Petőfi Népe, 2004. június (59. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-26 / 148. szám
I 2004. Június 26., szombat N É P E Petőfi Népe - 11. oldal PETŐFI Egészségügyi Szakdolgozók Jubileumi Kongresszusa Az Egészségügyi Szakdolgozók Jubileumi Kongresszusának ad helyet Kecskemét ezekben a napokban. A nagyszabású, háromnapos esemény csütörtökön kezdődött, és ez alkalomból mintegy ezerháromszáz vendég érkezett a hírős városba. A szervező a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, valamint az Ölelő Kéz Ápolási és Hospice Alapítvány. A részletekről dr. Fáy Tamásné nyilatkozott lapunknak, aki a megyei kórház ápolási igazgatója és egyben a szervezőbizottság elnöke is:- Az idei szakdolgozói kongresszus immár a harmincötödik, így jubileumot ünnepiünk. Néhány évvel ezelőtt a szervezők létrehoztak egy vándorbotot, amelyet azóta minden esztendőben az akkori szervezőtől vesz át a következő kongresszus rendezője. Nekünk tavaly a székesfehérvári kórház nyújtotta át a vádorbotot, így a mostani kongresszus egyéves előkészítő munka eredménye. A jubileum alkalmából a kongresszus a múlt, a jelen és a jövő egységében zajlik. Ennek tiszteletére adtunk ki egy emlékkönyvet, amely bemutatja a fejlődését, úgy szakmai, mind képzési oldalról. Megjelennek benne azok a kiváló szakemberek, akik sokat tettek az ápolás fejlesztéséért. A kongresszus négy szekcióból áll. Ezekre mintegy kétszázhatvan előadás érkezett be, amelyekből közel száz hangzik el a szekcióüléseken. Külön érdekesség, hogy ma már az ilyen előadások nem csak szakmai leírások, hanem az ápolónők kutatómunkájára is alapszanak. Nem véletlen, hogy igen fontos téma az ápolás-kutatás és az ápolás-fejlesztés. Ezen kívül uniós témák is szóba kerülnek. A kongresszuson helyet adtunk a Magyar Egészségügyi Társaság Kárpát-medencei Egészségügyi Szakdolgozó Munka- csoport rendezvényének, valamint az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetnek. Mivel a közelmúltban volt egy megyei egészségügyi verseny is, ebből a legjobb tíz előadás itt hangzik el. A szakmai előadások mellett társasági programokról is gondoskodtunk. Volt már orgonahangverseny, gálaest a Katona József Színházban, és tanyapartira is vendégül láttuk a résztvevőket. Külön öröm, hogy mintegy ezerháromszáz regisztrált vendégünk van. Ezen kívül itt vannak a megyei kórház saját szakdolgozói, akik nagy érdeklődéssel kísérik a rendezvényt, és előadásokat is tartanak. Számukra egyébként idén nem tartottuk meg az Ápolónők Napját, ezért kárpótlásul lehetőséget biztosítottunk arra, hogy úgy a szakmai, mind a társasági programokon részt vegyenek. Határon túli ápolónők A határon túli magyar egészségügyi dolgozók felkészültsége semmivel sem rosszabb, mint az itthoniaké. Csak a lehetőségeik korlátozottabbak. Jól ismeri ezt a problémát dr. Bilióné Jenei Anna, a Magyar Egészségügyi Társaság Kárpát-medencei Egészség- ügyi Szakdolgozói Munkacsoportjának elnöke, a bajai kórház ápolási igazgatója.- A Magyar Egészségügyi Társaság idehaza az egyik legnagyobb ezen a területen - mondja. - Fontos feladata, hogy összefogja a határon túli magyar egészségügyi dolgozókat, legyenek azok ápolók, orvosok, vagy gyógyszerészek. A társaság keretén belül működő szakdolgozói munkacsoport a közelmúltban jött létre. Ennek vezetőjeként elmondhatom, hogy nagyon fontos a határon túli magyarokkal történő kapcsolat- tartás, a segítség. Ennek már hagyománya van, számos alkalommal látogattunk egymáshoz, sikeres konferenciák keretében. Bennünket mindig nagy barátsággal és szeretettel fogadnak. Úgy érzik, hogy szakmai és szellemi táplálékot nyújtunk számukra, amire nekik nagy szükségük van. Fontos az a lehetőség is, hogy eljöhetnek Magyarországra, előadásokat tarthatnak és hallgathatnak. Szerencsére Kárpátaljáról most is itt lehet két kolléganő, hiszen az ő előadásaikat szintén elfogadták. A társaságunk anyagi segítséget is nyújt az utazásukhoz, mert a határon túli magyar kolléganőknek ez szinte megfizethetetlen. Remélem, és minden erőmmel azon vagyok, hogy az anyaországon kívül élő kollégáknak a jövőben is segíteni tudjunk, hiszen szakmailag képzett és új tapasztalatokra vágyó emberek, akiknek nagyon fontos a magyar szó. A lelki békét keresik A kongresszus keretében előadást tart Sándor Ernőné, a tiszaalpári Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat Pax Otthonának főnővére.- Az előadásom témája kifejezetten a dementálódott betegekkel foglalkozik - mondja. - A szakmában ismeretes, hogy a miénk egy speciális terület, hiszen ez valójában a szociális ellátáshoz tartozik. Nálunk szerencsére nagyon ritkán fordulnak elő akkut esetek. Ápolás, gondozás szempontjából ellenben csak annyi a különbség, hogy sokkal több időt kell töltenünk a lakóinkkal, betegeinkkel, mint az egészségügyi ellátás területén. Célunk az, hogy ne csak az ápolásra fektessünk hangsúlyt, hanem sokkal inkább a lakók lelki egyensúlyára. Ez azért sokkal fontosabb, mint az egészségügy területén, mert a mi lakóink az életük utolsó szakaszában vannak, ők békességet keresnek, és nekünk ebben kell segítő kezet nyújtanunk. Együtt a babával A kongresszuson természetesen arról is szó esik, hogy mitől más az Unió fejlettebb országaiban az egészségügy, a szakdolgozók munkája. Erről beszél Megyeri Edit, a kecskeméti megyei kórház koraszülött osztályának ápolónője, aki személyes tapasztalatokat is gyűjtött:- A Leonardo Program keretében két évvel ezelőtt volt szerencsém Dániában dolgozni, két hónapig. A csereprogram célja elsősorban szakdolgozók, diplomások nyelvtudásának fejlesztése. Mivel ez munka közben történik, és rá vagyunk kényszerülve az idegen nyelv használatára, ez egy nagyon jó gyakorlat. A dán kollégákkal angol nyelven kommunikáltunk. Itthon koraszülött osztályon dolgozom, ezért azt kértem, hogy ott is ezt a munkát végezhessem. Nagyon jó benyomásokat gyűjtöttem. Elmondhatom, hogy Dániában, abban a kórházban nem a felszereltség jobb, mint nálunk, hanem a szemlélet más az ápolás területén. Konkrétan említeném, hogy ott meg tudták valósítani a nyitott koraszülött osztályt. A szülők a nap huszonnégy órájában a babákkal lehettek. Senkit nem zavart az, hogy éppen kerülgetni kell az anyukát, vagy a fotelt, amiben ül. Teljes volt a nyugalom. Nálunk van egy meghatározott látogatási idő, amit be kell tartani. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a megyei kórházban ez abból a szempontból azért pénzkérdés, hogy egy nyitott koraszülött osztályhoz elsősorban jóval nagyobb hely kell. Ezt követné a mentalitás változtatása, a kommunikáció a szülőkkel, hiszen fel kellene őket világosítani a nyitott osztály írott és íratlan szabályairól. Létfenntartás és A kiskunfélegyházi kórház szakdolgozóinak többsége gondolkodik továbbképzésben. A motiváció nem csak a létfenntartás, hanem az önmegvalósítás is, és természetesen az Európai Unió. Az erről szóló felmérést Vargáné Görög Gyöngyi, az intézmény oktatási felelőse készítette el.- Az általam végzett felmérés azt bizonyítja, hogy a szakdolgozóink úgy iskolarendszerben, mind azon kívül tovább szeretnének tanulni. A megkérdezettek közel hatvan százaléka számítás- technikai képzésben venne részt, mintegy nyolcvan százalék tanulna idegen nyelvet, és jelentős a szakmai továbbképzést tervezők önmegvalósítás aránya is. Ami a motivációkat illeti, érdekes módon az önmegvalósítás ugyanolyan fontos, mint a létfenntartás. Sőt az uniós csatlakozás ténye is tanulási motívumként hat, hiszen kevés információval rendelkeznek, de ez aktivizálja őket az ismeretszerzésre. Azt hiszem, érdemes volna akár megyei, akár országos szinten összehasonlítani a különböző egészségügyi intézmények szakdolgozóinak ilyen típusú terveit. A kongresszus keretében tartott előadásom is erről a témáról szólt. Ugyanakkor kitértem arra is, hogy rendkívül fontos volna a távoktatás - különösen vidéken - de a feltételek ehhez nem igazán adottak. Megtartó erő kell A kongresszus rendezésére feljogosító vándorbotot tavaly a székesfehérvári kórháztól vette a kecskeméti megyei kórház. A székesfehérvári intézmény azonban egy másik szálon is kapcsolódik az idei rendezvényhez, hiszen az ottani ápolási igazgató, Egyed Imréné szintén előadást tart a mostani jubileumi kongresszuson, mégpedig a népegészségügyi programmal kapcsolatosan. Egyed Imréné tapasztalata igencsak megbízható, nem véletlen, hogy három évig - ez év áprilisáig - ő látta el az Ápolási Igazgatók Egyesületének elnöki tisztét.- Az elmúlt másfél évtizedben rendkívüli módon megváltozott az ápolási szakma - mondja. - A képzés területén hihetetlen eredményeket értünk el, hiszen ma már csak érettségivel és középfokú képesítéssel lehet valaki ápoló, de az erről szóló bizonyítvány megszerzéséhez három év gyakorlat is kell. Megjelent azonban egy másik képzési forma is, mégpedig az egyetemi ápolóké. A felsőfokú diplomával rendelkezők nagy szerepet kaphatnak majd a népegészségügyi program megvalósításában is. Ennek jelentőségét egyébként az előadásomban szintén kiemeltem. Egy másik fontos kérdés, hogy miután az Unió tagjai lettünk, felvetődik az egészségügy szükséges felzárkóztatása. Itt nem a tárgyi feltételekre gondolok, sokkal inkább az anyagi körülményeknek, amelyek gátolják az előrelépést. Nem véletlen, hogy az orvosoknak és az egészségügyi szakápolóknak nagy lehetősége van a külföldi munkavállalásra. Nekünk olyan megtartó erőnk kell, hogy legyen, amelynek köszönhetően a szakdolgozó Magyarországon marad, és továbbra is magyar betegeket ápol. Úgy gondolom, hogy bekövetkezik egy strukturális váltás, amelyben a felsőfokú diplomával rendelkező ápolók bizonyos kompetenciákat vesznek majd át az orvosoktól. Ezen kívül az ápolási igazgatóknak egy másik gonddal is meg kell küzdeniük. Ez pedig az ápolói létszám, ami sajnos, messze nem elegendő az egészségügyi intézményekben.
