Petőfi Népe, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-29 / 74. szám

2. OLDAL VILÁG TÜKÖR 2003. Március 29., szombat Bevetették a bunkertörő bombát A szövetségesek pénteken újult erővel támadták a levegőből az iraki fővárost. A háború során először bunkertörő nehézbom­bát is bevetettek: a szuperfegyver a telefonközpontot találta el. Bagdad Az angolszász háborús koalíció egységeinek egész napos táma­dásai során állandósultak a rob­banások az iraki fővárosban. Szemtanúk elmondása szerint cirkáló rakéta csapódott az el- Manszúr lakónegyedbe, egy ház romba dőlt, további három súlyosan megrongálódott. Az amerikai légierő első ízben használta támadásai során a B-2 típusú, 2 tonnás, felderítők számára észlelhetetlen bombá­ját. A bunkerrombolónak is ne­vezett szerkezet képes a föld felszíne alatti vastag falakon át­hatolni és a bunkerek belsejé­ben robbanni. A vártnál nagyobb iraki ellen­állásra való tekintettel amerikai kormányzati körökből szárma­zó információk szerint a meg­szálló csapatok létszámát to­vábbi 100 ezerrel kívánja Wa­shington megerősíteni. A tarta­lékos katonákkal április végéig a szárazföldi csapatok létszáma 225 ezerre nő. Az iraki had­sereg ugyanis keményebben küzd, mint azt a Pentagonban eltervezték, s az amerikai csa­patokat a remények ellenére nem ünnepük felszabadítóként. Mohammed Szajed al-Szahaf bagdadi tájékoztatási miniszter kijelentette: „A megszállókat a pokol fogadja majd, s Irak öt-tíz napon belül a sírjukká vál­tozik”. EUROPRESS A Köztársasági Gárda: elitcsapatok Bagdad körül B Kasn^h^ Ramadi I AGDAD ..Salman Pak Köztársaság! Gárda {3 Sítet*) Kcrbcla HUlle Légideszant-hadosztáh 4 ■ l-n. ,r-r a r-, IRAN •' V X f33M f _ \ ' tíakaba * ............ I 1S.OOO elitkatona Nida | i iB ooc fedajin harcos / 25000 katona ' "/~\ 1900 páncélozott A . hitet* ^ \ .Jénai. 500 »Mi IRAK 3. gyalogos hadosztály 18000 kalooa^^t^ 500 páncélos 70 helikopter 16 000 katona 50 löveg 220 helikopter 5. Tengerészgyalogos ezred 6000 katona páncélozott járművel A szívsebész szívfájdalma Papp Lajos, a magyar Don Quijote visszatért Irakból „Bármilyen pozícióban van is Magyarországon egy ember, lelkipásztor vagy orvos, író vagy újságíró, netán politikus, nem fokozhatja tovább azt a tisztességtelenséget, ami ma kö­rülölel bennünket. Ebből ered a legfőbb morális feladat: min­denki próbálja meg jobbá tenni önmagát, mert ettől egy picit jobbá válik a nagy egész, a szőkébb, tágabb környezet.” Az Irakot megjárt, önmagával is sokat vívódó pécsi szívsebész professzor, dr. Papp Lajos gondolatai ezek. DR. PAPP LAJOS Aranyosgadánybart született 1948-ban. Nős, felesége a MÁV-kórház orvosa. Két gyermekük van. Kutatási területe a szívritmusbeteg­ségek kezelése, a corona­ria bypass műtétek hatásos­sága, az új műtéti eljárások. Megjárta a harvardi egyete­met, Párizst. Dolgozott a budapesti, a zalaegerszegi szívsebészeten. Széchenyi- dijas.- így utólag volt értelme felvállalni ezt a nagy kalandot?- El kellett indulni és meg kel­lett próbálni azt, hogy segítsek azokon, akik ártatlanul szenved­nek. így utólag rá kell döbben­nem, hogy praktikusan egyetlen célom sem valósult meg. Am én úgy gondolom, hogy nekem csak a Jóisten és önmagam előtt kell elszámolnom a tetteimmel. Meg­hoztam egy lelkiismereti döntést, ami elvitt, és Irakban egy racioná­lisát, ami hazahozott.- Hallhatott azóta egyet s mást.- Nagyon furcsa hangokat is. Intellektuális körökből, hogy a kimenetelemmel Szaddám Huszeint támogatom. Amikor hazajöttem, föltették a kérdést: minek jött haza, ha egyszer ki­ment? Ezek az emberek valószí­nűleg éppen a lényeget nem ér­tették meg. Én nem meghalni mentem Irakba, hanem segíte­ni. S ha ott nem tudtam, akkor talán akad még dolgom ide­haza. Don Quijote a maga korá­ban is megmosolyogni való fi­gura volt, mert erkölcsi alap­tételek szerint intézte a dolgát, a mai világban pedig már külö­nösen nehéz az erkölcsi értéke­ket tisztán követni.- Ön megpróbálta.- Az iraki borzalmakat látva nincs olyan jóérzésű ember, aki ne azt mondaná, hogy kellene va­lamit tenni.- Nem lett volna könnyebb má­sokkal megosztani az utat? Sokan szerettek vol­na jönni, de nem kaptak vízumot. Ta­lán nem is vé­letlenül.- Önt hite­gette a kö­vetség, hogy eséllyel vág­hat neki az útnak?- Egyáltalán nem hitegettek. Amikor bekopogtam a nagykövet úrhoz, az ismert nyilatkozatomat letettem az asztalra, kiegészítve azzal, hogy katonával nem aka­rok találkozni, és nem a Szaddám Húszéin rezsimjét támogatom, hanem a polgárokon szeretnék segíteni.- Elfogadták az érveit?- Kedvesek voltak, és két nap múlva bepecsételték a vízumot az útlevélbe. Ám azt is lelkemre kö­tötték, hogy ez a vízum csak ak­kor érvényes, ha nincs benne se­hol egy másik lapon izraeli ví­zum, vagy semmi olyan nyom, amely izraeli utat feltételez.- Ki állta a költségeit?- Saját magam.-Akadtak segítői?- Nagyon jó barátom Alatti Nasri, a zalaegerszegi szívsebé­szet jelenlegi vezetője. A főorvos úr palesztin menekült édesapja és Magyarországon végzett orvos nővére Ammanban él. Mivel Irak­ba semmiféle repülőjárat nem in­dult már, kénytelen voltam Jordá­niában landolni, s ott az idősebb Alottira bízni magam. Szerencsé­re tudott szerezni egy olcsó irány­taxit, s beült mellém. Akadtak is­merősei Bagdadban is. A több mint kilencszáz kilométeres út fejenként ötven dollárba került.- Milyen volt az utazás?- Nyílegyenes autópályán, vé­gig a sivatagon át. Mondhatni kitűnő. A határkatonák minden­esetre nagyon megjegyeztek, s később, visszafelé mint ismerőst üdvözöltek.- Mit vitt magával?- Csak egy kézitáskát, benne a fonendoszkóp, a Biblia, a Korán, némi személyes használati tárgy és a fogkefe.- Csütörtökön indultak, péntek hajnalban érkeztek.- Aludtunk néhány órát egy ol­csó hotelban, de Alotti úr ismerő­sei révén egy helybéli szakszerve­zeti vezető felkeresett bennünket. Alotti arabul elmondta neki a jö­vetelem célját.- Hamar megfagyott ön körül a leve­gő. Mi történt?- Át kellett szállásolnom a külföldiek­nek fenntar­tott Palesztin Hotelba. Úgy látom, az Irakból tudósítók többnyire en­nek a szállónak a tetejéről küldik a műholdas képeket. Alotti visz- szament Ammanba, s én egyedül maradtam. Elvették az útlevele­met, a szállodát nem hagyhattam el. Nem engedtek sehova sem te­lefonálni, még haza sem, pedig megígérték. A szakszervezeti ve­zető mosolya is elfogyott, érez­tem, a terhére vagyok. Sem az egészségügyi minisztériumban, sem a külügyben nem segített senki. Rá kellett döbbennem, hogy fogoly lettem egy Irakkal hadban álló ország polgáraként. Olyan figura, akivel még beszélni sem nagyon akarnak, nemhogy kórházközeibe engednék. Persze hitegettek. Néhány nap alatt fel­őrölt a tehetetlenség és eldöntöt­tem, hogy hazamegyek.- A szakszervezeti vezető?- Mintha megkönnyebbült vol­na, elvitt a bazárba, hogy szerez­zek fuvart, és gyorsan elköszönt. Először ezerötszáz dollárért vit­tek volna vissza Jordániába, ám végül akadt valaki, aki mellé het­venötért is beülhettem... A kocsi­ja tele volt csempészáruval, s ké­sőbb még az én kézitáskámba is dugott két karton cigarettát, sőt útközben rámutatott egy csomag­ra, mondván, hogy „a határon a vámnál a magáé”.- Milyen szájízzel jött el?- Tiszta szándékkal mentem ki. Idős szüleim, családom, fele­ségem, gyermekeim, betegeim szenvedték meg, s az egésznek akkor lett volna értelme, ha leg­alább részben sikerül a céljaimat elérnem. Ez a dolgok praktikus oldala. Bagdadban áthághatatlan fal emelkedett köztem és köztük. Ha finoman szeretnék fogalmaz­ni: nem tudták, mit kezdjenek ve­lem. A tényekből kiindulva való­színűleg azt feltételezték, hogy ártó szándékkal érkeztem.- Először járt Irakban?- Sőt az arab félszigeten is'.- Azt találta, amire számított?- Az ellenkezőjét. A hírekből az jutott el hozzánk, hogy meg­gyötört, éhező nép az iraki, a dik­tatúra miatt retteg, és alig várja az amerikaiak felszabadítását. Ezzel szemben egy abszolút felszaba­dult vüágba érkeztem, ahol az ut­ca tele van mosolygós emberek­kel. Inkább ünnepi, mint háborús hangulat uralkodott. Az éhezés­nek nyomát sem láttam. Irakban az iskoláztatás és az orvosi ellátás teljesen ingyenes. És nem építet­tek Bagdad utcáin barikádokat, sehol nem akadt homokzsák. Az emberek a Korán szellemében vá­rakoztak az ellenségre, Allahban reménykedve.- Hogy látja: az amerikaiak és szövetségeseik újabb vietnami háborúba botlottak?- Sokkal megalázóbb jövő vár rájuk. Nem tudom, milyen infor­mációk alapján hitték azt, hogy Szaddámot könnyen ki lehet emelni a bunkeréből. A nagy ve­zér .több mint húsz éve trenírozza népét, s az utóbbi tíz évben kiir­totta, száműzte ellenzékét. A ve­zérre az emberek nem mint ellen­ségre, hanem mint Allah küldöt­tére tekintenek. Velük van a siva­tag, a klíma. Otthon vannak. Eb­ben a fehér ember számára elvi­selhetetlen hőségben a teljes menetfelszerelésben bandukoló amerikai orra bukik, majd megfő. A szomjúság és a tűző nap intézi el a fegyverek helyett.- Milyen a mai Irak? Konszoli­dált, puha diktatúra, mint a kádári Magyarország volt?- Azért annyira nem. Merev, katonás és paranoiás. Még a ba­rátban is ellenséget látnak. De mi­vel mindent meg lehet szokni, az emberek mintha ezt is megszok­ták volna, talán jól is érzik magukat. Ebben a rendszerben felnőtt már egy új generáció. Ha szenvednének, éheznének, szom­jaznának, akkor lázadnának is.- Hogyan fogadta a hírt, hogy az USA tizenötmillió dollárt ad nekünk?- Ezt a júdáspénzt vissza kell küldeni a feladónak. Megalázó. A szövetségesek támadását semmi­vel sem magyarázható, emberi­ség elleni bűntettként értékelem, ami nagyon könnyen válhat ki­számíthatatlan események, eset­leg egy világháború kiindulópont­jává, hiszen egy esetleges ameri­kai győzelem sem tisztáz semmit. Csak bonyolultabbá teszi a dolgo­kat. Gondoljon a kurdokra, a megoldatlan palesztin helyzetre.- Kifújta magát? Öröm az itt­honiét?- Amikor az utazás ötlete fel­tört belőlem, két hónapon keresz­tül racionális válaszokkal próbál­tam elhessegetni. Hiszen számta­lan ellenérvet tud az ember fel­hozni, hogy miért ne tegye. Ám nem tudtam szabadulni. A lelki kényszerek általában irracionáli­sak... És még így is tele vagyok kétségekkel, hogy nem a helyzet rossz értékelése miatt futamod- tam-e meg Irakból, nem a minde­nen felülkerekedő életösztön ho­zott-e haza? KOZMA FERENC „Ha az emberi testet úgy fogjuk föl, mint Is­ten alkotását, s abban a templom a mellkas, akkor a templom kö­zepén az oltár a szív. ” CSERI LÁSZLÓ Érettségi, Zsanettel Szórakoztató sajtótájékoztatót tartott Pokorni Zoltán. Azt állította, hogy az oktatási tárca tervei szerint a hagyomá­nyos tantárgyak helyett valóságsók is érettségizhetnek a diákok. Mindezt a Fidesz oktatási kabinetjének vezetője egy hetilapban megjelent tanulmányra alapozta, amelyben az egyik kereskedelmi televízióból közismert Zsanett is té­telként szerepel. Vojon a kultúrpolitikai csatározásokból az érettségizők vagy Zsanett kerül-e ki győztesen? Zsanett e pillanatban jóval esélyesebbnek hat, de rajta kívül tétel lesz Kiss Elemér volt kancelláriaminiszter egyik, amúgy felejthetőnek tűnő parlamenti beszéde vagy Kádár János 1977-ben kelt önértékelése is. Ezek a gyöngyszemek azért ke­rülhettek be a tervezetbe, mert az oktatási tárca újraíratta a 2005-ben bevezetendő kétszintű érettségi követelményeit, miután azokat túlzóan magasnak találta. „Ha a diák meg akarja kerülni a teljesítményt, s ügyesen sakkozik, akkor elke­rülheti az irodalom, a matematika és a történelem érettségit. Helyette pedig mákosguba-főzésből, menetrendforgatásból is számot adhat” - fortyog Pokorni. Természetesen a tárca cáfol, arra hivatkozik, hogy félkész gondolatokról van szó, amelyek félkész tanulmányból származnak, a kormányzat célja pedig nem más, mint az érettségi vizsga társadalmi presztízsének növelése. Persze a „félkész gondolat” talányos fogalom, mert ha csak a fele igaz az egésznek, még mindig fennáll a veszé­lye, hogy a tételek közül kiemelik ugyan Kiss Elemért, de bent hagyják Zsanettet. Legalábbis középszinten. A kétszintű érettségi emelt fokozatán azonban könnyen megjelenhet Majka vagy maga Pongó művész úr. Csak le­gyen, aki időben megírja az életükről és munkásságukról szóló tankönyveket. Ami pedig az érettségi társadalmi presz­tízsét illeti, az addigra sajnos mélyen a valóságsók alatt talál­hatja magát. EGYETÉRTEK: 0WW3M03 MÁS A VÉLEMÉNYEM: 06-90-330004 ______________________ÁLLÁSPONT________________________ GYULAY ZOLTÁN Balkáni hajtóvadászat Péntekre virradó éjjel a szerb rendőrség tűzharcban agyon­lőtte a Zoran Djindjics miniszterelnök meggyilkolásával vá­dolt zimonyi klán két vezetőjét; harmadik társuk egyelőre szökésben van. Még hétfőn elfogták az állítólagos orvlövészt is. A hatóságok március 12. óta csaknem négyezer személyt hallgattak ki, közülük több mint ezer előzetes letartóztatás­ban várja a vizsgálatok eredményét. Mi ez a hajsza Szerbiában? A gyilkosság napján Natasa Micsics ideiglenes államfő (a szerb parlament elnöke) rendkívüli állapotot hirdetett a köz­társaságban. A rendelkezés nyomán azonnal megkezdődött a leszámolás az alvilággal, hiszen a hatóságok éppen a mi­niszterelnök elleni merényletet követő napokban készültek végezni azzal a bűncsoporttal, amelyet az első perctől kezd­ve felelőssé tettek Djindjics haláláért. A zimonyi klánt a Bal­kán legerősebb alvilági csoportjaként tartják számon: tagjai főként drogkereskedelemmel foglalkoznak, ám a bűneiért a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt felelő Szlobodan Milosevics uralma idején „állami megrendelésre” is követtek el emberrablást és bérgyilkosságokat. A klán a diktátor bukása után is folytatta működését, klasszikus maffiához illően beépült a rendőrségbe és az igazságszolgáltatásba. A néhai Jugoszlávia romjain megalakult Szerbia-Monteneg- ró szavakban európai irányt kíván venni; a nagyobbik tag- köztársaság, Szerbia a fősodor felé evickélne. Csakhogy - a jelek szerint - a módszerek balkániak: miközben ugyanis a bukott rendszer gerillamódszereket alkalmaz, s a fegyverek­nek szánja a döntő szót, a magukat demokrácia-hívőknek vallók a hatalomba jutva szintén a ravaszon tartják az ujjú­kat. Két pont között legrövidebb út az egyenes. A baj az, hogy déli határaink mentén az erdőn át még mindig tudni vélnek egy ennél is rövidebb utat. EGYETÉRTEK: 06-90-330-422 MÁS A VÉLEMÉNYEM: 0640-330423 TELEFONÁLJON! Ha egyetért az itt közölt jegyzetek mondanivalójával és akkor is, ha nem. A véleményét meg is indokolhatja. Másokét pedig a 06-90-330-430-as telefonszámon meghallgathatja. A hívás díja: 180 Ft+áfa/perc+kapcsolási díj A telefonszám nem hívható rádiótelefonról, külföldről, nyilvános készülékről. Maffiózók célkeresztben Belgrad A belgrádi hatóságok újabb személyeket vettek őrizetbe azzal a váddal, hogy közük le­hetett a szerb miniszterelnök meggyilkolásához. A kom­mandósok lelőtték a zimonyi maffia két körözött tagját. Eredetileg csak le akarták tartóz­tatni a gyanúsítottakat, ám azok tüzet nyitottak, s olyan erős el­lenállást fejtettek ki, hogy a rend­őrök kénytelenek voltak használ­ni fegyvereiket - írja a Die Presse. A tűzpárbajban lelőtt Dusán Szpaszojevicsnek („Siptar”) és Milan Lukovicsnak („Kum”) minden bizonnyal köze volt Zárán Djindjics kormányfő meg­gyilkolásához. A letartóztatási hullám már Milosevics családját is elérte. Őri­zetbe vették a volt diktátor me­nyét is, míg fia, Marko - akit kü­Kum és Siptar fotó: europress/epa lönböző bűncselekményekkel vádolnak - külföldre menekült. Elfogták Ivan Sztambolics volt szerb elnök gyilkosait, és meg­találták a 2000 augusztusában el­tűnt politikus holttestét is. A volt államfőt a vörös sapkás osztag négy tagja fogta el, majd a szerémségi Fruska Gora hegy­ségben meggyilkolták, holttestét elásták. Azért vették el az életét, mert neve felmerült a 2000 szep­temberi elnökválasztásokon Milosevics riválisaként. EUROPRESS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom