Petőfi Népe, 2003. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-17 / 114. szám

EletM Petőfi Népe Sport Csábi Bettina: Kiütéssel szeretnék győzni! 10. oldal Kék tükör Félmiliiárd golyóálló forint 9. OLDAL Mai magazin Horoszkóp, rejtvények, SMS-posta, 14. oldal tévéműsorok 15. oldal Lassan egy évtizede, hogy a magyar Országgyűlés tagja dr. Szili Katalin. Politikai pályafutása elején az MSZP pécsi önkormányzati képviselője volt, majd az MSZP Baranya megyei elnöke lett, 1994-től a nagypolitika szereplője, egy esztendeje közjogi méltóság, a Magyar Köztársaság Országgyűlésé­nek elnöke. Különös ismertetőjele: bár politikus, szeretik az emberek. S egy másik: a riporterek többsége elő­ször a munkájáról kérdezi, később a nők elfogadottsága a politikában című témakörről érdeklődik, majd megkérdezi tőle: mikor fut el újra Pécs­ről a máriagyűdi kegytemplomig - merthogy megígérte. Interjúnkban mi sem hagytuk ki ezt a lehetőséget. Ismerem az érmét mindkét oldaláról- Tavaly ilyenkor főhetett a feje. Éppen hogy többséggel nyert csupán a pártja, s önt jelölte arra a feladatra, hogy biztosít­sa a parlamentben a kormány előterjesz­téseinek mindenkori többséget.- Tudhatták, mit bíznak rám. Harma­dik ciklusomat töltöm a parlamentben, s az előző négy évben egy ellenzéki párt képviselőjeként vezettem üléseket. Előtte pedig kormánytagként egy rendkívül ké­nyelmes, kétharmados többséggel tettük a dolgunkat, mint ahogy mindenki, én is a magamét. Az érmét tehát mindkét olda­láról ismerem. Igaz, a mai minimális többség mellett a korábbi kormányzási időszakunk ideális helyzetnek tűnik.- A kétharmados többség éveit felidéz­ve megbántak valamit? Például, hogy nem alkalmazták az elvet: az erőt nem szégyellni, használni kell? Azt, hogy sze­mérmesek voltak, talán túlságosan is?- Igen, ez egy lehetséges magyarázat. A rendszerváltást követően azt hiszem magunk sem hittük el, hogy egy szociál­demokrata párt ilyen többséget szerez­het a társadalomban, főleg, ha a 1990 és 1993 közötti elfogadottságunkat idézem fel. Egy ideig karanténban voltunk, de ez nem tartott sokáig. Az emberek, a polgá­rok hónapról hónapra jobban bíztak ab­ban, amit képviselünk. 1994-ben hiába szereztünk abszolút többséget, a gör­cseink megmaradtak. Talán magunk is abban a hiszemben voltunk, hogy ekko­ra bizalmat nem érdemiünk meg. Tény, hogy ma már, tizenhárom évvel a rend­szerváltás után ugyanezekkel a nehézsé­gekkel nem kellene megküzdenünk, ma viszont az a helyzet, hogy nincs két­harmados többségünk a parlamentben.- Alig vannak többen, mint akik ellen­zékben ülnek.- Ami persze a képviselőinktől rend­kívül fegyelmezett és feszes munkát kö­vetel. Azzal a frakcióvezető-helyettes kol­légámmal, aki a parlamenti többségért felel, az ülések ideje alatt állandó kapcso­latban vagyok. Ha kell, metakommuniká­ciós szinten is üzenünk egymásnak, hogy tudjuk, megvan-e a kormányt tá­mogató többség. Nem könnyű feladat, de ezt másként megoldani talán nem is le­het. Arra azért házelnökként büszke va­gyok: az elmúlt évben nem fordult elő, hogy ne tudtuk volna biztosítani az Or­szággyűlés esedékes feladatainak ellátá­sához szükséges szavazatokat.- Ilyen kis többség mellett hogyan tud­nak majd annak a követelménynek meg­felelni, amit az Európai Parlament tá­maszt? Nevezetesen, hogy a hazai mun­kával párhuzamosan két tucat képviselő megfigyelőként, a kontinentális parla­mentben is jelen kell, hogy legyen.- Önök kérdezik meg ezt először. Van megoldás: a napirendet nem két napra, hanem négyre fogjuk meghatározni.- Mit szól ehhez az ellenzék?- Bár a tartalmával nem értenek egyet, ami szívük joga, de technikai megoldás­ként elfogadják. Ugyanúgy élhetnek ezentúl is azokkal a jogosítványaikkal, amelyek a végrehajtó hatalom ellenőrzé­séhez szükségesek, mint eddig. Akár a napirend előtti felszólalásokat, akár a rendszeres interpellációkat nézzük. En­nek ellenére nehéz lesz minden héten biztosítani a parlament működőképes­ségét... Lesz egy-két olyan hét, amikor emiatt szünetet kell tartanunk. A kép­viselők külföldi jelenléte viszont egyre több haszonnal járhat az ország számá­ra, hiba lenne ezt az ülésrend összeállítá­sakor nem figyelembe venni.- A házelnöknek tehát ahhoz, hogy a parlament működését biztosítani tud­ja, minden képviselő időbeosztását egy évre előre ismernie kell?- Majdhogynem így van. A külügyi hivatalunk folyamatosan egyeztet a kép­viselőkkel és a külföldi szervezetekkel. Ez már nem ugyanaz a nemzeti parla­ment, ami néhány évvel ezelőtt volt. Sok­kal szervezettebb munkát igényel - s per­sze több egyeztetést és türelmet.- Más ez a parlament másban is: mint­ha elszürkült volna... Önnek nem hiá­nyoznak a régi nagy egyéniségek? Mond­juk egy Torgyán József típusú figura?- Magam is úgy érzem, hogy némi emelkedettség, irónia, akár éles, de intel­ligens pengeváltás könnyebbé tenné a munkát, és a parlamentet is népszerűsít­hetné. Az elszürkülés mellett szerintem sajnos a gyűlölködő stílus az, ami időn­ként jellemző. Nos, egyetértek, ez nem érdekli az embereket. Néha engem is megtámadnak, ha egy-egy oda nem ülő kifejezés miatt nem utasítom rendre a felszólalót, pedig nem egyszer csupán ar­ról van szó, hogy a hangzavarban nem is hahóm, mit mond. Általában ^édesanyám tájékoztat arról, mi történt. Ő a tévében hallja, amit én az ülésteremben nem...- A „szürkeségnek" lehetne pozitív üzenete is.- Talán lassan eljutunk odáig, hogy az emberek elfogadják: a parlament ugyan­olyan munkahely, mint bármely másik. Ha okosak vagyunk, tárgyszerű, a közös, nagy célokat megvalósítani kívánó mun­kahely, ahol egyre kevésbé a népszerű­ség hajhászása a fontos, sokkal inkább a számunkra a társadalom által megjelölt feladat, a végrehajtó hatalom ellenőrzé­sének biztosítása. A vitaparlament jelleg­ből át kell térnünk a munkaparlament jellegbe. Ha az elszürkülés alatt ezt értik, akkor azt házelnökként büszkén vállalni tudom.- Azért nyilván vannak, akiknek a fel­szólalásai ma is élményszámba mennek.- Kár, hogy nem lehet mindenkit fel­sorolni. Akit kifelejtek, attól elnézést ké­rek, de azért mondanék néhány nevet: Horváth Jánost és Varga Laci bácsit a Fi- deszből, vagy Baráth Etelét és a belügy­miniszter asszonyt a saját frakciómból. S ugyanígy Kuncze Gábort, az SZDSZ elnö­két vagy Csapody Miklóst az MDF-ből, szintén élvezettel hallgatom. Egyébként is az a véleményem, hogy azzal mutatha­tunk példát az országnak, ha meghallgat­juk és tiszteljük egymás álláspontját - még akkor is, ha esetleg nem értünk egyet mindenben. Nagy baj lenne, ha olyan országban élnénk, ahol egy sémá­ra kellene gondolkodnia mindenkinek.- Egy politikai párt hatékonyságához azért - és most már mint az MSZP elnök- helyettesét kérdezem - szükség van a kö­zös irányok kijelölésére és képviseletére is.- Ez természetes. Talán ebben némi­leg könnyebb a dolgom, mint mások­nak, hiszen az, hogy a kongresszus a legtöbb szavazattal engem választott meg a tisztségre, nemcsak nagyfokú bi­zalmat és felelősséget jelez, de azt is, hogy figyelmet érdemlőnek ítélik meg a politizálásomat. Arra, hogy 97 százalék­kal választottak meg, nagyon büszke vagyok, de azt is tudom, hogy ez a jövő­ben az eddigieknél is szigorúbb szolgá­latra ítél engem.- Voltak, akik felvetették, ekkora nép­szerűséggel a pártelnöki pozíciót is meg­célozhatta volna.- Nem szerepelt a céljaim között, hi­szen a tagság a Kovács László-Szili Kata­lin párost fogadta el, s ez így van jól. Győztes választás után furcsa is lenne, ha elnököt váltana az MSZP. Ezt én sem tá­mogattam volna, ha egyáltalán felmerül - de szó sem volt ilyesmiről.- A jövőben sem vállalna pártelnöki feladatot?- Ez a kérdés ma számomra nem idő­szerű. A következő egy évben a pártel­nök-helyettesi és a parlamenti elnöki fel­adatoknak szeretnék megfelelni, segítve a miniszterelnököt és a párt elnökét a munkájukban. Fő feladatom az MSZP szervezeti megújítása, s ebben a megyei elnökök támogatására is nagy szüksé­gem lesz az elkövetkező hónapokban.- Véletlen-e az, vagy az előéletéből következik, hogy az egyházi rendezvénye­ken a legtöbbször önt látjuk a szocialis­ták képviseletében?- Hívőnek neveltek, a keresztség szentségét nem tegnap vettem magamra. Neveltetésemből következett, hogy 1977- ben a pécsi bazilika Corpus Christi ká­polnájában tartottuk férjemmel az eskü­vőnket, s azóta is a katolikus egyház ak­tív tagja vagyok. Meghatározó élmé­nyem, hogy találkozhattam Őszentségé- vel, amikor mint a magyar Országgyűlés elnökét fogadott a Vatikánban. Persze el kell ismernem, vannak, akiket meglep, hogy egy baloldali párt vezetője hívőként is megmutatja magát, de az embernek abból hosszú távon ritkán származik hát­ránya, ha vállalja a nézeteit. Lassan har­mincöt éve fizetem az egyházi adót - még akkor is így van ez, ha a pécsi püs­pök úr egy cikkében megkérdőjelezte, hogy gyakorló hívő vagyok. Annak örül­nék, ha erről beszélnem sem kellene, ha mindenki természetesnek venné, hogy ilyen vagyok, mint ahogy nagyon sokan ilyenek vagyunk az MSZP-ben is.- Elfutott már Pécsről a máriagyűdi kegytemplomba, ahogy ígérte a választá­sok előtt?- Tavasszal már megtettem fél távot, de az, hogy oda-vissza is újra teljesítsem, még hátravan. Ahogy időm engedi, be­váltom a fogadalmamat. PAUSKA ZSOLT Névjegy Mestersége címere DR. SZILI KATALIN jogász, humánökológus, politológus. Barcson született, 47 éves. Férje Molnár Miklós, két gyereküket Pécsett nevelik. Korábban gyámügyi előadó, csoportvezető, majd jogtaná­csos és a pécsi Környezet­védelmi Felügyelet hatósági részlegének vezetője. 1989-től az MSZP tagja. 1992-től önkormányzati kép­viselő és parlamenti szakértő a párt frakciója mellett. 1994- től a pécsi 2. sz. vk. ország- gyűlési képviselője, 1994-98 között a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára. 1998-2002: az Ország­gyűlés alelnöke. Jelenleg az Országgyűlés elnöke, az MSZP elnökhelyettese. Róla mondták... ... ő mondta Ház-vezetőnő. Pilhál György újságíró (Magyar Nemzet, 2002. szeptember 30.) Mi együtt jártunk az egyetemen Szili Katalinnal, de Lamperth Mónikával is. Dávid Ibolya MDF-politikus (Tolnai Nép­újság, 2002. október 6.) A Nap-kelte jelzőkarója. Végh Attila kritikus (Heti Válasz, 2002. november 15.) A parlamentben több energia megy el a sípolásra, mint az előrehaladásra. Nógrád Megyei Hiriap, 1999. december 29. Az önkormányzatok helyzete olyan, mint két cintányér között a levegő. Új Néplap, 2000. november 10. Nem szeretnék a politikában percemberke lenni. Új Dunántúli Napló, 2000. november 21. Egy politikus nemcsak attól politikus, hogy beszélni tud, hanem attól is, ha néha hallgat. 168 Óra, 2000. november 23. Ha a Fidesz győz, a demokrácia kerülhet válságba, ha mi győzünk, akkor a jobboldal. Tolnai Népújság, 2002. február 2. Szerintem sokkal feltűnőbb lettem, mióta védett vagyok. Népszava, 2002. december 14. Akkor vagyok jó (a parlamentben), ha a sajátjaim is bírálnak. 168 Óra, 2003. január 2 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom