Petőfi Népe, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-29 / 74. szám

PETŐFI N É P E ALMANACH Gara Gara már az Árpádok korában is lakott település volt. Okiratban először 1290-ben említtetik, an­nak kapcsán, hogy III. Endre két várjobbágyát, Reme fiát, Kle- mentet és Poch fiát, Mihályt fel­szabadította, és a Gara nevű bir­tokot, minden jövedelmeivel együtt nekik adományozta. • A község nevének keletkezésére többféle magyarázat van. A leg­valószínűbb, hogy személynév­ből van származtatva. De ha déli szláv eredetét fogadjuk el, úgy a „gora”, tehát „erdő” illetve „hegy”, ha török eredetét, akkor a „fekete” jelentése a legvalószí­nűbb. Történelmünkben sok­szor előfordul családnévként is. Először 1372-ben Nicolai de Gara, majd később Gara nemzet­ség szerepel. • Viszontagságos évszázadok után - a török hódoltság idején, 1598-ban sok lakosa a császári fennhatóság alatt álló Eszter­gomba költözött -, Gara a bajai uradalom részeként 1727-ben a Czobor-nemzetség tulajdonába került, majd 1750-ben a kamara Grassalkovich Antalnak, Baja földesurának adományozta. • A lélekszám 1941-re 4473-ra nőtt. A csökkenés akkor kezdő­dött, amikor a német nemzetisé­gűek 37 százalékát (990 fő) kite­lepítették a II. világháború után, körülbelül 400 lakost pedig „málenkij robotra” hurcoltak. Öt bukovinai falu (Andrásfalva, Fo- gadjisten, Hadikfalva, Istense­gíts, Józseffalva) székelyeit vi­szont 1941-ben a Délvidékre te­lepítette át a kormány, innen egy részüket Észak-Bácskába. Ide nagyobbrészt Hadikfalváról. 1947-ben a lakosságcsere-egyez­mény következtében felvidéki magyarokat telepítettek Garára. Képviselő-testület: Tényi Antal polgármester, dr. Takács Imre al­polgármester, Faa Béla, dr. Faller Krisztián Tamás, Galambos Zol­tán, Kubatovics Mátyás, Miklós József, Szabó Tibor, Szűcs Béla, Kricskovics József, Wolfárd Ist- vánné. Horvát kisebbségi ön­kormányzat: Krékity István el­nök, Keresztesné Rudics Mirja- na, Kubatovics Mátyás, Murinyi Mirjana, Pekanov Mátyás Német kisebbségi önkormányzat: Wolfárd Istvánná elnök, Heffner Hedvig, Keller József, Kubato­vics Mátyásné, Rutterschmidt Zsolt. Szerb kisebbségi önkor­mányzat: dr. Faller Krisztián Ta­más elnök, Bende Erhard, Krics­kovics József, Zomborcsevics Anna, Zomborcsevity Zorica. Körjegyző: Keresztes Gyöngyi.» A község első temploma 1735-ben, a je­lenlegi, nagyon szép, szintén római kato- likus istenháza 1780-ban épült. ■ Előnnyé válhat a Takarékosság, életöröm, „irigység”. E három tulajdonság keveredése jellemzi a garaiakat - vélekedik Tényi Antal. Szerinte a térséget ki­emelten kellene fejleszteni, mert több évtize­des lemaradást szenvednek el az itt élők.- Mennyire érződik a falu mindennapjaiban a garaiak széles körű nemzetiségi kötődése?- Gara története során nagy volt a népmozgás. Ezek a sokszor kényszerű áttelepülések termé­szetesen feszültségeket okoztak. Ma már azon­ban szerencsére nincsenek nemzetiségi ellenté­tek. Sőt, a több nemzetiség együttélése mindenki számára jelenthet előnyöket. Azt szoktam mon­dani: a svábok takarékossága, észjárása, a horvá- tok életöröme és a magyarok jó értelemben vett „irigysége”, jobbra törekvése tartotta, tartja élet­ben a települést. A nemzetiségi arányok egyéb­ként a képviselő-testület megválasztásakor is tük­röződnek. Ma egyre inkább érzékelhető, hogy a nyelvtudás előnyt jelent. Nálunk 37 éve három­nyelvű oktatás folyik már az óvodában is. A je­lentkező igények miatt az angol nyelvoktatás - szakköri formában - is megkezdődött.- Mit lehet ebből profitálni?- Nagyon remélem, hogy végre a határ- közeliség nem hátrányt jelent. Fél évszázadon keresztül politikai okok miatt szinte semmi fej­lesztés nem jutott a környékre. A rendszerváltás­kor azt reméltük, ez megváltozik. Aztán Jugo­szlávia szétesése okozott újabb szűk évtizedet. határ közelsége? TÉNYI ANTAL 1945-ben született a vajdasági Ve- temiken. 1968-ban Pécsett, a gépészeti technikumban végzett. 1974-ben szakmájában felsőfokú végzettséget szerzett. 1980-tól tanácselnök Garán. 1990 óta polgármester. Nős, két felnőtt leánygyermeke van. Amíg a mindenkori kormányzat nem tekinti ki­emelten fejlesztendőnek a felső-bácskai részt, ad­dig a magántőke sem mozdul meg. Rövidesen vi­szont az EU határán leszünk. Léteznek tervek a határokon átnyúló együttműködésekről, viszont ezekhez tudatos fejlesztések kellenek.- Időnként felbukkan a Gara-Regőce határátke­lő ügye.- Két éve volt legutóbb nyitva az ideiglenes át­kelő. Alkalmanként másfél millió forintunkba ke­rülne a határnyitás. Ezt nem tudjuk kifizetni. Pe­dig egy állandó, áruforgalmat is lebonyolító állo­más jót tenne a térségnek. A bajai kikötő, a tom­páihoz hasonló nagyságú határátkelő segíthetné a megélhetést. Főleg akkor, ha újjáépülne a Baja- Zombor vasúti összeköttetés. Út- és közlekedési hálózat híján lehetetlen érdemben előbbre jutni.- Ezt bizonyítják a garni adatok, hiszen folya­matosan csökken a lélekszám.- Kiválóak a mezőgazdaság természeti adott­ságai. Az emberek kitartása, szorgalma azonban nem kompenzálhatja azt, hogy a megye déli ré­széről csaknem elfeledkeznek. Pedig nincsenek teljesíthetetlen vágyaink. Például 10 százalékkal nagyobb költségvetésből már reálisan lehetne gazdálkodni. Jelen körülmények között is igyek­szünk fejleszteni, de erre csak apránként van le­hetőségünk, ami kevés a boldoguláshoz.- Mit kéme a jó tündértől, ha betoppanna?- Azt, hogy ne csináljon meg helyettünk sem­mit, de támogassa minden ésszerűen megvalósít­ható tervünket. Épüljön meg a régóta tervezett szolgáltatóház, költhessünk az utakra, járdákra. Jusson egy picivel több pénz a hagyományok ápolására, legyenek munkalehetőségek és megte­remthessük a kor színvonalának megfelelő egészségügyi ellátás feltételeit. Esetleg még a tor­nacsarnok megépítésében is segíthetne. Ugye, nem vagyok telhetetlen? ___________________■ Hadikfalviak dalárdája Garát az 1960-as évek óta mind a mai napig rendszeresen látogat­ják a népzene szakértői. Van itt olyan kincs, amit csak ezen a te­lepülésen lehet fellelni és átmen­teni az utókornak. Arról az egye­dülálló népdalcsokorról van szó, melyet a székely asszonykórus ápol hűségesen. Heffner János- né, a dalárda vezetője elmondta, páratlan hagyományt őrzött meg ez a kórus. Az asszonyok ugyan­is valamennyien bukovinai szé­kelyek. Hadikfalváról valók és az emlékezetükben mindmáig élő dalokat gyűjtötték egy csokorba, ezeket énekelik. Amikor fellép­nek, magukra öltik az eredeti, vö­rös alapon fekete mintás, favirá­gos rokolyát és kendőt kötnek. Harminc évvel ezelőtt az asz- szonykórus több mint 20 tagú volt. Mára megfogyatkoztak. Amikor Heffner Jánosné 1979- ben, átvette a kórus vezetését már csak tizenketten voltak és ez idáig ennyien is maradtak. Bár a fiatalok megtanulták a hadikfalvi dalokat, nem szívesen lépnek színre, így nincs utánpótlás. Ze­nei kíséret nélkül működik a da­lárda. Eredetileg az őshazában olykor „drombitásaik” voltak, más hangszer azonban nem. Ir­ma asszony citerával és furulyá­val is próbálkozott, de a kórus a hangszerkíséretet nem fogadta el, mert mint mondták, nem ezt hozták magukkal a Bácskába. Kecelen egy évtizede arany mi­nősítést kapott a garai asszony­kórus. Hang- és videofelvétel is őrzi dalaikat, melyeket a duna- pataji Székely Múzeumban, a Kossuth Rádió és a Duna TV ar­chívumában lehet fellelni. ■ Együtt élő kisebbségek Áll a falu közepén egy háromala­kos szobor, mely a község vegyes nemzetiségi összetételére utal. Jelenleg három kisebbségi ön- kormányzat működik Garán. Krékity István a horvátok elnö­ke derűlátó. Idén már a tizenötö­dik nyári néptánc és az ötödik te­hetséggondozó tamburatábornak ad otthont a település. A vala­mennyi itt élő nemzetiség táncait, szokásait bemutató hagyomány- őrző egyesületet évente több százezer forinttal támogatják. Emellett reméli sikerül felújítani, színpadi szereplésre alkalmassá tenni a tamburákat és anyagilag támogatni 10 horvát nyelvtudás­ban kiemelkedő tanulót. Wolfárd Istvánná, német ön- kormányzati elnök fontosnak tartja, hogy a táncosok számára tavaly öt rend német népviseletet vásároltak. Ezt a ruházkodást kí­vánják folytatni, hogy jusson az óvodásoknak és az iskolásoknak is. Megszervezik a hagyományos iskolai német vers- és prózamon­dó versenyt. Elviszik a gyereke­ket és a felnőtteket a szekszárdi német színház előadásaira, és szeretnék vendégül látni a né­metországi Königsbrunn Garáról elszármazott képviselőit. A szerb önkormányzat 2002-ben jött lét­re. Elnöke, dr. Faller Krisztián a helyi és bácskai bunyevác hagyo­mányok felkutatását és életben- tartását nevezi fő célnak. Ebben a horvát kisebbségi önkormány­zattal kívánnak együttműködni. Fontosnak tartja, hogy tudatosul­jon: a bunyevácok nyitott, béke­szerető, együttműködni képes, szorgalmas és életszerető embe­rek. Minden korosztályt szeret­nénk megszólítani: az egykori kultúrcsoport tagjait éppúgy, mint a gyerekeket, akiknek mese- mondó versenyt szerveznek. ■ Az igazgató Wéber János­né a pécsi Ta­nárképző Fő­iskolán 1975- ben német-bi­ológia szakon végzett. Katy- máron, majd a garai általános iskolában ta­nított, 2002-től intézmény-veze­tő. - Büszke vagyok szülőfalum iskolájára és tanulóink verse­nyeken elért eredményeire. Kü­lönösen a nyelvi, a matematikai és a rajzversenyeken szerepel­nek jól a garai gyerekek. A heti 5-5 órás német, illetve horvát nemzetiségi nyelvoktatás mel­lett jövőre órarend szerint oktat­juk majd az angolt is. A 9 géppel felszerelt számítástechnikai te­rem már most szűkös. Torna­csarnok is kellene. A tanulói lét­szám nem csökken. Annyi el­sősre számíthatunk, ahány nyolcadikos elballag. _______■ A vállalkozó Báló József a 10 éves Garai Pékség ügyve­zető igazgató­ja. Családi ha­gyomány kelt életre ezzel a vállalkozással, melyet társá­val Fridrich Györggyel alapított. - Nagyapám 1921-ben alapított pékségében nőttem fel. Édesapám is pékmes­ter volt. A sült kenyér illata ma is meghatározza családom életét, a fiam is pékséget vezet. Garán az egykori Bácska Sütőiparig Kft. üzemét vásároltuk meg. Átvet­tük a berendezéseket az akkori öt dolgozóval együtt. Azóta telje­sen lecseréltük a gépsorokat, öt szállító járművet vásároltunk, és mivel bővült a kapacitás, 28 em­bernek adunk munkát. Saját ABC-t üzemeltetünk és 12 tele­pülésre szállítjuk a házi jellegű kenyeret, péksüteményeket. ■ A helytörténész Zegnál Márk nyugalmazott szerb-horvát- orosz tanár­ként immár 20 éve kitartó­an kutatja a falu történe­tét. Egykoron még zenét is oktatott pengetős népi hangsze­reken. - Évekig vezettem a helyi kultúrcsoportot, mely három együtt élő nemzetiség hagyomá­nyait ápolta. Régóta foglalkoztat a bunyevácok eredete, kultúrá­ja. Kezdetben csak ennek a ki­sebbségnek az adatait gyűjtöt­tem és rendszereztem 1735-től mind a mai napig. Az anyaköny­vek tanulmányozása során ve­tettem össze a helyi sváb és ma­gyar lakosság összefonódó tör­ténetét, mely új megvilágításban kerül majd napvilágra. Készülő könyvemben iskolatörténeti adatokat is közlök. ■ A tanuló Mátyás Melá­nia végzős­ként az iskola egyik büszke­sége és „pa­csirtája”. Kedvelem a versmondást és a nyelveket. Gyakran lépek fel a községi és iskolai rendezvé­nyeken. Nem a szereplés a fon­tos számomra, hanem az aho­gyan a hangszínnel, hangsúllyal játszva, szavakkal minden érzel­met ki lehet fejezni. így lettem első a Kazinczy, majd a német versmondó és harmadik a me­gyei olvasó versenyen. Az irodal­mi szakkör és a számítástechni­ka mellett angolra is járok. 4,7 tanulmányi átlaggal felvettek a kecskeméti Angolkisasszonyok Ward Mária Leánygimnázium­ba, aminek szívből örülök. Egy­előre az ügyvédi pálya éppúgy vonz, mint a külkereskedelem. ■ A családsegítő Kricskovics Józsefné szü­lőfalujában családgondo­zóként dolgo­zik 1999 óta, amikor gyer­mek és ifjú­ságvédelmi szakos nevelő tanárként tért vissza a főiskolá­ról. - A Térségi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezető­je vagyok. Eddig hat, az év elejé­től pedig 11 településre terjed ki a munkánk. Gara vállalta a gesz­tor szerepét, amikor megalakult a szolgálat, mely 23 ezer lakost lát el 6 főállású munkatárssal. Felkaroljuk a veszélyeztetett gyermekeket, úgy hogy lehető­leg a családban maradjanak. Megszervezzük számukra az élelmezést, adományokat jutta­tunk el, magatartási problémái­kat oldjuk meg. Nemes a cél, de súlyosak a gondok. _________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom