Petőfi Népe, 2003. július (58. évfolyam, 151-177. szám)
2003-07-26 / 173. szám
8. OLDAL G A Z D A S Á G I TÜKÖR 2003. Július 26., szombat Szomjazik a világ, lesz-e elég vizünk A szárazság sok- milliárdos kiesést okoz a mezőgazdaságnak, megsínyli a folyami árufuvarozás, vészesen leapadt a tavak szintje... az évek óta tartó aszályos idő felértékeli azt, ami az egyik legtermészetesebb összetevője életünknek, különösen fontossá teszi a vizet. A tudósok többsége szerint általános felmelegedésre kell berendezkednünk, a következő 15-20 évben trópusi nyarakra, tartós aszályokra kell számítani. A jelenségglobális, az egyes országok és a nemzetközi szervezetek egyaránt aggódni kezdtek éltető elemünk sorsáért és minőségéért. Hazánk ivóvízkészlete biztonságban van Bár régebben a politikai és a gazdasági érdekek erősen beleszóltak a vízgazdálkodásba, természeti adottságaink és a negyven éve hazánkban folyó tudatos vízkészlet-gazdálkodás miatt Magyarország édesvízkészletei biztonságban vannak, és minden igényt kielégítenek - derült ki az Országos Vízügyi Igazgatóság Vízkészlet-gazdálkodási osztályának vezetőjével folytatott beszélgetésből. Budapest Schreffel Rudolf elmondta: hazánk medenceadottságából kifolyólag jelentős felszín alatti vízkészletekkel rendelkezik, így jó helyzetben van. A készletekkel a szakember szerint nagyon okosan kezdtünk el gazdálkodni, és ezeket a nagyon jó minőségű, védett felszín alatti vizeket elsősorban csak ivóvízként hasznosítjuk. Minden egyéb vízfelhasználást a felszíni vizekből oldunk meg, és az igényeket ebből általában ki is tudjuk elégíteni. A legnagyobb felhasználás - az öntözés - a mezőgazdaság átalakulása, a nagy rendszerek szétesése miatt jelentősen, körülbelül egyharmadára csökkent a rendszerváltás után. Az ipari vízigénnyel is hasonló a helyzet, így ezt is probléma nélkül ki tudjuk elégíteni, még a mostani aszályos körülmények között is - fűzte hozzá a szakember. Ahhoz, hogy erről ilyen nyugodtan beszélhessünk az elmúlt 30-40 év olyan intézkedései kellettek, amelyek biztosították a vízkészletek szétosztását, megtartását, betározását - mondta Schreffel Rudolf. A főosztályvezető kérdésünkre elmondta: a felszín alatti vízkészlet mennyisége a fogyasztás ellenére nem csökken. Sőt, ez egy olyan régen betáro- zott vízmennyiség, hogy utódaink számára is biztonsággal át tudjuk adni. Csupán nyomáscsökkenések tapasztalhatók bizonyos helyeken, de ez természetes, hiszen ha több ponton csapolnak meg egy készletet, akkor az nyomásveszteséget okoz. Ez azonban a felhasználhatóságot nem érinti. A minőség tekintetében csak a felszíni vizekkel lehet probléma a szárazság miatt, de még ez is kielégítő. A KÖZÜZEMI IVÓVÍZHÁLÓZAT A TELEPÜLÉSEK SZÁMA ___________________________HM 2001 Közüzemi vízellátásban részesülő települések 3070 3127 Nem megfelelő ivóvízzel rendelkező elepülések ______________41 13 K ÖZÜZEMI KÖZCSATORNA A TELEPÜLÉSEK SZÁMA ___________________________IBM 2001 Közüzemi szennyvízgyűjtő hálózattal rendelkező települések 513 953 Schreffel Rudolf magyarországi vízkészlet egyébként szinte teljesen fel van tárva. A vízüsztaságról a szakember annyit mondott: általában a felszín alatti vízkészletek is átesnek egy tisztítási folyamaton, de ez nagyon tósmértékű. A környező országokhoz képest ez a vízkészlet kifejezetten jónak mondható, annyira, hogy ha valamely vízbázist ki kell váltani- például az arzénprobléma miatt -, az is megoldható. Ennek érdekében egyébként már 7-8 éve tart az ivóvízbázis-védelmi program. Ez a víznyerő helyeket helyezi biztonságba, emellett olyan, távlatilag számításba vehető vízbázisok minőségi feltárását is célozza, amelyekre ma még nincs szükség, de ha baj történne, igénybe vehetők. Az osztályvezető elmondta: a program azért is fontos, mert a felszíni szennyezés komoly veszélyforrást jelenthet. Korábban problémát okozott, hogy központi döntés értelmében minden településen kötelezővé tették az ivóvíz bevezetését, ezt azonban nem követte a szennyvíz elvezetésének megoldása. Ugyanez igaz a hulladéklerakásra is- fűzte hozzá a szakember. Emiatt folyik FOTÓ: EUROPRESS/KERÉK ÁGNES a másik nagy program: a kármentesítési, amelynek célja a korábbi állami „bűnök” felszámolása. A közeljövő legfontosabb feladata Schreffer Rudolf szerint az Unió által 2000-ben kiadott Vízkeretirányelv című dokumentum, amelynek jelszava az, hogy Európa területén a vizeket jó állapotba kell hozni. Ehhez 2009-ig készíteni a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket; fel kell tárni az adottságokat, ökológiailag és a vízhasználat szempontjából is jó állapotba kell hozni Európa vizeit. A terveknek 2015-ig kell megvalósulniuk. A szakértő úgy véli: ezzel hazánk olyan lehetőséget kap, amivel soha nem rendelkeztünk, nevezetesen, hogy a különböző folyók vízgyűjtő területeit az országhatárok figyelembevétele nélkül tudjuk vízgazdálkodási szempontból kezelni. így lehet majd Romániával együtt egységként kezeli például a Tisza vízgyűjtő területét. Bár még sem mi, sem Románia nem Unió-tag, lehetőségünk volt bekapcsolódni a programba . Előnyt jelent, hogy hazánk már régóta készít különböző vízgazdálkodási terveket, tehát rendelkezik tapasztalatokkal ezen a téren. A cél megvalósításának érdekében például a Duna-medencében lévő országok már létre is hoztak egy fórumot a tervek ösz- szehangolása érdekében. A magyar víz- gazdálkodás szempontjából ez a legfontosabb dolog, mert mindenre kiterjedő, mindent átfogó projektről van szó. Schreffel Rudolf úgy véli: az elmúlt 40 évben vízgazdálkodási szempontból nem teljesítettünk rosszul. Időben felismertük az ivóvízbázis-védelmi munka szükségességét, fontosságát. BARANYA RÓBERT Ki hogyan fogyaszt 45.5 A statisztikák azt mutatják, hogy - a környezetvédők vádjaival ellentétben - a vízfogyasztás ma már nem függ össze egyenes arányban sem a népességgel, sem a növekedési ütemmel vagy az egy főre jutó nemzeti termékkel. Peter Gleick kaliforniai kutató például kimutatta: míg 1930-ban egy tonna acél előállításához 200 tonna vizet használtak fel Amerikában, ma ez csak 20 tonna, sőt: egy koreai technológia szerint csupán 3-4 tonna vízre van szükség. Hasonló csökkenés tapasztalható a sokat kárhoztatott víz- öblítéses vécéknél is: a legújabb modellek fogyasztása már hét liter alatt van. Egyébként a háztartások nem nevezhetők egyértelműen pazarlónak. A tapasztalat azt igazolja, hogy a vízvezetékekben áramló folyadék fele egyVIZFOGYASZTAS »»,14.8 :rn™ OECD' .. y 30,5 11.4 Nem OECD 80.6 szerűen elfolyik a rendszer meghibásodása miatt. Egy másik ellentmondás: a fejlődő országokban öntözésre használják a vízkészlet 90 százalékát, míg a fejlettek főleg energiaellátására fordítják, vagyis: nem az úszómedence-tulajdonosok fogyasztanak nagy mennyiséget, hanem a farmerek és a gyárosok. Az a félelem, hogy a vízhiány háborúkhoz vezethet, elemzők szerint talán csak a Közel- Keletre vonatkoztatható. A folyók több esetben inkább összekötnek, és együttműködésre indítanak; ez történt az Indus mentén India és Pakisztán esetében, de a Nílus vízgyűjtőjében is. Ami a tőke szerepét illeti, a vádak itt sem indokoltak. Ahogy a világ legnagyobb Mezőgazdaság Energetika Háztartás Ipar és szolgáltatás vízműve, a Gérerd Mestrallet toknak. Végül pedig: a gátak of Suez képviselője fogalmaz: és az erőművek egyes esetek- „Isten biztosította a vizet, de a ben valóban felborították a vezetéket nem.” Bárhonnan természet egyensúlyát, de a is jöjjön a tőkeberuházás, va- civilizáció kezdete óta folyt lakinek fizetni kell: ha nem a és folyik vízszabályozás, s er- felhasználóknak, akkor az ről nem mondhat le az embe- adófizetőknek vagy a támoga- riség. _______icsáki A víz - létkérdés A víz földünk elemi összetevője, de 97 százalékban tenger, azaz emberi fogyasztásra alkalmatlan. A maradék 3 százalék kétharmada gleccserek illetve jég és hó formájában van jelen, így hát a víztartaléknak csupán 1 százaléka használható fel közvetlenül. Víz nélkül nincs élet. Szerencsére a természet úgy működik, hogy a fogyasztható vízkészlet folyamatosan megújul: a lehulló csapadék a patakokon, folyókon át az óceánba kerül, s annak párolgása újra feltölti a felhőket. Sajnos - és itt kezdődnek a problémák - a vízkészlet eloszlása egyenetlen. Olyan országokban, mint Kanada, Ausztria és Írország jóval több van az éltető elemből, mint amennyi elfogy, míg Ausztráliában, a Közel-Keleten és Kína északi részén kevés a víz. Más vidékeken, mint Indiában és Bangladesben az esőzés szezonális, s néhány hónap alatt lezúdul az egész évi készlet. A szűkösen ellátott térségekbe utánpótlást juttatni költséges, hiszen a víz nehéz, szállítása drága. A vízzel kapcsolatos másik egyetemes gond az, hogy az emberiség rendkívül pazarlóan bánik vele, s - amióta világ a világ - mindig alulértékelt volt a gyakorlatban. Pedig köztudott, hogy a víz összegyűjtése, ihatóvá tétele, tárolása és a szennyvíz tisztítása hatalmas pénzekbe kerül. A vízprobléma felismerése és tudatosítása hihetetlenül lassan megy: a 2002. évi kiotói világértekezlet volt az első fórum, amelyen egyetemes szinten komolyan foglalkoztak vele. A múlt év augusztusában a johannesburgi csúcstalálkozón elhatározták: 2015-re felére csökkentik azoknak a számát, akik ma nem jutnak hozzá tiszta, egészséges vízhez. Ma ugyanis a fejlődő országokban egymilliárd embernek okoz gondot a vízhez való hozzájutás, és 2,2 milliárdra teszik azok számát, akik nem tudnak rendesen tisztálkodni. A The Ecomomist című gazdasági hetilap, amely részletesen elemzi a világ vízellátottságát, kitér a probléma egyéb vonatkozásaira is. Egyes zöldmozgalmak például elutasítják a vízellátás pénzügyi megközelítését, mondván: a víz isten ajándéka; a tőke behatolása ebbe a szférába etikátlan; a folyamszabályos, gátépítés beavatkozást jelent a természet rendjébe. A globaliz- mus elleni tüntetések olyan vádakat is megfogalmaznak, hogy a szabályozatlan fejlődés, a gazdagodás a vízkészletek rohamos csökkenéséhez, hiányhoz és - végső soron - háborúkhoz vezet. ■ VÍZKIVÉTEL HI3/FŐ Ausztrália 945 Dél-Afrika 288 Finnország 469 India 497 Japán 723 Kanada 1,431 Kína 431 Nagy-Britannia 201 Németország 712 USA 1,688 (Forrás: Vízügyi Világtanács)
