Petőfi Népe, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-20 / 245. szám

„A csabai kolbásznak híres a neve...” Mint minden esztendőben, így az idén is készülnek a kolbász­fesztiválra a Csabai Kolbászklub Egyesület tagjai. Uhrin Zoltán, az egyesület elnöke elmondta: 270 tagjuk között akadnak kül­földiek is. Az idei fesztiválon a tagok közül szép számmal vesz­nek részt a gyúrásban, ugyanakkor negyvenhatan segítenek a rendezésben, az esemény zökkenőmentes lebonyolításában.- Bízom benne, hogy a tavalyinál az idén még többen neveznek a szárazkolbász versenyre is. Re­mélem: nem csak csabaiak, vagy Békéscsaba környéki, hanem tá­volabbi vidékek kolbászai is zsű­ri elé kerülnek. A versenyre egy szál vastag kolbásszal lehet je­lentkezni, amit október 21-én és 22-én, vagyis kedden és szerdán 9 órától délután négy óráig Bé­késcsabán, a Szlovák Kultúra Há­zában adhatnak le nevezésként — mondta a kolbászklub elnöke, aki megjegyezte: a kolbász az, ami összeköt, megteremti a nem­zetközi hírű fesztivál jó hangula­tát. Uhrin Zoltán kiemelte még: a kolbászfesztivál azért is sikeres, mert a kolbászba mindenki bele­teszi még szívét és lelkét, min­denki magáénak érzi ezt a ren­dezvényt, melyre az idén rekord­számban neveztek a csapatok. ban hangzik el elő­ször élőben az a nóta, mely a kol­bászfesztiválról szól, zenéjét az egykori Neoton ze­nekar tagja, Ba­logh Gyula szerez­te, aki évek óta rendszeren részt veszt a fesztiválon. — Azt hiszem, a dal két sora min­dent tartalmaz: „A A Csabai Kolbászklub Egyesület csapata tavasszal a gyulai j"?3*33' kolbásznak Böllérversenyen diadalmaskodott, s az első helyen végzett. hire:® 3 neve’ mei3 minden csabainak Az idei rendezvényen, gyű- benne a szíve...!” - mondta ráskor a MAX együttes előadásé- uhrin Zoltán. Milyen szerepet játszik életében a kolbász? Besenyei Péter, műrepülő világbajnok:- A disznóölésekről sok és szép emlékem van. A Vas megyei Acsádon gyerekeskedtem, szüleim minden évben vágtak disznót, s ezeknek a falusi disznótoroknak különleges volt a hangulata, amo­lyan családi eseménynek számítottak és számíta­nak ma is. Miután leszúrták és megperzselték, én is kimerészkedtem a lakásból, bekapcsolódtam a munkába, a feldolgozásba. Felnőtt fejjel szembesültem a szúrással: kényszerűségből a jószág hátsó lábának fogása az én feladatom. Reggel egy-két kupica finom pálinka, néhány, frissen sült, meleg po­gácsa elfogyasztása indítja a napot. Tíz éve őcsényi barátaimnál vágunk disznót, jó hangulatban, néhány pohár bor elfogyasztása közben dol­gozzuk fel. A kolbászhoz csak házi paprikát használunk, ami nem csak a kolbászt, hanem a halászlét is remekül színesíti, s különlegesen finom ízt ad. Imádom a disznósajtot, ennek az elkészítése az én feladatom: a belevalót gondosan válogatom, vékony csíkokra vágom, kellemesen fű­szerezem, töltéskor bele teszem a sertés főtt nyelvét, majd préselés után mehet a füstre. Mindennapjaimban különösebben nem játszik szerepet a kolbász, ameddig van, addig eszem, de hetekig el vagyok nélküle. Csabára baráti társasággal megyek, az én feladatom a töltés lesz. Kemény Dénes, a magyar férfi olimpiai, világ- és Eu­­rópa-bajnok vízilabdacsapat szövetségi kapitánya: — Jó néhány esztendeje minden évben egyszer­­kétszer megfordulok Békéscsabán és Gyulán: éle­tem első dámbikáját Békésben lőttem, s édesapá­mat elkísérem a junior vízilabda-válogatottal, ugyanis rendszeren részt vesznek a fürdővárosban rendezett tornákon. S máris elérkeztünk a kolbász­hoz, mint minden magyar, én is imádom a zamatos, enyhén csípős kolbászt. Olaszországi éveim alatt rendszeresen vittem magammal a „Csabait” és a „Gyulait”, olasz barátaimat azzal vendégeltem meg, akik nem tudtak belőle eleget enni. A disznóvágás, a kolbászkészítés sem áll tőlem messze, igaz, a szúráskor én elvonulok, de aztán már részt veszek a feldolgozásában. Egyik barátommal minden évben készítünk legalább ötven-ötven kiló kolbászt, mégpedig szarvaskolbászt. Ennek a lényege, hogy a sertéshúshoz és a szalonnához megadott arányban, lehetőleg gímszarvashúst keverünk, s szigorú receptúra szerint fűszerezzük. Füstölés után, a tavaszi melegek beköszöntéig a spájzban szárad, majd párosával fóliába csomagolva a mélyhűtőbe tesszük. Fogyasz­tás előtt két-három nappal vesszük ki onnan, s beosztással élünk ve­le. A csabai kolbászfesztiválon még nem voltam, de olyan barátok­kal, csapattagokkal megyek, akik rutinos kolbászgyúrók, s mint mondták, a sportcsarnokban minden évben remek a hangulat. Nemes Gyula, az Allianz Hungária Biztosító Rt. dél­alföldi területi igazgatója: — Megvallom, nálunk a család napi étkezéséből nem maradhat ki sem a szalonna, sem a kolbász, amikről nem tudok lemondani. Szarvasi születésű vagyok, s amíg otthon éltem, a disznóölés igazi csa­ládi eseménynek számított. Szüleim kukoricával hizlalták a disznót, amit aztán, amikor elérte a két és fél mázsás súlyt, levágtunk. Most is minden évben vágunk hízót, az utóbbi esztendőkben mangalicát. A kellemesen csípős kolbászt sze­retjük, igaz, a '70-es évek elején, amikor gyakorló apa lettem, a gyere­keknek készítettünk olyan kolbászt, ami nem volt erős. A fiunk még nem tudott beszélni, de a spájzban mutogatta, hogy a csípős fajtából kér. Hogy valójában milyen kolbászt szeretek? A kellemesen csípősét, a klasszikus fűszerekkel készült kolbászt imádom, a korábbi kolbász­fesztiválokon is ilyet készített az Allianz Hungária csapata. Egyébként két éve elnyertük a „Legerősebb kolbászkészítő csapat” címet, ugyan­is bennünket erősített két profi ökölvívó, Kokó és Madár. Sebeők János író: — Tősgyökeres pesti lévén, még soha nem voltam diszótorban, így aztán emlékeim sem lehetnek róla. Megmondom őszintén, én nem tudnám elvenni az életét egyetlen jószágnak sem, számomra lelkiisme­­ret-furdalást jelentene. Nem vagyok vegetáriánus, így bizonyos fokon én is „ragadozódnak számítok. Azt hiszem, élni kell, s ehhez ölni kell. Csemegeként sze­retem a császárszalonnát és a nem kifejezetten csípős kolbászt, de a rántott karajt és a pörköltet többre értékelem. Barátokkal veszek részt a kolbászfesztiválon, már megbeszéltük, hogy az én feladatom a fűszere­zés lesz. A Magyar Konyhától kaptam egy kuktasapkát, melyen, A Ma­gyar Konyha bronz kezű grillmestere” felirat olvasható, s abban virítok majd. Úgy gondolom, hogy egy szokatlan világ dimenziójában ez a ren­dezvény egy jó játék, jó mulatság lesz, számomra rengeteg kalanddal, élménnyel és ismeretszerzéssel. Antialkoholista lévén, mindennapjaim mégis egy angyalföldi kiskocsmában kezdődnek, ahol megiszom egy kávét, megeszem egy fél kiflit, s jól elbeszélgetek az oda betérőkkel. Azt hallottam, hogy a kolbászfesztivált nem lehet megúszni az alkohol fogyasztása nélkül. ígérem, egy-két kupica pálinkát felhajtok én is. sabal Kolbászftsxtivdl 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom