Petőfi Népe, 2003. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-15 / 12. szám

4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI KÖRKÉP VÉLEMÉNYEK 2003. Január 15., szerda Nézőpont Takács Valentina _________ B álozzunk a magunk örömére! Egykor a bálok szigorúan a farsangi mulatozáshoz kötődtek. Aztán néhány évtizedre véget ért az össznépi vidámkodás. A rendszervál­tás után a társadalom polgáriasodása ismét elkezdődött, és ezzel együtt felelevenedtek a hagyományok. Igaz, mára már a farsangból szinte csak a bál maradt, legalábbis a városi ember életében. De valójában mi is történik ilyenkor? A bálok alkalmával többnyire egy-egy szakma, egyesület képviselői jönnek össze. Mindenesetre egy adott helyen általában az azonos társadalmi réteghez tartozók há­lóznak. Mert a több tízezres költségeket csak egy bizonyos csoport képes előteremteni. E csoport tagjai pedig a legritkábban mennek el a filléres mulatságokba. A pénztárcák vastagsága ugyanis változó, de ezzel arányosan változik az érdeklődési kör, tehát a közös téma is. Ugyanakkor el kell gondolkod­nunk azon is, hogy vajon lé- nyeges-e, hogy hol és mennyi­ért hálózunk. Azt hiszem, hogy nem. A farsang felkészü­lés a negyvennapos böjtre, a báli szezon pedig a ránk váró, egész éves munkára. Nem az --------------------------------------------- a lényeg, hogy az utolsó va­sunkat is új báli cipőre költsük, hanem inkább az, hogy egymást és önmagunkat tiszteljük meg a kulturált viselkedéssel. Multimilliomos a ßodendron alatt Mert ilyen téren azért még vannak hiányosságok. Újságíróként és magánemberként egyaránt számos bálban jártam már. Táncoltam a felső tízezerrel egy parketten, roptam falusi művelődési házak súrolt padlóján, de voltam nagyon szegény emberek között is, akiknek csak bátyus bálra tellett. Viselkedni nem tudó ember mindenütt van, az előbb említett pénztárca vastagságától teljesen függetlenül. Lát­tam már multimilliomost és értelmiségit, aki beitta magát a bálterem filodendronja alá. De láttam már traktorost is, aki pontosan tudta, hogy táncpartnerét illik visszakísérni az asztalhoz, sőt azt is tudta, hogy csak a másik szemébe nézve illik koccintani. A bál azért van, hogy felszabadultan, de emberhez méltóan szóra­kozhassunk, hiszen a zenét és a táncot a magunk örömére találtuk ki. És barátainknak ne azt meséljük, hogy mennyiért hálóztunk, ha­nem inkább azt, hogy hogyan. De mindenekelőtt tanuljunk meg vi­selkedni! Akinek lassabban megy, az jövőre is hasznát veheti. Sportszerű vadász ilyenkor nem lő A nagy hideg és a hatalmas hó nemcsak az emberek mozgását korlátozza. Az álla­tok is rosszul viselik a kemény időjárást. Az őzek, nyulak, fácánok nehezen talál­nak maguknak élelmet a nagy hóban. Éppen ezért a vadászoknak kell segíteni rajtuk. Lakitelek ________ A sportvadászok ugyanis nemcsak szeret­nek vadra lőni, de ha a szükség úgy kíván­ja, akkor gondoskodnak is róluk. A mosta­ni, több mint ötven centiméteres hó miatt a legfontosabb feladat a vadállomány etetése. A vadásztársaságok szénát, kukoricát és kü­lönböző apró magvakat visznek ki az etető­helyekre. Attól függően, hogy mennyire fogy el a takarmány, hetente legalább két- három alkalommal fel kell tölteni az etető­ket. Vannak azonban olyan helyek is, ame­lyeket jobban szeretnek az állatok. Oda min­den másnap raknak ki élelmet. A feladatot legtöbb esetben a hivatásos vadászok (vad­őrök) végzik, de hétvégeken a vadászok is besegítenek a munkába. Az etetőket a nagy hó miatt most csak traktorral vagy terepjáró­val lehet megközelíteni. Sok esetben a terep­járók is elakadnak, mert az erdei utakon nincs eltakarítva a hó. Ilyen időjárási vi­szonyok közt a sport­szerű vadászok nem lőnek a vadra. A vadászati törvény ugyanis kimondja, hogy ha a vad akadá­lyoztatva van a moz­gásában, márpedig a nagy hóban most nem tud úgy mozog­ni, akkor nem lehet rá lőni. A vadorzók vi­szont pont ezt a le­hetőséget használják ki. A vadak állandó csapáson mozognak, ami a hóban jól látha­tó. Fára szerelt hurok­kal próbálnak legfő- Lakitelek határában Balogh Tibor és Seres Tamás gondoskodik a vadakról, fotó. sz. t. képpen őzet fogni. Természetesen ezt is tiltja a törvény. Egye- rajtakapnak valakit az orvvadászaton, telje­sek azonban nem törődnek ezzel, csak a lentést tesznek az illető ellen. A tettes bün- haszonszerzéssel. A vadászok, amennyiben ' tetésre számíthat. szentirmay tamás Falugyűlésen az állattartásról Koccanások a jégen Kunadacs Régóta húzódó ügy a kun- adacsi önkormányzatnál az állattartási rendelet megalko­tása. Ám mielőtt pontot tenné­nek a végére, úgy döntöttek, hogy az érintettek is elmond­hatják a véleményüket. A településen legtöbben sertés- tartással, juhtenyésztéssel foglal­koznak. Ám az utóbbi időben mind többen tértek rá a baromfi nevelésére. Nagyjából szinte minden portán van valamilyen jószág. De tartásuk mikéntjére sem a bel-, sem pedig a külterü­letre vonatkozóan nincs helyi szabályozás. Értve ez alatt példá­ul azt is, hogy lakóingatlantól mi­lyen távolságra és milyen meny- nyiségben lehet jószágot tartani, s még sorolhatnánk a kitételeket. Holnap a községi művelődési házban falugyűlés lesz. A dél­után öt órakor kezdődő találko­zón részt vevők a készülő rende­lettel kapcsolatosan is elmond­hatják véleményüket, észrevéte­leiket, javaslataikat éppúgy, mint bármilyen más közüggyel kap­csolatosan. _____ P.S. Dél­Alföld A havas utakra esett ónos eső mi­att tegnap délután megszaporod­tak a balesetek a Dél-Alföldön. A kecskeméü tűzoltók napközben több mint tíz árokba csúszott au­tót húztak ki a hóból. Kecskemé­ten délután fél öt körül egy sérü­léssel járó ütközés történt. Egy Renault Megan személyautó a Szolnoki út és Kaffka Margit utca kereszteződésében az ónos eső­től jegessé vált úttesten fékezés közben megcsúszott és átsodró­dott a szemközti sávba. A szem­ből érkező Lada személyautó ve­zetőjének ideje sem maradt fé­kezni, ezért összeütköztek. Mindkét autó eleje jócskán ösz- szetört. A Ladát vezető, 35 éves férfit arcsérüléssel szállították a mentők kórházba. A Renault-ban ketten utaztak, ők sérülés nélkül megúszták a balesetet. 17 óra kö­rül négy autó csúszott össze az E75-ÖS főút 148-as kilométerszel­vényénél a jégpályává változott úttesten. A két magyar, egy olasz és egy osztrák személyautóban több millió forintos anyagi kár keletkezett, személyi sérülés vi­szont itt sem történt. OBJEKTÍV HÍRÜGYNÖKSÉG ____________________________Megkérdeztük olvasóinkat___________________________ E légedett-e a hóeltakarítással? Németh János (Kiskunhalas):- Nem vagyok elégedett. Már az első napon késve kezdték: egész éjjel hava­zott, de kotrógé­peket csak dél­előtt lehetett lát­ni. Sok a lakatlan ingatlan, ame­lyeknél megoldatlan a hó eltávolí­tása. A buszmegállókban is hóku­pacokon bukdácsolunk. Aki nem tisztítja a portája előtt a járdát, azt megbüntethetik. Ez nem vonat­kozik a közterületek takarításáért felelősökre? Miért fizetjük a kom­munális adót? Az idősekre is gon­dolni kellene, ők már nem bírják egyedül ellapátolni a havat. A büntetéssekkel való fenyegetések helyett segíteni kellene nekik. Csatári Imréné (Kecskemét):- A Széchenyi- városban élek. Itt korántsem ta­karítják úgy a havat, mint a belvárosban. Pe­dig naponta több száz kocsi jár ezeken az utakon is, nem be­szélve a gyalogosokról. Olyan buckák és jeges tömbök uralják néhol az utakat, hogy a vezető­nek kétszer is meg kell gondolni, át merjen-e menni rajta az autó­jával. A szomszédomtól hallot­tam, hogy a külső kerületekben is jobb a helyzet, mint itt, ahol több tízezren élnek. Ha olvadni kezd, és csúsznak majd az utak, remélem, több figyelmet fordíta­nak erre a városrészre is. Szana Judit (Kiskunfélegy­háza): - Egyál­talán nem va­gyok elégedett a hóeltakarítással. Újságkézbesítő­ként számomra rengeteg nehéz­séget okozott eddig a tél. Sokan nem takarítot­ták el a házuk elől a havat. Pedig úgy gondolom, ez mindenkinek kötelessége volna. Bár az utakat folyamatosan takarították, a ke­reszteződésekben és a mellékuta­kon közlekedni - főleg kerékpár­ral - sokáig lehetetlen volt. Jelen­leg a hókása alatt nem látszik a jég, és ezen kerékpározni nagyon veszélyes. Viszont gyalog kihor­dani az újságot nagyon sok időt venne igénybe. Dr. Fridrik Pál (Baja): - Min­dent egybevet­ve elégedett va­gyok. A város­ban még vannak hókásás járdák. De ha kocsiba ül az ember, s távo­labbra is elme­részkedik, kiderül, hogy dereka­san helytálltak a közútkezelők. A főutakról és a mellékutakról is két-három nap alatt elkoíorták a rengeteg havat. Akkor döbben rá egy járókelő Baján, hogy milyen irdatlan mennyiségű hó borította el a várost, amikor lemegy a Pető- fi-szigetre. Oda, ahová a parko­lókból módszeresen lehordják a havat. Hóhegyeket hordanak el! Mindez természetesen időbe te­lik. ■ Havazás és parkolás Bács-Kiskun Kecskemét: Múlt héten kedd óta nem büntetnek Kecskeméten a parkolóőrök. A leesett nagy mennyiségű hó miatt a Piac- és Vásárigazgatóság vezetője ugyan­is felfüggesztette az ellenőrzést. A parkolóőrök folyamatosan jár­ják a megállóhelyeket, de nem hagynak „Mikulás-csomagot” az autók szélvédőjén akkor sem, ha nincs parkolójegye vagy bérlete a sofőrnek. Kun István, a vásárigaz­gatóság vezetője hozzátette: a fi­zető parkolók összességében jól használhatók, a VG Kft. minden­hol eltakarította a havat. Mind­össze egy-két helyen, elsősorban az út melletti leállósávokban tor­lódott fel a csapadék. Itt ugyanis a gépek nem tudták hova tolni a ha­vat. Kun István végül hozzátette, hogy a hétvégétől - ha addig nem esik hó -, újból büntetésre szá­míthatnak a bliccelő autósok. Sajnos a kft. vezetőjének véle­ményével nem minden esetben értenek egyet a kecskeméti autó­sok, akik közül sokan egyszerű­en nem értik, hogyan lehetséges az, hogy napokkal a hóesés után még mindig használhatatlan a parkolók teldntélyes része. Baja: Ahol lehetett, megtisztí­tották a város utcáin a gépkocsi­parkolókat a legnagyobb hóban is. Gépekkel kevéssé voltak ered­ményesek, sokat számított a kézi erő. A Kommunális Kht. 25-30 dolgozója a maga feladatát végez­te (buszmegállók, gyalogátkelők, hótisztítás), így főleg a közmun­kásokra lehetett számítani. Azok a parkolók, melyek megtisztítása nem sikerült, nem fizetőként üze­meltek. Ugyanis amennyiben nem biztosítottak a szolgáltatás feltételei, nincs miért pénzt szed­ni, válaszolta érdeklődésünkre Vértesy László, a bajai polgármes­teri hivatal osztályvezetője. A vá­ros legfontosabb teendője ilyen­kor egyébként az, hogy minden úton legalább egy nyomon közle­kedni lehessen. Kiskunhalas belvárosában csak a havazások első napján okozott nagyobb nehézséget a parkolóhelyek megközelítése. A főtéri postahivatal vagy a vasút­állomás előtt is körülményesebb volt a parkolás. A Kossuth utcá­ban az út szélén parkoló jármű­vek akadályozták a hóeltakarí­tást. A belvárosban - ahol szinte mindenütt fizetni kell a parkolá­sért -, mára minden parkolóhely- ről eltakarították a havat. ■ Drága segítség Dunatetétlen Miközben egyesek igyekeznek segíteni a bajba jutottakon, a szemfüles tolvajok kihasználják a jóhiszemű emberek segítő­készségét. Egy dunatetétleni férfinak például kétszázezerbe került a jószívűsége. Három sze­mély azzal az ürüggyel csönge­tett be egy dunatetétleni idős emberhez, hogy a hóban rekedt gépkocsijuk kiszabadításához egy hólapátra lenne szükségük. Miközben ketten elterelték a nyolcvanesztendős háztulajdo­nos figyelmét és segítettek neki megkeresni a hólapátot, addig a harmadik személy alapos és gyors kutatást végzett a szobá­ban. Nem kutakodott hiába, ugyanis a szekrényben kétszáz­ezer forintra bukkant, amit nyomban magához is vett, u. i. Búcsú Tohai Lászlótól Türelemmel és nagy önfegyelemmel viselt, hosszan tartó, súlyos betegség következtében, életének 71. évében elhunyt Tohai László, a Bács-Kiskun Megyei Tanács nyugalmazott álta­lános elnökhelyettese. Szerény anyagi körülmények között élő csa­ládban született 1932-ben Kerekegyházán, de szülei példamutatásukkal a szorgalmas, pon­tos munkára, a feltétlen becsületességre taní­tották őt és testvéreit, és a református egyház segítő támogatásával biztosították iskoláztatá­sát is. Tohai László a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gé­pészmérnöki oklevelet. Kutatómérnöknek készült, ám az élet, a család megélhetése más területre szólította. Szakemberként került 1957-ben mérnöki munkakörbe Kecskemé­ten, a megyei tanács ipari osztályára, s végül 33 éven át, nyugdíjba vonulásáig ez az intézmény lett a munkahelye. Vezérlő elve volt a személyes példamutatás, az igényes, pontos, szakmailag magas színvonalú munka. Kollégái, fiatalabb és idősebb munkatársai vala­mennyien tisztelték emberségéért, egyenes jelleméért, alkotó, kre­atív gondolataiért, szakmai tudásáért. Ö maga is elismerte a tudást, az idősek tapasztalatát, ugyanakkor bátran és bizalommal épített a fiatalokra. Mint munkahelyi vezető, világosan megszabta a felada­tokat, fegyelmet, pontosságot követelt, ezzel együtt jellemző volt rá a tolerancia, a segítőkészség. Együttműködést kért és várt mun­katársaitól, s ebben is ő mutatott példát. Ugyanakkor védőernyőt is jelentett kollégáinak. Számos fontos, Bács-Kiskun megye, a települések és az itt élő emberek életében meghatározó program kötődik nevéhez, munká­jához. A középtávú tervek időszakában a megye településein több ezer korszerű lakás építéséhez, az infrastruktúra, a közművek kiala­kításához járult hozzá. Kiemelten foglalkozott a tanyavillamosítás­sal, a tanyasi iskolák korszerűsítésével. A közoktatás és az egész­ségügy fejlesztése érdekében is sokat fáradozott: iskolák, kollégi­umok, orvosi rendelők, kórházak létesítése, korszerűsítése valósult meg munkásságával. Szívügye volt a számítástechnika, elsőként hozta létre a megyei tanácsnál a számítástechnikai részleget, településértékelési mód­szerét országosan alkalmazták. Mint a Neumann János Számítógéptudományi Társaság megyei elnöke, az iskolák felszere­lését, a számítástechnika széles körű alkalmazását segítette hosz- szú éveken keresztül. Nyugdíjba vonulása után, 1992-ben nagy szakmai tudását és köz­életi szerepvállalását elismerve a Megyei Vagyonátadó Bizottság ve­zetője lett. Itt is a rá jellemző megbízhatósággal látta el feladatát. Élete során mindig nagy szeretettel segítette szülőhelyét, Kerek­egyházát. A település várossá válásában múlhatatlan érdemeket szerzett, amiért megkapta a Kerekegyháza Város Díszpolgára kitün­tető címet. Családjára egész életében mindig számíthatott, miként szerető felesége, gyermekei és unokája is őrá. Fia és lánya számára élete, munkája most is példa. Tohai László munkásságát, számos állami kitüntetéssel ismerték el. Legutóbb 1995-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresz­tet vehette át. Szeretett megyéjétől életművéért megkapta a Bács- Kiskun Megyéért Díjat. A Bács-Kiskun Megyei Tanács nyugalmazott általános elnökhe­lyettesét a közszolgálatban végzett kimagasló munkája, érdemei alapján széles körű megbecsülés, szeretet, tisztelet övezte. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat, Kerekegyháza Város Ön- kormányzata és a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal saját halottjának tekinti. Temetése 2003. január 21-én (kedden), 14 órakor lesz a kecskeméti Köztemetőben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom