszttel megszórjuk, friss paradicsomot vagy paradicsompürét adunk hozzá, borsozzuk, felöntjük a fele musttal, és a hússzeleteket visszatéve ebben puhára pároljuk Közben fűszerezzük még szükség szerint, a szaftot musttal pótoljuk Szüret táján fogyasztották puliszkával. A bélyeggyűjtők is beleszólhatnak a területfejlesztésbe gi társulások” keretében jön- egy képviselője. Dr. Iván János nek létre. Mivel a megyében tíz hangsúlyozta, hogy szinte bárkistérség található, tíz ilyen tes- milyen civil szervezet képvisel- tület alakul. A települési polgár- tetheti magát, szó lehet például mesterek mellett - akiknél a városszépítő egyesületről, de döntés joga van - tanácskozási akár horgászokról vagy bélyegjogú tagként vesz majd részt a gyűjtőkről is. A feltétel az, hogy munkában a szervezet az egyesülési törvény alapján működjön és be lekaügyi tanácsba delegált munkaadói és munkavállalói szervezetek, az államkincstár, a közigazgatási hivatal, valamint a társadalmi szervezetek egygyen jegyezve, s tevekenysege a létesítő okirata szerint a kistérség több mint felére kiterjedjen, de a közalapítványok kivételével alapítványok is jelentkezhetnek. Nem vehet részt viszont a fórumon párt, munkaadói vagy munka- vállalói érdekvédelmi szervezet, szakszervezet, egyház és biztosító egyesület. A közigazgatási hivatal által összehívandó egyeztető fórum választja majd meg a társadalmi szervezetek egy-egy kistérségi képviselőjét a feladatra. A hivatal október 20-ig várja azoknak a civil szervezeteknek a jelentkezését, amelyek részt kívánnak venni a területükön illetékes kistérségi fejlesztési tanácsok munkájában. b. F. I. A civil szervezetek október 20-ig jelezhetik a megyei közigazgatási hivatal felé azt a szándékukat, hogy bele kívánnak szólni a területfejlesztésbe. Erre akkor nyílik módjuk, ha részt vesznek a hivatal által összehívandó egyeztető fórumon. Alaposan átalakul a területfejlesztés intézmény- rendszere. Erről a legutóbbi megyei jegyzői értekezleten tartott előadást dr. Iván János, a köz- igazgatási hivatal főosztályvezetője.- Az állampolgárok sokaságát érdekelheti az a tény - magyarázta dr. Iván János -, hogy közvetve ugyan, de gyakorlatilag mind civil szervezet beleszólhat a területfejlesztésbe. Erre azáltal nyílik mód, hogy képviselőjük tanácskozási jogú tagja lehet a kistérségi fejlesztési tanácsnak, amelyek Bács-Kiskunban az úgynevezett „többcélú kistérséA kultúra és a szüret ünnepe Programdús hétvége volt Kerekegyházán. Hatodik alkalommal rendezték meg a szlovák-magyar kulturális napot és a szüreti felvonulást. Volt kézművesutca, bábelőadás, zenés, táncos, hagyományőrző vigaszság, mézeskalács- és csuhébabakészítés. Bal oldali felvételünk a sokszereplős, látványos felvonuláson készült. A helyi Móra- iskolások is színes műsort adtak. Jobb oldali felvételünkön a művészetoktatási intézmény diákjai. FOTÓK: PULAI SÁRA
