Petőfi Népe, 2001. április (56. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-09 / 83. szám

4. oldal - Petőfi Népe VILÁG TÜKÖR 2001. ÁPRILIS 9., HÉTFŐ Bűnperek Belgrad Hamarosan több száz személy ellen indul bűnvádi eljárás a ju­goszláv fővárosban. Áz érintet­tek az előző rezsim képviselői, akik hatalmuk idején a szerve­zett bűnözéssel álltak kapcso­latban - közölte a jugoszláv bel­ügyminiszter. Zoran Zsivkovics rámutatott: az a szervezett bű­nözés legmagasabb foka, ami­kor a költségvetési pénzeket személyes és csoportérdekekre használják fel, márpedig Milosevicset is azért tartóztatták le, mert uralma idején a költ­ségvetést 1,2 milliárd dollárral rövidítették meg. A most beje­lentett újabb perek összefüg­gésben állnak majd a titokzatos gyilkosságsorozattal is. Jugo­szláviában az utóbbi években több mint hatszáz, máig felderí­tetlen gyilkosság történt. A bel­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy a hágai törvényszékkel va­ló együttműködés Jugoszlávia nemzetközi kötelezettsége, amelyet teljesítenie kell. Amíg azonban Belgrádban nem szü­letik meg a törvényszékkel való együttműködést szabályozó törvény, addig Jugoszlávia egyetlen állampolgárát sem ad- ják ki Hágának. ■ Hírek röviden MAGYAR-UKRÁN miniszterel­nöki találkozót tartanak ma Ungváron. Orbán Viktor ukrán partnerével, Viktor Juscsen- kóval azt vitatja meg, milyen kö­zös intézkedéseket tehetnek a két ország határ menti térségeit sújtó árvizek ellen. CISZJORDÁNIÁBAN megöl tek egy palesztint, aki valószí­nűleg együttműködött Izraellel. Szemtanúk szerint bárom álar­cos fegyveres saját üzletében végzett a 37 éves férfival. Eköz­ben a Gázai övezetben paleszti­nok aknavetővel lőtték az izrae­li hadsereg két állását. KÁROKAT OKOZ az ameri­kai-kínai viszonynak a kémre­pülőgép személyzetének fogva tartása Kínában - mondta Colin Powell. Az amerikai külügymi­niszter szerint semmilyen bizo­nyíték nem támasztja alá, hogy az USA-nak lehet felróni azt az incidenst, amelynek során egy kínai géppel történt ütközés után az amerikai gép kínai te­rületen kényszerleszállást haj­tott végre. IRÁNBAN a hét végén letartóz­tattak több mint harminc ellen­zéki politikust, köztük két koráb­bi minisztert. Teheránban a „for­radalmi bíróság” adott ki közle­ményt, amely szerint a befolyá­sos ellenzékiek meg akarták dönteni az iszlám államrendet. KÍNÁBAN életét vesztette 38 ember, amikor az ország északi részén sújtólégrobbanás volt egy bányában. A katasztrófa még pénteken történt, de Pe- kingben csak vasárnap adtak hírt róla. Pálmák vasárnapja II. János Pál katolikus egyházfő tegnap Rómában a fiatalok tömegeivel együtt ünnepelte a virágvasárnapot, amely tizenhat év óta egybeesik az ifjúsági világnappal. Vatikán város A Szent Péter téren olasz ifjak egy csoportja átadta kanadai társai­nak az ifjúsági világtalálkozókat jelképező vándorkeresztet. (2002 júliusában Kanada lesz az ese­mény színhelye.) A rossz idő elle­nére a tömeg létszáma délre már ötvenezerre duzzadt. A tér a pál­ma- és olajágak sokaságától pom­pázott. A virágvasárnap tiszteletére pontifikáit misén a pápa arra ösz­tönözte a fiatalokat, hogy Jézus útját kövessék, mert csakis így le­het elérni a győzelem pálmájához és a feltámadás napjához. Földi életét Jézus nem a hatalom kere­sésének, a siker és a karrier haj­szolásának, a mások feletti ura­lomnak szentelte - hangsúlyozta II. János Pál. A pápa 1985-ben vezette be az ifjúsági világnap rendszeres meg­tartását a húsvétot megelőző vi­rágvasárnappal (pálmák vasár­napjával) egy időben. A katolikus egyházfő kezdeményezte a világ fiataljainak kétévente megrende­zendő találkozóját is. A pápa - olajággal fotó, europress/epa Az éllovas országok között Megalapozatlan csatlakozási aggodalmak Az Európai Unió tagországai alaptalanul tartanak attól, hogy a bővítés nyomán „magasra csap” a bevándorlási hullám - írja az egyik legtekintélyesebb olasz lap. Egy francia újság pedig lelkendezve dicséri Magyar- országot, „bővítési tábor legtakarosabb barakkját”. Róma-Párizs Kiemelkedő gazdasági teljesítmé­nye alapján a Le Monde Magyar- országot - Ciprus, Észtország és Szlovénia mellett - az uniós tag­jelöltek élmezőnyébe sorolja. A tekintélyes francia lap méltatja a környező országokat messze fe­lülmúló, ötszázalékos növeke­dést, a munkanélküliség hat szá­zalék alá szorítását, az egy főre eső külföldi tőkebefektetéseket. Mindez „az Európai Unióba igyekvő államok éllovasává avat­ta az országot”. A cikk emlékeztet arra, hogy a kormány látványosan emelte a minimálbért, beindította a gazda­sági válsággal, húszszázalékos munkanélküliséggel sújtott keleti országrész talpra állítását, továb­bá célul tűzte ki a cigány lakosság képzését és elhelyezkedésének elősegítését. Az II Sole 24 Ore című olasz napilap az EU bővítése kapcsán arra hívja föl a figyelmet, hogy a tagállamok közvéleménye - kü­lönösen a németországi és auszt­riai határkörzetekben - aggódik a tagjelölt országokból várható be­vándorlási hullám miatt. Az új­ság szerint azonban megalapo­zatlanok a félelmek. A német egyesítés utáni első hónapokban a keleti tartományok lakosságá­nak csaknem három százaléka áramlott át a nyugatiakba, a kö­vetkező tíz év során további öt százalék költözött át, mára pedig elfogadható szintre csökkent a „népvándorlás”. Amikor 1986-ban Spanyolor­szág és Portugália a közösség tagja lett, meglehetősen hosszú - hétéves - átmeneti időszakot szabtak meg a személyek sza­bad áramlásának korlátozása te­kintetében. E két országból azonban a kezdeti, viszonylag nagy létszámú elvándorlás után évről évre egyre kevesebb spa­nyol és portugál élt a lehetőség­gel, mivel saját hazájukban az EU-tagság nyomán megindult a fejlődés. A cikkíró tudni véli: a tagjelölt országokból várhatóan egy- és négymillió között fognak munká­ért folyamodni a mostani uniós országokban, amelyekben ma összesen 150 millióra rúg a fog­lalkoztatottak száma, az össz­lakosság pedig meghaladja a 300 milliót. Az ilyen mértékű beván­dorlás nem lenne képes pótolni a lakosság elöregedéséből adódó, egyre növekvő munkaerőhiányt sem Európában - olvasható az olasz lapban. ■ Szerencsétlenség Vietnamban FOTÓ: EUROPRESS/EPA Rettenetes veszteségnek nevezte Bush elnök azt a szombati vietnami heli­kopterszerencsétlenséget, amely kilenc vietnami és hét amerikai katona életét követelte. Az Mi-17-es típusú, orosz gyárt­mányú helikoptert, amely a viet­nami háborúban eltűnt amerikai katonák földi maradványai után kutató szakértőket szállította, a vietnami légierőtől bérelték, és pilótája is vietnami volt. A gép az ország középső részén fekvő Quang Binh tartományban zu­hant le, nagy valószínűség sze­rint azért, mert a sűrű ködben hegynek ütközött. Bush közleményt adott ki, amelyben részvétét fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak. Em­lékeztetett arra, hogy az amerikai katonák az ország számára ki­emelten fontos ügy érdekében te­Az orosz gyártmányú helikopter az utolsó út előtt vékenykedtek Vietnamban. Hu­szonhat évvel a háború befejezése után az Egyesült Államok még mindig mintegy 1500 egykori ka­tonát tart nyilván eltűntként, ezek többsége az északi területeket bombázó repülőgépeken szolgált. Nguyen Dy Bien vietnami kül­ügyminiszter kormánya nevében részvéttáviratot küldött mind a vietnami, mind az amerikai áldo­zatok családtagjainak, valamint az amerikai kormánynak. Vita a csángók nyelvéről Több évtizede tart a régies magyar anyanyelvűket részben még őrző csángók elrománosodása. Áz Európa Tanács parlamenti közgyűlésének kulturális bizottsága nemrég tárgyalta a moldvai népcsoport helyzetéről szóló jelentést. Bákó-Strasbourg GYEREKEK tízezrei katonás- kodnak a Közel-Keleten és Észak-Afrikában különféle fegy­veres erőkben, milíciákban - kö­zölték a gyermek katonákról va­sárnap Ammánban kezdődött nemzetközi konferencián ENSZ- szakértők. Sok országban az is­kolán belül is részesülnek kato­nai kiképzésben a gyerekek. KANADÁBAN évszázados hó­rekord született: Newfoundland tartomány fővárosában, Saint John’s-ban idén eddig több mint hat méter hó esett. A korábbi re­kord az 1881-1882-es télen volt, de akkor „csupán” 598,2 centi­méter hó hullott. A tél még nem ért véget Kanadában: a napok­ban legalább további tíz centi- méternyi hóra számítanak. __■ A románok jó néhány szervezete „maguk közül valónak” tekinti a moldvai csángókat - nyelvük, ka­tolikus vallásuk ellenére. Nem is értik, miért igényelnek külön bá­násmódot. Az Európa Tanács ál­tal összeállított dokumentum ugyanakkor leszögezi, hogy a csángó magyar eredetű népcso­port, de a modernizáció és a ro­mán hatóságok nyomására asszi­milálódni kezdett. A Stras- bourgban született ajánlás szor­galmazza az anyanyelvi iskolák újraindítását és a magyar nyelvű feliratok kihelyezését. Román részről máris megszü­letett a válasz. Mihai Baciu de­mokrata párti képviselő kijelen­tette: a csángók beszélte nyelv­nek semmi köze a magyarhoz, annak egy középkori nyelvjárása, és a 260 ezer moldvai katolikus közül - akiket a jelentés mind magyaroknak tekint - csupán há­romezren vallják csángónak ma­gukat. Való igaz, az elmúlt évtize­dekben a román hatóságok fe­nyegetőzései is nyomot hagytak a lelkekben, a csángók identitás- tudata nem egységes, ráadásul az elmúlt évtizedben sok csángó te­lepült át Magyarországra. De nem csak a pártok kérdője­lezik meg a csángók identitását. A jászvásári római katolikus püs­pökség szóvivője szerint a csán­gók által beszélt nyelvjárás nem egységes, nincs írásuk sem, ezért nem lehet - úgymond - csángó nyelvű misét tartani. ____ SIMON HUNOR Ál láspont ______________HAVAS ANDRÁS__________________ N ahát... Amint arról az egyik kereskedelmi televízió híradója be­számolt, Orbán Viktor miniszterelnök az ócsai falugyűlé­sen kijelentette: őt magát a MIÉP mint párt nem érdekli, viszont annak szavazói igen. Nahát... - mondhatnánk erre csodálkozva, ha lenne még fikarcnyi illúziónk is a magyar politikai közélet minőségé­vel kapcsolatban, ha azt hinnénk, hogy elveknek, ízlésnek és következetességnek valami halvány nyoma maradt még ebben a műfajban. De nem hisszük. Lezúzni, besöpörni, megnyerni... Körülbelül ezekkel a sza­vakkal vázolható az a jövőbe mutató, a világ új kihívásaira reagáló politikai vízió, amely kijelöli országunk számára a követendő utat. Merész, szivárványos ívek ide, távlatos gondolkodás oda, azért néhány gyakorlati kérdés felvető­dik. Ha egy párt eszmerendszerét, stílusát nem vagyunk képesek nyíltan elfogadni (belső ízlésvilágunk, de inkább taktikai okok miatt), vajon mit mondunk majd azoknak a választóknak, akik nyilván nem véletlenül kerültek közel éppen a MIÉP-hez? Hogyan lehet (szélső)jobboldali válasz­tókat megnyerni nekik tetsző (szélső)jobboldali üzenetek nélkül? És vajon ez a szépséges, ám kissé cinikus művelet meddig folytatható, azaz: hol ér véget ez a játék? Meddig lehet a szavazók megnyerése érdekében célozgatni, például a „bűnös” külföldi tőke nyomorba taszító ténykedésére, vagy az európai uniós tagság megkérdőjelezésére, avagy teszem azt az emberi jogok különös értelmezésére? Mert bizony vannak alapvető kérdések, amelyekre csak két válasz létezik: az igen és a nem. Továbbá: ha olyan, a vá­lasztás és a hatalom gyakorlása szempontjából másod­rendű fontosságú ügyek, mint a gazdaság, a csatlakozás és az ország érdeke, nem is játszanak ilyenkor jelentős szere­pet, azért látni kell, hogy a MIÉP-es voksok megszerzése együtt járhat más szavazatok elvesztésével. Ez az ócsai ki­jelentés egy szempontból mindenképpen figyelemreméltó: ennyire világosan és őszintén még nem sikerült érzékeltet­ni az uralkodó politikai kurzus „elvszerűségét”. Semmi kétség, a pragmatizmus és a célszerűség diadala ez. Úgyhogy mégiscsak azt kell mondanunk: nahát... ___________________SOMFAI PÉTER _______________ A férfiak korán halnak? Tegnap éjjel sikítva jött a mentő a szomszédba, sokáig vil­logott a kék fény a sötét éjszakában, mire újra nekilódult a közeli kórház felé. Ma reggel a szomszédasszony kisírt szemmel mondta: rosszul lett az ura, a szíve majdnem el­vitte. Tegnap tudta meg, hogy egy hónap múlva az utcára kerül. A két gyerek még kicsi, a rezsi nagy. Különös véletlen, hogy éppen most olvastam a magatartás­kutató professzor asszony hazai felméréséről, miszerint manapság nálunk a középkorú férfiak sokkal halandób­bak, mint akár a Lajtán túl élők, de még annál is sérüléke­nyebbek, mint harmincas évek közepén élt apáink, nagy­apáink voltak. Elég csak leülni néhány perce a körzeti szakrendelés idegosztálya elé, hogy észrevegyük, milyen megdöbbentően sok borostás arcú, árkos szemű, remegő kezű férfi vár a sorára. Testileg, lelkileg elhanyagoltan. Kemény az élet, ezt mindannyian tudjuk. Van, aki bírja a tempót a rohanó követelményekkel, van, aki egyszerűen csak feladja. Kiszalad alóla az élet, s egyszer csak észreve­szi, hogy összenevetnek a háta mögött a fiatalok, rádöb­ben, hogy nem bírja azt az ütemet, amit a főnöke diktál. Vagy csak egyszerűen kevésnek bizonyul a megmérette­téskor... És akkor jön az alkohol, a még több cigaretta, az át nem aludt éjszaka, vagy éppen az egyre több altatóval kicsikart pihenés. A szorongás, a depresszió, az önbecsa­pás, ahonnan már csak egyetlen lépés a karban, a mell­kasban fellépő szorító fájdalom. A középkorú férfiak halá­lozási aránya nálunk jóval 9 ezrelék felett van. A férfiak mindig nehezebben viselik az élet kríziseit, mint a nők. Az asszonyokból kimossa a fájdalmat a sírás. A férfi­ak befelé fordulnak. Mint az öreg, halálra készülő kutyák. Egyszerűen csak feladják. Kanada zavarná a mobilt Ottawa Jó néhány mobilhasználó nincs tekintettel a környe­zetére: a készülék ott is megszólal, ahol pedig tilos a használata. Kanada most szigorú rendszabályokat kíván életbe léptetni. A marokbeszélő kurrogása, ze­nés jelentkezése nem ritkán ha­sít bele az áhítatba hangverse­nyen, sőt istentiszteleten is. Nap-nap után vagyunk fültanúi, hogy villamoson vagy vendéglő­ben a közelünkben ülő embe­rek hogyan beszélik meg rande­vújukat, a gyerek iskolai előme­netelét, vagy a leszállított árú cement minőségét. Pedig a mo­biltelefon használatának van­nak etikai, sőt hivatalos szabá­lyai is. A postán, a bankokban külön is figyelmeztetik az ügy­feleket zsebkedvencük kikap­csolására, néha eredményesen, néha nem egészen. Az ottawai kormány mobiletikai tervét most bocsátották vitára. A javas­lat szerint a színházakban, ét­termekben, kórházakban és más olyan intézményekben, ahol tilos a mobil használata, az igazgatóság afféle mini zavaró­állomásokat állíthat munkába. Ezek technikailag egyszerűen lehetetlenné tennék a beszélge­tések rádiófrekvencián való to­vábbítását. Vagyis akár ki sem kellene kapcsolni a mobilkészü­lékeket, azok e nélkül is süketek lennének. Az elgondolásnak sok a híve, de sok az ellenzője is. Vannak, akik a szólásszabadság korláto­zását, személyi jogaik megnyir­bálását látják benne. Mások ép­pen ellenkezőleg: a társadalmi béke helyreállítását várják az in­tézkedéstől. A kereskedők per­sze nem bánnák a szigorú sza­bályt, mert akkor zavaróberen­dezéseket is árusíthatnának. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom