Petőfi Népe, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-04 / 53. szám

PETŐFI NÉP E ALMANACH Foktő Foktő Kalocsától nyugatra, Úszódtól délre, Bátyától észak­nyugatra helyezkedik el a Duna bal partján. A falu neve vélhető­en a Vajas-fok Dunából való kilé­pésének tövére utal: a „Fok tö­ve”, azaz Foktő. • Szinte biztosra vehető, hogy a „Fok töve” a honfoglaló magya­rok fejedelmi szállásának köz­pontjában volt. A hely rendkívül fontos lehetett, mert itt lehetett szabályozni a Kalocsához folyó Vajas-fok szintjét. A Foktőt emlí­tő első írásos emlék 1221-ből I származik, s a Váradi Regest- [ rumban található „Foktheuu” formában. Hivatalosan csak 1873-tól írják a falu nevét egyfé­leképpen. • A mohácsi csata utáni időkben Foktő lakossága a Duna másik felén, a gerjeni erdőségben és a mocsarakba talált menedéket. Bujdosásuk alatt a török hadak kifosztották, felégették házaikat, ám Foktő népessége nemhogy csökkent, hanem - a környező településekről érkező menekül­tek miatt - növekedett. A máso­dik nagy törökvész idején - a bu­dai vár eleste utáni télen -r a tö­rök sereg egy része Kalocsa kör­nyékén telepedett meg, ám Fok­tő egészében megmaradt. A hó­doltság közel százötven éve alatt Foktő a kettős adóztatás terhe alatt élt. A falu népessége a XVII. század első felében felére, majd negyedére csökkent, olyannyira, hogy mire 1686-ban a felszabadí­tó csapatok elérték Kalocsa kör­nyékét, Foktőt már csak néhány család lakta. A menekülő törö­kök elől csak az menekülhetett meg, aki még időben elhagyta a falut, hogy menedéket találjon a Duna mocsárvilágában. • A képviselő-testület: András Ist­ván, Balázs Zoltán, Batáné Pálfi Erzsébet, Bán Beáta, Búkor Lajosné, Krausz László, Perity László, Szűcs Ferenc, Tóth Gábomé. • Foktő díszpolgárai: Varjú Ist­vánná, Agyagási Béla, Rónaszéki Gábor, Kuczy Károly, Temey De­zső, Varga Sándomé, Polyáko- vics János. ■ EMLÉKMŰ. Az 1862-es nagy ár­vízre emlékeztet a Vajas-partján felállított Nepomuki Szent János szobor, melynek talapzatán ma is látható, meddig ért akkoriban a víz. A falu nagy részét elöntő víz rombolása volt Foktő életé- ben a legjelentősebb esemény. ■ Méltón a hétszáz évhez Kerékpárút Foktő és Kalocsa között, háziorvo­si szolgálat, teleház, informatikai fejlesztés, intézmény-felújítás - sorolja a közeljövő meg­valósításra váró terveit Jakab Ferenc polgár- mester, aki szerint ugyanakkor elengedhetet­len, hogy a foktőiek olyan élhető lakókörnye­zetet alakítsanak ki maguknak, amely méltó a település hétszáz éves múltjához. Interjú- Milyen tervekkel vágnak neki az idei évnek?- A költségvetési rendelet-tervezet megalkotá­sa előtt felállítottunk egy prioritási sorrendet. En­nek megfelelően a biztonságos gazdálkodáson túlmenően a háziorvosi szolgálat megszervezé­sére törekszünk. Tavaly felújítottuk a szolgálati lakást, idén pedig befejeződik az orvosi rendelő rendbe tétele, így az új háziorvost már megfelelő körülmények között fogadhatjuk. Ugyancsak lé­nyeges, hogy a szociális étkeztetést az elő­írásoknak megfelelően, kulturált körülmé­nyek között oldjuk meg. Az elmúlt évben ért véget a szennyvízberuházás, egyelőre vi­szont mindössze a lakások huszonöt száza­léka csatlakozott a hálózatra. Ezt a számot szeretnénk hatvanhat százalékra „feltornáz­ni”, mivel a KAC-szerződésben erre vállal­tunk kötelezettséget. Ellenkező esetben há­romszázmillió forintot kell visszafizetnünk. Tervbe vettük egy kerékpárút kiépítését Kalocsa és Foktő között, amelynek pénz­ügyi fedezetét részben megta­karításból, rész­ben az ipari parkban lévő te­rületeink értéke­sítése révén ter­vezzük fedezni. Foktő egyébként ideális helyszín lenne egy logisz­tikai központhoz, mivel itt minden ehhez szük­séges infrastrukturális feltétel (vízi, vasúti, közúti és légi) adott. JAKAB FERENC 1972-ben született Budapesten; 1997-ben a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karán vég­zett, majd jogi szakokleveles mér­nöki és környezetvédelmi mérnö­ki diplomát is szerzett; 1993-tól 1996-ig az Alsó-Duna Völgyi Vízügyi Igazgató­ság Kalocsai Szakaszmérnökségén, majd 1997- től 2002-ig az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatóságán dolgozott. A jogi egyetemen szerez majd diplomát. Nőtlen.- Milyen további terveik vannak?- Szeretnénk felújítani intézményeinket, egye­síteni az általános iskolánkat, ez ugyanis jelenleg két helyen működik. Az engedélyezési terv már megvan, s remélem, pályázati forrást is tudunk majd szerezni. Sajnos elég sok munkanélkülit tartunk nyilván, ezért az intéz­mény-felújítások során kiemelt fi­gyelmet fordítunk arra, hogy fok- tőieket foglalkoz­tassunk. A kultúrház felújítása a rossz idő miatt egyelőre szünetel, ám rövidesen remélhetőleg folytatni tudjuk a munkát. Olyan helyiséget sze­retnénk kialakítani, amely kulturált szórakozási lehetőséget biztosít fiataloknak és időseknek egyaránt. Céljaink közt szerepel még a Teleház, melyet a könyvtárban tervezünk kialakítani, ám ezzel párhuzamosan meg kell szerveznünk az ál­landó felügyeletet is. Foktő honlapja most készül, s tervezzük egy olyan belső hálózat kiépítését is az intézményeink között, amely közvetlen kom­munikációt és ADSL-alapú internet hozzáférést tenne lehetővé. Egyszóval olyan települést sze­retnénk, amely méltó hétszáz éves múltjához, az új évezred generációja pedig büszke lehet szülő­falujára. MIKLÓS IMRE A 2002-ES ÉV SZÁMOKBAN Beköltözés: 107 Elköltözés: 20 Születtek: 14 Elhunytak: Házasságkötés: 64 4 FORRÁS: PfWNFO A LAKOSSÁG SZÁMÁNAK ALAKULÁSA (lő) IN O» co 2000 2001 2002 o A falu ünnepei Hagyomány Foktőn több rendezvény is meg­honosodott az elmúlt évtizedek­ben. Az évente megrendezett kul­turális, szórakoztató rendezvé­nyek sok vendéget vonzanak a környező településekről, sőt a községből elszármazottaknak ilyenkor lehetőségük van talál­kozni. Hagyományosan a futball- pálya, illetve annak környéke ad otthont a falunapnak, melyre a Pünkösd előtti szombaton kerül sor. Ilyenkor rendezik meg a bog­rácsos ételek főzőversenyét, s mi­közben készül a finom ebéd, a színpadon a környékbeli telepü­lések néptánc- és fúvószenekarai adnak műsort. Délután meghívott művészek és együttesek népesí­tik be a színpadot, a színes forga­tagban pedig csak az nem érzi jól magát, aki nem is akarja. A han­gulatos nap hajnalig tartó mulat­sággal zárul. Ugyancsak nagy ér­deklődésre tart számot a motoros találkozó, amely parádés felvonu­lással teszi emlékezetessé a ren­dezvényt. A Magyar László Na­pok elsősorban a helyi általános iskolásokat célozza meg, ezzel szemben a karácsonyi futás és a majális nem titkolt célja, hogy ki­csiket és nagyokat egyaránt meg­mozgasson. A helyi iskola szerve­zésében első ízben 2001-ben megrendezett Tavaszi Fesztiválon kiállítások, kulturális előadások várták az érdeklődőket. ■ Az éltető Duna Mesterség Foktőn több évszázados ha­gyománya van a halászatnak, sőt a falu létrejöttében is bi­zonyára a jó halászhely ját­szotta a döntő szerepet. A többi ártéren épült faluhoz ha­sonlóan a foktőiek legjellegzete­sebb tevékenysége is a halászat volt. A halfogó szerszámok, a te­relő- és rekesztővejszék rendsze­re különösen a tavaszi és az őszi halvonulások idején biztosított gazdag zsákmányt és megélhe­tést. A hal mindennapos eledel volt, csakúgy, mint a csík, a béka, vagy a madártojás. A legértéke­sebb halak közé tartozott a viza, melynek lesózott húsa nagy utat tett meg szekereken, és a távolab­bi vidékek népét és a hadserege­ket is ezzel a több mázsásra is megnövő hallal élelmezték. Mára alig maradtak Foktőn néhányan ennek az ősi mesterségnek a mű­velői közül. Manapság legfeljebb kiegészítő foglalkozásként, hob­biként, amolyan kedvenc időtöl­tésként jöhet szóba a halászat. A civilizáció fejlődése során a foktő­iek gondolkodásában is egyre in­kább teret nyer az ökológiai szemlélet, a környezetükért, a természetért való felelősség fon­tossága. Belátták, hogy több mint hét évszázadon keresztül a Duna éltette a falut, ezért az itt élők ér­deke azt kívánja, hogy a folyó kapja vissza elveszített értékeit. Ez nem csak a Duna, hanem Fok­tő továbbélésének is egyik záloga. A gyógyszerész Búkor Lajos­né harminc- nyolc éve szerzett diplo­mát. Kalo­csán, a főutcai gyógyszertár­ban kezdett dolgozni, nem sokkal később szülőfalujában, Foktőn kapott munkát. Helyettesként, majd vezetőként irányította a községi patikát, amely akkori­ban még a református templom­mal szemben lévő, 1920-as években épült házban műkö­dött. A régitől száz méterre épült meg az új gyógyszertár, amely a mai kor elvárásainak megfelelően látja el feladatát. - Emlékszem, a régi patikában nem volt víz, a takarítónő kan­nában hordta be naponta a friss vizet az udvarról. A betegekkel évtizedek óta napi kapcsolat­ban állok, név szerint tudom, ki I milyen orvosságért jön. ■ A jegyző A szakmári születésű Tóth Zoltán a kalocsai Szent István Gimná- z i u m b a n érettségizett, 1999. július 1. óta jegyző Foktőn. „Munkám során abból indulok ki, hogy odafigyeléssel és egy kis összefogással szinte min­dent meg lehet oldani. Igyek­szem fokozott körültekintéssel kezeim azokat az eseteket, ame­lyekben szociálisan hátrányos helyzetű ügyfelek érintettek, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ők rendszerint sokkal ér­zékenyebbek. Természetesen képtelenség mindenki megelé­gedésére dolgozni, olykor az egyéni érdek ütközik a jogsza­bállyal. Számomra az a legfonto­sabb, hogy Foktőn a törvényi előírásoknak megfelelően, sza- bályosan menjenek a dolgok.” ■ Az édesapa Pacskó Sán­dor és család­jának élete gyökeres for­dulatot vett február 25-én hajnalban, amikor Béke utcai házuk­ban tűz ütött ki. Az édesapa rögtön kiugrott az ágyból, s mezítláb látott neki négy gyermeke, felesége és édesanyja kimentésének. A -12 fokos hidegben sikerült minden­kit épségben biztonságos helyre vinni, a tűz azonban mindenü­ket felemésztette. Megsegítésük­re a falubéliek még aznap gyűj­tésbe kezdtek, néhány nappal később pedig az egész megye megmozdult. Egyesek pénzt, ru­hát, élelmiszert ajánlottak fel, mások a háztartásba való hol­mikkal halmozták el a családot. A megyei közgyűlés kétszázezer forintos gyorssegéllyel járult hozzá az újrakezdéshez. ■ A tanító Megszámlálni is lehetetlen, hány tanít­vány került ki Bocskor Imre keze alól. Az egykori diá­kok között ta­lálunk orvoso­kat, mérnökö­ket, különféle szakembereket csakúgy, mint traktoristát, isko­laigazgatót, polgármestert. Mint mondja, bár a lehetősége meg­lett volna, soha nem foglalkoz­tatta komolyan a gondolat, hogy elköltözzön. „Foktőn jártam tó az elemi iskolát, majd Kalocsán folytattam tanulmányaimat a polgári iskolában, illetve a taní­tóképzőben. Ezután Battonyán, majd Mezőhegyes 52-es major­ban tanítottam. Szerettem az ot­tani életet, hiszen jól fogadtak, megbecsültek, ám a szívem mégis hazahúzott. Mi tagadás, örültem, amikor 1956. december 1-én hazakerültem Foktőre.” ■ Az elnök Az októberi választásokat követően if­jabb Kalányos János elnökle­tével cigány kisebbségi ön- kormányzat kezdte meg működését Foktőn. „A segélyezés csak rö­vid távon oldja meg a gondjain­kat. Dolgozni akarunk, s nem az önkormányzat nyakán élősköd- ni - vallja az elnök, aki gesztus- értékűnek nevezte azt a hozzá­állást, amit az önkormányzat ta­núsít a romákkal szemben. A hi­deg idő közeledtével a romák körében a téli tüzelő beszerzése okozta a legnagyobb gondot. Az önkormányzat kivágatta a bel­vízelvezető árkokat eltömítő fá­kat, s nekilátott a Duna-parton lévő járhatatlan erdősávok ritkí­tásának, az így kinyert fát pedig a rászoruló családoknak adta, természetesen ingyen. _______■ •y Ju

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom