Petőfi Népe, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-29 / 201. szám
Egy élet munkája Otthonában látogattuk meg a centenáriumhoz kapcsolódó képzőművészeti kiállítás egyik résztvevőjét, a 81 éves Répás Jánost. A sokszorosan kitüntetett mester bár már gyermekkorában is faragott egy működő szőlődarálót, amelyet ki is állítottak, igazán komolyan csak nyugdíjaskorában kötelezte el magát a faragás mellett. Érdeklődésünkre Répás bácsi elmondta, hogy szobrot csak legalább három éve kivágott keményfából, például hársból vagy gyümölcsfákból lehet készíteni. Első munkája nyolcévesen egy működőképes szőlődaráló volt, melyet a kecskeméti Katona József Múzeumban ki is állítottak. Ezután hosszú szünet következett. Még iskoláskorában látott egy nagykőrösi kocsit, amely nagyon megtetszett neki. Majd mintegy ötven évvel később emlékezetből elkészítette a saját javított változatát. A többi munkájához azért nem kellett ennyi idő, de van néhány közülük, amelyen évekig kellett gondolkoznia, hogy hogyan lehet kivitelezni. Egy-egy szobor elkészítési idejét kérdésünkre sem tudta meghatározni, hiszen nem számolta az éjszakákat, melyeket tervez- getéssel és munkával töltött el. A munkát egyébként leginkább éjjel szerette végezni, mert akkor senki nem zavarta. Amint valaki belépett a műhelybe, rögtön vége szakadt a faragásnak, mivel úgy nem tudott dolgozni, ha nézték. Az évek során olyan szintet ért el a fafaragás művészetében, hogy neve hazánkban és külföldön is ismertté vált. Több alkalommal kiállították a műveit Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. Alkotói munkásságáért 1996-ban a Népművészet Mestere címet adományozták neki. Művei többsége a szőlőműveléshez kapcsolódik, ami nem is meglepő, hiszen egész életében szőlőtermeléssel foglalkozott. Hogy ebben milyen sikereket ért el, jól bizonyítják a falakon lévő oklevelek, melyek különböző borversenyekről származnak. Talán ennél is meggyőzőbb az a tény, hogy e sorok írója, aki nem igazán borpárti, a sokadszori kedves kínálásnak sem tudott ellenállni. Sajnos a sok múlt idő használata a cikkben helyénvaló, mivel a művész látása erőteljesen megromlott, így újabb alkotások valószínűleg már nem készülnek a borospince fölötti műhelyben. A kiállításon a nagyobb, történelmi ihletésű alkotások közül szerepel néhány darab: a Vérszerződés, a Csodaszarvas, Árpád, valamint egy zászló- hordó vitéz és egy huszárábrázolás. Bár ezek egymás mellé állítva egy önálló kiállítást képeznek, mégis csak töredékét jelentik a teljes szoborállománynak. Mint Répás bácsi elmondta: ha minden szobra otthon lenne, amelyeket elajándékozott, eladott, vagy múzeumokban találhatók, nem férnének be a házba. Bár eddig csak a fafaragásokról esett szó, a házimúzeumban látható néhány fémből készült alkotás is. A fémmel való foglalkozás nem új keletű: 1948-tól nyugdíjazásáig fémmel dolgozott. Mint elmondta, megfelelő szerszámokkal és tudással mindkét anyaggal egyformán könnyű bánni, egyéb esetekben pedig szinte reménytelen. Alkotásai közül nincsen kedvence, vagyis inkább mindegyik az. Álláspontja a művei láttán teljesen érthetővé válik. Centenáriumi kiállítás A településrész életében fontos szerepet tölt be a művelődési ház. A kulturális programoknak helyet adó intézményben nemcsak a helyi művészek mutatkoztak már be az évek során, hanem számos vidéki művész alkotásait is megismerhették a látogatók. Fórumok és szakmai tanácskozások színhelye is több ízben volt már, de legtöbbször mégis diákokkal telik meg a nagyterem. Az épület nagyságából adódóan kiválóan alkalmas iskolai rendezvények megtartására. A centenáriumi ünnepség- sorozat fontos helyszíne a művelődési ház. A fotók és festmények mellett számtalan képzőművészeti alkotás lesz látható majd itt a szombaton 10 óra 30 perckor nyíló centenáriumi tárlaton. Este pedig utcabálra várják a táncos lábúakat. A tárlatot képező alkotásokat egy dolog köti össze: mind-mind helyi művész keze munkáját dicséri. Az alkotók között vannak tősgyökeres heté- nyiek, de ugyanúgy megtaláljuk a kecskemétieket is. A művészeti munkák között ott lesznek Bozsó János festményei is. A néhány éve elhunyt alkotó bár soha nem élt Hetényegyházán, de Belsőnyírben volt a Több képén az itteni táj A TÁRLATON BEMUTATKOZIK: Bahget Iskander fotóművész Bozsó János festőművész Patkós László grafikus Répás János fafaragó Sári Mihály keramikus Walter Gábor festőművész Zsuga Sándor képzőművész 2002. augusztus 31. és szeptember 1. Hullám Kupa Díjugrató- és kettesfogat-hajtó meghívásos verseny (a centenáriumi rendezvény kísérőműsora) 2002. augusztus 31.: 13.00 Maratonhajtás Lovaspálya - Hetény vezér utca - Darányi utca - Miklós Gy. utca - Vezér utca 18.00 A művelődési ház kertjében műsoros est, vacsora, utcabál 2002. szeptember 1. Lovaspálya: 9.00 Díjugratóverseny két kategóriában 11.00 A fogatok felvonulása a Kossuth utcán 13.00 Köszöntő. A Hullám emlékhely avatása 13.30 Akadályverseny kettes fogatoknak 16.30 Eredményhirdetés 17.00 Tombola Szórakoztató programok: Voltizs csoport, csikósok bemutatója, pónifogatok, meglepetés fogatok Vendégvárás - vendéglátás bográcsos ételekkel - Ostoros büfé, Patkolós csárda - kirakodóvásár Mindenkit szeretettel vár a Hullám Lovasklub és a rendezőség. Világhírnévre tett szert a fotóival A szíriai születésű művész Hetényegyházán lelt otthonra Kedvenc témája a szociofotó és a portréfotó. A hazai irodalmi élet több jeles képviselőjét kapta már lencsevégre utánozhatatlan tehetséggel. Színes sivatagi képeivel is számos elismerést vívott ki magának Bahget Iskander. A Hetényegyházán élő művész fotói ugyancsak láthatóak lesznek a centenáriumi kiállításon, a művelődési házban. Bahget Iskander Szíriában született, de 1967 óta Magyarországon él és alkot. Állami ösztöndíjasként érkezett hazánkba, a mérnök-tanári diploma megszerzése után azonban a fotózással kezdett el foglalkozni. A kezdetektől siker koronázta alkotásait. Az első díjat még diákkorában kapta fotóiért: 1968-ban első helyezést ért el az országos egyetemi és főiskolai fotópályázaton. Hetényegyházára a sors vezérelte. 1968-ban a tőserdei diáktáborban ismerkedett meg jelenlegi feleségével, a hetényegyházi Bodor Saroltával. A szerelemből házasság lett, majd két gyermekük született. Iskander boldogan emlékszik vissza az udvarlásra: „Színházbérletünk volt, és Dunaújvárosban, ahol tanultam, minden kedden buszra szálltam, hogy az előadást megnézhessük. Rajongtam a színdarabokért és Sas Józsefért. Mindig örömmel mentem Heténybe, ahol az apósomban igazi barátra leltem.” A Fő utcai házukat a ’80-as években kezdték el építeni, előtte Kecskeméten és felesége családjánál laktak. A lakásuk mellett műtermet is kialakítottak az épület első részében. Iskander az évek alatt teljesen beilleszkedett a városrész életébe. Sokan ismerik, barátként szeretik. A fényképezést soha nem tanulta. Diákként 1968-ban egy fényképezőgéppel lepte meg magát karácsonyra. Ekkor készítette első fotóit. Azzal a hittel kattogtatta a gépet, hogy fotóival a véleményét vizuálisan is megmutassa. Alkotásaihoz nem akart szöveget fűzni, mindig arra törekedett, hogy a fényképek önmagukért beszéljenek. Ez így van ma is. Ha megnézzük képeit, magunk is láthatjuk, hogy szinte megszólalnak. Később Dunaújvárosban beiratkozott a Rusti Pál fotóklubba, ahol tovább fejlesztette tehetségét. Ez hatalmas lendületet adott számára, az azt követő években sikert sikerre halmozott. Mindig tudatosan fényképezett. Lelkesen készült a hazai és a nemzetközi fotópályázatokra. Bahget Iskander tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Szövetségének és a Magyar Újságíró Szövetségnek. 1974 óta szerepel országos és külföldi kiállításokon. Képei a hazai nagy- városok mellett eljutottak Ameri k á t ó 1 kezdve, Kanadán át egészen Új-Zélandig. Elkísérte és fényképezte a magyar vendégmunkásokat az algériai sivatagban. 1984-től részt vesz a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelep munkájában, 1989-es kiállításának bevételét az erdélyi menekültek javára ajánlotta fel. Legutóbbi nagyszabású tárlata az autista gyermekek életét mutatta be, ezzel is támogatva őket. A közelmúltban képei láthatóak voltak Marosvásárhelyen és Franciaországban is. Személyiségével és munkásságával hazai és külföldi szaklapok, televíziós műsorok egyaránt foglalkoztak, foglalkoznak. Ennek köszönhetően híre hazájába, Szíriába és Egyiptomba is eljutott. Bármerre jár a világban, az otthona ma már Hetényegyhá- za. 1995-ben, huszonöt év után végre ismét hazatért szülőföldjére, Szíriába, édesanyjához. Számára azonban a család és a munka a legfontosabb, amely minden szállal Hetényegyházá- hoz fűződik. SEBESTYÉN HAJNALKA
