Petőfi Népe, 2001. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-14 / 62. szám
4.' H 2001. Március 14., szerda NEMZETI Petőfi Népe - 7. oldal U N N EPÜNK Halasi huszárok a várban A halasi nyalka huszárok Budapesten is megállják a helyüket. fotói tapodi Kálmán A kiskunhalasi lovas bandérium négy tagja a most megalakult Nemzeti Lovas Díszegységben is helyet kapott. A magyar huszárok már a XVIII. századi európai csatákban jelentős feladatokat kaptak, az 1848/49-es szabadságharcban pedig kulcsszerepet játszottak. A halasi huszárok öt évvel ezelőtt alapították meg - tizenkét taggal - egyesületüket. Az alakulás időpontja egybeesett a jászkun redemptio, a régi kiváltságok megváltásának évfordulójával. A bandérium uniformisát az 1745-ben felállított, Nádor Huszárezred mintájára alakították ki. A halasi kunok az említett sorsfordulóra emlékezve elevenítik fel minden évben a huszár életmódot. Tábort vernek a városban, és a korabeli katonai élet szigorú szabályai szerint, napiparancsok szerint élnek. Haditornákat is rendeznek, ahol a díj- és karusszel lovaglás mellett még a fegyverüket is forgatják. Pattogó parancsszavak közepette még az ágyúk is eldördülnek. Ünnepségekre is jut idő, amelyeknek csúcspontja a huszáravatás. A halasi bandérium lengyel származású parancsnoka egy magyar lánynak köszönhetően került a Kiskunságba. A halasi redemptios katonai hagyományőrző tábor létrehozása is Waclawczyk őrnagy ötlete volt. A halasi huszárok eddigi munkájának legnagyobb elismerése azonban a mostani március 15-éhez kötődik. Az ország legjobb huszárcsapatainak képviselői ugyanis ott lehetnek a fővárosi ünnepségeken. A most első ízben bemutatkozó Nemzeti Lovas Díszegység mellett négy kiskunhalasi lovas is ott tiszteleghet csütörtökön a Kossuth téren.- Az ország hat legelismertebb bandériumából négy-négy huszár kapott meghívást. A Kossuth térről a történelmi zászlók kíséretében masírozunk át a Múzeumkertbe. Onnan a várba vonulnak a díszegységek, és katonazenekarokkal együtt tartunk tobor- zót. Nagy megtiszteltetés ez számunkra - számolt be örömmel minderről Waclawczyk Darius. A kiskunhalasi bandériumból a budapesti ünnepségeken az őrnagy mellett két tiszt, Rózsahegyi Zoltán és Vas Benő, valamint a regruta ifj. Tuska Pál ül majd a nyeregben a halasi huszárok világoskék egyenruhájában. ____________ T. K. K alocsa 1848-49-ben A pesti március 15-i forradalom eseményeinek híre 17- én ért Kalocsára. A nép kitörő ujjongássai fogadta a márciusi híreket, főleg a robot eltörlésének a híre okozta a legtöbb izgalmat. Kalocsa érseki mezőváros tanácsa március 22-én megtartott ülésén méltatta a pesti események jelentőségét. A felhőtlen öröm napjait rövid idő múlva a kötelezettségek s a terhek viselésének időszaka követte. Kalocsán is megkezdték a nemzetőrség összeírását, de a munka vontatottan haladt, az ifjak idegenkedtek a szolgálattól. A nemzetőrök kiképzésével Jakab Pétert bízták meg. Összesen 700 nemzetőrt írtak össze Kalocsán. A felfegyverzett nemzetőrök egy része július 20-a körül a délvidéki szerb háború színterére került, Verbászon szállt táborba. Ezt megerősíti a kalocsai főszolgabíró, Mészáros Károly is, aki július 31-én kelt rendeletében intézkedett a nemzetőrök váltására: „A nemzetőrség azon része, mely a múlt héten Verbász alá szállott, a jövő augusztus hó 13- án újakkal lészen felváltandó...” A kalocsai önkéntes nemzetőrök egy része a váci táborba vonult, s ott készültek fel a későbbi ütközetekre. Augusztus közepén vonult a táborba a kalocsai önkéntesek második része Szekszárdi Ferenc kapitány vezetésével, ők részt vettek Szenttamás ostromában is. Szeptemberben újabb mozgósítás érte a nemzetőröket, sőt 1849 februárjában Szabadka megsegítésére el is indultak, néhány nap múlva harc nélkül visz- szatértek. 1849. február 11-én - Ács Károly a kormány iránt elkötelezett közigazgatási járás vezetője - Kalocsán népgyűlést szervezett, s elrendelte a mozgó nemzetőrség szervezését. Ezek a nemzetőrök akadályozták a császári-királyi csapatok mozgását, tevékenységét. Március 3-án Ács Károly az idegen fegyverek beszolgáltatására hívta fel a lakosságot. Március 6-án Damjanich tábornok intézett felhívást - többek között - a kalocsaiakhoz: „Duna és Tisza közti lelkes magyarok! A szabadulási óra üt, készen legyetek és gondoskodjatok hasznos segélyről..." A dicsőséges tavaszi hadjárat során felszabadult Kalocsa és környéke is az osztrák uralom alól. Július elején Kmety György honvéd tábornok csapatai vonultak át a városon. Februárban Kalocsán katonai kórházat rendeztek be a sebesült katonák ápolására. Külön ki kell emelnem a kalocsaiak közül Sörös Imrét, aki a szabadságharc alatt az érsekség könyvtárnoka volt. 1849. június 21-én tartotta híres prédikációját. Istentől büntetést kért az uralkodóra és áldást a harcoló honvéd csapatokra. Figyelmeztette híveit, hogy Kossuthért imádkozzanak. Később büntetésül 20 évi börtönre ítélték, melynek nagyobbik részét le is töltötte. ____ KENYERES DÉNES N oszlopy Gáspár utóvédharca A legenda és a valóság egy szabadsághős életéről Holnap Kecskeméten felavatják Noszlopy Gáspár szobrát, akit 1853. március 3-án fegyveres ellenállás szervezése miatt kivégeztetett a Habsburg haditörvényszék. A helyi emlékezet a kortárs Vasváry Ferenc, egykori kecskeméti szabómester évtizedekkel későbbi elbeszélése nyomán tud Noszlopy Gáspár működéséről. A történettudomány is állítja, hogy Noszlopy kiemelkedő alakja volt az 1848/49-es szabadságharc bukását követő utóvédharcoknak, de a dokumentumok alapján pontosan különválasztható a legenda és a valóság. Az elbukott szabadságharcok után a vesztesek egy része sokáig nem nyugszik bele az események fájdalmas alakulásába. A nemzetközi helyzet változásaira is számítva a felkelés újabb fellángolását várja, titokban arra készül. Ám a várakozások rendszerint hiábavalónak bizonyulnak, a szervezkedők tevékenységét pedig az úgynevezett utóvédharcok sorába helyezi a történelem. A résztvevőkre viszont ugyanolyan kegyetlen megtorlás vár, mint akiket az események fő sodrában elkövetett cselekedeteik miatt sújtottak halálbüntetéssel. Noszlopy Gáspár tevékenységével kapcsolatban Péterné Fehér Mária történész volt a Petőfi Népe segítségére, aki Somogy megyei levéltári adatokra, valamint Andrássy Antal Noszlopy Gáspár illegális évei 1849- 1853 című, részletes kutatásokon alapuló munkájára támaszkodva ismeri a pontos történetet. Noszlopy Gáspár 1822-ben született a Somogy megyei Vrácsik községben. A marcali járás alszolgabírájaként kapcsolódott 1849 februárjában a szabadságharc eseményeibe, amelyekben kormánybiztosi feladatot kapott a Honvédelmi Bizottmánytól. A bukást követően viszont nem tette le a fegyvert, kapcsolatban állt a Komáromot védő Klapka Györggyel is, de szabadcsapatával végül a Bakonyban húzta meg magát. Később illegálisan az Alföldön és Heves megyében is megfordult, szervezte és irányította azokat az erőket, amelyek a szabadságharc közeli folytatására készültek. A császáriak vérdíjat tűztek ki a fejére, s egy árulást követően 1850. áprilisában Tisza- bőn el is fogták. Május 12-én azonban megszökött, miután még nagyobb erőkkel nyomoztak ellene. Noszlopy ügyesen bujkált üldözői elől, s kapcsolatba került a szintén illegálisan működő Pesti Bizottsággal, tehát a Kossuth Lajos által a távolból irányított hazai földalatti mozgalom központjával. Maga is elkészített egy „felszabadítási tervezetet”, melyben egy újabb forradalom elméleti és gyakorlati előkészítését tartotta legfontosabbnak. A harc felújításának feltételei azonban egyre távolabbra kerültek. A megszállók 1852- ben felszámolták a Pesti Bizottságot, tagjainak egy részét elfogták. Noszlopyt Gáspár most is kisiklott a kezeik közül, távollétében ítélték halálra. A bizottság szintén szabadon lévő tagjával, Nagy Józseffel teremtett összeköttetést, akinek Fülöpszállás és Kecskemét környékén voltak kapcsolatai, így került Noszlopy Gáspár Kecskemétre/ ahol Gál József volt honvéd százados és Zabolay Károly társaságában folytatta a szervezkedést. Odáig is eljutottak, hogy az új honvédsereg számára készítsenek egyenruhákat, amelyekre a ceglédi református lelkész adott pénzt. A ruhákat Vasváry Ferenc volt huszár őrmester, kecskeméti szabómester varrta. Ebből az időszakból való az a legenda, miszerint Noszlopy és társai a Kecskemétre látogató Ferenc Józsefet akarták elfogni. Péterné Fehér Mária szerint ennek annyi valóságalapja lehet, hogy az uralkodót fogadó kecskeméti tömegben 1852 júniusában valóban ott lehetett a szabómester társaságában az álruhás Noszlopy, aki meg is jegyezte, hogy milyen könnyen el lehetne fogni a császárt. Az is lehet, hogy ezt látva latolgatták egy ilyen akció tervét, de konkrét előkészületekre Vasváry Ferenc állításán kívül nincs egyéb adat. A pénztelenség és a szervezkedés ellehetetlenülése miatt Noszlopy elvesztette a rá egyébként jellemző óvatosságot. November 16-ára Pestre hívta a tervezett felkelés vezetőit, a Bástya utcában lévő Vay-házba. Itt tartóztatott le a rendőrség 14 személyt. Noszlopy Gáspárt halálra ítélték és 1853. március 3-án kivégezték. A vádpontok között szerepelt az 1849-es kormánybiztosi tevékenysége is, a legnagyobb nyomatékot viszont a fegyveres ellenállás szervezése kapta. Az ítélet indoklásában nem szerepel a császár elfogásának terve, vagy a terv előkészítése. Pedig - ha lett volna alapja - a császári hadbíróság súlyosbító körülményként biztosan felhozta volna. Éppen elég volt ellene a szabadságharc eszeméi mellett való kérlelhetetlen kiállása, tevőleges szervezkedése a Habsburg Birodalom ellen. Noszlopy Gáspár tehát a magyar nemzeti függetlenségért adta életét, hiteles szabadsághős. Fogságra jutva kétszer is megkínozták, de sohasem vallott társai ellen. Az is tény, hogy tevékenységének egyik helyszíne Kecskemét volt, ahol megbízható társakra akadt. Méltó tehát, hogy a város egy szobor állításával adózzon emlékének. BALAI F. ISTVÁN A Kossuth család kecskeméti orvosa Kossuth Lajos édesanyja, Kossuth Lászlóné huzamos ideig Kecskeméten élt. A szabadságharc kormányzójának leánytestvérei közül szintén Kecskeméten élt egy ideig valamelyikük, Lujza (Ruttkayné) vagy Emília (Zsulavszkyné). Hogy ki, az még kiderítésre vári A Kossuth család kecskeméti kapcsolatairól Horváth János helyi orvos tevékenységéből, valamint Kossuth Zsuzsa levelezéséből tudunk. Több forrásból, mindenekelőtt a matróna háziorvosa szintén doktor fiának, dr. Horváth Mihálynak a kecskeméti Kossuth-szo- bor avatásakor kiadott emlékfüzetben olvasható cikkéből tudható, hogy „édesapja kötelesség- szerűleg többször meglátogatta özvegy Kossuth Lászlónét. Ily látogatások alkalmával a Kossuth család nőtagjaival is gyakran összejött, kik édesanyjukat ismételten meglátogatták”. Az 1848 tavaszán fiához Pestre költöző idős asszonyt a família megbízásából szintén Horváth János kísérte a fővárosba. A legfiatalabb Kossuth lány, Zsuzsa egyik nővére is itt élt „a rónák fővárosában”. Kossuth Zsuzsa Kecskeméten Erről tudósít 1848 áprilisában kelt s a család barátjának, Vörös Antalnak címzett levele. A legfiatalabb Kossuth lány, a gyermekeit elvesztő özvegy Mesz- lényi Rudolfné a testvérei közül Lujzától (Ruttkaynétól) vagy Emíliától (Zsulavszkynétól) várt vigasztalást nagy bánatára? „A jövő vasárnap szándékozom Kecskemétre testvéremhez, ki minden testvérem között, sőt, talán az egész világon egyetlen, ki igazán megérté bánatom nagyságát. S benne osztozik. Onnan megyek tovább. Zsuska.” Az ügyvéd-politikus miniszteri kinevezése után édesanyja, felesége, két testvére következetesen elhárította régi és mondvacsinált ismerősök protekciókéréseit. Egyetlen embert, dr. Horváth Jánost - az érintett tudta nélkül - pártfogoltak, ajánlottak a családfő figyelmébe. Állásajánlat Kossuth Lajostól A családot pesti otthonukban felkereső doktort szívbéli szeretettel fogadták. A legjobb falatokkal, innivalóval kínálták. A puritán orvostudor holtáig emlegette, hogy Kossuthéknál ivott először teát életében. Maga a miniszter adta elő a doktor meghívásának egyik indokát. Kedves vendégüket otthonukon kívül szívesen látná a polgári vagy katonai egészségügyi irányítás valamelyik vezető tisztségében. A doktor a társaságban lévő hölgyek unszolása ellenére a tőle szokott udvariassággal köszönte meg a bizalmat, és függetlensége megóvására hivatkozva hárította el a javaslatot. Segítség a menekülőknek Búcsúzáskor a család új veretű ezüst máriásokkal honorálta édesanyjuk egészségének orvosi felügyeletét. (Halála után az örökösök kegyelettel osztották fel egymás közt a nagybecsű emléket. Lett belőle karperec, óra, lánc stb.) Ismeretségükről a Kecskeméti Lapok is beszámolt a „legnépszerűbb ember, a legtiszteltebb polgár, a legkeresettebb orvos” nekrológjában, 1887. május 15-én. „Itt Kecskeméten ápolKossuth Lászlóné, Lajos édesanyja. ta Kossuth Lajos édesanyját, aki a szabadságharcot megelőzőleg Kecskeméten lakott.” Senki sem számított arra, hogy a látogatás után alig egy évvel a kormánnyal és az ország- gyűléssel dél felé tartó Kossuth Lajosné dr. Horváth Jánoséknál keres és talál átmeneti menedéket. Dr. Horváth Mihály szerint „apámhoz szállottak, aki akkor a Kőrösi-nagy-utcán ama háznak volt tulajdonosa, melyet később Salamon Antal könyvkötő bírt.” Befőttkészítés közben, holmijuk egy részét itthagyva, az orosz csapatok közeledésével riogató hírek miatt váratlanul kellett továbbindulniuk. Az emigránsok anyagi támogatása A megszállást követő hónapokban dr. Horváth Jánost - a betegeiket és sebesültjeiket lelki- ismeretesen gyógyító doktort - a megszállók is becsülték. Parancsoló tábornokuk is tisztelte, talán ezért nem háborgatta a Kos- suth-ingóságok miatt. A Kossuth család száműzött tagjai később kérték Kecskeméten hagyott ingóságaik értékesítését és ellenértékűk kiküldését. A már említett emlékező cikk szerint: „Súlyos föladatot vállalt apám ekkor magára. Oly idők voltak azok, mikor Kossuth nevét kiejteni nem volt tanácsos, aki pedig Kossuthtal összeköttetést tartott fenn vagy érdekében cselekedni merészelt, por és golyó, 20 évi sáncmunka reményében tehette, ha fölfedezik.” Mégis teljesítették a Londonból érkező üzenetben foglaltakat a Kecskés-fogadóban rendszeresen találkozó rebellisek. A bérlő Fehér András, Bagi László, Horváth György, Bene Sándor és mások találták ki a rendőrkopókat kijátszó értékesítést. Néhány hozzájuk hasonlóan érző nagykőrösi és kiskunfélegyházi értelmiségi bevonásával kisorsolták „a Kossuth ingókat, a melyekért igen csinos összeg jött be.” Hova lett a serleg? A pénzt a cikkíró pesti nagyanyja Malvieux bankár útján juttatta el Brüsszelbe özvegy Kossuth Lászlónénak. „Hosszabb idő múltán Kossuth Lajos felesége egy megbízott által Londonból küldött egy igen kedves izenetet, s egy serleget örök emlékül, mely serleg a Horváth család birtokában ma is megvan a sorsoláson nyert, megvásárolt di- vánnal együtt” - nyilatkozta 1921 decemberében az orvos lánya, Győrffy Pálné. Az emlékeket az úrhölgy a kecskeméti múzeumnak ígérte. A Kossuth családtól származó emlékek vajon átvészelték-e a zajos időket? HELTAI NÁNDOR
