Petőfi Népe, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-14 / 62. szám
Költészet és házépítés Itt a tavasz, csicseregnek a madarak, nyöszörög a hájszagú föld, valamint virul a határ. Az alanyi és tájköltők sokasága írta meg az elmúlt századokban a tavasz jövetelének különféle jellemzőit, olyannyira plasztikusan, hogy sokszor az ember titokban egy-egy könnycseppet morzsolt ki szeméből őket olvasván, s nagyot dobban a szív, ha elhangzik a szó:tavasz. Minden tiszteletem a költőké és a hozzájuk hasonlóké, de valamit egészében és mindannyian kifelejtettek az évszak nagyszerűségének ecseteléséből. Hát, mi van a házépítéssel? Talán az is van olyan fontos, mint hogy elrikkantja magát egy rigó? Meg nem mondom, nagy és szép dolog a szerelem, de azért nem árt valahol lakni is! Jó, tudom, hogy a működésben lévő betonkeverő látványát és a hozzá csatlakozó hanghatást kevésbé célszerű szonettformában ábrázolni, mint a tavaszi mezőt, midőn átsuhan fölötte a játszi szél, de az életet kéretik a maga összetettségében bemutatni, ha versírásba fogtak! Mert a tavasz igenis a házépítés évszaka és nem elsősorban az énekesmadaraké. És nem a költőké, hanem a kőműveseké. Az élet ilyen. Szinte látom magam előtt az eljövendő, ennél praktikusabb korok érettségi tételeit. Nem az lesz, hogy Balassi szerelmi lírája, hanem az, hogy Kovács János kőműves kisiparos újszerű szigeteléstechnikája a társadalmi-gazdasági folyamatok összefüggéseiben, a második évezred elején. A házépítés és a költészet egyébként sem idegen egymástól. Az építtető meg az alanyi költő ugyancsak rokonlelkek. Mindkettő fölnéz a Holdra, elábrándozik, óriási, nagy lelkűkben tobzódik a szépség és igen végtelenek a kívánalmaik. Sírásra is hajlamos mindkettő, ha szembesül a kegyetlen valósággal. Nem is csoda, hiszen a lehetetlent kísértik nagy elszánással, érzékeny lelkűk megrezdül minden fuvallatra, s elcsuklik hangjuk, ha a szerelem, illetve a fürdőszoba-szerelvények ára kerül szóba. Vagy radikálissá válnak és lehunyt szempillájuk mögött szemeik vérben forognak, s ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnék, süt belőlük a düh. Márpedig a szeretett nő elérhetetlensége nem annyira bosszantó szerintem, mint ha lebetonozzák a konyhát és nem hagynak lyukat a lefolyónak. Szörnyű átkok fogannak ilyenkor költők és házépítők ajakán egyaránt. S mi történik, ha egybeforr gondolat, akarat és tett? Nagyobbrészt semmi. A költő kiadót keres verseire, a házépítő meg építési vállalkozót, hogy építené föl a kéglit. A nemes cél mindkét esetben méhében hordozza a kudarc mérgező magvát. Sokszor gúnyos kacajjal fogadják a nagy eszmék feltalálóit. A költőt azért kacagják ki, merthogy a szerelmi lírát nehezen lehet eladni a piacon, a házépítőt meg azért, mert annyi pénzből, amennyi neki van - azt mondják - vegyen inkább verseskötetet. És mégis! Dacára annak, hogy az élet csapásai oly rutinszerűen sújtják e két emberfajtát, néha-néha akkor is valakinek megvalósul bátor terve. Láttam én már új házat, meg verseskönyvet is. Persze csak a legnagyobbaknak sikerül. HÁMORI ZOLTÁN A TARTALOMBÓL: Újabb bérlakások a Homokbányán 4. o. Ha vár ránk a nagytakarítás 20. o. Szocpol lakásépítésre 6 o. Kényeztesse magát fürdővel 26. o. Kőkorszaki nikkelbolha 8. o. Étkező tálalóval 27.0. Kövek, sziklák lakói 14. o. Jó tanácsok megfázás esetén 28. O. Hogyan takarékoskodjunk? 18. o. Biztonságos az ön lakása? 29. o. Tavaszi ünnepek virágai 19. o. Húsvéti vendégváró 29-30. o. Szépítészet 3
