Petőfi Népe, 2001. május (56. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-09 / 107. szám
2001. Május 9., szerda TISZTELT Petőfi Népe - 11. oldal S Z E RKESZTÖSÉG! Megkérdeztük olvasóinkat Járt-e már az okmányirodában? Győriné Horváth Szilvia (Kiskunfélegyháza): - Eddig nem volt problémám az okmányirodával. Legutóbb a személyi igazolványomat készíttettem ott. A sorban állástól eltekintve gyorsan ment minden. Ráadásul a fényképet is helyben csinálták meg, nem kellett érte külön fizetni és sorban állni. A kész igazolványomat és a lakcímet igazoló hatósági igazolványt pedig gyorsan kipostázták. Legközelebb útlevelet akarok csináltatni. Remélem, az sem fog akadályokba ütközni, s hamar kézhez kapom az iratokat. Balaton Tamás (Kalocsa) :- Autókereskedőként főleg a gépkocsipapírok ügyintézése végett járok okmányirodákba. Kiskőrösön, Baján, Vácott vagy Budapesten meg lehet oldani a problémákat, ám Kalocsán erre képtelenek. Nem ismeretség- vagy pénzfüggő az ügyintézők hozzáállása, csak egyszerűen a fenti városokban természetesen, gyorsan működnek a dolgok, míg nálunk erre valamiért nincs lehetőség. Itt egyébként az ügyfélfogadási idő hetente csak három nap, és mérhetetlen a torlódás. Bozó Krisztina (Kecskemét):- Néhány hónapja jártam az okmányirodában, lakcímváltozást jelentettem be. A hölgy kedves volt, de hasonlóan más ügyintézésekhez, elég sok időt vett igénybe. Amit kifogásolok, az az, hogy nagyon kevés parkolóhely van a városháza környékén. Az okmányiroda megnyitásával a polgármesteri hivatal ügyfélforgalma is jelentősen megemelkedett. Ezzel szemben a parkolók száma nem nőtt, sőt még kerékpártárolót se láttam. Az autóparkolásért ráadásul fizetni is kell. ■ Rendszámok és popszegecsek Manapság sokat hallunk a jogharmonizációról. A szakemberek ezen dolgoznak, a jogalkotók pedig ennek szellemében alkotják meg a módosító, illetve az új törvényeket és jogszabályokat. Itt van példának okáért a mintegy féléves múltra visszatekintő okmányirodák létrehozása és működése. A cél alapvetően nemes, az állampolgárok érdekét szolgálná, amennyiben napi ügyeiket zavartalanul és gördülékenyen tudnák ellátni. A társadalom nagyobb hányada nincs megelégedve az irodák működésével, a lakosság morgolódik. Persze nem mindenért az ott dolgozókat kell hibáztatni. Hibás a jogalkotó is, azért, mert a feladat és hatáskör telepítése mellett nem biztosítja a tárgyi feltételeket, rosszak a számítógépes programok. Felelősek az önkormányzatok is, mert az új feladatot nem igazából teszik magukévá. Kormányzati utasításra létrehozták az okmányirodákat, de azon túl vajmi keveset tesznek működésük elősegítéséért. Adott esetben a gépjármű rendszámtáblájára érvényesítő címkét kell felragasztani. Ez úgy történik - legalábbis az iroda igénye szerint -, hogy a rendszámtáblát a járműről le kell venni, és azt az iroda hivatalos helyiségébe be kell vinni, ahol is az ügyintéző az íróasztalon saját kezűleg ráragasztja a címkét. A művelet azzal kezdődik, hogy az ügyfélnek le kell vennie a rendszámtáblát a járműről. Szakszerű levételét esetenként önmaga nem tudja elvégezni, mert a rendszámtábla biztonsági okokból például popszegeccsel van felerősítve. Kénytelen szakemberhez fordulni, majd az így leszerelt rendszámmal megjelenik az ügyintéző előtt, aki a címkét felragasztja. Ezt követően ismét megjelenik a szakember előtt, aki a rendszámtáblát popszegeccsel felszereli a járműre. A feszültség feloldására természetszerűleg két lehetőség is kínálkozik. 1. ) Az ügyfél a járművel megjelenik az okmányiroda előtt, és az ügyintéző az irodahelyiségből „kifáradva” a szükséges műveletet a rendszám- táblán elvégzi. 2. ) Az ügyintéző a címkét átadja az ügyfél kezébe, aki azt otthon a rendszámtábla megfelelő helyére felragasztja. Az első megoldás tűnik a legjobbnak, mert hiteles és az ügyfél részéről egyszerűbb. A második megoldásban van egy kis rizikó. Mi van akkor, ha az ügyfél nem szerelteti fel a hatósági személy által címkével ellátott rendszám- táblát a gépjárműre? A jelenlegi gyakorlat szerint a felvetett alternatív megoldások - a jogszabályi rendelkezés szerint vagy tán annak téves értelmezése miatt - egyike sem járható. _____ _____ SZABÓ ISTVÁN, KALOCSA A szegények a Földön maradnak? Egy dél-alföldi megyei lap rövid kis híreiben közel egymáshoz, olvastam két cikket. Látszólag semmi közük egymáshoz, de egy idő után rájöttem az összefüggésekre. Az egyik hír, hogy Tito úr hatnapos kirándulását kezdte meg a Földön kívül, egy orosz „utazási” iroda turistájaként. Hat napra indult, potom hatmilliárd forintot fizetett be az útra. A másik hír - amelyben érintettnek érzem magam -, hogy felmérés készült a főiskolát, egyetemet végzettek körében, mennyi a munkabérük. Eszerint a műszaki diploma még mindig a „legértékesebb”. A cikk pontosan leírja, hogy ma Magyarországon főiskolai és egyetemi végzettséggel a szociális szféra tagjaként a legkisebb kereseti lehetőséggel rendelkezünk. Kivételt képeznek az orvosok, bár ők sokkal dinamikusabban tudnak fejlődni a szakma gyakorlása közben. Van tehát összefüggés a két hír között, ha a pénz a mérőszám. A tudás, a sokoldalú képzettség csak akkor ér sokat, ha divatos szakmát képvisel. Lehet, most azt gondolja valaki, hogy irigykedem, de higgyék el, én nem vágyom a vüágűrbe. Ennek több oka is van. A hintát már gyermekkoromban sem bírtam, mindig szédültem rajta. Az a bizonyos rosszullét pedig nem hiányzik, nem szeretem azt az érzést. Azonkívül több száz évig kellene ahhoz is takarékoskodnom, hogy legalább a kiképzésen részt vehessek. Ezért is mondtam le erről a tervemről is. Az igazi ok, ami talán erősebb az eddigieknél, az az, hogy eszembe jutna, míg fent vagyok, hány gyerek hal éhen a vüágon, hány beteg hal meg azért, mert nincs pénz életmentő műtétekre. Hányán éheznek, illetve hányán tőlük éveiket az utcán, mert nem telik lakásra? Felsorolni sem tudnám a még meglévő, megoldatlan problémák halmazát, és félő, hogy dühömben esetleg kárt tennék az űrállomás berendezéseiben. Az pedig újabb költség, amit már nem bírna el a családi kassza. Tudom, hogy húszmillió dollár nem oldana meg minden gondot, nehézséget. De én mégis sajnálnám - mint hivatásos segítő - azt a temérdek pénzt öncélúan felhasználni. Mert sok ilyen „kicsi” összeg segíthetne! Félek attól, hogy ezentúl divat lesz „űrtúrára” gyűjteni, s akkor csökken az adományozó kedv a hasonló, tehetősebb emberek körében. Az lesz az igazi élmény, ha már mindenki nyugodtan csomagolhat! LAJOS TIBOR ___________SZOCIÁLIS MUNKÁS, KISKUNHALAS ________________________________Tallózó___________ N em örül a tippelgetésnek az MSZP Az Axel Springer kiadó által indított telefonos játékban hat héten át, egészen a párt kongresszusáig lehet tippelni az olvasó által legesélyesebbnek tartott politikusra. (Időközben Németh Miklós közölte, hogy nem kívánja megméretni magát.) A lapok négy hölgy és négy férfi politikust „ajánlanak” lehetséges jelöltként, függetlenül attól, hogy szóba jött-e a nevük, illetve vállalnák-e a posztot. Az első hét eredményének összesítése alapján Németh Miklós egyértelműen vezeti a mezőnyt 1301 szavazattal, őt Kovács László követi 473 vokssal. A harmadik Medgyessy Péter 266 szavazattal, Szili Katalint 134-en tartják a legesélyesebbnek. Lendvai Ildikó, Lamperth Mónika, Nagy Sándor és Kósáné Kovács Magda ötvennél kevesebb szavazatot kapott. Eddig 182-en voksoltak meg nem nevezett személyre: közülük legtöbben, 26-an Horn Gyulára. Csák Elemér, a kiadó illetékese lapunknak elmondta: a német mintára született játék lehetőség arra, hogy a választópolgárok ne érezzék úgy, hogy az őket érintő döntések a fejük fölött születnek. Az MSZP elnökségének a tipp- tábla mellett megjelentetett közleménye szerint a párt jelölési folyamatának nem része a telefonos játék, s a szocialisták nem tartják szerencsésnek, hogy ilyen fontos kérdésben annak van lehetősége véleményt mondani, aki ki tudja fizetni az emelt tarifás telefonálási díjat. ______________________________(MAGYAR HÍRLAP) Ö röm és bosszúság a történelmi falak között A televízió és a rádió révén milliók kísérik nagy figyelemmel az Országgyűlés munkáját, amely nagyon sokunknak okoz örömet, meglepetéseket vagy éppen bosszúságot. Hiszen egy idő után megunja az ember az eldurvult, útszéíi, rossz közérzetet és pesszimista hangulatot keltő, zavaros felszólalásokat újra meg újra hallgatni. Józan meggyőződésből valljuk, hogy a magyar társadalommal csak azok tudják elfogadtatni magukat, akik provokatív konfrontációteremtés helyett józan, kompromisszumot kereső, feszültségoldó, nyugodt, békés, szélsőséges indulatoktól mentes politizálást folytatnak. A harsogó, demagóg és a másokat minél jobban besározni akaró, üres szócséplés helyett végzik csendben, szerényen munkájukat a Tisztelt Országgyűlésben, a történelmi falak között. BALOGH GERGELY, TISZÁKÉ CSKE Csak a munkáját végezte Régi előfizetőjük vagyok, ezért írtam önöknek. Nem rendkívüli esetről van szó, „csupán” egy biztosító igazgatójáról. Kiskőrösre mentem az irodába a problémámmal. Félénken jelentem meg, mivel nekem soha biztosítóval dolgom nem volt. Előre mondták nekem, hogy nem túl jók a tapasztalataik igen sok biztosítási társasággal. En nem ezt tapasztaltam. Szívélyes, barátságos ember fogadott, türelmesen meghallgatott, amíg elmondtam a problémámat. Amikor kijöttem, akkor tudtam meg, Száló István fiókigazgatóval beszéltem. Ezért ragadtam tollat, mert nagyon kellemesen csalódtam. Ez az ember emberségből ötösre vizsgázott. Bárki bizalommal fordulhat hozzá. A biztosító nevét nem írom ki, ez nem a reklám helye. Majd ráismer az igazgató úr a nevéről. Ez nem egy rendkívüli eset, de nekem igen, hogy ilyen ember is van még a hivatalokban. Ezúton kívánok neki további sok sikert a munkájához és a munkatársainak, hogy ők is kövessék a jó példáját. __________________________K. K.-HÉ, KASKAMTYÚ Pofont kaptam anyák napjára Én egy nagymama vagyok a sok közül, akinek van két gyermeke és öt unokája. Ami engem elkeserít, a következő. A minap bementem az egyik kis unokámért az iskolába. Beszóltam az osztályba, szerettem volna kihívni, hogy beszélhessünk. A kis unokám sírva jött ki. Amikor megkérdeztem, mi baja, azt válaszolta: „Az egyik gyerek azt mondta, egy vén banya szólt be az ajtón.” Ez nem csak őt ütötte szíven. Tessék mondani, aki így beszél az idősekről, annak milyenek a szülei, milyen nevelést kapott? Imádom a gyerekeket, az életemet adtam értük, de elkeserít ez a közöny. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Akit naponta várunk A Felső-Kiskunságban A s b ó t h György kollégánk vezeti terjesztőcsapa t u n k a t. 1993 óta dolgozik a Petőfi Népe terjesztésével. Kezdetben besegített édesanyjának a munkába, 1998 óta teljes egészében átvette e területen a vezetést. Harminc ember dolgozik azon nap mint nap, hogy a közel 4000 előfizetőhöz időben eljusson lapunk. Akik Kisizsákon, Szabadszálláson, Kunadacson, Kunpeszéren, Kunszentmiklóson, Tasson, Szalkszentmártonban, Dunave- csén, Apostagon, Dunaegyhá- zán, Solton, Ujsolton, Dunate- tétlenen és Fülöpszálláson laknak és előfizetőink, e kis csapat tagjaival találkoznak mindennap. Ha bármilyen, a terjesztéssel kapcsolatos kérdésük adódik, a 76/353-141-es telefonszámon kaphatnak felvilágosítást. Olvasószolgálat AZ ESÉLY ÓRIÁSI! Lapunk előfizetői közül 99-en már megkapták a meghívókat a Petőfi Népe nagy, tavaszi játéka értékes nyereményének sorsolására. Vasárnap, 13-án várjuk az esélyeseket partnerükkel együtt. Érdekes lesz személyesen megjelenni, hiszen a résztvevők között talál gazdára a Nissan Aimera. SORSOLÁS A PORONDON. A Magyar Nemzeti Cirkusz fergeteges kecskeméti műsorai közül a vasárnapi, délutáni előadáson kerül sor a nyilvános sorsolásra. A műsor 15 órakor kezdődik a szabadidőközpontban felállított, 1500 férőhelyes sátorban. A sorsolásra szóló meghívók egyben belépőül is szolgálnak, ezért kérjük, hogy a meghívottak hozzák magukkal. A világhírű artisták műsorszámai között kerül sor az ezüst- metál családi autó sorsolására. A sorsolást a meghívottakon kívül is bárki megtekintheti, megváltott belépőjegyével. A sorsolástól függetlenül is sok izgalmas és érdekes produkcióban gyönyörködhetnek az érdeklődők Magyarország legnagyobb utazócirkusza jóvoltából. A sorsolást, mint eddig is, közjegyző felügyeli, egy sorsolási bizottság és természetesen a cirkusz közönsége előtt. CSAK ELŐFIZETŐINKNEK! Még megrendelhetők, illetve olvasószolgálatunknál megvásárolhatók a praktikus és időjárásálló levélszekrények. Három változatban kínáljuk: a zárasak kapura vagy lépcsőházba szerelhetők (elöl vagy hátul nyílók) és zár nélküliek. Megrendelhetők olvasó- szolgálatunk (ingyenes) zöldszámán: 06-80/480-756. Kérjük, ne feledkezzenek meg egyben a lapot is megrendelni, hiszen e kedvezmény csak az előfizetőknek jár. A Basa Mári libája... Egy bácsborsódi eseményről szeretném önöket tájékoztatni. Kistérségi népzenei találkozót rendeztünk nemrégiben az önkormányzat támogatásával. A bácsborsódi Bokréta asz- szonykórus meghívására a találkozón a következő népdalkörök vettek részt: Érsekhalmi Népdalkor, Csátaljai Székely Népdalkor, Szeremlei Népdalkor, Madarasi Rozmaring Pávakör, Decsi Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Egyesület, Érsekhalmi Citera- együttes, Bácsborsódi Bokréta asszonykórus. A fellépő együttesek a gyönyörű népviseletükben léptek színpadra. A színvonalas produkciók után a résztvevők és a nézőközönség együtt énekelte a „Basa Mári libája...” kezdetű bácsborsódi népdalt. A vendéglátó népdalkörtől ajándékként feliratos cserépköcsögöt, emléklapot és virágot kaptak. A virágot Szabó Jánosné helyi vállalkozó ajánlotta fel. A műsor után a vendéglőben folytatódott az összejövetel. Finom vacsora várta a résztvevőket, majd bál következett. A vidám hangulatban mindenki jól érezte magát. Fontosnak tartjuk ezeket a népzenei találkozókat. Szívesen látjuk mindazokat, akik hozzánk hasonlóan fontosnak érzik a népzenei hagyományok őrzését és ápolását. Nemcsak azért, mert nem szabad feledni a múltat, szép hagyományainkat, hanem azért is, mert a zene, a népzene az a közös találkozási pont, ahol viták és indulatok nélküli egyetértés született és születik. A népzene őszintesége és egyszerűsége mindig tiszta maradt és időtálló mindnyájunk számára. CSÓKA SÁNDORNÉ, NÉPDALKÖRVEZETŐ _____________ÉS ÓVODAYEZETŐ, BÁCSBORSÓD E mlékezetes nap Pusztaszeren Amióta évekkel ezelőtt létrehoztuk a mi kicsi „civil szervezetünket” azóta sok közös, szép élményben volt részünk. A kecskeméti nyugdíjas óvodai dolgozók Aranyélet Klubja elsősorban azt tűzte ki célul, hogy szórakozással egybekötve ismerkedik a történelmi és művészeti emlékhelyekkel és a nevelési intézményekkel. Azóta egyebek mellett ellátogattunk Katona József múzeummá lett szülőházába és a szomszédságában lévő országos, fotómúzeumba, a Cifrapalotában működő Kecskeméti Képtárban megtekintettük a kiállított képző- művészeti alkotásokat. És megismerkedtünk a Lakitelek Népfőiskola, valamint az SOS Gyermekfalu életével. Különösen nagy örömünkre szolgált, amikor az Országházban gyönyörködhettünk kívül-belül. A napokban az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Émlékpark- ban voltunk, amely felejthetetlen emlék marad számunkra. A Feszty-körkép lenyűgöző hatását nem lehet leírni. De az Árpádemlékmű, az erdőkiállítás és a szabadtéri néprajzi múzeum, a kilátódomb is gyönyörű élmény volt. Különösen azok számára, akik először látták az országnak ezt a büszkeségét. Végezetül köszönetét mondunk Rácz Katalinnak és Bárdos Ferencnek, az Erdei Ferenc Művelődési Központ vezető munkatársainak, akik törődő segítségükkel megkönnyítették és megszépítették az utazásunkat. VARGA MIHÁLYNÉ KLUBVEZETŐ
