Petőfi Népe, 2003. június (58. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-18 / 140. szám

4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI KÖRKÉP VÉLEMÉNYEK 2003. Június 18., szerda Nézőpont A. Tóth Sándor A dráma olvasata Veszíthet valaki úgy az élet háborúskodásaiban, hogy valójában nyer? S nyerhet-e úgy, hogy lényegében veszít? Azt hiszem, mindkét kérdésre igen a válasz, legalábbis a sertéstenyésztő szakember, Kani­zsai János története ezt a következtetést alapozza meg. Szakított a „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” ősi bölcsességével s ezáltal megnyert egy csatát. Ám a hadjáratnak végül mégis ő, a győző a fő vesztese. Az volt a kérdés: átalakuljon-e a hercegszántói szövetkezet részvény- társasággá? A sertéstelep vezetője azt tanácsolta a sorsdöntő gyűlé­sen a küldötteknek, hogy nemmel szavazzanak, s hallgattak rá. Ugyanis az a hír járta a faluban, hogy az átalakulás után egy szűkebb csoport meg akarja szerezni a közös vagyon nagy részét. Másfelé volt már erre példa. Véleménye kifejtésével az országszerte ismert, kiváló szakember elfűrészelte maga alatt a faágat. Rövid úton kirúg­ták az állásából, feleségével együtt. Pedig semmi egyebet nem tett, csupán élt a jogával. Beszélt, ahol a beszédnek van a helye: a szövetkezeti gyűlésen. Am negyvenévnyi szövetkezeti demokráciásdi után is gálád lá­zadóként bántak vele, mert az elnöki csapatéval ellentétes vé­leményt merészelt képviselni. S hogy a többség melléje állt, az lett a veszte. A tanulság: még min­dig fényévekre vannak egymástól a köz üdvét szolgáló törvények és a velük élés lehetőségei. A fölmondás második pontja úgy recseg, mintha valamiféle pártfe­gyelmet kérne számon a sorok aláírója a sertéságazat vezetőjén. Va­jon mit látott veszve az igazgatóság, amely elhatározta, hogy Kani­zsai János a bokáját ily módon - elbocsáttatással - üsse meg? A szövetkezet nem lett rt. A kívülállók és a nyugdíjasok hozzájuthat­tak vagyonrészükhöz. Két év kellett hozzá, de Kanizsaiék volt munka­adójuk elleni perében kimondta a bíróság: jogellenesen bocsátották el őket, s fölvehették a kártérítést. Kanizsai János mégis megkeseredett ember. Másnak nyert - magának veszített: amit alkotott, a híres sertés­telepet már nem ő vezeti... Igaza van. De számomra - és remélem, má­sok számára is - másik olvasata is van drámájának. Mert el kell kerül­nünk, hogy még egyszer „mindenki egy véleményen” legyen ebben az országban. S ennek a Kanizsai Jánosok a letéteményesei: A többség mellé állt, ez lett a veszte „Kiszervezték” őket a szövetkezetből Évek múltán a bíróság igazságot szolgáltatott a házaspárnak Hercegszántó Nem áll egyedül a maga történetével Ka- szabadságot kiírta, de az elnöktől nem ké- nizsai János. Sajnos. Mást is ismerek, aki redzkedett el). Az igazán érdekes a második valami oknál fogva szálka lett a főnöke pont: „Helytelen magatartás tanúsítása, szemében, ezért - nagyszerű szakmai, ve- melynek megnyilvánulása: mint üzemi ve­zetői eredményei ellenére - megszaba- zető és igazgatósági tag az átalakulás folya- dult tőle. Évekig tartó pereskedés után a matában (a szövetkezet részvénytársasággá bíróság igazságot szolgáltatott ugyan ne- alakulásáról van szó - a szerk.) az átalaku- ki, mint Kanizsai Jánosnak és feleségé- lás mellett döntött. Ellenvéleményét soha- nek, Kanizsainé Lengyel Évának is, de sem közölte. Az átalakulási vagyonmegosz- közben elvesztette a hitét az emberekben, tó közgyűlésen hozzászólásává - miszerint s az egészsége se maradt a régi. ne szavazzák meg - nagy mértékben hozzá­járult az átalakulás meghiúsulásához.” Mit is vet az igazgatóság elnöke Kanizsai János szemére? Azt, hogy el merte mondani a küldötteknek a véleményét, vagyis élt de­mokratikus jogával, kifejtette meggyőződé­sét a tagság jövőjét meghatározó ügyben. Kanizsainé Lengyel Éva elbocsátását - aki speciális labormunkát végzett a telepen - így indokolta Császár György elnök: „A szö­vetkezet igazgatósága a sertéstelepen átszer­vezést hajtott végre munkakör-összevonás­sal és létszámcsökkentéssel, ami érinti az Ön munkakörét.” (Ám ezt követően a vemhesü- lési százalék csak mintegy 50 százalékát ér­te el a korábbinak - állítja Kanizsai János.) Az előzmények: a 2000. szeptember 22-i közgyűlésen a tagok megszavazták, hogy a szövetkezet részlegesen átalakul részvény- társasággá. Azért részlegesen, mert öt tag Iti- nyilvánította, hogy Kanizsai János a Hercegszántói Mezőgazda- sági Szövetkezet országszerte híres sertéste­lepének ágazatvezetője volt 1985-től. A tsz- nek 1974 óta volt tagja. Egész kis archívum- nyi anyagot mutatott nekem a sikereikkel kapcsolatban. Például 2000-ben elsők lettek Az Év Árutermelő Sertéstelepe versenyben. A hercegszántói magyar nagyfehér törzste­nyészetről a szaklapok felsőfokon írtak, Ka­nizsai Jánost beválasztották a legrangosabb szakmai testületek igazgatóságába - például az Alföldi Sertéstenyésztők Egyesületében -, bizottságaiba. Egy a róluk írt újságcikkek címei közül: Profizmus délen. A kiállításo­kon, szakmai seregléseken nyert díjaiknak, dobogós helyezéseiknek se szeri, se száma. Aztán 2001. janu­ár 3-i keltezéssel, Császár György el­nök aláírásával ka­pott egy levelet: „Ér­tesítem, hogy a szö­vetkezetben fennál­ló munkaviszonyát a Munka Törvényköny­véről szóló 1992. évi XXII. tv. 96. paragrafus /l/ bek. a./b./ pontja alapján 2001. január 04. napjával rendkívüli felmondással az igazgatóság felmondta.” Az indoklás három pontból áll. Az első túllépést ró fel neki a költségfelhasználásban - 9 millió értékű ipa­ri többlet-takarmányról van szó, feledve, hogy a telep ugyanekkor közel 70 millióval túlteljesítette az árbevételi tervét -, a harma­dik pedig azt rója fel, hogy decemberben két napon nem tartózkodott a munkahelyén (a „Szinte valamennyi kiállításon elnyerték a szövetkezet tenyészsertései a fődíjak valame­lyikét." Bp. 2001.01 31. Országos Mezőgazda- sági Minősítő Intézet, ár. Radnóczi László, ov. § a szövetkezetben akar maradni. Ké­sőbb kiderült: 30 tag és 214 kívülálló üzletrész-tulajdo­nos akart maradni a szövetkezeti keretek között. Az átalakulás leszavazását az váltotta ki, hogy a tagságban gyanú ébredt: egy kisebb érdekcsoport meg akarja szerezni a többsé­gi tulajdont a majdani rt.-ben. A gyanút az ébresztette, hogy a maradók és az rt.-be tá­vozók közti vagyonmegosztás során az előbbiek képviselői szeplőket találtak a va­gyon-, illetve az eszköznyilvántartáson. Ki­derült, hogy a 450 millió forint értékű tárgyi eszközállományt 242 millióra amortizálták. A vagyonmérleg 284 milliós tartozást muta­tott ki. A vagyonnyilvántar­tásból kifelejtődtek olyan kisded tételek, mint a szá­rítótelepi százvagonos magtár, szociális épület, mázsaház, üzemcsarnok, pótkocsik stb. Ebből aztán rendőrségi följelentés is született, de nem sok foganattal. Vi­szont Kanizsai János, aki tevékenyen részt vett a szövetkezet valós vagyoni helyzetének földerítésében és elle­ne szólt az átalakulásnak - elvesztette állá­sát, s vele a felesége is. Az ő külön történetük több mint kétévi bíróságra járás, ugyanis pert indítottak a ve­lük történt jogtalanság megszüntetésére. De legalább nyertek. A bíróság első- és másod­fokon is kimondta: „A bíróság megállapítja, hogy az alperes (a tsz. - a szerk.) jogellene­sen szüntette meg a felperesek (Kanizsai és felesége - a szerk.) munkaviszonyát.” Má­sodfokon az alperes fellebbezését alaptalan­nak minősítette a megyei bíróság. Happy and? Tévedne, aki azt gondolná. Kanizsaiék - másfél évi őrlődés után döntöt­tek így - nem akartak már visszamenni a sertéstelepre, igényüket vagyoni kártérítés­re változtatták, ezt ítélték meg nekik 2003 márciusában a bíróságon. Sőt, annak rend- je-módja szerint ki is fizette a szövetkezet a mintegy 2,5 millió forintot. De Kanizsai János - aki közben infarktu­sából felgyógyulva elhelyezkedett a szakmá­jában - mégsem érzi a talajt a talpa alatt. A történtek után mintha megbélyegzett ember lenne, holott a bírósági ítélet kimondta igaz­ságát. Igaz, a második per, amelyet nem va­gyoni kártérítés tárgyában indított a szövet­kezet ellen, még nem ért véget. A legtöbb ember erre már nem is pazarolná az idejét, energiáját, de ő még valami külön erkölcsi elégtételt is remél. Igaz, kapott ilyet, hiszen az átalakulás nem történt meg. Ennek kö­szönhetően a kívülállók és a nyugdíjasok is hozzájuthattak a vagyonrészükhöz. Csak­hogy ezért az ő családjának túlontúl nagy árat kellett fizetnie... a. tóth Sándor Miért tartja fontosnak a kábítószer elleni harcot? A napokban példás összefogásról adtak tanúbizonyságot a részben sportéletének támoga- kecskeméti önkormányzat, az egyház és a média képviselői, tásában. Fontos feladatunknak amikor együttműködési megállapodást írtak alá a kecskeméti tekintjük, hogy segítsük a fiata- ifjúságot veszélyeztető drogfogyasztás ellen. Az aláíró felek- lókat tehetségük kibontakozta- hez csatlakozva további helyi társaságok tartották fontosnak a tásában. Ebből a koncepcióból drogprevenciós tevékenységhez, a június 26-án megvalósuló is következik, hogy szeretnénk Drogellenes Nap rendezvényéhez való hozzájárulást. Arról megvédeni az ifjúságot azoktól kérdeztük a kábítószermegelőzés támogatóit, miért érezték a gátló tényezőktől, amelyek szükségét, hogy részt vegyenek a mozgalomban. érvényesülésüket megakadá­lyozhatják. A kábítószer pe­dig egy komoly akadályozó té­nyező, hiszen szellemileg és lelkileg is rom­ba dönti a fiata­lokat. Ezért csatlakoztunk ehhez az akció­hoz, amely re­ményeink sze­rint hozzájárul­hat a kábítószer probléma hosszútávú or voslásához is. Dr. Fekete László, a Kecske­méti Víziközmű Társulat el­Sarok Antal, az Abrazív Kft. vezetője:- Egyrészt mint minden jó­zan gondolkodású ember, én is azt szeretném, ha hazánkban nem tudna olyan teret hódítani az oly sokakra veszélyes kábí­tószer, mint a nyugati orszá­gokban. Másrészt nekem és munkatársaimnak is iskolás gyermekei vannak, akik ki van­nak téve a drog veszélyének. Véleményem szerint nagy han- súlyt szükséges fektetni a meg­előzésre, a fitalokat minél szé­lesebb körben tájékoztatni kell a kábítószer káros hatásairól, alternatívákat kell kínálni szá­mukra a veszélyes szerekkel szemben. Jó célt szolgál és bí­zom benne, hogy eredményes lesz a Drogellenes Nap rendez­vénye. Gazsó László, a Petőfi Népe Lap- és Könyvkiadó Kft. igaz­gatója:- Nagy kihívás a társadalom számára a fiatalokra hatást gyakorolni, hogy ne fordulja­nak a drogokhoz, hanem érté­keket találva, hasznosan tölt­sék szabadidejüket, károsító hatású szerek nélkül szórakoz­zanak. A Petőfi Népének jelen­tős szerepét látom abban, hogy eljuttassa a fiatalokhoz: a drog nem jó barát, hanem nagy el­lenség. Lapunk széleskörű ol­vasótáborral rendelkezik, ezért hiszem azt, hogy megtalálja, tájékoztatja és hatást gyakorol­ni képes a veszélynek kitett if­Dijnyertes plakát jóságra. Személyes vonatko­zásban pedig azt mondhatom, hogy féltem a gyermekeimet, akik ugyancsak találkozhatnak ezzel a veszélyes szerrel. Értük is szeretnék tenni, hogy csu­pán a kíváncsiság ne lehessen az oka a drogok kipróbálásá­nak. Úgy gondolom, hogy a jö­vő fiatalsága sem lesz a kábító­szerek kisértésétől mentes, ezért összefogva hosszú távú terveket, célokat is ki kell tűz­nünk. Ivaskó István, Az AVIVA Életbiztosító Rt. kecskeméti fiókjának területi igazgatója:- Célul tűztük ki, hogy hosszútávú, életre szóló kap­csolatot alakítsunk ki ügyfele­inkkel, és erősítsük a városban helyi jelenlétünket. Éppen ezért aktívan kívánunk részt venni Kecskeméti kulturális és nöke:- A drog a ma létező legna­gyobb veszély, amely gyerme­keinkre leselkedik. Éppen ezért elengedhetetlen a kábítószer el­leni küzdelem propagálása, a széles körű tájékoztatás a fiata­lok, a pedagógusok és a szülők körében is. Rá kell ébreszte­nünk az ifjúságot arra, milyen óriási károkat okozhatnak - ha droghasználók lesznek - ma­gukban, családjukban, környe­zetükben és az egész társada­lomban. Rá kell döbbenniük ar­ra, hogy nem játszhatnak köny- nyelműen az életükkel, felelős­ségteljesen kell gondolkodniuk jövőjükről. Ezért tartom fontos­nak azokat a rendezvényeket, amelyek célja a tájékoztatás, a kábítószer ellenes erők mozgó­sítása. NÉPTÁNCVERSENY. Baján Kiss Mari néptáncoktató emlékére vasárnap folklórtalálko­zót rendeztek a színházteremben. Hét együttes közül az 1. díjat és a vándorserleget az érsekcsanádi Bazsarózsa Gyermek Néptáncegyüttes kapta. Második a bajai Danubia Mű­vészeti Iskola fölvégi csoportja, harmadik a Sugovica Kamaraegyüttes lett. fotó: k. l. Német és székely vendégek Testvértelepülések és egyesületek napja a hétvégén Solt Testvér-települési táblát avat­nak e hét végén Solton. A né­metországi Habichtswald és az erdélyi Csíkdánfalva dele­gációját gazdag program vár­ja. Ekkor lesz az egyesületek napja is. Holnap délután a két külhoni te­lepülésről mintegy száztagú kül­döttség érkezik Soltra. Gál József polgármester köszöntője után a szállásadó családokkal ismerked­nek a vendégek. Másnap kalocsai kirándulás a program. A Főszé­kesegyházban Leányfalussy Vil­mos karnagy orgonahangver­senyt ad a csoportnak. Ezután megnézik a kincstárat, a népmű­vészeti házat és sétát tesznek a belvárosban. Soltra visszaérve borkóstoló lesz a pincesoron, a Sárga Borházban. Este hét órától pedig a művelődési házban kul­turális estet tartanak. Szombaton 10 órakor ünnepé­lyes testvér-települési táblaava­tás lesz. Ezt követően helyi vá­rosnézés a program, majd dél­ben a Duna-parton lévő egyesü­leti nap résztvevőihez csatlakoz­nak a vendégek. (Soltnak egyéb­ként több mint harminc egyesü­lete van.) A kellemes környezet­ben szabadidős program várja az érdeklődőket, színpadra lépnek a helyi művészeti csoportok. A nap zárásaként 21 órakor tábor­tüzet gyújtanak. Vasárnap 10 órakor istentisz­teletet tartanak a református templomban, ahol fellép a ha- bichtswaldi kórus, és szerepel­nek a csíkdánfalviak. A küldött­ségek e napon elköszönnek ven­déglátóiktól. PULAI SÁRA A HUMÁN-REHAB Kiemelkedően Közhasznú Egyesület (Kecskemét, Széchenyi sétány 6.) 2002. évi mérlegadatok: Befektetett eszközök: 27.098 E Ft Forgóeszközök: 3.926 E Ft Aktív időbeli elhatárolások: 0 E Ft Eszközök összesen: 31.024 E Ft Saját tőke: 5.566 E Ft Kötelezettségek: 7.080 E Ft Passzív időbeli elhatárolás: 18.378 E Ft Források összesen: 31.024 E Ft Az egyesület eredménye: 1.106 E Ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom