Petőfi Népe, 2004. június (59. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-24 / 146. szám
12. oldal - Petőfi Népe VENDÉGVÁRÓ B Á C S KISKUN 2004. Június 24., csütörtök _____JÓ TUDNI..._______ BUGAC ÉS BUGACPUSZTA- HAZA környéke hosszú évszázadok óta a Duna-Tisza köze legnagyobb legelője, a nomád pásztorkodás helyszíne volt. A 16. században már mindkét pusztát kecskemétiek bérelték. A KÖZELMÚLTBAN sikerült felújítani a pusztaházi polgár- mesteri hivatalt, így a helybelieknek immár nem kell Bugacra átmenniük kisebb-nagyobb ügyeik miatt. A felújított épületben ugyanis minden hétfőn délután ügyfélfogadást tartanak. TÖBB MINT száz méter új járdát építenek, és a közelmúltban egy új, tájba illő buszváróval is gyarapodott a település. A bu- gacpusztaházi buszvárót Tóth Mihály tervei alapján Nagy Sándor, Nagy József, Nagy Zoltán és Kocsis Ferenc készítette fából, és társadalmi munkában. Az új buszváró megközelítőleg 300 ezer forintba került. ■ Szép környezethez csábító programok Bugacpusztaháza nem csak nevében őrzi az ősi puszta emlékét. Térségében már jó néhány, komplex szolgáltatást nyújtó lovas tanya és panzió működik, de az egyedülálló táji és természeti adottságok a turizmus számos egyéb ágazatához is kiváló feltételeket kínálnak. A falusi turizmushoz például gyakorlatilag minden adottság rendelkezésre áll Pusztaházán. Az egyedüli korlátot ezen a területen az emberek tapasztalatlansága jelenti. Ameny- nyiben a jelenlegi néhány úttörő kezdeményezésnek sikerül talpon maradnia, feltehetően a helybeliek körében jelentősen emelkedni fog az ezen a területen beruházók száma. Ezért kiemelt figyelmet és támogatást érdemel minden erre a területre irányuló életképes fejlesztés. A biztató jelek ellenére a pusztai turizmust illetően Bugacpusztaházán is szükség lenne néhány nagyobb anyagi erővel rendelkező, népesebb csoportok fogadására is alkalmas komplexumra, amely húzóerőt jelentene a kisebb vállalkozások számára. Annál is inkább, mivel a környékén található ritka növények és állatok, illetve tájképi eleinek akár kiegészítő elemként is megfelelő alapul szolgálhatnak egy úgynevezett ökológiai jellegű turisztikai ág elindításához. Az 1970-es évek első felében kőolaj és földgáz reményében próbafúrásokat végeztek Bugacpusztaházán. Szénhidrogént ugyan nem, találtak viszont termálvizet. Az 1200 méter mély kút, bár lezártan és a Mól Rt. tulajdonában, de ma is megvan. Pedig nagyon jó lenne, ha végre valósággá válna a termálvíz, amelyről időközben az is kiderült: nem csak meleg, de gyógyhatású is. A termálvíz hasznosításához azonban számos igen költséges engedélyre és tervre lenne szükség, amelyek legolcsóbbika is legalább 10 millió forintba kerülne. Szerencsére a termálvíz mellett a pusztaházi önkormányzatnak egyéb ötletei is vannak. Ilyen például egy szabadtéri fásítási múzeum létrehozása, amely összekötve egy, a bugaci ősborókásban tett kirándulással, lovastúrával vagy lovasbemutatóval már csábító program lenne a Bugacpuszta- házára látogató hazai és külföldi turisták számára. Noha a szép környezet önmagában is csábítólag hat az emberekre, a település közterületeinek fejlesztése kiemelt jelentőséggel bír nem csak a turizmus, de a helyi lakosság komfortérzéke okán is. Ezért a bugacpusz- taházi önkormányzat elsődleges feladatai közé sorolja a faluközpont további rendezését, a zöldfelületek növelését, virágosítását, az utcák burkolatának javítását, a csatornázást és a járdaépítést is. ■ Bugacpusztaháza Bugacpusztaháza alig egy évtizede önálló település, pedig jókora területen, mintegy 4200 hektáron terül el. Önállóságát annak ellenére kapta, hogy nem is kérte. Egy 1989-es falugyűlésen Tohai László, a hajdani megyei tanács elnökhelyettese hirdette ki a parlament idevágó döntését. A pusztaháziak örömmel fogadták a váratlan lehetőséget, noha tudták, ez egyúttal számos nehézséget is jelent. Mivel Pusztaházának nem volt egyetlen önálló intézménye sem, Bugaccal közösen kellett továbblépjen. A megyében egyedülállóan társult képviselő-testületet hoztak létre, melyben Pusztaháza hat képviselővel van jelen. A két település közös költségvetésből gazdálkodik, melyből fejlesztésekre nem igen futja. Ezért jóval kevesebbet sikerült megvalósítaniuk, mint amennyit szerettek volna. Nagy előrelépést jelentett, hogy sikerült önkormányzati épületüket felújítaniuk. így ma már van olyan helyisége a falunak, ahol nagyobb rendezvényeket, falugyűléseket tarthatnak. ■ Csillagtúrás pusztai barangolás A pusztai életforma mindig is vonzotta a turizmust. Akik nem csak a látványos bemutatókra kíváncsiak, hanem szeretnék lóháton bejárni a Kiskunsági Nemzeti Park védett területeit, azok számára a lovastúrák nyújtanak igazi élményt A Club Bugac Lovas Panzió csillagtúráján Bugac 45 kilométeres körzetében barangolhatnak lóháton a vendégek. Legyen szó akár egyetlen hétvégéről, vagy egy egész hetes programról, lóháton járni be a Kiskunság látnivalóit, igazán természetközeli élményt nyújt. A Club Bugac Lovas Panzió a szokásos puszta-programokon kívül lovastúrákat is szervez. Kezdő és haladó lovasok egyaránt barangolhatnak a nemzeti park területén és bejárhatják a szigorúan védett ősborókást. A csillagtúra útvonala egészen Kiskunmajsá- ig, Pálmonostoráig vezet. A Péte- ri-tó ritka, gazdag madárvilágának megtekintése közben pikni- kezhet az a vendég, aki a hoszszabb túrára is vállalkozik, vagy éppen a majsai termálfürdőben pihenheti ki az egész napos lovaglás fáradalmait. A túra útvonala végig a jellegzetes alföldi tanyavilágon át vezet. A lovagoltatás mellett Bugacpusztaházán a fogathajtást is kipróbálhatják a látogatók. A kezdőknek kettes-, a haladóknak kettes- és négyesfo- gat-hajtó tanfolyamot is indítanak. A Club Bugac erdei iskolai programokat és lovastáborokat egyaránt szervez, de osztálytalálkozók lebonyolításához is kellemes környezetet nyújt. Az estéket 2-4 ágyas szobákban, vagy a két alföldi tanyaépület valamelyikében tölthetik a vendégek, az étteremben pedig házias ízvilá- gú, magyaros specialitásokat kóstolhatnak. Elérhetőség: 6114 Bugacpusztaháza, tel./fax: 76/372-572, 30/233-45-77 ■ Az utolsó pusztabíró tm IVW3T* . P Jl Biigacp.usatiaháza ■, -keletkezésének pontos időpontja nem ismert. Egyes vélemények 1835 tájára, mások jóval korábbra teszik. Akkoriban a Kecskemét városhoz tartozó Nagy és Kisbuga- con élénk szilaj pásztorkodás folyt. A hatalmas pusztát sok ezer állat népesítette be. „Itt legeltette a Szent György napjától Szent Mihály napjáig Kecskemét saját ménesét, magyar-szürke gulyáit, juhnyájait, de jutott bőven legelő a környező városok és falvak úgynevezett szájbéres állatainak is” - írja Bugac történelme című könyvében Czakó Ferenc. A puszta életét a Pusztaházán lakó pusztabíró irányította, Az utolsó pusztabíró 1884-ben halt meg. Kecskemét addigra már felismerte, hogy ilyen nagy létszámú állat helyberí lakó állatorvos alkalmazását teszi szükségessé, aki emellett a pusztabírói teendőket is átveszi. Kidolgozták az intéző-állatorvos kötelezettségeit, jogait, és a tisztséggel elsőként a kecskeméti születésű Tóth Mihály állatorvost bízták meg. A fiatal állatorvos 1884-ben költözött Pusztaházára és attól kezdve év- tóberében kiürítették Az állatállo- tizedeken át meghatározó szere- mányi elhajtották és Bús Jenő is pet töltött be Bugac életében, elköltözött Pusztaházáról. Bugac Nyugdíjba vonulása után Bónis állatorvos nélkül maradt. Attól Árpád, Balásfalvy Kiss Ernő és kezdve a beteg állatokhoz sokáig Bús Jenő követte. A háborús ese- Kecskemétről vagy Kiskunfélegy- mények miatt Bugacot 1944. ok- házáról hívtak állatorvost. ■ KISVASÚT. A bugaci pusztához ma már szervesen hozzátartozik a kisvasút, amit évente több százan, ezren vesznek igénybe pusztai kirándulásaikhoz. ■ Virágzó település a pusztában A Kun Kódex szerint: a „buga” szó bikát jelent. A bugac, illetve a „bugacs” szó pedig bikával foglalkozó egyén. Bugac és Bugacpusztaháza évszázadokon keresztül kun terület volt. Az eddigi kutatások szerint nevének értelme is kun eredetű. A környék már az avar korban lakott hely volt. A Pásztormúzeum közelében felszínre került leletek alapján egyes régészek úgy vélik, hogy a honfoglalás utáni időszakban, Bugac- háza néven, a hatalmas puszta központjának számító, virágzó település létezett ott, amely a XIII. században pusztult el. IV. (Kun) László 1279-ben Budán kiadott, a kunoknak szóló kiváltságlevele már jelentős terjedelmű erdőkről tesz említést a Nagy- és Kiskunságban, miközben Bugac környékén csak gyér facsoportokkal tar- kított hatalmas legelők voltak. ■
