Petőfi Népe, 2001. október (56. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-06 / 234. szám

I 2001.Október 6., szombat

NEMZETI

Petőfi Népe - 7. oldal

E M

L É K N A P

Az aradi tizenhármak: a nemzet vértanúi

A nép átkot küldött Ferenc József családjára

Megemlékezések október 6. alkalmából

Solt

Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján október 6-án Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Ezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt. Halála után fennmaradt egy Ferenc Józsefre mondott családi átok, amely úgy hangzik, mint egy bibliai prófécia: „Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színéről! Őt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!”

E családi átok mellett még egy babonás jövendölés forgott közszájon ebben az időben Ferenc Józseffel kapcsolatban. Azt tartották, hogy a császár famíliájának tizenhárom áldozattal kell bűnhődnie az aradi vértanúkért. Aki nem hisz a jóslatokban és

az átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a későbbiekben az uralkodóra és családjára:

1. Ferenc József első gyermeke, Zsófia 1857- ben, alig több mint egyéves korában meghalt.

2. Sógornője, Charlotte mexikói császárné 1867 márciusában megőrült.

3. Alig két héttel később Habsburg Matild főhercegnő tűzhalál áldozata lett.

4. Újabb két hétbe se telt, és Queretaróban agyonlőtték Ferenc József öccsét, Miksa császárt.

5. 1889. január 30-án következett be a mayerlingi tragédia, amikor Rudolf trónörökös lett öngyilkos.

6. 1891-ben a tengereken eltűnt a főhercegi rangjáról lemondott furcsa Habsburg, Nepomuk János Szalvátor, aki az Orth János nevet vette fel.

7. Vilmos Ferenc Károly főherceg lovas baleset áldozata lett.

8. Vadászbalesetben elhalálozott Ferenc József unokatestvére, László főherceg.

9. Tűzvész áldozata lett Zsófia főhercegnő, Ferenc József sógornője.

10. 1898. szeptember 10-én Genfben egy Lucheni nevű anarchista leszúrta Erzsébet királynét.

11. Mérgezésben meghalt a 19 éves Klotild főhercegnő.

12-13. Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst, valamint feleségét, Cho- tek Zsófiát.

Aulich Lajos

(1792-1849). Császári tiszt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok. Görgey híve, 1849. július 144ŐI augusztus 11-ig az ország utolsó hadügyminisztere.

Damjanich János

(1804-1849). Szerb határőr- családból származott, a magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve. 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is.

essewffy Tisztid

(1802-1849). Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1 8 4 8-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe, hamarosan alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak.

A kivégzett főtisztek

Kiss Ernő

(1799-1849). Császári tiszt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormán y n a k . 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági , sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22- én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptették elő.

Knézich Károly

(1808-1849). Tiszt a császári seregben, 1848- ban száza- dósként részt vett a délvidéki harcokban. 1849 márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dan- dárparancsnok-ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki,

Lahner György

(1795-1849). Császári tiszt, majd 1848- ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója. 1849. február 6-án tábornokká nevezték ki.

Lázár Vilmos

(1815-1849). Császári tiszt, majd 1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert.

Lelningen<Wes> terburg Károly

(1819-1849). A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták.

Nagy-Sándor József (1804- -1849). 1823- tól a császári hadseregben szolgált, 1844- ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápió- bicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Nagyváradon csatlakozott Görgey- hez, augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé.

Pöltenberg Ernő

(1813-1849). Császári tiszt, majd kapitány a Sán- dor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok.

Schweldel József

(1796-1849). Császári tiszt volt a Sándor-huszá- roknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécs- ből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadi- parancsnoka.

Tötök Ignác (1795- -1849). A szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka Júniusban Budán, júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká.

Vécsey Károly

(1807-1849). Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.

Gróf Vécsey Károly tábornok emléke előtt tisztelegnek és az 1848/49-es szabadságharcra emlékeznek Solton az évforduló alkalmából. Október 6- án 17 órakor a honvéd tábornokról elnevezett művelődési házban kiállítást nyitnak. A huszárok vezette fáklyás felvonulás 18 órakor indul az Aranykulcs előtti parkolóból, ahonnan az úti cél a Vécsey-kastély. Itt 18.30 órakor ünnepi beszédet hallhatnak a résztvevők. Közreműködik az iskola énekkara és irodalomszakköre.

Kiskőrös

Az aradi hősökre emlékezve kiállítás nyílik Kiskőrösön ma 17.30-kor. Az érdeklődők dr. Hermann Róbert és Do- bák Géza magángyűjteményét tekinthetik meg dr. Kedves Gyula történész megnyitója után a városi múzeumban. A tárlat november elsejéig várja a látogatókat. A tárlatnyitó után, 18 órától az Aradi Emlékfalnál dr. Hermann Róbert történész méltatja a vértanúk hősiességét ünnepi beszédében. Ezután a Bem József Általános Iskola diákjai adnak műsort azon levelek alapján, melyeket a hősök írtak a szeretteikhez.

Baja

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc mártírhalált halt hőseiről ma este 6 órakor emlékeznek meg az aradi vértanúk emlékművénél, a Vörösmarty utcában. Az emlékünnepség szónoka Nemes Gábor, a képviselő- testület kulturális bizottságának elnöke lesz. Az ünnepi műsorban a Központi Általános Iskola tanulói szerepelnek. A megemlékezést követően kerül sor a koszorúzásra.

Kiskunhalas

Gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök és az aradi vértanúk halálának 152. évfordulója alkalmából megemlékezést tartanak október 6-án Kiskunhalason. Az ünnepi műsor 17 órakor kezdődik az aradi vértanúk emléktáblájánál, a Bokányi utcában. A Thorma-múzeumban délután fél hatkor lesz ünnepi koszorúzás az Aradi vértanúk című festménynél.

Kecskemét

Ma az Aradi vértanúk terén a Honvéd Hagyományőrző Egyesület szervezésében kegyeleti váltófutást rendeznek háromnegyed ötkor. Majd 17 órakor gyertyagyújtás keretében Jánosi István alpolgármester tart ünnepi beszédet. Áz ünnepi megemlékezés rövid idővel később egy másik, sokak által látogatott helyszínen folytatódik. A Nyíri-erdőben a Szulyovszky-féle pihenőparkban 18 órakor lesz gyertyagyújtás és ünnepi megemlékezés az 1848-49-es Szabadságharc Alapítvány szervezésében. Emlékbeszédet mond dr. Szécsi Gábor, Kecskemét polgármestere.

A hősök dimenziója

A szobrok időnként megmozdulnak. A rég porladó hősök megelevenednek - elmozdítván a szarkofágjukat borító márványlapot -, kilépnek a fényre s megszólítanak bennünket. Mindez eléggé kínos. Szeretnénk csendre inteni, elhallgattatni őket, mert sokkal kényelmesebb nekünk, ha kőbe foglalva, versbe szedve várják a feltámadást, ami majd eljön, ha eljön... De hát ezek a szobrok nyugtalanok és nyugtalanítóak. Mindig a lelkiismeretük hangján szólítják meg azokat, akiknek még van lelkiismeretük.

Mit akarnak tulajdonképpen? Hisz’ mindaz, ami történt velük és nemzetünkkel, olyan, de olyan régen volt. Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, Dunán, s átrajzolták a térképeket. Meg aztán új eszmék születtek és haltak el. Csakhogy a hősök más dimenzióban élnek, mint mi; számukra térnek és időnek nincs jelentősége.

így hát az ítéletet most hirdették ki a fogságra vetett tábornokoknak. 1849. október 6-a van. A megtorlás napja nagyon is tudatosan jelöltetett ki. Haynau - akit a császár teljhatalommal ruházott fel - véres „hekatombával” akarta megülni a bécsi forradalomnak és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának évfordulóját. Haragja elsősorban azok ellen a volt császári és királyi tisztek ellen fordult, kik a szabadságharcban a magyar ügyet szolgálták és Görgey kapitulációja után osztrák kézre jutottak. A haditörvényszék szeptember 21. és 26-a között valamennyit halálra ítélte mint felségsértőket, kik a császárnak tett esküjüket megszegték. Nem tekinthetünk el a lexikális adatoktól. Főbe lőtték: Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost. Kötél által vesztek el: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Nagy-Sándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly,

Pöltenberg Ernő, Török Ignác és gróf Vécsey Károly.

A legfiatalabb (Leiningen) még csak harmincéves. S a legidősebb (Aulich) 57 esztendős. Lázár Vilmos volt az egyedüli ezredes az áldozatok között, a többi tizenkettő mind honvédtábornok. Kiss Ernő, Vécsey Károly gróf és Aulich Lajos már a császári seregben is főtiszti rangot nyert; a többiek a szabadságharcban emelkedtek ki.

Mint a fentiekből kitetszik, különböző származású, osztályhelyzetű, előmenetelő főtisztek voltak. Azt is tudjuk, hogy más-más katonai kvalitásokkal, hadászati felkészültséggel rendelkeztek. Anyanyelve szerint korántsem volt mindegyikük magyar.

Mi volt hát akkor bennük a közös? Azt hiszem, a - tetteket követelő - történelmi pillanat felismerése. S egyikük

sem volt karrierista; a személyes érdek, a kicsinyes mérlegelés idegen volt számukra.

A következő nemzedék hitelt érdemlő történésze így emlékezik rájuk: „A tizenhárom férfiú magaviseleté az utolsó percig oly nagy lelkierőre és emelkedettségre mutatott, minőt a katonai bátorság egyedül nem adhat, hanem az a tudat: hogy nagy ügy szolgálatában vesztik életüket.”

Szó sincs itt semmiféle vérmítoszról, mélymagyarságról; „csak” egy elnyomott nép szabadságáról és függetlenségéről, s a kivívott polgári szabadságjogok megőrzéséről van szó. Amiért nemcsak az aradi vértanúk adták életüket, hanem például Woronieczky Miciszláv (1825-1849) lengyel herceg is, akit ugyancsak Haynau akasztott föl Pesten 1849. október 20-án. És hányán voltak

még, akiknek nevét nem jegyezte föl a história! És hányán kényszerültek hazájuktól távol élni (nem ritkán halálra ítélve) egészen a kiegyezésig.

Az októberi gyászfátylak, a ’48-as honvédkokárdák, a vérfoltos zászlók - amiket annyi kegyelettel őriztek szépapáink szerte ez országban - már régen elporladtak. És feledésbe merültek a hősi napok históriái is. Ki mesél ma olyan tűzzel az elvérzett szabadságról, mint ahogyan tudós Bocsor István professzor beszélt a pápai öreg kollégiumban - Kozma Andor verse szerint: „...A nemzeti zászlók lobogtak kibontva, / Tódultak alájuk, nőtt a had naponta [...] Mindent a hazáért!... S kiki egyetértett: / Sem isten, sem ember - első a közérdek! / Bástyakőért tornyot, templomot döntöttek / És a harangokból ágyúkat öntöttek!..”

Mindez kicsit tán bombasztikusán hangzik. De hát hazánk történelmének dicsőséges és tragikus napjai nem válhatnak száraz leckévé. A szobrok ezért mozdulnak. gyarmati béla