Petőfi Népe, 2003. április (58. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-17 / 90. szám
Az Európai Unió küszöbén A Petőfi Népe EU-csatlakozásról szóló, hetente megjelenő összeállítása Készült a Külügyminisztérium támogatásával - Szerkesztő: Barta Zsolt A régiók csak papíron léteznek? Beszélgetés ár. Csatári Bálinttal az MTA kecskeméti intézetének igazgatójával Az Európai Unió 100 milliárd eurós éves költségvetéséből évente több tízmilliárdot az elmaradott térségek felzárkóztatására költenek. Ahhoz, hogy ezeket az összegeket megpályázhassuk, olyan regionális rendszer kialakítására, működtetésére van szükség, mely a hazai történelemben eddig ismeretlen volt. Törvény ugyan rendelkezik az új térségi egység megteremtéséről, a régiók azonban a mai napig nem töltik be szerepüket. Hogyan látja a régiós fejlődés jelenlegi helyzetét kérdeztük dr. Csatári Bálintot, az MTA Regionális Kutatások Alföldi Tudományos Intézetének az igazgatóját. Interjú- Hét éve alkotott törvényt az Országgyűlés a régiókról. Úgy tűnik, hogy papíron működik a régió.- Az 1996-ban elfogadott területfejlesztési törvényből lényegében kevés olyan elem valósult meg, amely alkalmassá tenné a régiókat az uniós felzárkóztatási alapok fogadáA MAGYARORSZÁGI TERVEZETT RÉGIÓK zem azonban kellően egységes szemléletűnek az anyagot. Térségi szinten sincs benne a köztudatban az átalakítások irányában kellene lépni.- Pedig sürget bennünket az idő.- Bizony sürget. Ahhoz, hogy az uniós normáknak megfelelő tervezési-statisztikai rendszer tóalakuljon, megfelelően működjön új intézményekre, jelentős létszámú szakember gárdára van szükség, mind a kistérségek, a megyék és a régiók szintjén. Azért hangsúlyozom a megyét, mert ez az intézmény jelenleg egy kétarcú területi egység. Önkormányzati funkciója kicsi. A területgazda szerepét nemigen tudja betölteni. Csak szervez, nincsenek saját bevételei. Ugyanakkor a megye mint államigazgatósági hatósági területi egység, a dekoncentrált szervezeteivel, - rendőrség, bíróság stb. - fontos történelmi egység, mely átalaltítása korántsem egyszerű feladat. Máról holnapra nem megy. Bár a munka rengeteg, mégsem érezhető olyan politikai akarat, mely a területi átalakítást elősegítené. Minden apró ügyben, még a legapróbb pályázatok ügyében is a minisztériumokban DR. CSATÁRI BÁLINT 1949-ben született Karcagon. 1973-ban a JATE-n szerez diplomát. 1982-től az MTA RKKA intézetében dolgozik. 1984-ben kandidál. 1986-tól a JATE tanára, docens. 1992-től intézeti igazgató. jj§ . jcsafeíl Magyarország Közép- 1F Észak' Jr .rszág Alfö,d * NyugatDunántúl V&MNS • ".'OArí-*v sára. Ezt Hans Beck korábbi uniós nagykövet mondotta azon a találkozón, melyre dr. Balogh László megyei elnök hívta meg a diplomatát - mondja dr. Csatári Bálint. Ezzel sajnos egyet is lehet érteni. A régiók kialakítása még távolról sem ért véget. Úgy látom, hogy rengeteg még a teendő 2004. május Léig, a csatlakozás időpontjáig. A Belügyminisztérium kiadott egy tanulmányt, mely az ön- kormány- zati, köz- igazgatási, területfejlesztési reform közös kezelésének a kérdését taglalja. Ez a kistérségek, a régiók megerősítéséről, és a megyék megszüntetéséről szól. Nem érEU REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI FORRÁSOK (STRUKTURÁLIS ALAPOK) 1958-1988 1989-1993 1994-1999 2000-2006 Forrás: Külügyminisztérium milliárd euro 58,4 64 154,6 195 döntenek. Ahhoz, hogy valódi regiona- lizációról lehessen beszélni a térségeknek kellene odaadni azokat az összegeket, melyek felhasználásáról helyben kellene dönteni. Miután megalakultak a regionális szervezetek, megkérdeztem egy magas beosztású kormánytisztviselőt: az új térségi szervezetek mely minisztériumok feladatait kaphatják meg? A leosztott feladatokhoz a vidéki szervezetek mikor kapnak majd pénzeket? A kérdésem megrökönyödést váltott ki. Nem is értette az illető miért is kérdeztem? Pedig e lépések nélkül a regionális szint üres marad.- Hogyan viszonyulnak majd az emberek az új regionális egységhez1- Fontos kérdés, hogyan is határozzák meg majd térségi tudatukat. Ma például egy bácsalmási ember előbb úgy gondolkodik, hogy bácsalmási vagyok. Majd azt mondja, hogy bácskai vagyok, azaz egy nagyobb térséget vall szülőföldjének. Azzal is azonosulni tud, hogy Bács-Kiskun megyei, vagy Duna-Tisza közi ember. Azt is mondja, hogy magyar, vagy, hogy európai, de azt nem jelzi például, hogy dél-alföldi vagyok. Az említett térrel történő azonosulás nem alakult még ki.- Hogyan tudnának a kistérségek kommunikálni a régióval? Van elég szakember?- Tavaly végeztünk a gazdasági tárca felkérésére egy kutatást. Minden térségben egy-egy olyan irodát kellene kialakítani, ahol 2-3 fős diplomás gárda jól felszerelt kommunikációs eszközökkel dolgozhatna. Ennek indító költsége kb. 2,5 milliárd forint lenne. Az egész országban 149 kistérség létezik. Ezeknek az egységeknek ma mindössze a harmada rendelkezik olyan felszereltséggel, mint a mi kecskeméti irodánk.- Mi történik akkor, ha 12 hónap alatt nem sikerül a regionális rendszert működővé tenni? Akkor eleshetünk a pályázod pénzektől?- Csak azért kialakítani a regionális rendszert, hogy brüsszeli pénzeket sikerüljön szereznünk, ez önmagában kevés. A térségben, az Alföldön vannak olyan globális p r o b 1 é - mák, mely e k e t NÉPESSÉG (EZER/FŐ) (2000. JANUÁR 1.) Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld 2.844 1.107 984 974 1.269 1.522 1.341 Forrás: Magyar Régiók Kézikönyve KSH ilyen szinten kell megoldanunk. Az európai példákat tekintve azok az országok voltak sikeresek, amelyek működőképessé tették területfejlesztési rendszereiket. Ilyenek például az írek, a spanyolok. Azaz megtörtént a decentralizáció. De volt olyan nemzet, mely a saját hibájából tanult. Olasz kollégák mesélték, hogy a 70-es évek végén hatalmas fejlesztési pénzeket kapott Itália. Ezeknek az összegeknek az útját, azonban az ellenőrök nem tudták nyomon követni. Két év múlva berekesztették a támogatások kifizetését. Az olaszok persze megijedtek, s a városi-, a járási, a megyei, a tartományi elöljárók azonnal összeültek. Szoros tervezési rendszert alakítottak ki. Közös területi szerződéseket írtak alá arról, hogy az EU-projek- teket a legprecízebben - egymás érdekeit figyelembe véve - a brüsszeli előírásoknak megfelelően teljesítik. barta zsolt Az unió támogatja a térségi nagy közösségi beruházásokat, i Megkérdeztük olvasóinkat Mit szól a szavazás eredményéhez? Vincze József„ né, Kecskemét: - Számomra nem is volt kérdéses, hogy igennel voksolok a nép- szavazáson. Mint rokkant• nyugdíjas elsősorban magasabb nyugdíjat, javuló egészség- ügyi szolgáltatást remélek az uniós csatlakozástól. Sokat kell orvoshoz járnom, így szinte hetente tapasztalom, hogy milyen rossz a helyzet az egészségügyi ellátás terén. Biztos, hogy nem egy-két évre lesz szükség a talpra állításához, de csak ebben látom az egyetlen kiutat. Ha a szavazáson a nem voksok aránya lett volna magasabb, az nem használt volna nekünk. Dr. Kozma Huba, Kiskunmaj- sa, a Magyar Televízió kuratóriumának alelnö- ke: - Örülök, hogy eredményes volt a választás. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a szavazásra jogosultak több mint fele fontosabb elfoglaltságot talált szombaton és nem élt az állampolgári jogával. Az sem lehet mentség számukra, hogy bugyuta, primitív volt a kampány és kevés az információ. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a választások után gyakran azok a leghangosabbak, akik nem is voksoltak. Demokráciában élünk, ezért ha lehetőség nyílik rá, el kell menni szavazni! Édes Vencel, Tataháza: - A szavazók számával kapcsolatban bevallom, hogy jóval nagyobb részvételi arányra számítottam. Egy kicsit elgondolkodtató, hogy miért mentek el kevesen szavazni. Nem tudni, hogy a szombati napnak tudható be az alacsony részvételi arány, vagy pedig az érdektelenségnek. Mégis a döntés pozitív, aminek személy szerint nagyon örülök. Bízom benne, hogy nem kifejezetten a mostani iskolás korosztály profitál belőle száz százalékban, hanem még nekünk - aktív felnőtt korosztálynak is - jut az uniós csatlakozás adta előnyökből. Illés Mihályné, Baja: - Engem meglepett, hogy kevesen mentek el szavazni egy ilyen fontos kérdésről. Nyugdíjasként tisztában vagyok azzal, hogy számomra az EU társulás nem hoz köny- nyebb megélhetést. Mégis elmentem szavazni, mert gyermekeim és unokáim számára ez jelenti a szinte korlátlan lehetőségeket. Úgy gondolom, hogy a közös Európában szabadon mozogva, de mégis itthon, aki ügyes az megteremtheti magának a magasabb életszínvonalat. így hát, aki igennel szavazott, az a biztosabb jövőre szavazott A Külügyminisztérium támogatásával minden héten egyoldalas összeállítást készítünk az uniós csatlakozás kérdéseiről. Ha észrevételük, véleményük, kérdésük van úgy azt jelezzék levélben (Petőfi Népe szerkesztősége, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a), faxon 76/481-434, e-mailen ( banaz@axels.hu ) vagy telefonon 76/518-286. Összeállításunkban megpróbálunk az Önök kérdéseire válaszolni. _______________Hétköznapi Európa_______________ Z acskót visz a kunsági szél Hiába, ez a Balkán! - mondja az idegenként kritikusabban szemlélődő és sarkosabban fogalmazó magyar állampolgár, amikor Románia földjére lép Nagylaknál vagy Ártándnál, s szemébe ötlik délkeleti szomszédunk szemete, mocska, amit az utak mentén hord a szél. De hisz ez Balkán! - ragadtatja magát önkritikus elszólásra a Hegyeshalomnál vagy Kópházánál Nyugatról hazatérő magyar állampolgár, amikor a fenti gőgből kijózanító látvánnyal fogadja őt hazája; az az ország, ami lassacskán egy nagy, 93 ezer négyzetkilométeres hulladéklerakóvá lesz. Merthogy, ugye, túl nagy a kontraszt, mintsem azt ne lehetne észrevenni. Ha mostanában, mondjuk, az 54-esen Soltvadkertről Kecskemét felé tartanak, s megengedhetik maguknak, hogy ne az utat, hanem a tájat nézzék, garantálom, szégyenletes látványban lesz részük. (Buszon ülve, tehát nagyobb rálátással, még drámaibb a hatás.) Azt láthatják, hogy az út két oldalán, „befelé” úgy 50- 100 méteres sávban végesteien végig hulladék borítja a földeket: műanyag- és üvegpalackok, kartonpapírok ezrei hevernek árokban, erdőben, gyepen, mezőgazdaságilag művelt és műveletlen területeken, nejlonzacskók tízezreivel játszik a kiskunsági szél. Az egyenletesen elterített szemét egyhangúságának Kecskemét határában egy csinos kis illegális hulladéklerakó halmai vetettek véget a minap, amikor arra vitt utam. Annyi a szemét, hogy három, uniós támogatásból épülő depót meg lehetne vele tölteni, s akkor a városok mocskáról még nem is beszéltünk. S ha már az unió, meg a szemétlerakó került szóba... Szóval az egy dolog, hogy mennyi pénzt kap(hat)nak magyarországi települések, társulások az EU-tól, hogy korszerű szeméttelepeket építsenek. Szép és jó, hogy ilyenek lesznek, kell is belőlük minél több, adjon a sors építtetőnek, tervezőnek, beruházónak, támogatónak hosszú, boldog életet. De az egy másik kérdés, hogy mi van az itt élő 10 millió magyar fejében, oda mennyire fészkelte be magát az unióban (is) uralkodó környezetvédelmi morál, az ott érvényes „szemetes” normák? Az a keserű tapasztalatom, hogy - finoman fogalmazva - ezen a téren jócskán van még mit fejlődnünk. A hivatalosságok sem titkolják, hogy Magyarország lemaradása talán az EU-s környezetvédelmi előírások teljesítése terén a legnagyobb, de itt és most elsősorban az emberek szemléletéről volna szó. Meg, persze, a termelő, kereskedő, szolgáltató cégek mentalitásáról is. A kérdés az, hogy vajon mikor jön el az az idő, amikor nem borítja be a tavaszi zsen- dülő vetést a szemét. Amikor - s ez ma még a jobbik eset - nem a szeméttelepen végzi pályafutását egy csomó papír, betétdíj nélküli üdítős fémdoboz, boros- és sörösüveg, műanyagpalack, hanem újrahasznosul (egyrészt a betétdíj-rendszer kiterjesztésével, másrészt a szelektív hulladékgyűjtéssel). Amikor kiránduláskor nem viszünk haza az ibolyától a mocsári teknősig mindent, hanem megértjük, hogy azok oda valók, ahová teremtettek. Amikor mobiltelefoncég akciót hirdet, hogy minden olyan, már ósdi készülékért, fiók mélyén heverő akkumulátorért, amit visz- szavisznek neki a fogyasztók, iksz összeget befizet valamilyen jótékonysági kasszába. Szemléletbeli, s egyben nagyon súlyos anyagi kérdések is ezek. Milliárdokról van ugyanis szó, amiket ma még laza kézmozdulattal kidobunk a letekert ablakon, gurulva az úton az Európai Unióba. Amelynél mindeközben milliárdokra pályázunk. KÓSA GYÖRGY Uniós kampány a megyében Az elmúlt hetekben 58 településen fordult meg 4500 kilométert tett meg az a kisbusz, amely a megyei önkormányzat európai uniós népszavazásra felkészítő kampányában vett részt. A busszal történő kampányolás ötlete Farkas Gábortól az Európa Jövője Egyesület vezetőjének a fejéből pattant ki, aki lapunk kérésére röviden összefoglalta a tapasztalatait. Elmondta, hogy a megyei önkormányzat mellet az egyesület is támogatta anyagilag az eredeti kezdeményezést. A megyei önkormányzat szervezői előre meghatározott menetrend szerint látogattak el a falvakba városokba, ahol már a főtereken, a forgalmas közlekedési pontokon várták őket mintegy 20-25 érdeklődő. A polgárok között a busz utasai sok ezer információs anyagot osztottak ki. Aki pedig kitöltötte az uniós kérdéseket tartalmazó totólapot, az euró formájú csokoládét kapott. A szülőkkel együtt érkező gyerekek sem unatkoztak, mert rajzversenyt rendeztek a számukra Hazánk Európa címmel. Farkas Gábor elmondta, hogy 10 ezer alkotás született a kampány során. A kisbuszt internetes kapcsolattal rendelkező számítógéppel is felszerelték, mert az érdeklődők bizonyos kérdéseire, csak a külügyminisztéri- umi, és egyéb uniós tájékoztatással rendelkező honlapok segítségével tudtak válaszolni. A jármű emellett szobakerékpárt is szállított azért, hogy a vállalkozó szellemű érdeklődők segítségével - jelképesen mindannyian eljussunk - Brüsszelbe. A sportjárművel több mint 2000 kilométert kerékpároztak az uniós ismertetőkön résztvevő érdeklődők. Az érdeklődőket leginkább az életszínvonal lehetséges alakulásával kapcsolatos kérdések izgatták. Legtöbben azt kérdezték, hogyan alakulnak majd a nyugdíjak? Jobb lesz-e az egészségügyi ellátás? Hogyan lehet majd külföldön tanulni? Miként alakulnak az agrártámogatások? - mondotta vé- gül Farkas Gábor. __________bj. r
