Petőfi Népe, 2004. március (59. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-13 / 62. szám

10. oldal - Petőfi Népe NEMZETI ÜNNEPÜNK 2004. Március 13., szombat Emlékezzünk a régiekről! „A puszták homokéban ide dobott fészekben. Kecskemé­ten mindig voltak jeles férfi­ak, kik mindg bennszülött polgárok” - írta Hornyik Jó­zsef, utalva arra, hogy kortár­sai, elődei között szép szám­mal akadnak kiváló személyi­ségek. A szabadságharc nagy alakjáról, Ács Károlyról írta most megjele­nő kötetét Heltai Nándor. Isten és emberieség jutalmazza őt érde­mei szerint címmel a Magyar Saj­tó Napján jelenik meg az ismert kecskeméti helytörténet-kutató legújabb könyve. A kötet alcíme: Ács Károly, a „tettekben hazafi" küzdelmes élete. A mű Petőfi Sándor és Jókai Mór egykori munkatársáról, a szabadságharc hősének helytállásáról, életéről, munkájáról szól. A korabeli do­kumentumokkal, idézetekkel, le­véltári kutatási anyagokkal színe­sített könyv ajánlóját Farkas P. Jó­zsef írta, s a Kecskeméti Lapok Kft. a Porta könyvek sorozat leg­újabb darabjaként adja ki. Harcok a Bácskában Délvidék Az 1848-1849-es polgári forrada­lom és szabadságharc eseménye­inek jelentős része a Délvidéken zajlott. A nemzetiségi el­lentétek a magyarok és a szerbek között már 1848 nyarán háborúhoz vezettek. A szerb sza­badcsapatok több hely­ség körül valóságos erő­dítményt, földvárat hoz­tak létre. Erődtábort, földvárat alakítottak ki Karlócán, Szenttamáson és a római sáncok körül. Június 30-án a szerbek rajtaütöttek Szentmihály községen s porrá "'égették azt' A magyar serégek több alka­lommal ostromolták a szentta­mási földvárat sikertelenül. Szép- szi hadjárat idején. Bácskai emlékérem tember 2-án Perlásznál a honvé­dek Kiss Ernő ezredes vezetésé­vel fényes győzelmet arattak az ellenség felett. A magyar csapa­tok halált megvető bátorsággal indultak rohamra. A mi­eink vesztesége 14 ha­lott, 69 sebesült. A szer- bek 250-300 emberüket vesztették el. 1848-49 te­lén váltakozó erővel folytak az összecsapá­sok a szerb erők és a magyar seregek között. 1849. április 3-án a ma­gyar honvédsereg hősi­es küzdelemben elfoglalta Szent­tamást. Perczel Mól tábornok ve­zetésével sikeres hadművelet zaj­lott a Délvidéken, melynek során a terület hagy része a magyarok birtokába került az 1849-es tava­A SZOLNOKI CSATA. A HONVÉD HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYESÜLETEK MÁR­CIUS 15-én korhű jelmezekben, látványos külsőségek között is­métlik MEG AZ 1849-ES DICSŐSÉGES TAVASZI HADJÁRAT SZOLNOKI CSA­TÁJÁT A VÁROSBAN. Az,ARCHÍV FOTÓKAT AZ Új NÉPLAP MUNKATÁRSAI, Bugány János és Mészáros János készítették.': ^ Küszöbén a polgári jobblétnek Kunszentmiklós Kevesen tudják, hogy Kunszent­miklós a lehetőségeihez mérten jelentősen kivette a részét az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharcból. Erről több for­rás is híven tanúskodik. Az 1848. március 15-i pesti forradalmi ese­mények híre gyorsan leérkezett Szentmiklósra. Ennek tudható be, hogy március 18-án kitűzték - a nép követelésére - a városhá­zára a magyar nemzeti színű zászlót, majd felolvasták a 12 pontot, s értelmezték az abban lé­vő követeléseket. Az ünneplő tö­meg delegációt küldött a városi ta­nácshoz, követelve, hogy fogadja el a 12 pontot. A helyi tanács ma­gáévá tette a követelést és körle­véllel kereste meg a 24 testvér községet, s ebben hasonló szelle­mű közreműködésre buzdította őket. Március 21-én a Jászkun