Petőfi Népe, 2001. október (56. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-25 / 249. szám
8. oldal - Petőfi Népe OLVASÓ I CSALÁDUNK 2001. Október 25., csütörtök | BÚCSÚ A TANÁR ÚRTÓL. Pénteken gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára Kecskeméten a közelmúltban elhunyt Lakó Sándor hegedűtanárt, református presbitert. Az M. Bodon Pál Zeneiskola egykori igazgatóhelyettese alapító tagja és karnagya volt az immáron harmincéves GAMF-kamarazenekarnak is. Halálával nehezen betölthető űrt hagyott maga után, ám emléke, embersége tisztelőiben tovább él. Ze- nekara Bach Air című művével vett végső búcsút a karnagytól. ________________________________■ I d. Fekete János és neje, Bakró Erzsé- b e t Város- földön immáron 50. házassági évfordulójukat ünnepük. Ez alkalomból szeretettel köszöntik őket és szívből kívánnak nekik minden jót gyermekeik, unokáik, dédunokáik, sógornőik, valamint sógoruk. ■ Varga Brigittának Kecskemétre névnapja és harmadik születésnapja alkalmából kívánnak jó egészséget és boldog gyermekéveket keresztszülei, Janó és Petty.___________________■ a növényeket. Vannak fikuszaim, egy narancscserjém és most sikerült szert tennem egy kis olajfára is. Szeretnék egy igazi édenkertet varázsolni a lakásomból. Ez persze sok odafigyelést, tapasztalatot és hozzáértést igényel. A látványos fejlődés a legnagyobb öröm a magamfajta embernek. A Bank Austria Creditanstalt és a HypoVereinsbank egyesülésével jött létre a HVB Hungary. Az új név azt jelenti: biztonságosabban, hatékonyabban, közvetlenebbül Tel.: 06-40/50-40-50 | www.hvb.hu | A HVB Group bankja Szabó Attila és Antal Anikó október 12-én ünnepelték ötödik házassági évfordulójukat. Ezúton is szeretettel köszönti őket a család és kislányuk. ■ Szalkszent- mártonban Kanderka József és Kanderká- né Kovács Mónika a közelmúltban ünnepelték első házassági évfordulójukat. Azóta megszületett első gyermekük, Barbara is. Sok boldogságot, jó egészséget kívánunk nekik és gratulálunk a babához: a család. ■ Az elveszett diákigazolvány Ma is nagy öröm volt a Kunság Volán háza táján. Bliccelésen fogták a 10 éves gyermekemet. A történet egyszerű. A mi kis drágánk elvesztette a diákigazolványát. Az iskolától kértünk egy ideiglenes igazolványt, hogy a bérlettel tudjon azért járni. Megvettük a bérletet és annak rendje és módja szerint beleírtuk a számot a bérletszelvénybe. Tegnap valami csoda folytán előkerült az eredeti diákigazolvány. Azt gondoltuk, hogy a mai naptól ismételten ezt használjuk, mert ugye ez az eredeti. Az ellenőr nem így gondolta. Örömmel csillogó szemmel elvette a kisfiam bérletszelvényét, és aláíratott vele egy jegyzőkönyvet. Én már kezdem nem érteni ezt a világot. Annyira az látszik, hogy a hatóságok az egyszerű, védtelen állampolgárokkal szemben a legkisebb vétség esetén is a törvény írott szigorát alkalmazzák. Mindenki fel tudna sorolni legalább egy tucattal ilyet, ami vele, vagy a közeü ismerősével az elmúlt pár évben megtörtént. Én most talán azért veszem ennyire zokon ezt a gyerekemmel megtörtént esetet, mert az elmúlt két hónap alatt három ilyen „A törvény szigorával kell...!” esetnek voltam fül- és szemtanúja. De térjünk vissza az ellenőrhöz. Az október 16-ai délután 4 órakor induló 11-es busz utasai közül senki sem sejthette azt, hogy tapasztalni fogja a Kunság Volán ellenőrének éberségét. Azt senki nem mondaná rá a gyermekemre, hogy nem diák, mert nagyon látszik rajta. De vele elbírt az ellenőr. Szerintem is, biztosan mindenhez joga volt, jogilag. De morálisan nézve? Joga volt-e elvenni a bérletszelvényét úgy, hogy arról még elismervényt sem adott? Joga volt-e egy kiskorú gyermekkel jegyzőkönyvet aláíratni, úgy hogy annak tartalmát a gyerek elolvasni nem tudta, mert a gyerek elmondása szerint „Az ellenőr néni csúnyán írt!”. Akár az is lehetett volna benne, hogy „Buta aki elolvassa!”, mert olvashatatlan írás volt, a busz rázkódása miatt. Joga van- e kifaggatni a gyermeket az ösz- szes le és felmenő rokonságáról? Lehet, de mit ér el vele?! Egyébként félve merem csak megjegyezni, hogy amikor az eltűnt diákigazolványt keresni kezdtük, és a Kunság Volánnál is kérdezősködtünk, akkor a busz- pályaudvaron mintegy 30 diák- igazolványt lapoztak át. Nem lehetne egy kis gesztust gyakorolni azzal, hogy az egyébként remekül olvasható tanintézményi megnevezés alapján kiértesítenék az iskolát arról, hogy találtak diákigazolványt? Ja, ez szolgáltatás lenne, minden bizonnyal! De felmerül bennem az a kérdés is, hogy az általános tankötelezettség korszakában, miért kell a költséges és nehezen pótolható diákigazolványt használni bérletként és miért nem lehet budapesti példaként külön bérlettel járni. Hiszen az általános iskolások azért még nem élnek vissza, nem élhetnek vissza a bérlet kínálta előnyökkel. Ja, ez költség lenne. De ez kit érdekel? Ki is van kiért? Tessék mondani! A két, egyébként sem népszerű foglalkozás pontosan ezeknek a megalázó cselekedeteknek a nyomán, még népszerűtlenebb lesz. Pontosan ezek az intézkedések azok, amelyek teljesen feleslegessé teszik azoknak a szlogeneknek a népszerűsítését, amelyek a rendőrségi kocsikon, vagy a Kunság Volán kiadványain megtalálhatóak. Vagyis, hogy ezek a szervek és vállalatok értünk, csak értünk vannak. Szomorú világot élünk, mert a bűnözők szabadon járkálhatnak, mert a rendőrök félnek tőlük - én is félnék -, a bliccelők tovább bliccelnek, mert egyszerű testi fölényükkel ellökik az intézkedő ellenőrt. Mi marad? Az egyszerű és védtelen embereken számon kérni azt, amit az erősebben nem mernek. Rajtuk keresztül megmutatni, hogy léteznek és nagyon éberek. Mi ebből az egészből a tanulság? Nem tudom! Talán annyi, hogy: Ne mássz fel a • fára, mert elüt a villamos! Okosabbat nem tudok kitalálni, mert tanácstalan vagyok. Lehet, hogy nincs is igazam? BÓLYA ISTVÁN, KECSKEMÉT Olvasónk levelével a Kunság Volánhoz fordultunk, ahonnan a következő választ kaptuk: A 2001. október 16.-án 16.00 órakor a 11. sz. helyi autóbuszjáraton történt ellenőrzést kivizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a panaszos fia által az ellenőrnek felmutatott tanuló havi bérletszelvényen szereplő igazolványszám nem egyezett meg a diákigazolvány számával. Tapasztalataink szerint igen gyakran előforduló eset, hogy a diákok kölcsönkérik, illetve kölcsönadják egymásnak az utazási igazolványaikat és bérletszelvényeiket. Mivel a fiú az ellenőrzés során érdemben igazolni nem tudta, hogy a bérletszelvényen milyen szám van feltüntetve, ezért az ellenőr a jogszabályoknak megfelelően a gyermek adatait kötelezvényen rögzítette és a bérletszelvényét bevonta. A személyi adatokkal kapcsolatban munkatársunk csak és kizárólag annyi adatot kérdezett meg, amennyi az ügy tényszerű feltárásához szükséges (név, születési idő, anyja neve, lakcím). Másnap délelőtt a panaszos felkereste a Noszlopy G. parkban lévő helyi alközpontunkat, ahol érdemben igazolta, hogy a bérletszelvényen a fia részére korábban kiállított ideiglenes diákigazolvány-szám volt feltüntetve. Munkatársunk a bevont tanulóbérletszelvényt ezután visszaadta, az állandó diákigazolvány-szám a bérleten hivatalosan rögzítésre került. így a pótdíjazástól is - méltányosságból - eltekintett. Az autóbuszokon naponta több darab bérletet, utazási igazolványt, diákigazolványt, egyéb iratokat találnak utasaink, illetve munkatársaink. Ezeket a talált tárgyakat a forgalmi irodákban adják le. Az autóbuszon talált, elvesztett diákigazolványokat 15 napig az autóbusz-pályaudvarokon a forgalmi irodában őrizzük, tekintettel arra, hogy az igazolványok tulajdonosai, mint ahogy a panaszos is tette, ott keresik. SOMODI BÉLA SZEMÉLYSZÁLLÍTÁSI IGAZGATÓ, BERENTE ISTVÁN FORGALOMSZERVEZÉSI ÉS ELLENŐRZÉSI OSZTÁLYVEZETŐ
