Petőfi Népe, 2003. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-12 / 161. szám

9. OLDAL Névjegy Gyurcsány Ferenc: 43 éves, tanár és közgazdász diplomát szerzett. 1992 és 2002 között az Altus Befektetési Rt. vezér- igazgatója, majd felügyelő- bizottsági elnöke. 2002- től a miniszterelnök stratégiai főtanácsadója a Miniszterelnöki Kabinet­ben. 2003-tól MSZP-választ- mányi tag. Nős, négy gyermeke van. 2003- tól gyermek-, ifjúsági és sportminiszter FOTÓK: EUROPRESS/KERÉK ÁGNES Vallomások bűnről, szerelemről 12. oldal Mai magazin Horoszkóp, rejtvények, SMS-posta, hétvégi TV-műsor 13. oldal A hosszútávfutó miniszter Hosszú idő óta Gyurcsány Ferenc az el­ső miniszter a magyar kormányokban, aki a versenyszférából érkezett, onnan, ahol másként gondolkodnak az embe­rek, mint az államigazgatásban.- Van-e már kulcsa az államigazgatáshoz és a minisztériumhoz?- A legelső élmény a megdöbbenéssel vegyes meglepetés volt, hogy még műkö­dik a rendszer annak ellenére, hogy szin­te semmit nem tett magáévá abból, ami az elmúlt 11 néhány évben körülötte, a vállalatok szervezésének, vezetésének vüágában elfogadottá vált. Nevezetesen azt, hogy hogyan lehet hatékonyan vezet­ni egy céget. Kisebbfajta kulturális sokk, ami éri az embert, ha onnan ide érkezik.- Mi voll a leginkább meglepő?- Engem legjobban az zavar, ahogyan a pénzzel bánnak.- Pazarolnak?- Nagyvonalúak. Azok, akik ötször is meggondolják, hogy egy inget 500 forint­tal többért megvegyenek-e, tisztviselő­ként, amikor már milliókról, tízmilliókról döntenek, lényegesen nagyvonalúbbak. Ugyanakkor pozitív meglepetés, hogy egy pillanat alatt hajlandók elfogadni, hogy érkezésemmel megváltoznak a játéksza­bályok. Nem volt komoly konfliktusom, amikor azt mondtam: lehet, hogy eddig így kellett csinálni, mostantól nem így csináljuk. Azt felelték, hogy jó, nem így csináljuk. Nem zavarja őket, hogy változ­tatunk.- Milyen állapotokat talált a minisztéri­umban?- Nem találtam aknákat, döglött ügye­ket. Ez jó. Nem kellett szembesülnöm például azzal, hogy elköltötték mondjuk az egész évre szóló pénzt. A kormányvál­tás után az energiák nagy részét az örök­ség rendbetétele kötötte le. Ezért viszony­lag kevesebb kezdeményezés volt. A tem­pót kell gyorsítani, új projektekkel kell megjelenni.- Ön nem karrierpotitikusként érkezett, nem is abból a fizetésből él, amit a mi­niszteri tevékenységért adnak. Jó ez vagy rossz?- Azt hiszem, hogy ez nagyon jó. Bár a jó érzésnek fizetem az árát.- Mégpedig?- A velem kapcsolatos viták egy része éppen erről szól: rendben van-e az, hogy egy vagyonos ember az üzleti vüágból ér­kezve politikai karriert kezd? Úgy látom, hogy ebben nagyon sokfajta vélemény van. Sokszor el kell magyarázni, hogy szerintem ez miért jó és miért nem hát­rány, hanem inkább előny. Egy ponton kell nagyon óvatosnak lenni, mert az em­bert könnyen megutálhatják: aki nem függ egzisztenciálisan, az szabadabb, sza­badabban mond véleményt, önállóbb. így aztán könnyen ráfogják, hogy azért nagy a szája, mert megteheti. Nem szeretnék önállóságommal másokat sérteni, provo­kálni. Azt gondolom, hogy nekem nem attól nagy a szám, hogy független vagyok - akkor is nagy volt, amikor egyébként na­gyon szegény voltam -, hanem mert ilyen a természetem.- Miniszteri kinevezésével tiszta viszo­nyokat teremtett, lemondott minden funk­ciójáról, amelyik akármilyen szóbeszédre is adhatott volna okot. Sikerült-e ilyen tisz­ta viszonyokat teremteni a családban?- Bonyolult család a miénk.- Mindegyik az.- Attól bonyolult, és ennek is van elő­nye és hátránya, hogy a család egy része, akik Pesten élünk, sokan foglalkozunk közügyekkel. A feleségem a Nemzeti Fej­lesztési Terv és EU-támogatások Hivatalá­nak alelnöke. Ez így bonyolult, mondjuk inkább úgy, hogy Baráth Etele helyettese. Feleségem édesanyja, Apró Piroska, aki pedig egy ismert politikai hátterű család­ból származik, és a kilencvenes években hol üzleti, hol pedig politikusi karriert futott: Hóm Gyula kabinetfőnöke volt, bank, nagy állami társaságok elnöke volt. Nagyon jó olyan emberekkel együtt lenni, akiknek az érdeklődése hasonló. Beszél­getéseink nem csak a holnapi vacsoráról, a kertben nyíló virágokról, az árleszállí­tásról szólnak, hanem arról, hogy mi zaj­lik körülöttünk. Izgalmas vitáink vannak; olyanok, mintha az ember a barátaival beszélgetne. Másik oldalról látható, hogy időnként egymás lábára lépünk, leg­alábbis a mások szemében. Hogyan van az, hogy ez a három ember ott van a ma­gyar politikában? Megengedhető ez? Van- e itt titkos összefonódás? Egymás útját egyengetik, vagy sem? Vajon Apró Piros­kának azért kellett távoznia innen vagy onnan, mert ez összeférhetetlen volt? Vagy nem? Ára van mindennek, semmit nem adnak ingyen. Én ezzel együtt azt mondom, hogy ez nagy szerencse, nagy áldása a sorsnak.- Miniszternek lenni átmeneti állapot. Miközben teljesíti ezt a küldetést, mire készül?- A fiatalok úgy mondanák - tanulom a saját gyerekeimtől -, hogy erre rá vagyok kattanva. Őszintén mondom, nehezen látok ki ebből a dologból. Nem hagy nyugodni, szeretném megcsinálni. Nem tagadom, van, amikor pokolra kívánom a pillanatot, amikor ellágyultam, és azt mondtam, hogy mégis igen. Vannak ne­hézségei ennek az életnek. De az esetek többségében ezt nagyon férfias kihívás­nak tartom. Jó lenne sikeres munkával si­keres miniszternek lenni. Messzebb ne­hezen látok. Nagyon rövid a politikai múl­tam ahhoz, hogy szabadna feltenni- Nem szeretem azt a politikát, amely kényszerítő erővel család- és életmód- modellt próbál az emberekre kény-szerí- teni, és azt mondja: így és így kell élnetek! A három gyerek, három szoba, négy kerék poli­tikájától én irtózom. Azt a szabad embert szeretem, akinek van választása, hogy milyen családot akar, miként él. Persze a mintával, amit én képviselek, úgyis hatok, mert nyilvánosságot kap, hogy hogyan él egy miniszter, egy közszereplő. Már ez is sokkal több, mint egy átlagember hatása a közügyekre. Meg kell mutatni az embereknek a különböző választási lehetőségeket, ki kell nyitni az ajtókat, de nekik kell átlépni rajtuk. Azt lehet mon­dani, hogy az egyház tanítása szerint így kell élni, mások pedig úgy gondolják. Döntse el mindenki a maga útját. A politi­ka nem ébreszthet lelkiismeret-furdalást az emberekben, nem korlátozhatja a szabad választást, nem viselkedhet úgy, mintha a magánerkölcsből közvetlenül következne a közerkölcs. a kérdést: van-e bennem egyáltalán politi­kusi törekvés? Ez akkor is így van, ha so­kan gondolják azt, hogy ez átmeneti álla­pot az életemben. Abban a tekintetben átmeneti, hogy előbb-utóbb biztosan nem leszek gyermek-, ifjúsági és sport­miniszter.-Mi a hobbija?- Amikor igazából sok időm volt, a hosszútávfutás volt a hobbim. Őrült mó­don futottam egy héten háromszor-négy- szer 15-20 kilométereket a Margitszige­ten. Aztán nagyon-nagyon szerettem az elmúlt pár évben az írást. Annál jobb nem volt, mint ülni a számítógép fölött, egy időben szivarozni, és írni éjszakákon át, meg hozzá olvasni. És hát van négy gyerekem.- Hogyan definiálná magát? Politikus, politológus, közgazdász, életművész?- A négy gyerek apja vagyok, és na­gyon jó férje a fantasztikus feleségemnek. Egyébként meg most politikus. Vitatha­tatlanul.- Ez nem életprogram?- Ahogyan magamat ismerem, velem sok baja lehet a politikának. De ez nem baj. Azt gondolom, hogy mind a kettőnk­re ránk fér egy kis csiszolódás, rám is meg a politika világa számára is. Ez így van rendjén. A politikának nagyon érdekel a nem mindennapi, a nem hétköznapi ré­sze. Nem az, amikor valamit elintézünk, hanem amikor azzal foglalkozunk, hogy miről is szól Magyarország élete a nem látható mélyben. Mondhatjuk azt, hogy a mai politikusok között én vagyok az, aki leginkább politológus is. Ez nem túl nagy erény. Tegyük hozzá, a politológusok kö­zött pedig én vagyok az, aki legpocsékabb politológusként elment politikusnak. Nem vagyok könnyen berakható egy ska­tulyába sem. KERCZA IMRE-STEINER KATA _P «1 fi i A ;- Vége van a hagyományos baloldalnak, amely a XX. században osztályviszonyokra épült, ezért osztálypolitikát tartalmazott - véli Gyurcsány Ferenc. - A baloldal legna­gyobb kihívása annak a tudomásul vétele, hogy ma a világ igazi nagy igazságtalansá­gai sokkal rejtettebbek. Nem olyan egysze­rűen kézzelfoghatóak, mint hogy ki tőkés és ki munkás. Ma az igazságtalanságok is sokkal többrétűek, rejtettebbek, összetet­tebbek. Ebből fakadóan megváltoztatni azokat sokkal bonyolultabb is. Nincsenek egyszerű megoldások. A baloldalnak nagyon könnyű helyzete volt, amikor azt mondta, hogy meg kell tömi a tőke uralmát. Egy mondatba összefoglalható program ez. Most egészen pontosan mit is kellene meg­törni? Mi az az új világ, amit meg kellene csinálni? Összetört az egyszerű sémákból épült álom. Bal- és jobboldalon egyaránt. De, hogy van erre igény, mi sem mutatja jobban, mint a populista politikák és politi­kusok sikere. A nagy pártok középre tartanak, a két nagy tömb támogatottsága 50-50 százalék körül szór egyre több helyén a világnak az Egyesült Államoktól Németországig, és csak pár szavazat dönti el, hogy ki is fog kormányozni. Nagyon sokan alternatíva nélkülinek látják ezt a világot. A programok között nagy a hasonlóság, kulturális, politi­kai identitások vitatkoznak egymással, per­döntővé válik a stílus, a kommunikáció, a pülanatnyi érzelmi hatás. Ez iszonyatos di­lemma. Az egyik legtöbb vitát kiváltott utol­só megjegyzésem, hogy ma Magyarorszá­gon furcsa módon az MSZP konzervatív at­titűdű párt, hiszen magatartásában és visel­kedésében ott van az elmúlt ötven év furcsa szeretett-elutasított világának továbbvitele is. A Fidesz, vagy a magyar jobboldal az, amely e tekintetben egyáltalán nem konzer­vatív, nagyon is radikális, és ebben a hagyo­mányos forradalmi baloldalra jellemző ma­gatartásformát mutat. A múltat végképp el­törölni vágyó baloldali hevület ma jobbol­dali szíveket mozgat. Ezért van, hogy a fia­tal generációk jobban vonzódnak egy radi­kális, a világot megváltoztatni akaró, a vi­lággal szemben kételyeket megfogalmazó párthoz. De épül az új magyar baloldal, di­namizmussal, egy szerethető, igazságos Magyarország programjával. Hosszú távon versenyképes baloldalt építünk.- Az MSZP meg tudja szólítani a fia­talokat?- Úgy, ahogyan ezt sokan gondolják, semmiképpen. Éz nem ifjúsági munka kér­dése. A kérdés az, hogy a párt egészének at­titűdje okoz-e intellektuális, szellemi, kultu­rális izgalmat. Ma nem okoz izgalmat balol­dalinak lenni Magyarországon. Ezért nem jönnek a fiatalok. Ma jobboldalinak lenni egy ilyen párt radikalizmusával, kérdései­vel, meghökkentő kijelentéseivel - ez izgal­mat okoz. Egy alulról jött fiú egyszerűnek tűnő hamis igazságaival. Ezért 20 évesen le­het lelkesedni. És ez független attól, hogy milyen a jobboldal politikája. A filmek csal­fa látszata is sok nézőt vonz, de jó tudni, a mozi falain kívüli világ nem azonos azzal, ami a vásznon van. A mi megfontolt komp­romisszumainkért, mert hogy a világ már csak ilyen bonyolult, a 20 éves ember nem lelkesedik. Ezt lehet tisztelni és támogatni. De nem 20, hanem 30-40 évesen, tapasztalt felnőttként, sokat megélt nagymamaként és nagypapaként.

Next

/
Oldalképek
Tartalom