ke­rületekhez küldtek hasonló tartal­mú felhívást, kérték egyúttal a közgyűlés mielőbbi összehívását. A megfogalmazás tükrözi a szentmiklósiak forradalmi érzüle­tét: „Ki nyílt hát már az idő ajtaja, s küszöbén állunk a polgári jobb­létnek, s a bemenet csak önma- guktól függ, kis tűrés s összetar­tás kell, csak ezek vezethetnek a szobába, honnan az ijesztő ré­mek, s kárvágyó hatalmak szám­űzték, s benne a béke, törvényes szabadság, testvériség honol­nak.” Néhány hét múlva már így fogalmaznak a kunszentmiklósi- ak: „... magasabb országos cél nem dagasztá keblünket... de ez a korszak lejárt!... Bontakozzunk ki tehát mi is a provinciális érdek­ből, s egyesüljünk a köz haza emelésére.” Márciusban foglalkozott a köz­gyűlés a közrend fenntartásával, s az őrsereg felállításával, felfegy­verzésével. Április elején a Jász­kun kerületekre számszerűen is kiszabták a 2500 nemzetőr kiállí­tását, ebből Kunszentmiklósra 81 hadbavonulás céljából. 1848 fő jutott. Szentkirályi Móric kerti- őszén összevonták Kunszent­ied főkapitány július 15-én értesí- miklóson a népfelkelőket, majd tette a várost, hogy 23-án oda ér- az Országos Honvédelmi Bizott- kezik egy ágyútelep, melynek mány ezeket Ráczkevére irányi- szállításáról, őrzéséről a város kő- tóttá. Szekulics István alezredes teles gondoskodni, majd Halasra Kunszentmiklósról 1849. január szállították az üteget. A mezővá- 3-án kelt levelében - szállítás cél- ros a közadakozásból is jelentő- jából - a kiskun városoktól széke­sen kivette a részét, a nyár folya- reket kért. mán 289 forint 27 krajcár kamat A katonai szerencse forgandó- nélküli kölcsönt ajánlott fel a ha- sága következtében a honvédse- za megsegítésére. Az egyes váró- regek több helyen vereséget szen- sok gyors reagálását követően a védték, majd visszavonultak. Ezt Jászkun kerület is meghozta a követően a császári és a cári csa- maga döntését, melyben ponto- patok benyomultak az ország te- san meghatározta az egyes tele- riiletére. 1849. július 24-én vonul­Fegyverek a szabadságharcból. pülésekre - így Kunszentmiklósra - jutó terheket. Szeptember 12-ig „Minden közönség (község, hely­ség) köteles... saját költségén kiál­lítani a kellő számú önkéntest, akik a háború végéig kötelesek szolgálatot teljesíteni.” Kunszentmiklóson szeptem­ber 21-én kezdődött meg a hon­véd zászlóaljba való toborzás, melynek eredményeként három nap alatt a mezővárosra kivetett harminc újonc helyett 62 csapott fel honvédnek. A Jászkun önkén­tes nemzetőrség zászlóalj pa­rancsnoka, Kökényessi Szaniszló őrnagy Kunszentmiklósról felhí­vást intézett a félegyháziakhoz a tak be Kunszentmiklósra a csá­szári és királyi csapatok, majd birtokba vették a mezővárost. Kunszentmiklós mezőváros aktívan kiállt a forradalom és a szabadságharc ügye mellett. Nemzetőrei és az onnan tobor­zott honvédéi küzdöttek és har­coltak a szabadságharc számos ütközetében. Védték a hazát ott ahová a kötelesség és a hadisze­rencse szólította őket. Vérük hul- latásával, életük feláldozásával bizonyították hazaszeretetüket. Az utódaik méltán lehetnek büszkék elődeik bátorságára és hőstetteire. KENYERES DÉNES A szabadságharc és Félegyháza Az 1848-49-es forradalom- és szabadságharc­ból az egész megye, s így Kiskunfélegyháza is jelentősen kivette a részét A pesti március 15-i forradalmi események híre harmadnap érte el Félegyházát. A város vezetői csak késve mozdultak meg, nem ismerték fel a márciusi forradalom jelentőségét, annak kihatá­sát. 1848. március 26-án Kiskunfélegyházán nép­gyűlést tartottak, ezen ismertették az országos je­lentőségű eseményeket, majd elkezdték a polgár­őrség szervezését. Április végén, lakossági népgyűlésen kinyilvá­nított elégedetlenség hatására, a városi tanács le­mondott, s új választást írtak ki. Az egy hónap múlva megtartott tisztújításon a régi elöljáróság­ból három személy kapott újra bizalmat: Szabó József tanácsnok, Szabó János főbíró, Tarjányi József főjegyző. A magyar kormány felhívására - a délvidék szerb mozgalom miatt - 1848 nyarán megkezdték a nemzetőrség szervezését a Jász­kun kerületekben is. Július 8-án érkezett meg a jászkun főkapitány drámai hangvételű felhívása: „A kötelesség - mellynek teljesítését ...a közös haza szent érdeke... szavunkhoz bátor ragaszko­dása parancsolja - int, az óra jelen van, hogy a Jászkun sasok szárnyra keljenek...!” Kiskunfél­egyházának a felhívás alapján nyolchetes időtar­tamra 259 nemzetőrt kellett toborozni és kiállíta­ni. Július 28-ig Félegyházán 1256 személyt írtak össze, ebből a 259 nemzetőr a hó közepén elvo­nult a táborba és Verbásznál állást is foglalt a szerb felkelőkkel szemben. A táborba elment a nemzetőrökkel a főbíró, s több tanácsnok, illetve a jegyzők is. Ezt a kontingenst a nyár végén újabb csoport váltotta fel, ezek a fiatalok önként, lelkesedéssel mentek a csaták tüzébe! A miniszterelnök rendeletére Kiskunfélegyhá­zán is megkezdődött augusztusban az újoncok kiállítása a különböző honvédzászlóaljakba, majd a huszárezredekbe. Az első honvédeket - szám szerint 52 főt - szeptember 7-én adták át Dorozsmán. Októberben 700 főt - köztük 39 lo­vast - irányítottak Óbecse térségébe. Alig, hogy ez a kontingens elindult, a kormány újabb 1200 nemzetőrt kért Halastól és Félegyházától. A kiskunok adományok gyűjtésével is segítet­ték a szabadságharcot, sőt, részt vettek rendsze­resen a hadsereg érdekében történő szállítások végrehajtásában, különböző anyagok biztosításá­ban is. 1849 január végén a nemzetőrcsapatokat a Délvidékről Debrecen környékére irányították, ezért Balajthy Vendel, Kiskun kerületi kapitány és A város hűségesen ápolja a költő emlékét. kormánybiztos elrendelte, hogy Félegyháza két napon belül 200 nemzetőrt állítson ki. Az újonc toborzás folytatódott a tavasszal is Félegyházán. Februártól május végéig összesen 317 személyt indítottak különböző alakulatokhoz. A félegy­háziak főleg a 13., 42., 65., 130. honvédzászlóal­jakban, a 13., 16. honvéd huszárezredekben, s egyéb gerilla- és népfelkelő alakulatokban küz­döttek a magyar szabadságért, az ország függet­lenségéért. Ott voltak és harcoltak a dicsőséges tavaszi hadjárat számos ütközetében, Budavár visszafoglalásánál, Komárom védelménél. Sajnos a szabadságharc elbukott, július 28-án Haynau tábornagy katonái szállták meg Félegy­házát. Az innen toborzott nemzetőröket, katonák egy részét besorozták az osztrák ármándiába, a város vezetőit, a tiszteket üldözték vagy bebörtö­nözték. Szabó József honvéd őrnagyot decem­berben halálra ítélték - kegyelemből - 16 évi vár­fogságot kapott. A forradalom és a szabadságharc emléke az utódokban mindig élt. A múlt században Kis­kunfélegyháza díszpolgárrá választotta Kossuth Lajost, a főtéren áll Petőfi Sándor ércbe öntött szobra. A város ma is elevenen ápolja a szabad­ságharc emlékét. ______________________________________K. D.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom