Petőfi Népe, 2001. május (56. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-05 / 104. szám

í Petőfi Népe 2001. Május 5., szombat Hétvégi magazin Szerkeszti: Miklós Magda ANYASZEREP. A kislányoknak szinte veleszületett ösztönük a babázás, a dajkálás, az ölelés, a babus- gatás. Mindezek később, az anyaszerepben már tudattal is párosulnak. De már ilyen korban is könnye­dén veszik a babás fellépést. Felvételünk az akasztói kislányokról épp egy ilyen szereplés előtt készült Solton, ahol a közelmúltban néptánctalálkozót rendeztek. ____________________________ fotó: pulai sara É desanyám porcelánbabája- Nemhiába szerettem ba­bázni! Lettetek is elegen! - mondta nagyot sóhajtva sze­gény édesanyánk. Aztán is­mét elmesélte gyermekkori játék-történetét. Ez általában a fateknő mellett, a nagymosás idején jutott eszébe. Ilyenkor szertartással letette a si- kárkefét, s megfáradt karját más­képpen tornáztatta. Pihenésképp még segíteni hivott bennünket: Na! Kinek van kedve csavar­gyárost játszani? Ugrottunk is mindannyian. Csak úgy szorítot­tuk, s ellentétes irányba csavar­tuk az óriás lepedők végeit. Mire a facsipeszekkel felágaskodtunk a szárító kötélig, addigra „megégett a baba*’.- Anyácskámtól kaptam egy gyönyörű porcelánbabát. Elvit­tem biz,én az oskolába is. Pedig ismétlős (akkoron a három elemi osztály után következett) voltam már. Kit érdekelt a palatábla! A pad alatt játszottam. Úgy szeret­tem babázni! Na, mit gondoltok, miért nincs meg az baba? A taní­tó bácsi kinyitotta a vaskályha aj­taját, s aztán se szó, se beszéd, tűzbe vágta a babámat. Porrá lett. De itt vagytok ti nekem babázni - fejezte be édesanyánk a már so­kat hallott történetet, s mosott to­vább. A mi gyerekkorunkban ne­künk már jóval több baba jutott. Nyárvégente volt is annyi, amennyit csak akartunk. Igaz, apánk nem igazán díjazta hár- mónk anyaszerepét. Mondta is néha, milyen jó, hogy a másik fe­le fiú lett. Ugyanis idő előtt le­szedtük a kukoricacsöveket. Egyik-másiknak már akkora haja (bajusza) volt, hogy fodrászosat is játszhattunk. Ötleteink szinte kifogyhatatlanok voltak. Min­dent kihoztunk e termésből, amit csak lehetett. Egyetlen kislányom már a Bar- bie-korszak elején született. Sza­porodtak is sorra. Szőke, barna, rövid, hosszú hajú. De még haj­növesztőst is sikerült szerezni. Amikor Andrea már felfogta az al­kotás örömét, akkor meg mind­untalan együtt varrtuk a babaru­hákat. Minden használható kis anyagból készült valami. A pipa- szárvékony lábú, darázsderekú, bögyös „hölgyeket” művészet volt öltöztetni. Oly jókat mulat­tunk, mire sikerült egy-egy nad­rágszárat kifordítani, vagy a bő szoknya derekába gumit fűzni. Gyermeki kacaját soha nem lehet elfelejteni. Ezek az örömteli babá­zások persze ott vannak az ő em­lékeiben is. Az elmúlt karácsony­kor már húszévesen nézte át - immár barátjával - a Barbie-kat és a babaruhákat. „Anyuval varr­tuk...” - hallottam akaratlanul is anyaszerepre érett lánykámtól, s eszembe jutott drága jó édes­anyánk sosem látott, s mégis na­gyon ismert porcelánbabája. Pe­dig por, hamu lett. Mégis örök­kön él. Él, mint valamennyiünk emlékezetében drága édes­anyánk. PULAI SÁRA Már az ókorban is megünnepelték az anyákat Az anyák tiszteletére az el­ső ünnepségeket az ókori Görögországban tartották tavasszal. Az istenek any­jának, Rhea istennőnek adóztak kegyelettel. A kereszténység elterjedésével előtérbe került az anyaszentegy- ház tisztelete. Az idők során az egyházi ünnep összenőtt a anyák napjának megünneplésé­vel. A17. században Angliában a nagyböjt negyedik vasárnapján ünnepelték az édesanyákat. A philadelphiai Anna Jarvis nevé­hez fűződik az anyák napjának hivatalos ünneppé tétele. Anna édesanyja a 19. században ha­sonlóval próbálkozott: ünnep­nap tartását kezdeményezte az anyák tiszteletére, valamint a polgárháborús sebek begyógyí- tására. Európában az első világ­háború után terjedt el. Az ameri­kai hagyományt Magyarorszá­gon a Magyar Ifjúsági Vöröske­reszt honosította meg. Az első megemlékezést 1925-ben szer­vezték. 1928-ban egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ün­nepélyek közé sorolta az anyák napját. Hazánkban május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat. Szíves foglalkozás. A napokban megannyi óvodában készültek az anyák napi meglepetések. Ám az édesanyáknak aligha kell nagyobb ajándék annál, mint amit saját kisgyermekük szíwel-lélekkel, s látható odaadással készített. Felvételünk Jakabszálláson készült. fotó: p. s. Albert Zsuzsa Fiatalasszony éneke Most harmincöt perc szabad időt nyertem, nem kötöz család, hivatal, félév alatt ha megöregedtem, hadd legyek félórát fiatal. A kályhában ég már a tűz, tudom, mi lesz a vacsora - virágzik bennem máglyatűz, sárgaliliom mámora, jeleket éget bőrömön, ecettel tölti örömöm, kezemet tüskerózsa sebzi, engedném, nem ereszti ­- Kezedbe fogj már fakanalat - kiált a konyha és szólít a kés, ugrál a spenót fedő alatt, kevés az idő, ó jaj, kevés, báránykát szülni, szoptatgat- ni, kedvesemnek is inni adni, pénz után futni kényre-kegyre- sípot hangolni énekemre. A csöppnyi Márkot és édesanyját Kecskeméten fotózta: KOVÁCS JUDIT Zenéje van ennek a szónak Ilii 22LEwíf® iB>T auJW* K<t jc-sjycrn M ú r I a hí. jjy \1 SÜjTtá m.A W' -3U//é> -;011 <9 SjM'* ptßf>Vi?P7i Hl Ú Ifpí ÍM>n (S IJJJ j? jv»H 4-jíÍ fe>J # <• vUh.npVot)'i a fe n ! {$ fcz fel« k ç z íj iii)j tm Ï& lK«sVe.m jp'l c.n *- fewilíííúife» r ér? fi i$iú§t£ fwiit-ít.ífe* Hatvan éve is elmúlt már, hogy első iskolai nagy pro­dukcióm elkészült anyák napjára: a palavesszővel megtanult betűvetés igazi próbájaként - ki tudja, hányadik kísérlet után - megszületett az első tol- lal-tintával írott mű: „édesanyám, szeretlek”. Az ákombákom betűs írást sokszor láttam a megőrzött papírok közt a „fontos ira­tok” dobozában - a háború­ig biztosan -, de ezek a sza­vak kitörölhetetlenül vésőd­tek a szívembe napjainkig, mikor a mama már kilenc- venegy éves és én, a legidő­sebb fia is már megörege­dett... Ilyenkor, május elején különösen várja az ajtó nyílását, vagy a telefon csengését, hiszen kilenc élő gyermeke szívébe ugyanígy vésődött bele ez a két gyönyörű szó. Édesanyám... - belegyönyör­ködök a szó szépségébe, mint a májusban kinyílt rózsa illatos kelyhébe. Nem hiszem, hogy van még nyelv, amely ilyen csodálato­san szólítaná az anyát! Az ola­szok „Mamma mia”-ja, vagy a né­metek becézett Mutti-ja bizonyá­ra szép megfelelői a gyermek­anya kapcsolatának, de az édes­anya...? Zenéje van ennek a szónak! Legyen az akár Petőfi „rég nem látott anyja”, aki „röpült” felé és az elképzelt szép szavak az ölelés némaságában oldódtak föl, vagy József Attila „Mamája”, akit szentként az ég kékítővizébe emel, vagy Mécs László anyja, aki egyedül tudta, „hogy királyfi va­gyok” és ezért, ha „ezer hála-ma­lom csak zsoltárt mormolna, az én köszöne­téin így is kevés volna.” De nagy kár, hogy devalváló­dott ez a gyönyörű szó, és vele együtt az a csodálatos érzés, amit ez nekünk jelentett és jelent! Nem hiszem, ha beszélgetés köz­ben csak az „Ősöm”, vagy „Öreg­lány” formájában kerül említésre az anya, meg tudja-e tölteni azzal a tartalommal, amely megközelít­heti azt a csodálatos, egyedülálló szót: édesanya... De eszünkbe jut-e a másik édesanya, a mennyei, aki illatos tavaszi virágok közül néz ránk, karján gyermekével, akit anyás, szüzes, képletes és királynős megszólítások közt válogatva kö­szöntünk május estjein? Mint édesanyánkat gyermekkorunk­ban, úgy érezzük közel magunk­hoz Máriát, mint a „keresztények segítségét, szomorúak vigasztaló­ját, bűnösök oltalmát”. A két édesanya, földi és égi szorosan összetartozik, mert az „égi” legyen és onnan vigyázza gyermekeit. BÁTHORY LÁSZLÓ Minőség kompromisszumok nélkül A BENKŐ KAPUTECHNIKA 1995-től kínálja termékeit és szolgáltatásait Kecskeméten és környékén. Profiljuk a kiváló minőségű német HÖRMANN ga­rázskapuk és az olasz FADINI kertkapumozgatók forgalmazá­sa, de emellett szaktanácsadás­sal, felméréssel, beépítéssel, karbantartással és szervizzel is foglalkoznak. Ma nagyon sok autót úgy lopnak el, hogy a tulajdonos járó motorral ott­hagyja az autót, míg kinyitja, vagy bezárja a garázs ajtót. Tökéletes megoldást kínálnak erre a távirányít­ható garázskapuk és kertkapuk. A cég választása a minőség és a meg­bízhatóság miatt esett erre a két már­A HÖRMANN billenő, valamint szekcionált garázskapuk az egysze­rűtől az egyedi igényekig mindenki­nek testre szabott lehetőségeket kí­nálnak. Önmagáért beszél, hogy e garázskapuk működésére 10 év ga­ranciát vállalnak. A Hörmann ga­rázskapu távirányítható meghajtás­sal még nagyobb kényelmet és biz­tonságot nyújt. A beszereléssel egy időben, vagy a későbbiek során bár­mikor motorizálható. Az ipari kapu­kat, kapurendszereket, valamint tűz- gátló ajtókat elsősorban üzemi fel­használóknak kínálják. A FADINI név a toló- és nyíló kert­kapuk automatizálása terén vált is­mertté. A megbízható minőségű elektrohidraulikus rendszerek mind keresettebbek a lakosság körében. A kényelmi és biztonsági szempontok itt is meghatározóak. A céghez érke­ző visszajelzések is bizonyítják, hogy érdemes az általuk forgalma­zott termékeket választani, mert a legjobb döntés: „MINŐSÉGET EGYSZER S MIN­DENKORRA!” Bővebb felvilágosításért hívja a 76/475-951-es vagy a 30/9651-069- es telefonszámot!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom