Petőfi Népe, 2003. június (58. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-10 / 133. szám

PETŐFI NÉP E A L M A N A C H Tataháza A községnek nincs címere, vi­szont a közelmúltban előkerült egy régi pecsétnyomó. Egy bács- bokodi villanyszerelő mester ad­ta át a néhány évvel ezelőtt talált réz pecsétfejet a községnek. A pecséten „TATAHÁZA 1790” fel­irat látható, középén pedig egy kar, mely búzaszálakat tart - ez utóbbi Bácsalmás címerében lát­ható motívum. A mester munka közben, egy falban találta, ahová szög helyett verték be. A pecsét feje hátul ugyanis egy szúrós hegyben végződött - erre erősí­tették pecsétnyomó nyelét. • A község a bácskai löszháton Bajától 28, Bácsalmástól 6 km-re fekszik. A települést átszeli az 55-ös számú főút. Nyugati szé­lén folydogál az mancsban eredő Kígyós-ér, mely szárazabb nya­rak idején elveszti vizét. A köz­ség belterületén van egy nádas tó, mellette egy jó állapotban lé­vő szélmalom áll. A község hatá­rában 1961-ben szarmata telepet és temetőt tártak fel, amelynek gazdag leletanyaga volt. • Tataházát azonosítják az 1485- ben Thad néven említett telepü­léssel, mely birtokot korábbi tu­lajdonosai Czobor Mártonnak és Imrének eladtak. A török adó­lajstromok a bájai járásban Tót­háza néven sorolják fel 1580- ban. 1598-ban a többi felsőbács­kai település rác lakosságával együtt Tótháza rác lakossága is Esztergom vidékére költözött. A település elnéptelenedett. 1662- ben Tataháza pusztának nevez­ték, amely 1724-ben a Czobor, majd a Grassalkovich család ba­jai uradalmához tartozott. Gras­salkovich 1764-ben kezdte meg a betelepítést Pest megyei és kis­kunsági magyarokkal. Tataházát 1765-ben vették fel Bács megye adójegyzékére. 1770-ben 89 ház­ban 110 magyar család lakott itt, 366 ökör és 100 ló tartozott a fa­lubeliek tulajdonába. • A község első pecsétje 1776-ból származik. Az 1793. évi úrbéri összeírás szerint 102 gazda, 8 házas és 8 házaüan zsellér, egy tanító és egy jegyző lakta. Á Grassalkovich család kihalása után gróf Zichy Ferraris Felix tu­lajdona lett, kinek kegyurasága alól önállósították magukat a község lakói, akik 1860-ban megvásárolták a birtokot. Folya­matosan újabb betelepülőkkel gyarapodott a lakosság. 1900- ban már 355 házban 1814-en laktak, az 1762 magyar mellett 27 német, 16 délszláv, 9 egyéb nemzetiségű, vallása szerint 1790 római katolikus, 5 reformá­tus, 19 izraelita. A lakosság több­sége mezőgazdaságból élt. 1833- ban építették az első szélmal­mot, majd még hármat, 1871- ben pedig már gőzcséplőgép működött. 1851-ben, majd 1887- ben építettek iskolákat. • 1879-ben postahivatalt létesítet­tek, 1883-ban pedig új plébániát építettek. A század végén két ol­vasókör működött a községben, az iskolának könyvtára is volt. • Képviselő-testület: Édes Vencel polgármester, Bánóczki Edit, Börcsök Imréné, Erdész László, Jegyugya József, Kollár Ferenc- né, Kovács Ágota, Varga István­ná, Várhegyi László, Zádori Zol­tán. Jegyző: dr. Drávainé dr. Bre- zoczki Erika. ■ Nem akarnak földhöz ragadni Édes Vencelt 2002-ben kétszer választották polgármesterré. Először márciusban az elődje halála miatt kiírt időközi választáson, majd októberben. A tisztségét társadalmi megbíza­tásban végzi, főállásban tanít az iskolában.- Összeegyeztethető ez a két feladat?- Egy vezető ma már nem csak kizárólag az iro­dájában ül, hanem elsősorban tervez, szervez, el­lenőriz, értékel, döntéseket hoz. Ezek a mai világ­ban nem feltétlenül időhöz és helyhez kötött min­dennapi tevékenységek. Hoztam én már azonna­li, fontos, községünket érintő döntést lakóhe­lyünktől több száz kilométerre, amikor éppen úton voltam, vagy otthon, amikor este a tv előtt ültem. A menedzser típusú, demokratikus vezeté­si stílust igyekszem munkámban alkalmazni. Egy polgármester életében fontos a lakossággal való folyamatos kapcsolattartás. Lakosainknak a foga­dó órákon és azon kívül is bármikor van alkalmuk a személyes találkozásra - gyakran egy tanórák közti szünetben, de az utcán is -, ügyes-bajos dol­gaik intézésére. A polgármesterséget én nem a ha­talom mámorában való tetszelgésnek, hanem a községünkért végzett szolgálatnak tekintem, amit képviselőtársaimmal együtt a legjobb tudásunk szerint igyekszünk végezni.- Milyen sikerrel?- Csinosítjuk környezetünket, rendben tartjuk utcáinkat, rendbe tettük a sportpálya környékét és a temetőt. Gondot fordí­tottunk ingatlanjaink álla­gának megóvására. Kor­szerűsítettük a közvilágí­tást. Közösségi programo­kat szervezünk a lakosság részére: majálist és faluna­pot tartunk, az időseknek karácsonyi ünnepséget szervezünk minden év­ben. A faluházban készül­het fellépéseire a község két hagyományőrző együttese: a Rezeda Citeraze- nekar és Asszonykórus, valamint a Danubia Nép­dalkor és Citerazenekar. Együtteseink népzenei találkozókat is szerveznek. A faluházban tevé­kenykedik továbbá a falugazdász, a gyermekjólé­ti szolgálat, a mozgáskorlátozottak tataházi szer­vezete, itt működik a Danubia magán-zeneiskola tagozata. Az egészségügyi ellátás, az oktatás szín­vonala kimagasló. Tanulóink a középiskolákba kerülve is megállják a helyüket. Az idősek részé­re megszerveztük az ebédkihordást.- Milyen fejlesztésekre futotta?- Az elmúlt évben több pályázaton is sikerrel jártunk. Hét számítógépet, irodai programokat és ÉDES VENCEL 1950-ben született Jánoshalmán. 1973-ban végzett a Szegedi Tanár­képző Főiskolán. 1989-ben diplo­mázott programozó matematikus­ként a JATE-en. 1990-től a képvi­selő-testület tagja. 2002-ben Bu­dapesti Műszaki Egyetem Társadalomtudomá­nyi Karán közoktatás-vezetőként végzett. 1995-től 1999-ig az általános iskola igazgatója. 2002-től polgármester. Nős, egy gyermek édes­apja, hobbija a számítástechnika. négy nyomtatót nyertünk, ami a 20 százalékos önrésszel együtt 2 560 000 forintot ér. A Bács-Kis- kun Megye Közoktatásért Közalapítvány pályáza­tán iskolai bútorokra 529 ezer forintos támogatást nyertünk. Falunapunkra az „Együtt a családdal, együtt a nemzettel” című országos pályázaton 100 000 forintot, a lakosság terheit csökkentve - a hulladékgazdálkodási feladataink megvalósításá­ra - szemétgyűjtő edényzetre pedig 1 726 000 fo­rintot nyertünk.- Minden nagyon jó, minden nagyon szép?- Vannak gondjaink is. Az utóbbi négy évben önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormány­zat vagyunk, kötelező feladataink ellátásához sin­csenek meg az anyagi feltételek. A központi költ­ségvetés túl magas helyi bevételekkel számol, amit egy munkanélküliséggel küszködő, elöregedő tele­pülés nem tud biztosítani. Ilyen körülmények között nem tudjunk a szükséges fejlesztéseket megvalósíta­ni. Az iskola és a torna­csarnok tetőzetét fel kelle­ne újítani, az esős évek­ben a belvíz is gondot okoz, ki kellene építeni a szennyvízcsatorna háló­zatot is. Utcáinkat szilárd burkolattal kellene ellát­ni, hogy ne ragadjunk bele a sárba a szó szoros, és átvitt értelmében is. Jó lenne, ha a falunkból csatlakozni tudnánk az Európába vezető „főútra”, mert így csak „földhözragadtak” maradunk. Hi­ányzik az az infrastruktúra és munkahely, ami a fiatalokat a faluban tartaná. Tataháza a bácsalmá­si kistérség tagjaként az ország leghátrányosabb helyzetű települései közé tartozik. Lehetnek ter­veink, ha azok megvalósítása anyagi okok miatt késlekedik. Ezeknek a problémáknak a megoldá­sa magasabb szintű döntési fórumokra tartozik. TATAHÁZA SZÁMOKBAN Lakosság száma: 1 513 fő Belterület: 169 ha Külterület: 2441 ha Lakások száma: 683 Ebből önkormányzati: 9 Vezetékes ivóvízzel ellátott lakások: 98% Vezetékes gázzal ellátott lakások: 69% Burkolt (portalanítottj utak: 75% FORRÁS: POLGÁRMESTERI HIVATAL Diákcsapatok sikerei Évek óta a megye élvonalába tartozik az általános iskolá­ban működő Kenguru Diák- sportkör. Tavaly a különböző szintű verse­nyeken való részvétel és eredmé­nyek alapján az iskola az előkelő 2. helyet érte el az általános isko­lák között. A versenyeredmé­nyek mellett a tömegsport is fon­tos, hiszen az egészséges élet­mód, a mindennapi testmozgás iránti vágy kialakítását gyermek­korban kell kezdeni. A legtöbb diák a hagyomá­nyoknak megfelelően kézilabdá­zik és focizik. Délutánonként a sportfoglalkozásokon szervezett körülmények között készülhet­nek a különböző szintű verse­nyekre. Idén az eddigieknél is jobb eredményeket értek el, négy számban jutottak a megyei döntőkbe. A fiú focicsapat a kis­iskolák megyei döntőjében a har­madik helyet érte el, míg a lány kézilabdacsapat az országos dön­tőbe jutott. Ók és a fiú kézilabda­csapata is jogot szerzett a megyei döntőn való részvételre, ahol na­gyobb iskolák csapataival mér­kőznek. Az elért eredmények azt mutatják, hogy Tataházán jó ke­zekben van a diáksport. A falu és az iskola vezetése igyekszik min­den támogatást megadni ahhoz, hogy a fiatalok életformájává vál­jon a sportolás. A templom történetéről A falu első plébánosa Kis György volt, aki 1777. május 22-én jött a faluba. Előtte - 1765-ben elké­szült a vert falú, úgynevezett „szükség-kápolna”, ami két ha­ranggal rendelkezett. A jelenlegi templomot Grassalkovich Antal utasítására kezdték el építeni 1783-ban, 1787. november 11-én áldotta meg Tamási György já­noshalmi plébános. Három ha­rangját Szent Donát, Szent Ignác és János-Pál tiszteletére nevezték el. Száz évvel később, 1885-90 között restauráltatta az oltárokat az akkori plébános, Tomcsányi János. A templom padlóját 1901- ben - Kovács János plébános ide­jén - betonkaviccsal borították, addig földes padlózató volt az egész belső tér. 1941-ben Szöllősi János plébános idejében újra ara­nyozták az oltárokat. A templom külső terének rendezésére Medgyesi József plébános ideje alatt történt. A templom teljes külső-belső felújítását 1975-ben kezdték el, Jánoshegyi József és Őszi István plébánosok idejében fejeztek be. Az utóbbi években templom tetejét festették le, gázt vezettek be, s külső vakolatot is sikerült lefestetni. Ezt követően megjavíttatták a toronyórát, majd a torony kivilágítást is. A temp­lom tornya éjszaka Bácsalmásról is látható. A mezőgazdász Ifjú Harmat Sándor fiatal kora ellenére egy komoly mezőgazdasá­gi vállalkozást vezet. Édesap­ja - aki évtize­dek óta meg­becsült és tó- váló hírű állatorvos - kérésére maradt „otthon” a főiskola elvég­zése után, hogy besegítsen, majd átvegye a családi vállalko­zást. - Nagyon nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, mert a pia­ci viszonyok nem rendezettek és nem kiszámíthatóak. A növény- termesztést a fagykár után most aszály sújtja, a sertéstartásban pedig önköltség alatti a felvásár­lási ár. - Próbáljuk növelni az olajosnövények termesztési te­rületét, ugyanis az unióban már nem lesz szükség a takarmány- növényeinkre. Bízunk benne, hogy az EU-ban stabilizálódik a mezőgazdaság helyzete. ■ A szólista Bényi József- né Jolán néni a Danubia Ci­terazenekar és Nyugdíjas népdalkor szólóénekese, 1996 óta. A hangját gyak­ran megcso­dálhatják különböző helyeken rendezett népzenei találkozó­kon is. Mint mondja, nagyon jól érzi magát a csapatban, hiszen egy jó közösséghez tartozni olyan, mintha az ember család­ban lenne. Keddenként gyako­rolnak, ilyenkor egy rémi zene­tanár tanítja be nekik az újabb népdalokat. - Fontos, hogy mi nem nótázunk, hanem a népda­lok éneklésének hagyományát őrizzük - emeli tó Jolán néni. Szólóénekesként mátravidéki, kalocsai, sárközi, valamint felvi­déki dalokat énekel. Az egyik kedvence így kezdődik: „Kö­dellik a Mátra tető...” ■ A háziorvos Dr. Morva László 38 éve szolgálja Tata­háza és Máté- telke betegeit. Fő művének a gyógyítás mel­lett a tudomá­nyos munkát és kutatást te­kinti. Nemrégiben köszöntötte az orvosgárda a Magyar Általá­nos Orvosok Tudományos Egye­sülete - Alapszintű Sürgősségi Ellátás és Munkacsoport vezető­jeként munkájának 25-ik éves évfordulója alkalmából. A dok­tor úr elmondta, hogy falusi or­vosként azért nem érte be a gyó­gyítással, mert szerinte az a leg­fontosabb, hogy a gyakorlati tu­dást át kell adni. Mióta gyógyít - az orvostudomány legnagyobb törekvése ellenére is - romlik az emberek egészségi állapota. Húsz-harminc éve nem volt eny- nyi szívbeteg, cukorbeteg, daga- natos, pszichiátriai eset. ■ A képviselő Kollár Ferenc- né Piroska a harmadik cik­lust tölti kép­viselőként a testületben. Számára ki­tüntető ez a bizalom, ugyanis ezek szerint az emberek bíznak ben­ne. Sokat beszélget idősebb em­berekkel, ismeri a problémáikat, amelyekből a legtöbb megoldás­ra váró ügyet a testület elé tárja. Képviselőtársai segítségével ol­danak meg különféle, leginkább egyéneket érintő szociális prob­lémákat. Nemrégiben megszer­vezték az ebédhordást, s az idő­seknek a szállítást nem kell fizet­ni. Ez igen nagy segítség az egyedülálló nyugdíjasok számá­ra. A megnyugtató megoldást a falugondnoki szolgálat megszer­vezése jelentené, ám erre a for­ráshiány miatt nem tudni, mikor lesz pénz._____________ __■ A plébános Mityók János 1983 őszén került Tatahá­zára. A lakos­ság, a keresz­tény hitközös­ség megisme­rése után az első nagyobb feladata a plé­bánia rendbetétele, illetve lakha­tóvá alakítása volt. Az igehirde­tésen kívül fontos feladata a lelki segítségnyújtás, a hívő közösség összetartása. Gyakorta szerve­zett kirándulásokat, zarándokla­tokat. Ezek mind kellemes em­lékként élnek a hívek emlékeze­tében. - Sajnos egyre ritkábban megyek családlátogatásra, há­rom településen szolgálok. Nagy az igény a komoly hitéletre, a kö­zösségi életre, akár a templomon kívül is. A legnagyobb probléma mégis az, hogy fogy a népesség száma, s ezzel együtt a hívőké is. Az elvilágiasodás miatt pedig csökken a hit iránti igény. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom