Petőfi Népe, 2003. január (58. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-03 / 2. szám
10. oldal - Petőfi Népe OLVASÓI CSALÁDUNK 2003. Január 3., péntek Kecskeméten, a régi SZTK épülete előtt vitt az utam, ahol 1950-től ’83-ig dolgoztam. Gyönyörködve néztem a felújított épületet és elhatároztam, hogy megnézem a belsejét is. Bejártam a földszinttől az emeletekig a folyosókat. Mindenhol új ajtók, ablakok, burkolatok. Újszerű formaként szabályosan váltakozó, hullámokat formázó, rózsaszín falak és üvegfalak váltják egymást. Az ablakokon, ajtókon fehér kilincsek. A folyosókon bőséges mennyiségű, ízléses ülőhelyek. Bár a munka még tartott, a Lu- ther-udvar felőli oldalt a földszint kivételével még újították, de a Móricz Zsigmond utca felől már az emeletek is átalakultak. A munka ízléses és gyönyörű..., de a második emeletre érve a szépséges látvány ellenére, ami valójában gyönyörködtetett, mégis összeszorult a szívem: hol vannak a régi falak, ablakok, a szobáink, a drága munkahelyem, a számvitel, ahol a segélyezési és nyilvántartási osztály után a legtöbbet, 23 évet dolgoztam? A változással mintha meghalt volna a múlt, a tevékeny élet. Talán nemcsak a munkahelyem arculatának elvesztése fáj, hanem az, hogy én már nem dolgozhatom ezen a páratlanul széppé alakult helyen, hogy a magaménak tudjam ebben a formájában is, beleillesszem a múltba a régi, kedves munkatársaimmal együtt, velük, akikből már egyre kevesebben mehetünk el a nyugdíjastalálkozókra. Helyettük is néztem, akik már nincsenek. ______________BERTALAN ILONA, KECSKEMÉT A z alábbi levéllel a jövő nemzedéket kívánja köszönteni írója. Ám az itt olvasható gondolatok méltán tarthatnak számot a felnőttek érdeklődésére is. Most, hogy elkezdődik egy újabb esztendő, elgondolkodunk azon, hogy lehetne a következő évet szebbé, jobbá tenni. Talán nyu- godtabban fogadjuk az elkövetkező évet, mert úgy látjuk, hogy fiaink, lányaink arra törekednek - hovatartozás nélkül -, hogy jobb legyen az életünk, biztosabb a jövőnk. A ma felnövő nemzedéknek kívánom, hogy ne kelljen annyi bánatot, hántást, rosszat megélnie, mint az idősebb korosztálynak, a nagypapáknak és a nagymamáknak. Legyenek bölcsebbek, mint mi voltunk! Tanuljanak többet a múlt hibáiból, mint a nagyszülők! Ne különböztessenek meg embert embertől színe, hovatartozása, vallása okán. Minden ember jónak születik. Hogy milyenné válik, az rajtunk múlik, a mi gondolkodásunkon. Ezúton köszöntőm a felnövekvő nemzedéket! Kívánom, hogy magasabbra jusson, messzebbre lásson, mint elődeik. Legyenek gondos szülők és békében, szeretetben neveljék fel gyermekeiket! Ne feledjék őseiket sem, még akkor sem, ha látják, milyen hibákat követtek el. Javítsák ki azokat, éljenek okosabban és érzelmekben gazdagabban, mint mi, apák, anyák, nagyszülők. Boldog új esztendőt kívánok: RÁCZNÉ KOVÁCS ÉVA, DUNAVECSE Orbán József és Rácz Eszter december 30-án ünnepelték 30. házassági évfordulójukat. Ezúton is gratulál és még sok együtt töltött, boldog évet kíván nekik a család apraja-nagyja. ■ Nagymamánk, Szalai Ernő- né december 29-én ünnepelte 70. születésnapját. Neki és nagypapánknak, Szalai Ernőnek 75. születésnapjára, valamint 52. házassági évfordulójak alkalmából sok boldogságot kívánunk, szeretettel köszöntjük őket, örök példaképeinket: unokáik, valamint gyermekeik. Fájdalmas kitaszíttatásban December harmadika a fogyatékos emberek nemzetközi napja. Erre a napra a fogyatékkal élők figyelemfelkeltő akciót szerveztek a fővárosban, melyre az ország minden részéről várták sérült sorstársaikat. Gyermekem súlyos fogyatékos, önállóan állni, járni nem tud, még segítséggel is csak nagyon nehezen. Tagja a Mozgássérültek Egyesületének, ezen belül a fiatal mozgássérültek klubjának. Az egyesület és a klub is részt vett a budapesti programon, utána városnézést terveztek. Gyermekemmel engem is meghívtak az útra. Reggel hét órakor indultak az Erdei Ferenc Művelődési Központ elől. Elvittük lányunkat a megbeszélt helyre. A gépkocsivezető, a férjem és még két ember segítségével nagy nehezen feltuszkoltuk őt a buszra. Ott derült ki, hogy az autóbusz folyosója szűk, az ülések sűrűn vannak egymás mögött, a karfákat felhajtani nem lehet, úgy lehet csak leülni, ha egy lépcsőnyi magasságra fellép a leülni szándékozó. Gyermekemnek ezek megoldhatatlan problémát jelentettek. Tudom, 36 éves lányom túl súlyos, igen nehezen mozog, a lábát emelni nem tudja, az ülésbe beemelni nem tudtuk. Tehetetlenségünk láttán, elkeseredetten lecibáltuk a gyereket a buszról, indultunk haza. Ekkor jött meg a másik autóbusz is. Leszállt róla Csemák Ferenc úr, az egyesület elnöke. Látta keservünket s felajánlotta, nézzük meg az ő járművüket. Megnéztem, ott is hasonló volt a helyzet. Az elnök úr akkor azt mondta, ő nem tudta, hogy ilyen gond van. Ha tudta volna, lehetett volna olyan autóbuszt kérni, amin emelő van tolókocsisok számára, és valószínűleg az autóbusz belső kiképzése is megfelelő. Kérdem én, ha a Mozgássérültek Egyesületének az elnöke nem tudja, milyen gondjai lehetnek egy mozgássérültnek, akkor ki tudja? Úgy hallottam, a fiatal mozgássérültek klubjának százezer forintja volt a kirándulásra, pályázat útján nyerték. Nem hiszem el, hogy ennyi pénzből nem lehet Budapestre és visz- sza mozgássérültek szállítására alkalmas autóbuszt bérelni. Gyermekem és én itthon tüntetünk. Lehet menni az ország háza elé idegeneknek mutogatni a bajunkat, talán kell is, de hogyan várhatunk el együttérzést, megértést olyan emberektől, akik talán életükben nem láttak közelről mozgássérültet, ha azok, akik évtizedek óta ismernek bennünket, nincsenek tekintettel a problémáinkra? A lányom nagyon készült a kirándulásra, szeretett volna együtt lenni társaival. Ez most nem sikerült, mert akik szervezték az országos tüntetésen való részvételt, készítették a transzparenseket, azoknak nem jutott eszébe, hogy olyan járművet béreljenek, amilyenbe az én sok gonddal küszködő gyermekem is be tud jutni. Fáj és rosszulesik, hogy az ország, a mindenkori kormány nem úgy gondoskodik a sérült emberről, ahogy kellene, de vannak dolgok, amik nem törvényeken, rendeleteken múlnak. Az sokkal jobban fáj, hogy aki a környezetünkben - bennünket jól ismerve - él és a maga jószántából vállalta képviseletünket, ennyire nincs tekintettel helyzetünkre. Sok bánat és csalódás ért már minket, de ez a mostani azért is nagyon fáj, mert a gyermekem nemcsak az egészségek társadalmából, de sorstársai közül is kiszorult! _____________HAJDÚ KOHNÉLHÉ, KECSKEMÉT K ÖSZÖNET A RÁDIÓSOKNAK. E fotóval szeretnénk megköszönni a paksi Fortuna Rádiónak a bensőséges, hangulatos ünnepi rádióműsorokat, valamint az értékes nyereményeket, melyeket nekünk, hallgatóknak adtak. Munkájukhoz további sok sikert kíván Soltról a Sánta és a Szabó család. ■ MINŐSÍTŐRE KÉSZÜLNEK. A fülöpházi Őszi Szél Népdalkor - Lengyel László karnagy vezetésével - nyugdíjasok csoportja. A több mint kéttucatnyi dalos minősítő hangversenyre készül. Ám előtte a közeljövőben megtartják szokásos évzáró bulijukat. Egyébként a helyi művelődési házban hetente két-három alkalommal összejönnek nótázni. _________________________ fotó: p. s. K ÖSZÖNJÜK A BIZALMAT! E bájos kislány egyik előfizetőnk unokája. A fotót a nagyszülők küldték el nekünk bizonyítandó, hogy náluk a család minden tagja, még a legkisebb is talál magának valamit a Pető- fi Népében.________________■ pelte huszadik születésnapját. E kerek évforduló alkalmából szívből köszöntik őt szerető Szülei, s kívánnak neki sok boldogságot és szerencsét az életben! ■ Vaskúton Steiner Menyhértnél születésnapja alkalmából ezúton is szeretettel köszöntjük, neki és férjének közelgő házassági évfordulójukra még sok-sok boldogságban együtt töltött esztendőt és jó egészséget kívánunk: lányaik, fiuk, vejük, menyük, unokáik és a kis dédunoka. A múlt bennünk él Újévi gondolatok ÉNEKELNI JÓ. A lajosmizsei művelődési házban több művészeti, kulturális csoport működik. Berta István karvezető, énektanár a városi kórust és a Döngicse ifjúsági leánykart vezeti. Ők aligha hiányozhatnak egy-egy városi programról. Legutóbb, decemberben a jótékonysági gyerm'ekgálán szerepeltek. E fel- vétel a rendezvényen készült az énekkarról. __ fotó: bosnyák jános K evesen akadnak olyanok, akiknek gombos harmonikájuk van. A hajósi Wiedner Ferenc ötven éve játszik a 120 éves zeneszerszámon. Szívesen meghívják egy- egy borkóstoló alkalmával, hogy muzsikáljon. Nemrégiben Varga Mihály borász pincéjében lépett fel. fotó: sz. t. APRÓK TÁNCA. A Szabadszálláson rendezett Petőfi-évforduló ünnepi programjának egyik kedves szín- foltja volt az Egress Kis Lajos Néptáncegyüttes apró tagjainak műsora. ________ fotó: pulai sara Har monikaszó a pincében
