Petőfi Népe, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-28 / 200. szám

2002. Augusztus 28., szerda NÉPE Petőfi Népe - 11. oldal PETŐFI „A legfőbb bátorság a remény” Európa Szabadegyetem, Lakitelek, 2002. Vili. 21-25. Az Európa Szabadegyetem egy napos terepmunkával, a klasszikus falukutató módszerek segítségével gyűj­tött adatok alapján elemezte az uniós illúziókat és fé­lelmeket. Tudósok és közismert politikusok fejtették ki véleményüket Európáról, a magyarság esélyeiről, a korszerű nemzeti és európai önismeretről. Mindezek keretében a Kölcsey ház előtt felavatták Illyés Gyula mellszobrát. Röviden így lehetne jellemezni az Euró­pa Szabadegyetem programját, amit a lakiteleki nép­főiskolán tartottak augusztus 21 és 25 között, Lezsák Sándor vezetésével. Az országgyűlési képviselő Illyés Gyula gondolataival foglalta össze az ország minden részéből és a határon túlról is érkezett hallgatóság előtt a szabadegyetem törekvéseit: „A közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít. ” Sokan voltak kíváncsiak a programokra. ■ Környezetvédelmi feladataink Meskó Attila akadémikus kör­nyezetvédelmi feladatainkról tar­tott előadást. Az ország környe­zeti helyzetét elemezve a levegő minőségének folyamatos romlá­sát emelte ki. Ennek viszonylag ellentmond, hogy az 1980 óta mért adatok alapján hazánk kén­dioxid kibocsátása 1999-re a felé­re csökkent. A szilárd káros anyagokból is kevesebbet jutta­tunk a légtérbe, ez főként az ipa­ri termelés csökkenésével magya­rázható. Az egyik legégetőbb probléma a szén-dioxid kibocsá­tás, ami csak Magyarországon hatvanmillió tonna évente. A vi­lág fejlett ipari országai által ter­melt szén-dioxid jelentősen hoz­zájárul a globális felmelegedés­hez és az ózonréteg elvékonyo- dásához. Egészséges ivóvízzel az ország kilencvenöt százaléka megfelelően ellátott, a szennyvíz­csatorna-hálózat viszont hagy kí­vánnivalókat maga után. Egy ki­lométer ivóvíz-hálózatra 360 mé­ter szennyvízcsatorna jut. A Du­na ausztriai vízgyűjtő területein két hét alatt esett le annyi eső, amennyi két hónap alatt szoká­sos. Nem ritka az évi kétezer mil­liméteres átlag. Folyóinkra orszá­gosan jellemző, hogy a maximá­lis vízszintek emelkednek. Meg­oldást szélesebb árterek, idősza­ki tározók kialakítása és az erdő­területek növelése jelenthetne. A természeti katasztrófákat il­letően a földrengések ugyan rit­kán, kis- és közepes erősséggel észlelhetők hazánkban, a véde­kezésre viszont különös gondot kell fordítani. Az 1988-as ör­ményországi és az 1995-ös köbei (Japán) közel azonos erejű föld­rengéseken készült képanyaggal szemléltette a földrengésbiztos épületek fontosságát. Míg az előbbi helyszínen a rengések po­rig rombolták az épületeket, több tízezer halálos áldozatot követel­ve, addig Japánban a speciális technológiával épült felhőkarco­lók sértetlenül álltak. Hazánkban is fontos lenne, hogy minél több épület készüljön korszerű föld­rengésbiztos elemekből. A hulla­dékkezelés és -elhelyezés problé­máját egy amerikai példával il­lusztrálta. Látványosan csökkent az ottani adatok szerint a földben tárolt, elásott hulladék mennyisé­ge és növekedett az újrahasznosí­tásra került hulladék hányada. A radioaktív hulladék tárolása pe­dig nagy mélységekben kialakí­tott gránitfolyosókban képzelhe­tő el hosszú távon biztonságo­san^^ ■ A kutató megjegyzései- Az európai csatlakozás folya­matában értelemszerűen merül­nek fel kritikus aggodalmak is - vélekedett Csatári Bálint, az Al­földi Tudományos Intézet igaz­gatója. Az európai közös támoga­tási rendszeren belül kitüntetett fontosságú a régiók, a vidékfej­lesztés és az elmaradott területek támogatása. Hazánkban az eh­hez szükséges intézmény- és tá­mogatási rendszer még nincs megfelelően kialakítva. A hiány­nak súlyos, politikai, szakmai és morális következményei lehet­nek. Nagyon fontos eleme az EU fejlesztési filozófiájának, a teljes értékű decentralizáció és a part­neri együttműködési részvétel, a fejlesztési, döntési folyamatok­ban. Ezek fő színterei az EU-ban a régiók kisebb alapegységei pe­dig a települések együttműködé­sével létrehozott járások vagy kistérségek. A felméréseinkből, amit az Európa Szabadegyetem hallgatóinak segítségével készí­tettünk kiderül, hogy a lakosság nagyon kis rétege rendelkezik megfelelő információkkal mind­ezekről. így nagy a felelősége a kormánynak, a helyi önkor­mányzatoknak, hogy a csatlako­zási folyamatokhoz szükséges tudást eljuttassák hozzájuk. Újabb problémaként megjegyez­hető, hogy az EU napjainkban is ülésező konventje, folyamatosan tárgyal a szükséges változások­ról. Magyarországnak tehát egy olyan „mozgásban lévő nagy rendszerhez” kell kapcsolódni úgy, hogy még nem jártuk be azokat a fejlesztési lépcsőfoko­kat, amelyeket a mai tagállamok már végigjártak és újabb reform- jaikat megkezdik. ____ ■ Csodák nem lesznek az unióban Hamarosan népszavazáson kell eldönteni azt, hogy Magyarország belépjen-e az Eu­rópa Unióba. Minden valószínűség sze­rint mi magyarok leszünk az elsők, a tíz tagjelölt ország között, ahol elsőként dönt a nép a csatlakozásról. A csatlakozással kapcsolatban egyfajta lila ködös „EU-fória” alakult ki az országban, és nem népszerű dolog ma az EU-t bírálni, hangoztatta Felföldi Zoltán. Olyan nyilatko­zatok is elhangoznak, hogy az Európai Uni­ón kívül nincsen élet, illetve hogy a csatla­kozás történelmi szükségszerűség. Az EU-val és az uniós csatlakozással kap­csolatos vélemények megfogalmazásánál két dolgot mindenképpen külön kell válasz­tani: az Európai Unióval kapcsolatos szkep­ticizmust, és az Európával kapcsolatos szkepticizmust, a kettő ugyanis nem ugyan­azt jelenti. Magyarországnak történelmi ha­gyományai, geostratégiai helyzete és gazda­sági érdekei miatt integrálódnia kell Európá­ba. Feltétlenül szükséges-e azonban ehhez az Európai Unióhoz történő csatlakozás, tet­te fel a kérdést az előadó. Az Európai Unió ugyanis nem más, mint egy bürokratikus szuperszervezet, amelyben 12 ezer bürok­rata semmi mással nem foglalkozik, csak az­zal, hogy megmondja Brüsszeltől több ezer kilométerre hogyan éljenek az emberek. Az előadó szerint az unió nem annyira közös kül- és biztonságpolitikáról, igazságszolgál­tatásról szól, hanem arról, hogy egy mega­szervezet elveszi a pénzt az emberektől, a tagállamoktól, és objektívnek nevezett, de a gyakorlatban teljesen átláthatatlan mecha­nizmusokon keresztül újraosztja. Az újra­osztás során hatalmas veszteségek keletkez­nek és hatékonytalanná válik az egész rend­szer. További hátránya az uniónak, hogy ma Magyarországon nemzeti sorskérdésekről gyakorlatilag nem lehet gondolkodni. Min­dent azzal söpörnek félre, hogy ezt az Euró­pai Unióban így kell, vagy éppen nem így kell csinálni. Közben az EU valamiféle cso­daszerként jelenik meg. Magyarországon mindenki arra vár, hogy majd jön az unió és megoldja a gondokat. Ahelyett, hogy az em­bereket saját problémáik megoldására bíz­tatnák, elviszik őket abba az irányba, hogy várják a csodát. Csoda pedig nem lesz, szö­gezte le Felföldi Zoltán. Természetesen a csatlakozás mellett is szólnak érvek. Ezek közül a legközkeletűbb az, amely szerint hatalmas pénzösszegek áramlanak az országba, amelyek segítsé­gével majd fel virágoznak a vállalkozások, épülnek autó­pályák, fejlődnek az elmara­dott területek, stb. Csakhogy az unióban a Strukturális és a Kohéziós Alapokból együt­tesen egyetlen ország sem részesülhet nagyobb mértékben, mint az ő GDP-jének négy százaléka. Ez pedig nem is olyan nagy pénz. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mire megy el ez a négy száza­lék. Először is a bonyolult uniós beszerzési szabályok miatt az Európai Unió által bizto­sított forrásból beszerzett minden áru és szolgáltatás, mintegy 20-30 százalékkal drá­gább, mintha ezek nélkül a beszerzési eljá­rás nélkül lehetne azokat megvásárolni. A csatlakozásról történő döntésnél fele­lősségteljesen kell mérlegelni minden, a mellette és ellene szóló érvet. Ezeket az érveket egymás mellé téve úgy tűnik, hogy jelenleg súlyosabbak azok, amelyek a csatlakozás ellen, mint azok amelyek mellette szólnak, fejezte be előadását Fel­földi Zoltán. ■ jed ki. A hazai tudománynak egy­szerre kell gazdagítani a magyar­ságot és az emberiséget, egyszer­re kell korunk értelmiségének nemzetinek, magyarnak és euró­painak lenni, fejezte be előadását Vizi E. Szilveszter. Gazdagítani a magyarságot újabb kutatásokra, a géntechno­lógiára utalt Vizi E. Szilveszter. Ez azonban morálisan elfogadha­tatlan. Nem a tudósok tevékeny­ségét kell korlátozni, mert az ő szándékuk az, hogy segítsenek az embereknek. A tudós tevékenysé­ge ugyanis elsősorban a jóra tér­Szoboravatás Nemzet és önismeret A népfőiskola udvarán felavat­ták Illyés Gyula mellszobrát, Szabó Imrefia Béla alkotását. Köszöntőjében Lezsák Sándor utalt az 1979-ben Lakiteleken tartott találkozóra, melyet a Fia­tal írók József Attila Körével és Bíró Zoltán irodalomtörténész­szel együtt szerveztek. A szob­ron ezért Illyés Gyula magán vi­seli azt a „nyakéket”, amit ak­kor 150 fiatal íróval együtt hor­dott azon a tanácskozáson, amelyet a magyarság sorskérdé­seiről tartottak. Avatóbeszédében Bíró Zoltán hangsúlyozta: Illyés Gyula életút­jának és életművének forduló­pontja lett hazatérése a párizsi emigrációból. Ekkor szembesült a hazai valósággal és szülőföldje, Rácegrespuszta népének nyomo­rúságával. Az erkölcsi parancs egy életre erre a népre és az egész magyarságra fordította te­kintetét. A szobor előtt Bánffy György Kossuth-díjas színművész Illyés, Szekszárd felé című versét mondta el. ■ Idézet az írótól Lezsák Sándor több alkalom­mal is idézte Illyés Gyula ma is időszerű gondolatát: „A ma­gyarságnak nincs annyi kincse, hogy vakon - engedelmeskedve minden indulatnak - eldobálja. Nézzük meg jól, mit ejtünk a talp alá. Ha biztosítékunk van arra, hogy ez az érték azután a mi, a szabad magyarság értéke lesz, tartsuk meg okvetlenül magunknak. Ne gyújtsuk fel a malmot, amely holnap nekünk őröl, csak azért, mert hitetek szerint tegnap másnak őrölt.” Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár Európai és nemzeti önisme­ret címmel mondta el előadását. Az egyénből indult ki: Ady End­re, Szeretném, ha szeretnének cí­mű versét idézve mutatott rá, hogy minden ember egy külön világ. Az ember azonban csak az anyanyelvén, tehát a nemzetén keresztül ismerheti és ismertet­heti meg önmagát. Ezért csak úgy töltheti be hivatását, ha alázattal fordul saját népe kultúrája felé, s annak értékeit felmutatva, azzal együtt foglalja el helyét a világ­ban. A régi magyar nyelvben - mutatott rá Andrásfalvy Bertalan -, a barátaim szó helyett (mert ez szláv jövevényszó) a „feleim” ki­fejezést használták, arra utalva, hogy mindenki csak társaival, a vele egy nemzetbeliekkel lehet egy egész, csak úgy élhet teljes életet. S mint ahogyan egyetlen ember sem véletlenül születik, úgy minden nemzetnek hivatása van. A magyar nemzet nem kis nemzet, legalábbis nem abban az értelemben, hogy gyenge.- Minket nem győztek le! - mondta Andrásfalvy Bertalan. - Csak mi önmagunkat tudjuk le­győzni. így volt ez a tatár, török, német és a szovjet-orosz vesze­delem idején is - utalt András­falvy Bertalan a magyar vezető rétegek örökös széthúzására, aminek véget kell vetni! - Ezzel az önismerettel kell elfoglalni a helyünket Európában. ________■ Méltó helyen- Örülök, hogy elkészült ez a szó- tálán ember néz ránk, s ez jól ki­bor édesapámról, sokat jelentett fejezi apám személyiségét. Méltó neki Lakitelek - mondta Illyés helyen áll itt, Lezsák Sándor nyíl- Mária, Illyés Gyula lánya. - Nap- ván azért kezdeményezte a felál­lójegyzeteiben is írt arról az 1979- lítását, hogy ezzel is jelezze, es írótalálkozóról, amelyről hogy Lakitelek és apám szellemi- Lezsák Sándor és Bíró Zoltán is sége összetartozik, beszélt. Szép az alkotás, egy kor- ■ Illyés Mária és férje Kodolányi Gyula irodalomtörténész. a í v j magyar tudós járult ugyanis ah­hoz a fejlődéshez, amit most ta­pasztalunk. A tudományt azon­ban nem csak jóra, de rosszra is fel lehet használni. És itt a leg­A magyar tudomány kiérdemelte, hogy az egész világon elismerjék, hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter a Magyar Tudományos Akadémia elnöke előadásában. Számtalan

Next

/
Oldalképek
Tartalom