Petőfi Népe, 2003. április (58. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-05 / 80. szám
10. oldal - Petőfi Népe OLVASÓI CSALÁDUNK 2003. ÁPRILIS 5., SZOMBAT A KLUBTAGOK IS MEGEMLÉKEZTEK. A ladánybenei nyugdíjasklub tagjai március 16-án a község emlékművénél koszorúval, s versekkel tisztelegtek 1848 emléke előtt, s meg is örökítették a kis ünnepsé- get. Szeretnék, ha a Petőfi Népe olvasói is értesülnének összejövetelükről.________________________■ Az ötvenedik Nagyon boldog 50. születésnapot, s hosszú életet kíván a család Kis Mihályné- nak: férje, 3 gyermeke és két unokája, Merd és Noémi. Unokánknak, Szögi Zsolti- kának Kiskunhalasra névnapja alkalmából sok örömet, boldogságot ki vánunk: Rau mama és papa. Az ígéret szép szó! Igen nehezen élünk. Nincs munkalehetőség sem nekem, sem a férjemnek. Alkalmi munkából élünk; aprópénz, melyből fizetni kellene albérletet, számlákat. Hittünk abban, hogy a kis földünkbe vetett hit valamelyest segít kilábalni ebből a nehéz helyzetből. Kora tavasztól késő őszig küszködtünk. Dúrtuk a földet, betakarítottuk a termést és elvittük leadni. A kezdeti bizakodás teljesen alábbhagyott. „Az átvételtől számított 30. napon fizetünk.” Ennek már 2 hónapja esedékesnek kellett volna lenni. KELLETT VOLNA! Ma már ott tartunk, hogy a kifizetetlen számlák és az adósságok addig gyarapodtak, hogy az a pénz, ami járna, nem takarja be őket. Nem fizet az átvevő gyár. Ha ezt ők így lazán megtehetik én mért ne tehetném meg, hogy hívok egy kőműves brigádot, hogy építsenek nekem egy házat, de csak ha elkészült, akkor fizetek. Ugye, ha fizetek. Aztán elfelejtem őket, és jót vigyorgok a markomba. Nesze, paraszt!! 1. Ha nincs pénzem megcsináltatni, nem fogok bele. 2. Ha mégis megcsinálom, félő, hogy agyonvernek. 3. Nem játszadoznék emberek megélhetésével. Kíváncsi lennék rá, hogy a gyár tulajának volt-e valaha is megélhetési problémája? Fölösleges kérdés, hogy ez nem is érdekel. Hiába pattognék, félő, hogy az rontana a helyzeten. Ígérgetve („majd a jövő héten”), cinikusan mosolyogva kihasználják az emberek hitét, bizalmát és munkáját. Átgázolnak a kispolgárokon mit sem törődve azzal, hogy mi adjuk a szájukba a kenyeret. Még csak 20. éves vagyok. Lehangol, elveszi minden életkedHAGYOMANYORZES. A kunszállási Tóth Pál Általános Iskolában nagy hangsúlyt fektetnek népi hagyományaink őrzésére. A keddi technikaóra keretében például hímezni tanultak a 6. osztályos lányok. A kö- vetkező órán pedig húsvéti tojást festenek.____________________________________________fot&v.p. Születésnapok Kovácséknál Oláh Dávid- kának második szüle- tésnapján sok boldogságot és vidám gyerekkort kíván: Misi. vemet, hogy ilyen fiatalon ekkorát kelljen csalódnom a megélhetés kapcsán. Eddig úgy éreztem, hogy én csinálok valamit rosszul, de most megtanított az élet belátni, hogy vannak emberek, akik az enyémnél sokkal súlyosabb keresztet visznek a vállukon. Egyben biztos vagyok: azon az áron, hogy több család megélhetésébe piszkítok bele, biztos, hogy nem fogok meggazdagodni. Inkább maradok földtúró parasztember, de a lelkiismeretem legalább tiszta marad. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN „Nagy boldogság ilyen családban élni - írja Kovács Sándorné. Unokánk, Erik e hónap 2-án a 7- et töltötte, lányunk, Bettina 8-án 25 éves lesz, Robi fiam és a menyem, Böbe szintén áprilisi, 14- én és 8-án lesznek 27 évesek. Mindannyiójukat sok szeretettel köszöntjük: Ircsi mama és Sanyi papa." Kit becsülünk meg? Talán a sors ironikus játékaként történhetett meg, hogy vasárnap este a televízióban, egy műsorban, egymás után láthattuk Paudics Béla színművész és a börtönből szabadult gyilkosok és rablók élet- körülményeinek bemutatását. Azét a Paudics Béláét, aki éveken keresztül szórakoztatta játékával a „nagyérdeműt” és aki most betegen, szinte számkivetetten tengődik havi 20.100 Ft nyugdíjából, ahogy mondta, „ebből nem lehet megélni”. Egy másik riportban már nem először mutatták be az Alsószenttamáson élő, börtönből szabadultakat, akik súlyos bűn- cselekmények elkövetése miatt voltak lecsukva. Olyan embereket, akik nem tisztelték a törvényt és embertársaikat sem. Tragikomikus helyzet, amin egyszerre lehet sírni és nevetni. Tudom, hogy ők is emberek, nekik is kell valahol élni, de azt gondolom, jogosan vetődik fel a kérdés, hogy nincs egy kis zavar az értékítéletekben? Azt az embert, aki egész életében becsületesen a köz javát szolgálta, a mindennapok szomorúságába vidámságot hozott, nem tudjuk megbecsülni, azokat pedig, akik csak a saját érdeküket tartották szem előtt, nem néztek sem Istent, sem embert, akik bárkit eltapostak, ha érdekük úgy kívánta, azokra most is a becsületesen dolgozók adóforintjából költ az állam százezreket, milliókat. Vagy talán arra gondolnak, hogy addig sem bűnöznek? Az újságból arról szerezhetünk tudomást, hogy Esztergomban több száz család retteg attól, hogy kilakoltatják őket, ha nem fizetik vissza az APEH szerint törvénytelenül igénybe vett lakásvásárlási szoc. pol. kedvezményt. Ha ebben a komoly helyzetben komolytalan akarnék lenni, azt mondanám, menjenek Alsószenttamásra. Ott kapnak ingyen szállást. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Nem lenne jó, ha oda jutnánk, hogy a becsületes embereknek félniük kellene a törvénytől - mert ők félnek -, a bűnözők pedig élnék világukat, abban a téveszmében, hogy „majd az állam megoldja”. Én ezt a végkifejletet nem szeretném megélni. BALÁZS ZSOLT, ____ ____ SOLT T udás és emberség A közelmúltban műtötték a kecskeméti Izsáki úti kórház orr- fül-gége osztályán. A fülem műtötték, melytől rettenetesen féltem. Nagy meglepetés ért az osztályon. Kedvesek, megértőek voltak. A megszólítás: kedveském, aranyoskám, drága, legyen szíves! El kell hogy mondjam: fizikai fájdalmat sem éreztem. Úgy vigyáztak rám. Őrömmel mentem kontrollra. Látták rajtam, hogy hálapénzt nem tudok adni, de szerintem el sem fogadták volna. Öröm volt számomra tapasztalni, hogy egymást is szeretik, megbecsülik, aggódnak a másikért. Lehet takarítónő, kisnővér, nagy adjunktus. Gratulálni tudok dr. Takács János osztályvezető főorvosnak a kialakított légkörért. Szeretném megköszönni dr. Kálmán István doktor lelkiismeretes munkáját, aki műtött. Köszönöm emberségét, kedvességét és a drága Ináncsiné Mohácsi Erzsiké kedves biztató szavait! Ő asszisztens, de úgy tiszteljük: mindenki Erzsiké mamája. Engedjék meg, hogy további munkájukhoz erőt, egészséget kívánjak, s a betegek iránti szeretet soha ne múljon el szívükből. Tisztelettel: SZABÓ ANNA, KECSKEMÉT Saját érdekünkben! Bizonyára a kedves bajai olvasónak is feltűnt, hogy a Sugovica-partra tavaly május körül kirakott padok, szemetesek nem egészen egy év alatt, érősen amortizálódtak és ez nem feltétlen a kemény télnek köszönhető. Az utóbbi időkben, ahogy kicsit engedett szorításából a tél fagyos ölelése, egyre többen indultak el a természetbe. Nekem sem volt kedvem otthon maradni, így aztán elindultam a Türr felé. Örömmel és egy kis tavaszi bizsergéssel töltött el, amikor megláttam a horgászokat a parton, egy-két szák is bent volt már a vízben, melyekben az ébredező és mohó halak pihentek. Lassan nekem is ott kéne ülnöm, gondoltam, és elindultam a Duna felé a parton. Hamar elmúlt a kellemes érzés, amikor láttam, hogy egy év sem kellett és máris ilyen rossz állapotban vannak a padok a parton. Az igaz, hogy kihelyezésük után jött rájuk egy nagy víz, aztán egy kemény tél, de azt hiszem, hogy a karcolásokat, töréseket, festéknyomokat nem a víz hozta, de nem is a hó alatt színeződtek el az asztalok. Jó volt, hogy végre nem a sárban kellett gyalogolni, mert elkészítették a járdát, de azt viszont nem értem, hogy ha valaki leül egy pádhoz, akkor miért nem bírja ki, hogy ne törjön le a kuka tetejéből egy darabot. Nem hiszem, hogy édesapa asztalos és fejvesztve rohan kijavítani a kárt. Persze ingyen. Kedves Rongálók, Festőművészek és Fafaragók! Felhívom a figyelmeteket arra, hogy az a pénz, amit a város a ti általatok készített remekek eltüntetésére, helyrehozatalára költ, azt szívesen elköltené másra is. Például lehetne folytatni a járdát, a vízi csúszdáig, hogy nyáron, ne dörzsölje ki a homok az ilyen értékes emberek lábát, mint ti. Apropó, vízi csúszda, arra is ráférne a fejlesztés. Ahogy egy bolond százat tud csinálni, úgy egy elégedetlen turista szintén száz olyan turistát képes csinálni, aki el se jön. Nyáron pedig a városnak a turizmusból van a legtöbb bevétele. Ha a javításra szánt pénzek a zsebükben maradnának, plusz hozzáadnánk azt a pénzt, amit a turisták itt hagynak, akkor lehet, hogy nyaranta nemcsak egy kereskedelmi rádiós vagy tévés roadshow lenne az, ami eseménynek hat, hanem normális koncerteket vagy egyéb szabadtéri rendezvényt (PL: EFOTT) is tudna a város szervezni. Tovább gondolva: normális rendezvényre a környékből és az ország távolabbi pontjairól is többen eljönnek. Több ember nagyobb bevétel. Több bevétel több normális rendezvény vagy olyan dolog, aminek mindenki - ebben ti is benne vagytok - hasznát venné. Ha kezditek kapizsgálni, hogy miért kéne vigyázni a város értékeire és miért volt a cikk címe az ami, akkor már megérte, hogy elolvastátok, és gondoljatok erre mielőtt a következő deszkát letöritek valahonnan. MONTANA (NÉV ÉS CÍM __________________________________A SZERKESZTŐSÉGBEN! A szerk. megjegyzése: az önkormányzat időközben helyrehozatta a területet. Kérdés, mennyi ideig bírják a „művészek” rombolás nélkül? Békaügetés az unió felé A minap egy tanyán jártam. Ha védőnőként mentem volna arra, hogy gyermeket helyezzek el oda, akkor a környezettanulmány megfelelési pontja a nulla közeli lenne. A konyhában - ahol a legkisebb, még otthon lakó leánygyermek éppen valami levest keverget a kályha tetején - padló helyett gödrösre kijárt föld, de valószínűleg lakásuk összes széke is az ott fellelhető három, egy asztallal. Az edények a „tartós” fogyasztási cikkekkel (liszt, cukor, gyufa) együtt az elfüggönyözött stelázsin állva dideregtek, mert az ajtó üvege kissé törött volt. Behívtak a szobába, s ezzel végig is jártuk a ház zugait. Leülni az ágyra lehetett, ahova a meleget doromboló éhes cicák is feljárnak. A fal rég volt festve, a dekoráció az énekesek, színészek újságból kivágott képei. Nem kell port törölni apró szobrocskákról, hűtőt kiolvasztani sem, mert áram sincs. Egy mini televízió ült egy hokedlin, de csak luxusdekorációként. Nem tudom, hogy és hol mosnak ruhát, hajat, csak sejtem. Elgondolkodtató a helyzet, így, az unió felé haladva! Engem sem vet fel a pénz, de próbálom magamban összeszedni, ha megint elvetődnék arra, mi mindent vinnék magammal (húst a hűtőládámból, tejet, macskaeledelt, újságot, vagy használt székeimből néhányat). A legjobb lenne ilyenkor milliárdosnak lenni, és átvarázsolni a körülményeiket, gyorsan, emberivé! Nem tudom, jó-e az ajtó zára, de én a helyükben nem zárnám a házat, hátha hoz valaki, valamit a középkorú, de ki tudja még meddig tengődő párnak. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN
