Petőfi Népe, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-21 / 194. szám
PETŐFI ÁLMÁN ACH NÉP E Szalkszentmárton A képviselő-testület: Aranyi János polgármester, Gzuczor Lajos alpolgármester, Bebők Lajos, Damásdi Sándor, Gyenes Gáborné, Györgye Oszkár, Kaszásné Koszta Ágnes, Kerner Erzsébet, Kovács Józsefné, Pálfi József, Pálinkás Gyuláné, Rácz Pál, dr. Tiringer Csaba, Ájpli László jegyző. • A település kedvező adottságainak köszönhetően már az őskorban élt itt ember, és találtak már leleteket a bronzkorból, a rómaiak és a népvándorlás idejéből. A szarmata, avar emlékek mellett honfoglalás kori sírokat is föltártak. Az Árpád-korban a környék Fejér vármegye volti székéhez tartozott. A XIV. században a település mai határában még legalább két önálló falu létezett: Szalk (Zolk) neve először 1317-ben bukkan föl a Zichy- család levéltárában. Szent Mártont először 1320-ban említik az oklevelek. Szalk a mai községtől észak-nyugatra, Szent Márton talán a mai falu helyén feküdt. • A XVI. század második felében a török adóösszeírások három falut említenek. Szalk és Szentmárton mellett Kis Csaba (a mai Csabony puszta) is szerepel a defterekben. Közülük Szalk volt a népesebb, a másik kettőben kevesebben laktak. A három település közösen használta az ártéri erdőket. Lakói ezekben az időkben tértek át a református hitre. A falvakat a tizenöt éves háború elpusztította, s a XVII. századi újratelepedés során a megtizedelt, szétszóródott lakosság már egy helyen, a mai település területén húzódott meg. • Szalkszentmárton pecsétje 1624-től ismert, református papjait 1626-tól tartja számon, imaházat a XVII. század végén építették. A XVIII. században a határában lévő pusztákkal együtt, az Amadé, Festetics, Hadik grófi famíliák, valamint a Jankovich, majd a Vigyázó családok birtokában volt. A század végén már mezőváros, évi négy vásárral. 1767-75 között épült a református templom, valamint a mai faluközpont meghatározó épületeinek többsége. • A jobbágyfelszabadítást követően a település lakói a maguk uraként falujuk gazdaságát is gyarapították. Szaporodott a lélekszám is, bár 1876-ban elveszítették a mezővárosi címet. 1891-ben 3640 lakója, gőzhajóállomása, postája és takarékpénztára is van a nagyközségnek. 1902-ben bekapcsolódtak a vasúti forgalomba. A két világháború között már hitelszövetkezet, kereskedelmi és iparos egyesület is műkő; dött. • Európai viszonylatban is ritka látvány a szigorúan zárt faluközpont, benne a klasszicista építészet remeke, a községháza műemlék épülete. Ugyancsak műemlék a főtéren álló kései barokk református templom, valamint a Petőfi emlékmúzeum, néprajzi, irodalmi és helytörténeti gyűjteménye. A község város szeretne lenni Szalkszentmárton abban különbözik sok más településtől, hogy a község épületeiben megtalálható a múlt és a jelen. Erre büszkék is a helybeliek, óvják, féltik, védik azokat az épületeket, amelyek száz évnél is idősebbek.- Csodálatos dolog, hogy a múlt szinte egy vonallal elválasztható a jelentől, de bizonyos mértékben látszik a jövő is - mondja Aranyi János polgármester. - Szalkszentmárton épített környezete fantasztikusan szép. Közép-európai hírű központja van, amit meg kellett őrizni. Szerencsére az elődeim is nagy hangsúly fektettek arra, hogy megmaradjanak az értékeink. Sok mindent felújítottunk, pótoltunk, csak azért, hogy megőrizzük azt, ami ezé a településé.- Szakemberekkel tervet készítettünk. Az elődeink ugyanis valamilyen szisztéma alapján építették meg a falu központját. Nekünk is kötelességünk volt, hogy olyan faluközpontot terveztessünk, ami már előre tud mutatni, akár száz évre is. A tervet nyolc év alatt valósítottuk meg úgy, hogy minden évben tettünk valamit hozzá. Ezért alakulhatott ki 2000-re egy új faluközpont, amelyet a Szent Márton-szobor avatásával ünnepeltünk meg. Talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy egy fejlődő település, amelynek iránya természetes módon a város felé tendál, főtér nélkül nem lehet város. A törvények ugyanis már nem zárják azt ki, hogy egy községből város legyen. Mi erre törekszünk. A településünknek minden adottsága meg van erre, minden közművel rendelkezünk.- A költségvetésünk nem sok. Évente mintegy háromszázmillió forinttal gazdálkodunk. Fejlesztésre csak néhány milliót tudunk fordítani, de ezt az összeget úgy kell megforgatni, hogy több tízmillió forint legyen. Természetesen pályázunk, mint minden település. Amennyiben jól és ügyesen dolgozunk, akkor egymillió forintból lehet ötmillió értéket is létrehozni. Szalkszentmárton a leghátrányosabb kistérség egyik települése. A kormány ezt most úgy kompenzálja, hogy nekünk csak tíz százalék önerőt kell biztosítani a pályázatokhoz. Ez is sokat jelent. Húsz év óta ARANYI JÁNOS 1947-ben született Izsákon. 1967- ben mélyépítő szakközépiskolában érettségizett Baján. 1968-ban építésügyi szakvizsgát tett. 1968- tól Kecskeméten kapott munkát. 1969-ben Dunavecsére került, ahol építésügyi főelőadóként dolgozott. 1982- től Szalkszentmárton tanácselnöke, 1990-től polgármestere. Jelenleg a Felső-Kiskunsági és Dunamelléki Kistérség elnöke, megyei képviselő. Nős, két gyermeke, két unokája van. ugyanakkora létszámmal dolgozunk, mint ami korábban volt. A feladat viszont többszöröse az akkorinak. Mi azt mondtuk, hogy ha képesek vagyunk tíz fővel, amibe a polgármester és a jegyző is beletartozik, hiba nélkül megoldani a feladatainkat, akkor ezt a munkát jutalmazni kell. Gyakorlatilag a mostani feladatainkat 15-16 fővel lehet elvégezni. Amennyiben ekkora létszámnak az alapilletményét kiszámoljuk, akkor az sokkal több, mint ami most nekünk van. Az azonban fontos, hogy a feladatokat hiba nélkül végezzük. Ehhez az is kell, hogy a számítógépes technikát folyamatosan fejlesszük.- Szalkszentmártonhoz mintegy ezer üdülőház is tartozik. Ennek van jó és kevésbé jó oldala is. A jó az, hogy az üdülőtulajdonosok igénybe veszik a település szolgáltatásait. Sok tekintetben pedig az önkormányzatnak van feladata. Elég, ha csak a szemétszállítást említem. Az elkövetkezendő években szeretnénk megvalósítani a felszíni víz elvezetését a községben, amire természetesen pályázunk, mert saját erőből erre képtelenek lennénk. Ez azt is jelentené, hogy 2006-ra a település minden utcája szilárd burkolatú lenne. Megszabadulnánk attól a veszélytől, hogy az utcák egy részét elöntse a belvíz. Fel kell újítanunk az iskolát, a konyhát, a vendégházunkat pedig be kellene fejezni. Minden évben szeretnénk előrelépni, hogy a terveink, elképze- léseink megvalósuljanak. _________________■ P etőfi szobra A főtéren áll a Munkácsy-díjas Marton László 1969-ben felavatott, egész alakos Petőfi-szobra. A költő édesapja a községben fogadót bérelt, és Petőfi is sok versét írta itt. A gazdálkodó Borbély Lajos Szalkszent- mártonban született, tősgyökeres szal- kinak mondja magát. Eredeti foglalkozása kovács, csak a rendszerváltás után lett gazdálkodó. Főleg kertészeti növényekkel foglalkozik. - Burgonyát, dinnyét és paprikát termelünk tíz hektáron. Ebből a burgonya legtöbb öt hektár. Az elmúlt évek alatt sikerült a teljes gépesítését megoldani. A termést három zöldségboltban és a nagybani piacon értékesítem. Sokat jelent az, hogy nem egy növénnyel foglalkozunk, hanem hárommal. így mindig van olyan, amely kiegészíti a másikat rossz termés esetén. Most a háromból kettő minden valószínűség szerint veszteséges lesz, csak a burgonya nem, mert jó az ára. Mindig Szalkszentmártonban dolgoztam, csak két évet nem. Akkor Pesten a Ganz Mávagban kaptam munkát. Csak rá kell nézni a településünk központjára, és akkor úgy érzi az ember, hogy innen nem lehet elmenni. Nekem mindent jelent ez a község. Itt él a családom is. Nem akarok innen elmenni, de azt hiszem nem is tudnék. A tanítónő Amlerné Sikár Veronika majd’ negyed évszázada él Szalkszentmártonban. Alsó tagozatos gyermekeket tanít Ko- Alfllttné S. Veronika rábban tíz éven keresztül kézműves foglalkozásokat is tartott a diákoknak, amiből a művészeti iskola nőtte ki magát. - Már kislány koromban érdekelt a kézművesség. Szerettem azt, amikor semmiből lehetett valamit készíteni. Folyamatosan képeztem magam, hogy a tudásomat át fudjam adni a gyerekeknek. A játszóházaknak, amiket szerveztünk is az volt a célja, hogy minél több kisgyerek megszeresse a kézművességet. Mi még sokat hallottuk azt a faluban, mikor ideköltöztünk, hogy jött-ment, de remélem a gyermekeim már nem. Itt mindenki ismer mindenkit ez olyan közvetlen. Ez a közvetlen kapcsolat nagyon megtetszett nekem, és hiányozna, ha nem lenne. Nehezen tudnám azt elképzelni, hogy innen más településre költözzek el. Megszoktam már az itteni életet, pedig városi lány voltam. Azt hiszem, hogy az életem hátralévő részét ebben a községben fogom leélni. Ingyenes bekötés Kevés település mondhatja azt el magáról, hogy lakóinak nem kellett azért fizetniük, hogy bekössék a szennyvizet. Szalkszentmárton ezek közé tartozik. Nem azért építették meg a szennyvíz- csatornát, és Tassal közösen a tisztítóművet, hogy legyen, hanem azért, hogy használják. Éppen ezért nem kértek a lakosoktól hozzájárulást, ezzel nem terhelték meg őket. A házakhoz is ingyen kötötték be. Ezt természetesen mindenki örömmel fogadta. Ezért is fordulhatott az elő, hogy a községben százszázalékos a bekötés. Elérték azt, hogy ebből a szempontból, védik és óvják a környezetüket. Pályázati pénzekből és saját forrásból sikerült ezt megvalósítani. A községnek azonban ezért a gesztusért tíz éven keresztül százmillió forintot kell fizetni. A polgárai helyett ugyanis,az önkormányzat átvállalta az érdekeltségi hozzájárulás kifizetését. Igaz, hogy megterhelték az önkormányzat kasszáját évi tízmillió forinttal, de megérte, mert így mindenki rákötött a rendszerre. Senkit nem kellett kényszeríteni. Tudták azt, hogy jobban járnak, ha a szennyvíz a csatornákba folyik, mintha az emésztőkön szivárog el, vagy kiviszik valamilyen területre. Az évi tízmillió forint kifizetése megérte az önkormányzatnak. A lakosok pedig örülnek annak, hogy megoldódott a szennyvíz probléma. A célt elérték. Abból a költségből, amit a település lakói jelenleg fizetnek a szennyvízcsatorna használatért ugyanis nem lehetne a szippantást megoldani. Az önkormányzat a költségvetés készítésénél pedig úgy kezdi az évet, hogy tízmillió forinttal kevesebbel számol. ■ Díjazták a munkájukat Az Európai Falu- és Vidékfejlesztési Alapítvány, aminek Bécsben van a székhelye, meghirdette a „legszebb település” címet. Magyarország is tagja ennek az alapítványnak több más európai országgal együtt. Szalkszentmár- toniak úgy gondolták, hogy beneveznek ebbe a vetélkedésbe. Előbb azonban Magyarországon kellett bizonyítaniuk, érdemesek arra, hogy a külföldi országok településeivel, tartományaival felvegyék a versenyt. 1999-ben néhány hazai településsel kellett versenyben lenniük, mert csak egy képviselhette Magyarországot. Az első akadályt szerencsésen vették, ők bizonyultak itthon a legjobbnak. Egy évig dolgoztak azon, hogy a követelményeknek megfeleljenek. Tablókat készítettek a községről, mert különböző formában kellett bemutatniuk településüket. Az eredményt egy nemzetközi zsűri értékelte. Értékelték azt, amit a tablókon bemutattak és amit a valóságban láttak. 2000 októberében Aranyi János polgármester ennek eredményeként, Németországban átvehette a különdíjat, amit értékmegóvás, értékmegőrzés érdekében végzett tevékenységükért kaptak. A régi és az új kialakított kapcsolat megvalósulásában tett munkájukat értékelték így, ami fantasztikus sikernek számít. Továbbra is az a feladatuk, hogy az elkezdett utat folytassák. Minden évben tesznek valamit annak érdekében, hogy ezek az értékek megmaradjanak, ne sérüljenek. Az értékek állagmegóvását tudják biztosítani. Ami nagyon fontos számukra, az a környezet építése és szépítése. Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a községben rengeteg virágot ültettek. Tudatosan készülnek arra, hogy az elöregedett fákat újjal helyettesítsék. Évekkel ezelőtt fiatal facsemetéket ültettek, amelyek mostanra megerősödtek. Nem akkor ültetnek, amikor ki kell vágni, hanem jóval előtte. Az ültetés jogát eladták a helyi polgároknak, civil szervezeteknek, amiről igazolást és fényképet adtak. Mintegy háromszáz fát helyeztek így a földbe. Az ebből bejövő pénzből újabb fákat vásároltak. Az a céljuk, hogy ne csak a település központja legyen szép, de a legszélső utca is. A nyugdíjas Juhász József 1949-ben költözött Szalk- szent- mártonba. A most 75 éves férfi azóta is kereskedőként dolgozik a településen.- Amikor ideköltöztem, akkor nyitottuk meg azt az üzletet, amiben még ma is dolgozom. A lakosság igényét mindig szem előtt tartottuk. Sajnos a forgalom évről évre csökken. Az épület, amiben a vegyes kereskedésünk működik az ÁFÉSZ tulajdona, tőlük béreljük, már tizenöt éve. A munkám mellett a Petőfi Baráti Kör vezetőségének is a tagja vagyok. Irodalmi esteket és különböző rendezvényeket szoktunk tartani a múzeumban. Jelenleg közel százhúsz tagunk van, akik igénylik a kulturális életet. Nem érzem még magam öregnek, ezért is dolgozom. Egy életet jelent nekem ez a település. A feleségem idevalósi, ezért maradtam itt. A falu és környezte mindig vonzott és sok baráti kapcsolatot alakítottam ki. Megszoktam a falut és szeretem is. 1952-től 1990-ig tanácstagként is dolgoztam, de a rendszerváltás után már nem vállaltam ilyen munkát. A vállalkozó Taligásné Loncsár Mária nők számára szokatlan foglalkozást választott. A községben ők gyártják a kenyeret és a péksüteményeket. Tizenkét évvel ezelőtt érkeztek Ráckevéről, akkor vették meg a pékséget, amit felújítottak. - A főiskolán sütő és édesipari szakon végeztem. A két gyermekem is ezt a szakmát tanulta, így családi vállalkozásban végezzük a munkát három alkalmazottal. A férjem a két boltot vezeti és karbantartja a gépeket. Amikor a szabadságokat és a szabadnapokat kell kiadni, akkor nekem is be kell szállni a fizikai munkába. Nálunk mindig délután van friss pékárú, mert erre van igény. Ilyenkor sokkal több fogy el. Mindennap dolgozunk, még vasárnap is. Megszoktam már Szalkot, úgy érzem befogadtak az itteniek, szeretek itt élni. Most már nekünk is ez az otthonunk. Házat vettünk és remélem, hogy a gyerekek is itt fognak érvényesülni. Az utóbbi időben sokat fejlődött a település. Azt hiszem ezt az idegenek, akik erre járnak, azok is észreveszik.
