Petőfi Népe, 2001. május (56. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-16 / 113. szám
vJd 2001. Május 16., szerda TISZTELT S Z E RKESZTÖSÉG! Petőfi Népe - 11. oldal __________Megkérdeztük olvasóinkat_________ V an-e biztosítása? Kovács Istvánná (Ágasegyháza): - Tizenöt éves korom óta van életbiztosításom. Akkor kezdtem el dolgozni, és abban az időben szinte kivétel nélkül mindenki kötött. Azóta folyamatosan, megszakítás nélkül fizetem a díjat. A férjemnek is van. Ezenkívül az autónk után is fizetjük a kötelező biztosítási díjat. Mivel a férjem mezőgazdasági vállalkozó, több munkagépe is van, amelyekre ugyancsak rendszeresen lerójuk a szükséges díjakat. így ha havi szinten nézzük, szép Ids összeget fizetünk, de nincs mit tenni, hiszen ez kötelező. Szilvási Ferenc (Kecskemét): - Évek óta van életbiztosításom, és rendszeresen fizetem a kötelező gépjárműbiztosítást. Szerencsére eddig még nem kellett igénybe vennem. Az életbiztosításom rövid lejáratú, és nem is magas a díja. Jónak tartom, mert soha nem tudhatja az ember, mikor lesz rá szüksége. A lakás- és egyéb biztosításokat a feleségem intézi. Évekkel ezelőtt nagyon sok biztosítási ügynök keresett meg, hogy vele kössek üzletet, akkoriban ez zavaró volt. Szerencsére ma már ritkán keresnek fel ilyen ügyben. Rédei Ferenc (Kiskunhalas): - Alapvetően jónak és szükségesnek tartom a biztosításokat, hiszen soha nem tudni, hogy mikor következnek be váratlan események. Nekem is van biztosításom a lakásomra, autómra. Van egy teherautóm is, amelynek biztosítási díja három hónapra 25 ezer forint. A legtöbb kötvénynél akkor kezdődnek a problémák, amikor fizetniük kellene a biztosítóknak. Hatalmas tortúrával járnak az eljárások. Külföldön sokkal korrektebbek a biztosítók, ott tisztán látható, hogy milyen ká- rért mennyit fizetnek. ■ A verés elmaradt, de anyám szavait soha nem feledem Ma reggel (május 9-i számunkban - a szerk.) olvastam a Petőfi Népében, hogy egy nagymama „pofont” kapott anyák napjára, s emiatt elkeseredett. Azonnal eszembe jutott egy 52 évvel ezelőtti történet, mely velem esett meg, s remélhetőleg tanulságos lesz minden olvasó számára. íme a történet: Falun laktunk. Édesanyám elküldött az artézi kútra ivóvízért. A kútról hazafelé egy szegényes kis ház udvarán meggörbült, botjára támaszkodó, gyerek számára ijesztő, csoszogó öreg nénit láttam. Bekiabáltam az utcáról: „Boszorkány! Boszorkány!” - majd uccu neki, futás haza. Azt azért még láttam, hogy a néni elindult a kerítés felé. Hazaérkezvén - éreztem, hogy rossz fát tettem a tűzre - letettem a vizeskannát, majd elbújtam a gémeskút melletti tormalevelek között. Jól éreztem! Eljött hozzánk a néni és beszélt édesanyámmal. A néni távozása után édesanyám magához hívott, én pedig ijedten, remegő térdekkel álltam előtte, verésre várva. Édesanyám teljes lelki nyugalommal beszélt haszontalan gyermekéhez, aki rendszeres templomba járó volt, s akivel nagyon sokat foglalkozott már addig is. A következőket mondta: „Drága kisfiam! Te szép vagy, okos vagy, egészséges vagy! Milyen nagy öröm, nagy kincs ez! Hálát adhatsz a jó Istennek mindezért az ajándékért, mely sajnos nem jut ki mindenkinek, pedig mások is nagyon szeretnének szépek, okosak, egészségesek lenni. Ne felejtsd el, amit kaptál ajándékba, el is veszítheted, s milyen szomorú leszel, ha téged is így gúnyolt valaki! Jól jegyezd meg, senki sem tehet arról, hogyan néz ki! A verés elmaradt, de drága jó édesanyám szavai egy életre agyamba vésődtek. Kérek minden nagymamát, anyukát, ne keseredjenek el, neveljenek! Soha nem késő! A gyerekek fogékonyak az emberi szóra, megérzik, ha egy felnőtt szeretettel beszél velük. Tegyék, tegyük ezt minél korábban és minél többször, s az elvetett mag idővel kikel! DR. SZEDRESI ISTVÁN, HETÉNYEGYHÁZA Örüljünk, hogy jut kenyérre! Nemrégiben olvastam a Hány évesen menne nyugdíjba? című cikküket, erre szeretnék reagálni. Szeretnének már 45-50 évesen nyugdíjba menni a megkérdezettek, de kevés a nyugdíj, nem lehet belőle megélni. Mindenki csak ezt szajkózza, mindenki követe- lődzik, a dolgozó és a nyugdíjas is. Nincs igazuk! Honnan vegyen a kormány annyi pénzt, hogy mindenki gondtalanul éljen? En kisnyugdíjas vagyok, mégsem átkozom a rendszert, nyögjük az elmúlt 70 év adósságait. Nem panaszkodni kell, örülni, hogyjut kenyérre! Nézzék meg a buszmegállókban a sok eldobott cigarettacsikket - azt nem a gazdag emberek dobálják szét! Ez a drága, tanuljanak meg spórolni! _________________NYÚL ISTVÀHNÉ, KECSKEMÉT G yémánt a hamu alatt a KTE-pálya Kecskemét ideális környezetben fekvő város, az ország közepén. Közel a fővároshoz, az észak-déli és a lassan, de növekvő keletnyugati irányú közlekedés forgalmas központja. Dinamikus fejlődés, szépülő kertvárosok, egyre több hazai és nemzetközi kulturális, politikai és sportrendezvény, városi építészeti nevezetességek, sok érdekes látnivaló. És ezen a gyönyörű képen van egy kis fekete folt már pár éve. A MÁV-pályaudvartól, az autóbusz-megállótól nem messze, egy forgalmas út mellett, szinte a belvárosban egy hely: kerítése nincs (elvitték, hol van?). Elhanyagolt pálya, elvadult környezet, romos műemlék épület, belül leszerelve az értékes csillárok, a berendezés (szerencse, hogy a vizet és a villanyt még nem kapcsolták ki!). A szétvert, lebontott hátsó részen ma akkora a gaz, hogy a sziú indiánok kézdörzsölve, szájnyalogatva vennék birtokukba. A helyiek, de főleg az arra járó - és elég sokan járnak arra - vidékiek csodálkoznak ezen. Ennek ellenére milyen élet is van itt a régi KTE-pályán? Mert arról van szó - nappal? Egész délelőtt több iskola több száz tanulója itt tartja a testnevelésóráját. Délután több csapat: serdülő, ifi, felnőtt tartja rendszeres edzéseit, szombat-vasárnap pedig mécseséit és fogad vidéki csapatokat. (Most ne beszéljünk arról, hogy az öltözők állapota milyen belül, hol öltöznek a játékvezetők és milyen véleménnyel mennek a mérkőzések végén el a pályáról!) Esténként családok elégítik itt ki mozgásigényüket. A Széktói Stadion átépítésére több száz millió forint lesz (van?). Veszélybe kerül a város egyetlen hiteles atlétikapályája. Nem lehetne egy „kis” pénzt átcsoportosítani a KTE-pályára? Minden feltétel adott az atlétika különböző ágainak művelésére: távolugrás, súlylökés, futás - egy kis felújítással. (Esetleg a pénzből egy átmeneti kerítés - egyelőre csak a látszat kedvéért). Az ISM felhívása: alakuljanak új utánpótlásklubok az országban. Itt volt elég utánpótlásklub, nem kellett volna új, a KTE-t kellett volna kikiáltani utánpótlás-nevelő egyesületté, a Matkói úti pálya pénzén a városi pályát helyrehozni plusz pályázati pénzek segítségével. Ez a pálya a város szívében van, egy séta szülőnek, gyereknek, nem kell a határba vagy vidékre utazni edzésre, mérkőzésre. Mérlegeljünk: ha beépítik, ki nyer vele??? A mozgást igénylők, fiatalok biztos nem, tehát elveszünk valamit a jövőből, és ha a beton győz, akkor az egészségükből is. Össze kellene fogni az iskoláknak, szülőknek, egyesületeknek, és megvalósítani egy álmot. Elegáns, díszes bejárati kapu a Rákóczi út felől, bal oldalt parkoló. Jobbra az út mellett butiksor. Belépve a pályára felújított tribün mindkét oldalon, gondozott, szép pálya, kiegészítve az atlétikával. Újjávarázsolt épület szép öltözőkkel, étteremmel, oldalt tekepálya. (A kinti WC-t bekeríteni és elrettentő példaként mutogatni, ha beléptünk az unióba). A hátsó részen műfüves pálya világítással, a faház ott lehetne öltöző, a faház helyén földszintes, megfizethető sportszálló. Igen, ez álom (megvalósítható!), de legalább az álmaink legyenek szépek! _______________APÁM ISTVÁN, KECSKEMÉT M i is évekig dolgoztunk a szövetkezetért Hosszú évek óta vagyok a Petőfi Népe előfizetője. Érdeklődve olvasom szerdánként megjelenő olvasói rovatukat. Olvasótáborukban bizonyára sokan vannak, akik valamilyen szövetkezetnek tagjai vagy tagjai voltak. Ez egyben üzletrésztulajdont is jelent. Hál’ istennek, a mezőgazdasági szövetkezetek külső üzletrész-tulajdonosai a kormány ígérete alapján megkaphatják jogos jussukat, ám senki nem beszél az ipari szövetkezetekben érdekeltek kárpótlásáról. Úgy gondolom, ezt a problémát is napirendre kellene tűzni minél előbb. Erre szeretném felhívni a törvényalkotók figyelmét. Úgy érezzük, hogy ez megkülönböztetés, hiszen mi tagdíjunkkal, munkánkkal hosszú éveken át gyarapítottuk a szövetkezeti vagyont. Ezzel nem akarjuk ellehetetleníteni egykori munkahelyünket s az utcára sem akarunk embereket küldeni, de fennáll az a veszély, hogy eladják, elherdálják a vagyont a beleszólásunk nélkül. Remélem, aggódó mondataim értő fülekre találnak, és az arra illetékesek segítenek, hogy ne legyen megkülönböztetés a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetek között. Szeretnék arra is választ kapni, hogy jogi úton megvalósítható-e az ipari szövetkezetek üzletrészének kifizetése. NÉV ÉS BAJAI CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Véleményünk szerint olvasónk igénye jogos. Azonban eddig csak arról volt szó a parlamentben, hogy a volt téeszek külső üzletrész-tulajdonosait fizetik ki. Közülük is csak azokat, akik olyan szövetkezetben kaptak külső üzletrészt, amelynek az árbevétele minimum ötven százalékban mezőgazdasági tevékenységből származott. Az összes többi szövetkezet külső üzletrészesét kizárták a kifizetésből. Nézetünk szerint a különbségtétel alkotmányellenes, s annak tartjuk az ipari szövetkezetek külső üzletrész-tulajdonosainak kirekesztését is. Azt tanácsoljuk olvasónknak, hogy forduljon az országgyűlési képviselőjükhöz, kérje, hogy igényüknek adjon hangot a parlamentben. Meg lehet próbálni a jogi utat is, erről azonban ügyvéddel kellene beszélniük - a szerk. Mindig a szegény ember húzza a rövidebbet? Történetem még 1999. december 27-én kezdődött: sertéseket adtam el egy felvásárlónak. A felvásárló öthetes fizetéssel átvette. A gond az lett, hogy a fizetési határidő mindig csúszott. A felvásárlótól a sorozatos érdeklődésre megtudtam: a feldolgozó cég csődöt jelentett, így nem tud fizetni. A felvásárló bíróságra adta a követelését, amit hosszú idő után jóváhagytak és a kamatot is megítélték. Ez egy kicsit megnyugtatott, s így tovább vártam. 2000. december 28-án kaptam egy üzenetet a felvásárlótól, hogy keressem fel. Telefonon történő értekezés után 2000. december 30-án fel is kerestem. A felvásárló közölte, hogy ő a felvásárlási ár 40%-át kifizeti méltányosságból. A 40% átvételét aláírva további követelésem nincs. Ezt kérte tőlem a felvásárló. Még tájékoztatott, hogy ha most nem veszem át a 40%-ot, akkor a következő évben már csak a 20%-ot fizeti ki. Ha a felvásárló igazán lelkiismeretes, akkor nem 40% és 20%-ban jár el a kistermelők érdekében. Ezek után semmi jót nem tudok elképzelni sem a felvásárlóról, sem a feldolgozó cégről. Azóta a feldolgozó még arra sem méltatott, hogy válaszoljon a hozzájuk írt levelemre. Gondolom nem egyedül vagyok ezzel, de hogy történhet ez meg. „A magyar termelőknek milyen jól megy. Szép jövő felé nézünk, mert dinamikus a fejlődés.” A fejlődést én még nem tapasztaltam. Szeretném megismerni azokat, akiknek ez így megy. Jó volna tőlük tapasztalatot szerezni. A termelőtől el is veszik a kedvét, hogy fejlesszen és gyarapítson. A mezőgazdaságban is és az állattenyésztésben is visszafelé haladunk. A termelő mindig rosszul jár. A felvásárlóknak és a kereskedőknek mindig jó, de miért csak őket támogatják jobban? Azokat is kellene támogatni, akik egy kis fizetéskiegészítést szeretnének elérni a mezőgazdaságból és az állattenyésztésből. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Az „embervédőket” senki nem kérdezi Hálát adok az Istennek azért, hogy egy „civilizált”, mérsékelt helyen élek és nem kell nap mint nap kígyók, pókok és tigrisek elől menekülnön. Ez a nézetem azonban az utóbbi időkben sajnos kezd megváltozni. Ugyanis mind a városban, mind azon kívül naponta kutyaveszéllyel kell szembenéznünk. A városban is - a már státusszimbólummá vált - harcikutyák szájkosár és póráz nélkül szaladgálnak. A rendőrség tétlen, pedig szabály is van ezen kutyák - és egyáltalán a kutyák közterületen tartására. Hazudik, aki kutyáját, ezt az ösztönlényt tökéletesen ismerni véli. Akár több év együttlét után is - és ez egyre többször be is bizonyosodik - egy váratlan, idegen helyzetben a legszelídebbnek látszó ebek is vérengző fenevaddá válhatnak. Az állatvédők a kutyák mellett voksolnak, de sajnos az „embervédőket” nem kérdezik. Én nem az ösztönállatot, hanem a nála magát értelmesebbnek valló, de annál értelmetlenebből cselekvő és felelőtlen gyerekként viselkedő embert okolom. Saját példámon tapasztalhattam, hogy amikor egyszer bejelentést tettem egy ilyen szabálytalan kutyatartás ügyében (a tulajdonost ugyanis nem tudtam meggyőzni), közölték, hogy semmit nem lehet tenni. Csak a hatósági szervek figyelmeztetik a kutyatartót a szabályos tartásra, miután én X Ft értékű illetékbélyeggel ellátott levélben azt kérelmezem. Tanácsok pedig mindig arról hangzanak el, hogy hogyan viselkedjünk, ha egy (pl. 130 kp hara- pású) kutya megtámad bennünket. Úgy hallottam, Magyarországon már van, ahol létezik a chipes rendszer. A kutya bőre alá egy kis chipet ültetnek és az alapján tartják őt nyilván. így a kutyát és a bejegyzett gazdát köny- nyedén megtalálhatják probléma esetén. Tehát kideríthető, hogy ki a felelős egy-egy balesetért, és ki lehetne róni a szigorú büntetéseket gondatlan emberölés vagy súlyos testi sértés vádjával. Ha magunkra nem is, de legalább védtelen gyermekeinkre gondoljunk! PAKSI ZOLTÁN, KECSKEMÉT Pillanatkép Lakodalom, eljegyzési vacsora, ballagási ebéd, céges partnertalálkozó, bál. A Holló lakodalmas és Vendégház hagyományos, magyar menüt és svédasztalt kínál termes, sátras, kerti és kitelepülős rendezvényein. Kecskemét-Katonatelep-Úrrét 80. Tel: 76/509-604, 76/483-512 Mobil: 20/984-0762 Olvasószolgálat minden NAPRA EGY MOSOLY! Közismert, hogy a magyar hölgyek a legszebbek a világon. S hogy mi a Duna-Tisza közén ilyen szerencsések vagyunk a szebbnél szebb lányok, asszonyok tekintetében, arról naponta meggyőződhet bárki. Elindult a Nap mosolya című játék második fordulója a Petőfi Népében. Négy héten keresztül mindennap bemutatkozik egy-egy hölgy azok közül, akik az első fordulóba - időhiány miatt - nem fértek be. Szakértő zsűri válogat a beküldött fotókból, majd a Petőfi Népe profi fotóriporterei elkészítik a közlésre szánt sorozatokat. Az újságban megjelenő mellett további hét fényképet internetes oldalunkon tekinthetnek meg: www.PETOFINEPE.HU , érdemes megnézni. Érdemes szavazni is, hiszen olvasóink döntik el, melyik három hölgy nyeri meg a játék 2. fordulóját s egyben a Domino-kártyás mobiltelefont. A szavazók között pedig szintén egy mobiltelefont sorsolunk ki. CSAK ELŐFIZETŐKNEK! Még megrendelhetők, illetve a készlet erejéig olvasó- szolgálatunknál megvásárolhatók a praktikus, itjőjárásálló ládikák. Három változatban, féláron kínáljuk: a zárasak kapura vagy lépcsőházban falra szerelhetők (elöl vagy hátul nyílók) és zár nélküliek. Megrendelhetők olvasószolgálatunknál, s ingyen hívható zöldszámon munkatársunknál: 06-80/480-756. Kérjük, ne feledkezzenek meg egyúttal a Petőfi Népét is megrendelni, hiszen a kedvezmény csak az előfizetőknek jár. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. NYÁRI NYEREMÉNY- JÁTÉK elő fizetőinknek! Vasárnap a Nissan Aimera sorsolásával befejeződött lapunk nagyszabású tavaszi nyereményjátéka. Természetesen a Petőfi Népe előfizetői a nyári szezonban sem maradnak játék és nyerési esély nélkül: meglepetésekkel készülünk. Annyit máris elárulhatunk, hogy június és július hónapban 12 értékes nyeremény vár gazdára egy játék keretében. Az sem titok, hogy a nyereményjáték csak a lap régi és új előfizetőinek szól.
