Petőfi Népe, 2003. december (58. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-30 / 302. szám

PETŐFI NÉP E ALMANAC H Dunaegyháza A képviselő-testület: Nagy Ta­más polgármester, Boldoczki Imréné alpolgármester, Bácsi Já­nos, Kecskés Gábor, Komáromi- né Huszárik Judit, Papp Gyula, Poros Mihály, Suhajda Imréné, Tilli Ferenc, Tóth Gusztávné, Zsidóné Faragó Mónika jegyző. • • A településről a honfoglalás előtti időből írásos emlék nincs, de szinte biztos, hogy a legré­gebbi korokban is laktak ezen a területen emberek. Bizonyíték erre a falu határában lévő több avar kori temető, kettő részlege­sen, egy feltáratlan. • Az első írásos emlék egy 1217- ből származó oklevél, amely Tolvoy néven említi a települést. A falu kaphatott ilyen nevet, a terület birtokosától is, de való­színűbbnek tűnik az, hogy a környék nádasaiban, lápos ré­szein zsiványok tanyáztál és er­ről kapta a település a nevét. Ké­sőbbi oklevelekben találkozha­tunk a falu Tolve, Tolue, Tolvoj, Tolvaj elnevezésekkel. • Miért lett a község neve Egyhá­za? Tudott dolog, hogy a magyar nyelvben az egyház templomot jelent, tehát a név egy templom körüli települést jelentett. A Du­na előtag 1848-tól található meg Egyháza említésekor. A telepü­lés ebben az időben hol Duna- Egyházaként, hol Tót-Egyháza­ként szerepel. • A török kivonulása utáni idő­szak úgy szerepel a történelem­ben, mint az újjátelepülés kor­szaka. A telepítés 1701-1714 kö­zé esik. Az ide telepített embe­rek felvidéki, magyarul nem tu­dó tótok, azaz szlávok voltak. A letelepedők nem voltak jobbá­gyok. Az ideköltözött pár család 1770-re 810 fős faluvá nőtte ki magát. • Iskola 1715-ben épült, majd egy nádfedeles templom, aminek helyére egy új templomot emel­tek kőből. ■ te óvoda épületét nemrégiben újította fel az önkormányzat. Jó lehetőséget biztosítani Dunaegyháza kis település, a Dunától mind­össze másfél kilométerre van. A betelepítés őket sem kerülte el az 1700-as években. A te­lepülésen ma is jelentős azoknak a száma, akik szlovák nemzetiségűek. A kisebbség és a magyarság jól megfér egymás mellett.- Milyen változást jelentett a rendszerváltás a te­lepülés életében - kérdeztük Nagy Tamás polgár- mestert.- A faluban élő emberek foglalkoztatási hely­zetét jelentősen befolyásolta a rendszerváltás. A településről eljáró, nagy számú ingázót az új tu­lajdonosi kör elbocsátotta, ezért sokan munka- nélkülivé váltak. Az azóta eltelt idő alatt kicsit ja­vult a helyzet. A Geroma Danubia Kft. és a Hala­dás Rt. foglalkoztatja a helyi munkaerőt. Telepü­lésünkön a lakosság jelentős arányban szlovák ajkú, a megyében egyedül nálunk működik Tele- __________________________ pülési Kisebbsé­A NEPESSEG ALAKULASA 1996 1997 1998 2002 Forrás: polgármesteri hivatal 1 1557 1523 t*2* 1509 1532 NAGY TAMÁS 1969-ben született Szabadszállá­son. 1987-ben végezte el a közép­iskolát Dunaújvárosban. 1993-ban történelem-szlovák szakos diplo­mát szerzett, majd az általános is­kolában tanított. 1998-tól polgár- mester. Nős, egy kislánya van. gi Szlovák Ön- kormányzat. Egészen az 1940-es évekig hadilábon állt a falu a magyar nyelvvel. Az ide­gen betelepedő, ha el akarta fogadtatni magát a közösséggel, meg kellett tanulnia szlovákul. Az iskolában is ezt a nyelvet tanították. Érdekessége az akkori iskolá­nak, hogy egyházi fenntartású, ugyanakkor az is­kolaszék úgymond világi. A rendszerváltás után két évvel sikerült az infrastruktúrát bővíteni a te­lefonhálózattal és a vezetékes gáz bevezetésével.- Az elkövetkezendő években milyen feladatok megvalósítását tűzték ki célul?- Az első és legfontosabb feladatunk az, hogy az intézményünk működni tudjon. Egyetlen in­tézményünk van az iskola, amihez tartozik az óvoda, és a napközi otthonos konyha. Az egész­ségügy nincs intézményesítve. Solttal és Dunatetétlennel közösen szeretnénk megvalósí­tani a csatornázást. Fontos feladatnak tartjuk az utak helyreállítását. 17 kilométer hosszú utat kel­lene rövid határidő alatt felújítani, amennyiben ezt a gazdasági helyzetünk megengedi. Megol­datlan az úgynevezett szikkasztóárkok működé­se is. Ahol lehet, ott bélelt árokrendszert szeret­nénk kiépíteni. Ehhez az egész településre el kel­lene készíteni a terveket, de az sem kevés pénz­be kerülne. Terveink között szerepel egy új köz­ségháza megépítése is, de hogy ezt mikor tudjuk megvalósítani, azt egyelőre nem tudom meg­mondani. A jelenlegi épület legalább százéves, amit belülről megpróbáltunk lakhatóvá tenni, de kívülről látszik, hogy öreg épület. Nagyon szép látványtervünk van, csakúgy, mint a faluköz­pontnak. Az elképzeléseink szerint ugyan itt épülne fel, a templom környékén. Nem lenne cél­szerű megváltoztatni a helyet. Szeretnénk azt is, ha a Holt-Dunát ki tudnánk kotratni, sokat- jelen­tene a községünknek. Számítástechnikai termet szeretnénk pályázatból megvalósítani.- A lakosság mennyiben segíti a törekvéseket?- Évente négy nagy rendezvényünk van: falu­nap, amatőr fogathajtóverseny, szüreti bál és a Napraforgó nemzeti táncos találkozó. Ezeken az eseményeken a település lakói aktívan részt vesz­nek. Nekünk, az önkormányzatnak az a felada­tunk, hogy megoldjuk a problémákat és minél jobb lehetőséget tudjunk biztosítani a közsé­günkben élőknek. Ennek érdekében meg is te­szünk mindent. Mindenki egyforma A népszámlálási adatok alapján Dunaegyházán négyszázan val­lották magukat szlovák nemzeti­ségűnek. Valójában azonban en­nél sokkal többen értenek szlová­kul. Az emberekben még mindig él az, hogy nem szívesen vallják magukat másnak, mint a több­ség. Sokan emlékeznek még ugyanis az 1948-as ki- és betele­pítésre, és attól félnek, hogy ha­sonló újra megtörténhet. Akkor negyvennyolc szlovák családot telepítettek ki Csehszlovákiába, és csak négy család érkezett, akik viszont magyarok voltak. Duna­egyháza az 1700-as évek közepé­től nemzetiségi település. Az ok­tatás egészen a második világhá­borúig szlovák nyelven történt. Akik úgy költöztek a faluba, hogy nem nemzetiségiek voltak, azok is hamar megtanulták a nyelvet beszélni, mert muszáj volt. Abban az időben nem iga­zán vándoroltak az emberek az egyik településről a másikba, de ha a férfi idegen asszonyt vitt a faluba, akkor meghúzták a lélek­harangot. Ez azt jelentette, hogy kiharangozták, mintha már meg­halt volna. Akkor ez eretnekség­nek számított, tiltott dolog volt. Azóta természetesen megválto­zott a helyzet. A hagyományőr­zést azonban a nyugdíjasklub (Jaány Jesen), a Dunamenti Cite- raegyüttes és a néptáncosok is ápolják. A szlovák nyelvoktatást már az óvodában elkezdik. A községben azonban nem külön­böztetik meg, hogy ki a szlovák, ki a magyar. Mindenki egyformá­nak számít. ■ Szlovák tájház Dunaegyháza egyik nevezetessé­ge a szlovák tájház, ami az 1800- as évek közepén épült. Az épület a szegény paraszti házak tipikus példája. Abban az időben vert fallal készültek, tetőszerkezetét náddal fedték be. A tájház, szo­ba, konyha, belső kamra elrende­zéssel épült, apró udvarral, ahol az állattartáshoz szükséges istál­ló és fészer is volt. Az első és hát­só szoba a konyhából nyílik, ezt egy bolthajtás választja el a kony­ha hátsó részétől. A konyha hát­só része felett található a szabad­kémény, a konyhai padka és az első szobába nyúló kemence. A konyhai padkán sorakoztak a konyhában használatos tárgyak. A kemence ma is használható ál­lapotban van. Érdekessége, hogy a nagyszobában a kemencébe be­torkolló, vályogból épített spar- helt található, amit a nagyszobá­ból lehetett tüzelni. így a téli hi­degben nem szabadkémény alatt, hanem ott főztek. Ehhez hasonló kemence kivitelezés a környéken sehol sem található. Az épület jellegzetessége még a döngölt agyagpadló. A mesterge­rendán a helyi hagyományoknak megfelelően a család bibliái, éne­keskönyvei voltak elhelyezve. A kamrában egy tulipános láda, a fal mentén pedig konyhai eszkö­zök láthatók. Mostam berende­zési tárgyak nagy részét a telepü­lés lakói ajándékozták. A tájház bejelentkezés esetén bármikor megtekinthető.-----------------­■ 'd j-í J-UVi; '<4 t liiii AZ EVANGÉLIKUS TEMPLOM. 1775-ben építették, a tornyot pedig 1820-ban tették rá. A településen élők többsége evangélikus. ■ A lelkész Bácsi János evangélikus lelkész 1996 óta szolgál a községben.- Régen a tele­pülés minden lakója evangé­likus volt, most a fele az. A lelkészi munka meglehetősen összetett, mert hittanórákat is tartunk a feleségemmel. Apos- tagra és Soltra is átjárunk isten­tiszteletet tartani. A gyülekezet nyolc százaléka jár rendszere­sen templomba, de sajnos közü­lük kevés a fiatal. A konfirmáció után elkerülnek közép- és felső­fokú iskolákba és utána csak ke­vesen jönnek vissza a faluba. Éppen ezért fogyóban van az evangélikusok száma. A kevés születendő gyermeket, akinek evangélikus a háttere megke­reszteljük. A templomunk kü­lönlegessége az oltárkép. Thán Mórnak: Jézus a gecsemáni kertben című festménye 1867- ben készült. Rendkívül nagy méretű, tizenegy négyzetméter alapterületű. ________■ A z igazgató Tóth Gusztáv­né több mint tíz éve irá­nyítja az álta­lános iskolát.- 1992-ben tornatermet adtunk át, majd két évvel később két tanteremmel bővült az iskolánk. Nyelvoktató iskola vagyunk, ami azt jelenti, hogy heti négy okta­tási óra van, minden osztály ré­szére. A kötelező nyelv a szlo­vák, a második, a választott pe­dig a német. Sajnos beszélni nem tudjuk megtanítani a gyere­keket, de a későbbi nyelvtanu­láshoz rutint szereznek. Közép­iskolában már kevesen választ­ják a szlovákot. Fontosnak tart­juk viszont a hagyományőrzést, és az identitás nevelésre is tanít­juk őket. A településünkön már csak az idősek beszélik a szlovák nyelvet, a középkorúak megér­tik, de nem beszélik, nincs ugyanis elegendő szókincsük. Nem tudnak segíteni a gyerme­keiknek, ezért idegen nyelvként kezeljük a szlovákot. ________■ A jegyző Zsidóné Fara­gó Monika Hartáról jár át minden nap a jegyzői felada­tokat ellátni. Ennek már hét éve. - Ez alatt a hét év alatt remélem, hogy elfogadtak a településen élők. Itt mindenki ismer min­denkit. Lehet, hogy az lett volna a jó, ha helybélit választanak, de korábban is hartai jegyzői vol­tak a községnek. Nálunk telepü­lési kisebbségi önkormányzat működik, ezért nincs kisebbségi képviselő. így sokkal egysze­rűbb és gördülékenyebben megy minden, az önkormány­zati képviselők hatékonyan tud­ják képviselni a nemzetiségi ér­dekeket. A hivatali munkában jól képzettek a munkatársaim, valamennyien nők. Az a célunk, hogy a lakosság megelégedésére dolgozzunk. Mindennap folya­matos az ügyfélfogadásunk. Technikailag jól felszerelt a hi­vatal, mindenki számítógépen tudja végezni a munkáját. ■ Az elnök Szabados La­jos a Haladás Rt. elnök-igaz­gatója. - Száz személlyel dolgozunk, és 1700 hektáron tevékenyke­dünk. Kizáró­lag alaptevé­kenységgel foglalkozunk. A bur­gonya a fő terményünk, azonkí­vül csemegekukoricát, zöldbor­sót, napraforgót és gabonát is termesztünk. Az árbevételünk 60-70, a nyereségnek pedig a 70- 80 százalékát adja a burgonya. Egy részét csomagoljuk és üzlet­láncokba, élelmiszerüzemekbe, zöldségfeldolgozókba szállítjuk, de vetőmagként is értékesítjük. A megtermelt nyereséget koráb­ban nem osztottuk szét, hanem visszaforgattuk az alaptevé­kenységbe. Ennek köszönhető az, hogy korszerű gépekkel, hű­tőkapacitással rendelkezünk. Minden ágazatunk nyereséges, mert a teljes területet tudjuk ön­tözni. A dolgozóink nagy több­sége helybéli, a többiek a kör- nyező településekről valók. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom