Petőfi Népe, 2002. április (57. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-17 / 89. szám
2002. Április 17., szerda KECSKEMÉT ÉS KÖRNYÉKE Petőfi Népe -7. oldal A költészet barátainak „Varázsköre” Tollas Tibor versmondók országos találkozója a Lakitelek Népfőiskola Kölcsey Házában Tollas Tibor érzelmekben gazdag, a napi gondokban is eligazodó, ámde ennek a hazának a sorsát távlatokban értékelő költő-ember volt, aki szellemi szülőföldjének tekintette Lakiteleket - mondta Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Tollas Tibor emlékére az elmúlt héten rendezett kétnapos versmondó verseny megnyitóján. Lakiteleken volt Tollas Tibor első magyarországi író-olvasó találkozója 1990 tavaszán. Nem véletlen, hogy a szülőfalu, a borsodi Nagybarca, Vadnai Zoltán polgármesterrel az élen, egy busznyi emberrel képviselteti magát - hangsúlyozta a házigazda szerepét betöltő honatya. Lakitelek Népfőiskola Köszöntőjében Lezsák Sándor kiemelten szólt a Lakitelek és Nagybarca között élő, eleven kapcsolatról. Mint mondta: két azonos kopjafa köti egybe a két települést. Egyik a népfőiskola udvarán, a másik Tollas Tibor nagybarcai szülőháza előtt áll. Az a szellemi haza, amelyet Tollas Tibor költészetében megteremtett, az most itt van jelen, Lakiteleken - hangsúlyozta az országgyűlési képviselő. Tollas Tiborné dr. Kecskési Mária a találkozóra magával hozta a férje harminchat válogatott versét tartalmazó új CD-lemezt. Lezsák Sándor elmondta: Juhász Lászlóval, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársával hogyan hozták haza, hozták át a határon a rendszer- váltás után Tollas Tibort, aki 1956 előtt előbb a kommunista terror időszakát szenvedte át, aztán az emigrációt. Az emigráció legnagyobb költője - ahogyan kortársai nevezték - ugyanis egész életében a hazatérésre készült - hangsúlyozta Lezsák Sándor. Nemcsak lélekben, hanem a gyakorlatban is. Az itt elhangzó versek mindegyike külön-külön megidézi nemcsak Tollas Tibor gondolkodását, költészetét, de megidézi azt a kort is, amelyben a versek születtek, megidézi a börtönéveket, amelyeket igazságtalanul, méltatlanul szenvedett el. De megidézi az élet gyönyörű ízeit, zamatait, megidézi azt a felelősséget, amellyel a cselekvő ember élte Münchenben, a Nemzetőrt szerkesztve életét, és tett mindennap valamit azért, hogy a moszkvai hitetlenség csillaga mielőbb lehulljon a szellemi, valóságos és történelmi haza homlokáról. A kétnapos versenyre a környékbeli települések és a már említett Nagybarcán kívül jöttek Budapestről, de jöttek Nyugat-Európából, Münchenből, jöttek délről, északról, volt, aki Erdélyből, Maros- vásárhelyről, s volt, aki Délvidékről, vagy épp Svédországból. A találkozó első napja Tollas Tibor költészetének jegyében telt. Az ország különböző tájairól érkezett harmincegy versmondó három - általános iskolás, középiskolás és felnőtt - kategóriában mérte össze tudását. Teljesítményüket hétfős: Tollas Tiborné dr. Kecskési Mária régész, Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, Gálfalvi György író, szerkesztő, Agócs Sándor költő, szerkesztő, Munkában a versmondó verseny hétfős szakmai zsűrije. Petrozsényi ’yr*^ Eszter színműa < áka vész és Kéri | ,V Károly közép• JmSu iskolás diák alkotta ■\ tályozta. A zsűri elnöki te- ■. endőit Nagy Alajos, az Európai Szabadságharcos Szö- vétség tisztelet- beli elnöke lát- , - ta el. A szakmai A találkozón Beregszászi Olga is fellépett, zsűri mellett a versmondókat társadalmi gyerekzsűri is véleményezte. Tagjai: Lobkovitz Kitti, Faragó Tamás, Tubák János, Olajos Ilona és Fábián Ida. Valamennyien a lakiteleki iskola diákjai. Az általános iskolások közül a cibakházi Király Mariann lett az első, a tiszakécskei Palotai Evelin és a tiszajenői Urbán Mónika előtt. A középiskolások versenyét Gál László, komáromi diák nyerte, megelőzve a csobánkai Melcher Bálintot és a kiskunfélegyházi Könyves Pétert. A felnőtt versenyzők közül a zsűri Herbály Jánosnét találta legjobbnak, aki Bugacot képviselte. A második helyen a balatonberényi Kánya Antalné, míg a harmadikon a cibakházi Mészáros Mihály- né végzett. Szerda délután Simon M. Veronika festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a népfőiskola Kölcsey Házában. A tárlatot Tóth János, a zalaegerszegi múzeum igazgatója nyitotta meg. A művésznő egy gyönyörű Mindszenty-portrét ajándékozott a népfőiskolának. Az eredményhirdetés után Lezsák Sándor a következőket mondta: - Ez a két nap számunkra itt, Lakiteleken, a népfőiskolán, a Kölcsey Házban valóban minden percével ünnep volt. De egy cselekvő ünnep. Amikor az ember nem mélázik el, amikor az ember nem búsong bele a nagyvilágba, vagy éppenséggel nem ünnepelteti magát, hanem valami érdemesen szerveződik belül is, meg körülötte is. Ezt érezhettük szerda délelőtt. Az országból ideérkező, Tollas Tibor verseit mondó kisiskolások, középiskolások és felnőttek mindSimon M. Veronika festőművésznő egy gyönyörű Mindszenty- portrét ajándékozott a népfőiskolának. egyike hozott magával egyet-egyet a költő verseiből. Valóban csodálatos élményben lehetett részünk. Ahogyan a Csallóközből érkező fiatalember megszólalt, és ahogyan drámai erővel tudta érzékeltetni a Szegedi balladát. Vagy akár Herbály Jánosné Bugáéról, vagy pedig a kisiskolások Tollas Tibort értő és féltő verseinek közvetítésével valóban varázskört teremtettek ide. Tollas Tibor özvegye, dr. Kecskési Mária (Maja asszony), régész több száz kilométert utazott, hogy részt vehessen a találkozón.- Ön egyenesen Münchenből érkezett Lakitelekre. Fontosnak tartja az emléknapot? FOTÓK: SZÁSZ ANDRÁS- Természetesen nagyon fontosnak. Annál is inkább, mivel idén lesz ötödik évfordulója Tibor halálának. Szerencsére egyre többen ismerik meg költészetét, amelyben nagyon sok üzenet van. Hogy költőként mekkora volt az értéke, azt majd eldöntik az irodalomtörténészek, de egy dolog vitathatatlan: egy olyan kornak, korszaknak volt a krónikása, amelynek fiatalsága nagyon sok szenvedésen ment át, mégis megmaradt embernek. Kérdésre válaszolva Maja asszony kijelentette: az, hogy nagyon sokan keresik Tollas Tibor verseit, azt bizonyítja, szeretik költészetét. A Bebádo- goztak minden ablakot nem biztos, hogy legjobb verse férjének, de nagyon hatásos, ugyanakkor nagyon jellemző az 1956-os forradalmat követő időszakra - hangsúlyozta dr. Kecskési Mária, aki végezetül elmondta: tavaly a szülőfalu, Nagybarca egy füzetet adott ki, Tollas Tibor húsz versének illusztrációival. Mezei István képei különös módon próbálják visszaadni a Tollas-versek hangulatát. A legkülönlegesebb azonban az a mostani alkalomra, Varázskor címmel megjelentetett CD, amelyen Tollas Tibor harminchat válogatott verse hallható, a költő saját előadásában. Gál László főiskolásnak Nagy Alajos zsűrielnök adta át az első helyezettnek kijáró oklevelet. Háttérben Tollas Tibor özvegye. Szerda délután páter Szőke János, vatikáni posztulátor, a Lakitelek Alapítvány egyik kurátora méltatta Tollas Tibor munkásságát. Mint mondta: Tollas Tibor fogalom volt a nyugati magyar emigráció számára. Nem volt még egy olyan emigráns, aki olyan tüzes hangon és olyan meggyőződéssel, Istennel megáldott prófétai tehetséggel tanított és árasztotta a lelkesítő ihletet, mint ő. Kisugárzása azokat is megfogta, akik nem értettek magyarul. Isten emberének tartották. Ez a legnagyobb és legszebb dicséret, amelyet ember szájából hallhatunk Tollas Tiborról, akinek nemcsak emléke, hanem szelleme is itt él köztünk - szögezte le végezetül páter Szőke János. Hasonló állásponton volt Gyarmati Dezső, olimpiai bajnok vízipólós (1956) is, aki kijelentette: Tollas Tiborra emlékezni megtiszteltetés. A zsűri elnöki teendőit ellátó Nagy Alajos viszontagságos életét Lezsák Sándor ismertette. Mint mondta: Nagy Alajos még tízéves sem volt, amikor 1945 májusában egy elvetemült szovjet katona megölte édesanyját és a segítségére siető édesapját. Ez a döbbenetes dráma avatta felnőtté a mindössze kilencéves gyereket. Az árvákat, Alajost és húgát Rozmán Alajos nevelte fel, emiatt később - a klerikális renddel fenntartott kapcsolata címén - kicsapták a Színművészeti Főiskoláról, ahol Básti Lajos volt az osztályfőnöke. A fiatalember 1956-ban Ajkán a forradalmi diákbizottság vezetője lett, egyben újságot is szerkesztett. A forradalom leverése után menekülnie kellett az országból. Németországba került, ahol elvégezte a szín- művészeti főiskolát. Németországban együtt dolgozott Tollas Tiborral. Ma Nagy Alajos a Lakitelek Alapítvány kurátora és az Európai Szabadságharcos Szövetség tiszteletbeli elnöke. A kétnapos rendezvény csütörtökön, a reggeli ökumenikus istentisztelet (Bagi Ferenc katolikus és Szabó Tamás református lelkészek tartották) után területi vers- és mesemondó, illetve népdaléneklő versennyel folytatódott. A versenyen közel negyven alsós általános iskolás diák vett részt: Lakitelekről, Nyárlőrincről, Szentkirályról, Tisza- alpárról, Tiszajenőről, Tiszakécskéről, Tisza- kürtről és Tiszaugról. A zsűri elnöke Budai Ilona népdalénekes volt, aki megéneltette a közönséget. Csütörtök délben adták át az idei Kölcsey-díja- kat. Az ünnepség előtt Lezsák Sándor a következőket mondta: A költő olyan ember, aki nem csak át- lényegíti magában a világ dolgait, nem csak arra képes, hogy megfogalmazza azt, ami talán másnak nehezebben sikerül, de cselekvő ember is. És éppen a Kölcsey Házban, a költészet napján, a Köl- csey-díjak átadásánál szükséges megemlíteni - jelentette ki a honatya -, hogy a Kölcsey-díj egy olyan ember, egy olyan magyar hazafi emlékezetére alapított díj, amelyik ötvözi magában a cselekvő költőt, a közéleti embernek minden példamutató tartalmát. Mert Kölcsey költő volt, ugyanakkor a reformkor meghatározó és irányt mutató személyisége az országgyűlésben. Erkölcsi példázat volt, amelyet hitelesített költészete, minden gondolata, javaslata. Gálfalvi György író, szerkesztő Marosvásárhelyről érkezett. Az erdélyi író, szerkesztő egyike a három idei Kölcsey-díjasnak. Az eddigi díjazottak költészetében, irodalmi és szerkesztői munkásságában kivétel nélkül ott van a nemzetet féltő, és minden igyekezetével, kapcsolatrendszerével, gondolatával ezt a kis történelmi hazát szolgáló és erősítő szándék - hangsúlyozta a honatya. Idén hárman vehették át a rangos elismerést: Gálfalvi György (Marosvásárhely), író, kritikus, Pécsi Györgyi kritikus, szerkesztő és Tóth Erzsébet költő, szerkesztő. Mindhármuk tartása, közéleti bátorsága példázat lehet bárki számára. Arra a kérdésünkre, hogy mit jelent számára mint határon túli magyar számára a Kölcsey-díj, Gálfalvi György így válaszolt:- A világ legtermészetesebb módján, az egyetemes magyarság részének tudom, tudjuk magunkat, és nagyon örvendek, ha erre visszajelzés jön. Számomra, számunkra ez természetes. Sajnos, nem mindenki számára az, és néha úgy tűnik, a mai napig nem mindenki számára egyértelmű az, hogy a határon túli írók, költők is az egyetemes magyarság részei. Mi mindig azt mondtuk otthon, Erdélyben, amikor minket magyar származású románokként, vagy jobb pillanataikban magyar anyanyelvű románokként könyveltek el: Elnézést kérünk, nem erről van szó. Mi magyarunk vagyunk. Magyarok vagyunk, ez a lényeges, Romániában élünk, ez az esetleges. Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázót felesége, Bara Margit Kossuth-díjas színművésznő is elkísérte. Ami kultúránk fenntartását illeti: ezen dolgozunk. Ez kemény küzdelem. Sok az ellendrukker, ellenszélben dolgozunk, nehéz körülmények közt. Szerencsére vannak sikereink, sikerélményeink. Ez a Kölcsey-díj számomra ezt jelenti. Remény tehát van, csak épp azt a reményt kell életben tartani, művelni. ▲ KÖLCSEY-DÍJASOK év név 1994 Agócs Sándor, Apáti Miklós, Döbrentei Koméi, Kiss Dénes, Körmendi Lajos, Nagy Gáspár, Serfőzö Simon, Tollas Tibor 1995 Márkus Béla, Szakolczay Lajos, Szöllősi Zoltán 1996 Bertha Zoltán 1997 Szentmihályi Szabó Péter, Turcsány Péter 19981999 Ács Margit, Borbándi Gyula, Fekete Gyula, Gombos Gyula, Püski Kiadó - Püski Sándor és felesége 2000 Buda Ferenc, Csapody Miklós Dobozi Eszter 2001 Bíró Zoltán, Dippold Pál, Pribojszky Mátyás, Szervác József 2002 Gálfalvi György, Pécsi Györgyi, Tóth Erzsébet Forrás:
