Petőfi Népe, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-07 / 32. szám
6. oldal - Petőfi Népe TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 2001. Február 7., szerda Megkérdeztük olvasóinkat Hallott-e a szoftverrazziáról? Játszanak az emberrel, mint egy bábbal Gálái Antal, Baja:- Vegyesek az érzelmeim. Több emberrel éveket dolgoztam egy fordítás-ellenőrző oktató- programon. Az illegális másolatok nagymérvű elterjedése miatt azonban leállítottuk a további fejlesztést. Továbbá Magyarországon többe kerül egy szoftver magyar változata, mint Amerikában az eredeti. Szerintem a nyelvi közösség gazdasági erejéhez kellene igazítani az árakat. Megengedhetné magának a világ leggazdagabb cége ezt a különben is bevételnövelő gesztust, ami a kalózkodást is csökkentené. Milyen Szegedi Attila, Szeged:- Jó dolognak tartom a szoftverrazziát, de szerintem nem lesz hatásos. Ki lehet az illegális szoftverhasználók egy részét szűrni, de megakadályozni nem. Magyarországon szerintem a magánemberek és kisvállalkozók többsége nem jogszerűen használja a programokat. Ez az árakkal is magyarázható. Szerintem legális szoftvereket csak a nagyobb cégek használnak. A razzia helyett jobb megoldásnak látnám, ha kódolnák a programokat, így megakadályozható lenne a másolásuk. Varga-Sabján Gyula, halasi könyvtárigazgató:- Sok az illegális felhasználó Magyarországon, véleményem szerint kevesen vásárolnak jogtiszta programokat. Azon cégek magatartását, melyek pénzt termelnek és szereznek a hamis programok felhasználásával, én sokkal súlyosabbnak ítélem meg. Az intézményeket viszont az államnak kellene úgy ellátnia, hogy esetenként ne kényszerüljenek másolt szoftverek alkalmazására. Az üzleti szférát ezért gyakrabban ellenőriztetném. Mély felháborodásomban írom ezt a levelet. 2001. január 29-én a délelőtti órákban egy munkaközvetítővel megbeszéltem egy időpontot 13-14 óra között. A munkaügyben meg is jelentem a megbeszélt időben. Már 13.55 volt, de az illető még sehol. Ekkor újra felhívtam, hogy hol késik. Egy hölgy vette fel, aki azt mondta álmos hangon, hogy az illető vidékre utazott és menjek vissza 15 órára vagy egyeztessek másik időpontot. Még azt is meg akartam kérdezni, hogy ez a 15 óra mennyire biztos, mire a hölgy válasz helyett letette a telefont. Nem ez volt az első eset, hogy nem teljesítette, amit megígért a munkaközvetítő. De ennek ellenére mégis visszamentem 15 órára. Még be sem tettem a lábamat, már ezzel fogadott a munkaközvetítő: Na jöjjön csak ki! - kihívott az iroda elé, és így folytatta - Majd én mondom meg neked, mikor jöhetsz munkát vállalni. Úgy elküldött, hogy a lábam se érte a földet. Azt mondta: „Tűzzél innen!”, s bár nyitva volt az iroda ajtaja, nem tudom, hányán hallhatták ezï‘a szívélyes fogadtatást. Erre én csak annyit mondtam, hogy akkor hagyjuk is abba. De erre ő már nem figyelt, mert becsapta maga után az iroda ajtaját. Még a mai napig sem tudok napirendre térni a történtek felett. Mert ha én megígérek valamit, azt teljesítem is. Tanulságként levonom, hogy gyakran kihasználják az ember kiszolgáltatott helyzetét. Ugráltatják, játszanak vele, mint egy bábbal. Hát így menjen valaki segítségért munkaközvetítőhöz. egy kétkezi munkásnak? az élete manapság A termelőket senki nem kérdezi meg R. CY., KECSKEMÉT Szeretném leírni, milyennek látom 10 évvel a rendszerváltás után a kétkezi fizikai dolgozók helyzetét, és úgy „melós” szemmel az ország helyzetét. 1989-ben az ismert okok miatt a hazai ipar mélyvölgybe került, és ez rányomta a bélyegét az addig ilyen-olyan, de valahol megbecsült és elismert „munkásosztályra”. A munkanélküliek túlnyomó többsége a fizikai munkásokból adódott, és ez a mai napig így van. Sajnos a kétkezi fizikai munka ledegradálása folyamatos, és ennek bizonyítéka, hogy míg jól működik pl. az egészségügyi, vasutas-, értelmiségi stb. szak- szervezet, addig pl. a vasas szakszervezetről nem hallani. Nos ennek van egy könnyen érthető oka. Éspedig az, hogy az árut, azaz. eladható terméket gyártó munkavállalók nagy zöme a privát szférában dolgozik, és ott a munkavállalón kívül senkinek nem érdeke, hogy a szakszervezet jelen legyen. És elérkeztem oda, hogy kihez fordulhat a melós esetleg sérelmei okán? A válasz: sehová. Mert ki van szolgáltatva a munkaadójának. Szeretném megjegyezni, hogy főleg a vállalkozóknál, kisebb cégeknél dolgozók vannak a leginkább „kizsákmányolva”. Mit tehet az a melós akit minimálbéren, vagy ahhoz közel jelentenek be, nem kapja meg az őt megillető szabadságot, nem hajlandó pótlék nélküli túlórákra - többműszakos munkarendre? Mit tehet, ha ezen felül még elmúlt 40 éves, és nincs saját tőkéje, hogy önálló vállalkozásba kezdjen, mert valamikor azt hitte, hogy a két keze munkájával meg tud élni. Igaz, létezik még a munka törvénykönyve, de ki ellenőrzi betartását? Hogy ne írja alá a nem megfelelő munka- szerződést? Van egy érdekes tünet. Vidéken a munkabérek a fővárosinak csak kb. 60-70%-a, hogy miért, szinte érthetetlen, hiszen az élelmiszer-, üzemanyag-, stb. árak ugyanazok, mint a fővárosban, sőt, időnként a piaci árak vidéken magasabbak. Sok fiatal, akik tehetik, nyugaton vállalnak feketén munkát, mert rövid idő alatt a többszörösét keresik, mint itthon. Megtévesztő a kormány azon lépése, hogy a minimálbért megemelték. Ez csak a közszférában dolgozókat érinti pozitívan, a vállalkozók alkalmazottai ugyanúgy kevesebbet kapnak, vagy az eddig is feketén kapott fizetés nem változik, vagy csökken! Valahol be kell hozni a megnövekedett terheket! Ne feledjük, tanulni mindig érdemes és kell, de ne feledjükazt sem: mindig szükség lesz a kétkezi munkára is. Egymás nélkül nem működik a dolog. Én tudom, hogy a tanultak nagy része azt mondja, „nem azért tanultam évekig, hogy most fizikai munkát végezzek!” Ezt senki nem is kéri, amennyiben az általa végzett nem fizikai munka hasznos mindenki számára, és ez arányában van a fizetésével is. Sok munkásban éltető remény volt az EU-csat- lakozás. Mert hogyan lehetséges, hogy pl. ugyanaz a nyugati cég az anyaországban 8-10- szeresét fizeü, mint itthon? Ugyanakkor a napi megélhetés közel ugyanannyiba kerül? Összehasonlításképpen ugye nálunk a fizikai munkásoknál az átlag órabér (feketén vagy fehéren) nettó kb. 250 Ft. Nos, azért tud venni 2 - azaz kettő - liter tejet. Ezzel szemben nyugaton 1 órai munkából körülbelül 12-t. Ugyanez a helyzet a műszaki cikkekkel. Nos, ezt a reményt most igyekeznek gyorsan szertefoszlatni, már most kijelentve, hogy a munkabérek még jó sokáig nem érik utol az EU-t. És még nem szóltam a melósok előrelátható nyugdíjáról. Mivel 10 év alatt többször változott a nyugdíjrendszer, abszolút bizonytalan, hogy egy ma 55 éves munkás mennyit fog kapni 40 évi munka után. Ja, hogy a munkáltatók fizethetnek biztosítást? Pedig most is, mint sok-sok évig, a melósok fizetik azt a pénzt, amiből az EU-t, az államapparátust, stb. fenntartják. Én nem adom fel a reményt, hogy kivívjam a fizikai munkás megbecsülését. Tapasztalatom szerint a munkások túlnyomó többsége nem akar radikális változásokat, csak a munkájának megfelelő elismerést és megbecsülést! Segítséget, hogy az őt megillető törvényes jogokat ne csak papíron lássa, hanem hasznát is vegye, elismerje a társadalom, hogy nemcsak egy szükséges rossz, hanem igenis szükség van rá. SZ. F., ______________________________________KECSKEMÉT B erendezzük a konyháját! Téli szerencsekártya-játék nyereményszelvénye konyhafelszerelés/berendezés 400 ezer Ft értékben falióra *7 O o o P--10 0 , di fi M Igen, eséllyel pályázom a 100 nyeremény egyikére, mert | __| A Petőfi Népe előfizetője vagyok I I Most szeretném megrendelni a lapot, és az előfizetési díjat a számlával jelentkező kézbesítőnél kifizetem Nevem: Tel.:............................. C ímem: A szelvényeket korlátlan számban 2001. február 10-éig várjuk, címünkre: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Információs (ingyenes) telefonszám: 06-80/480-756 Mostanában a tévében több olyan riport hangzott el, hogy a magyar termelőknek milyen jól megy, dinamikusan fejlődünk és szép jövő elé nézünk. Persze ezt nem a termelők mondják. Azokat senki nem kérdezi meg. Ez az információ egyoldalú. Pont az ellenkezőjét érezzük és tapasztaljuk saját bőrünkön. A tejtermelő gazda jelenleg ugyanannyit kap egy liter tejért, mint 2000 februárjában. Ekkor egy körbála lucernaszéna 3500, egy mázsa kukorica 2000 forint volt. Most meg a lucerna 7000, a mázsa kukorica 3800 forint. Ahány liter tejet megtermelünk, annyi ÍO-12 forint veszteségünk keletkezik. Meglévő vagyonúnkat éldegéljük fel, mert ebből az ördögi körből egyik napról a másikra nem lehet kiszállni. Amikorra sikerülne befejezni tejtermelésünket, akkorra se vagyonunk, se lakásunk, sőt kenyerünk sem lesz. Ezután az állami minőségjavító támogatás után is áfát fizetünk. Ez december 1-jétől lépett életbe. Családomtól itt is még havi 15-16 ezer forintot vesznek el. Az ismert Mizó-hitel után is fizetjük negyedévenként az esedékes kamatot. De vissza nem kapunk semmit.). Velünk, termelő parasztokkal hatékonyan nem foglalkozik senki. Ha mégis próbálunk sokat beszélni mindennapi küszködésünkről, kilátástalan, egyre súlyosbodó helyzetünkről, akkor foglalkoznak velünk, de enyhén szólva az nem szolgálja a javunkat. Én is sokat gondolkodtam, hogy ezeket meg merjem-e írni. Mi lesz, ha közzéteszik és reagálnak az illetékesek? Átgondoltam és tudom, hogy nekem és családomnak már csak adni tudnak. A polgármesteri hivatal is kéri az iparűzési adót tőlünk, nem a haszon után, hanem a bruttó árbevétel után. Kétezerben több mint hét és félmillió forintunk van kint, ami lehet, hogy sosem lesz meg. Ezután is kifizetünk több mint hétszázezer forint adót. Úgy gondoljuk, lassan segélyért kell mennünk Helvéciára, nem adót fizetni. Arra már gondolni sem merünk, hogy mi lesz ha hajléktalanná válunk és az utcára kerülünk. Pedig tisztességgel, napi 12-14 órát dolgozunk, termelünk. Persze ebben a helyzetben nem is tudunk változtatni helyzetünkön, dühöngve, reménytelenül - amellett tudatosan - várjuk a teljes tönkremenésünket. SZAPPANOS IMRE, JAKABSZÁLLÁS Telefon(fülke) gondok Az utóbbi időben többen hasonló panaszról számoltak be: a nyilvános telefon- készülékek használhatatlanságáról. Más településekhez hasonlóan nálunk, Kerekegyházán is sokszor használhatatlanok a nyilvános telefonok. Kimozdulásaim alkalmával én is ezt tapasztaltam. Ha rögtön ráakad az ember egy működőképesre, az a mázli. Többször találkoztam üres, készülék nélküli kalyibával. Gond egy szál se: remekül megvéd, mikor esik és fúj. Hátránya: hajléktalan alvóhelynek sem jó, állva vagy összezsugorodva lehet csak benne aludni. Máshol csak a kagyló hiányzik. Egyesek ezt szenvedélyesen gyűjtik, mint a bélyeget vagy a borosüvegcím- két. Kitartó gyaloglás vagy kerékpározás után fellelt újabb fülke: látszólag ép a készülék, csak éppen beszélgetésre alkalmatlan. Az érmét lenyeli, s tárcsázás után jóllakott kiscicaként dorombol, csak vonalat nem ad. Előfordult, hogy az elszánt beszélni vágyó 200-500 forintot hagyott a szerkentyűben, de kapcsolat nem jött létre. Azok a kisnyugdíjasok, járadékosok, akik ritkán telefonálnak, vagy nem tudnak fenntartani sem vezetékes, sem mobiltelefont, így járulnak hozzá a távközlési cégek „extranyereségéhez”. E levelet azok nevében is írtam, kik többször jártak pórul e masinákkal. HUREA-M. KATALIN, KEREKEGYHÁZA Lompi kutyaélete Kedves Emberbarátom! Engem Lompinak hívnak. Kedves lakótelepi emberek ragasztották rám ezt a nevet, úgy gondolom, illik is ez egy magamfajta fekete-barna hosszú szőrű tacskókeverék kutyára. Nyár óta az utcán éltem egy kutyaházban, de vannak emberek, akiket sintérnek hívnak és ők már többször megkergettek. Aggódó ismerősöm, aki szeret engem, ideiglenesen elbújtatott egy szűkös helyen, de én Téged szeretnélek megismerni, Veled élni és Téged hűséggel szeretni és szolgálni. Kérlek, gyere értem! NÉV ÉS TELEFONSZÁM A SZERKESZTŐSÉGBEN Akit naponta várunk Ormándi Andrásné szeptember óta dolgozik a Petőfi Népénél újságterjesztőként. Reggelente csaknem hetven előfizető várja. Van, aki már a kapuban fogadja. Mint mondta, ez a munka kimondottan neki való. Mivel éjszakánként nem tud aludni, a korán kelés nem okoz gondot nála. Sőt, örül, hogy nem hiába kel fel már hajnalban. Az újság széthordását fél 5-kor kezdi. Hat óráig mindenki megkapja a Petőfi Népét. Ormándiné elmondta, a több mint egyórás kerékpározásban kellemesen elfárad. Még jót is tesz ez a kis testmozgás. Megtudtuk, az előfizetők elégedettek a lappal. Egyeüen kifogásuk az, hogy több helyi hírt szeretnének olvasni. Olvasószolgálat most MÉG BEKAPCSOLÓDHAT nagy, téli nyereményjátékunkba! A tét nagy: 400 ezer forint értékű konyhaberendezés. A beküldési határidő pedig rohamosan közeleg. Február 10-éig várjuk a részvételi szelvényeket a Petőfi Népe régi és új előfizetőitől. A játék befejezéseképpen 100 ajándékot sorsolunk ki - közjegyző jelenlétében - a nyereményszelvényeket beküldő előfizetői között. Elsőként a fődíj nyertesét sorsoljuk ki. Igazán kellemes feladat elé állítjuk majd,, hiszen eldöntheti: mindentudó gépekkel szereli fel a konyháját, vagy kicseréli a berendezést? A fődíj mellett kisorsolunk még 99 faliórát is a jövő héten. MIT KELL TENNI ezért az ér tékes nyereményért? A kérdést naponta többen felteszik olvasószolgálatunk munkatársának, hiszen sok új Petőfi Népe-előfi- zető csak most találkozott először a játék nyereményszelvényével. Ezekből a lapban megjelent cédulákból kell legalább egyet beküldeni címünkre, kitöltve. A cédulák számával együtt növekszik a nyerési esély mindazoknak, akik többet megtaláltak és kivágtak a megjelent szelvények közül. Kérjük, ne feledkezzenek meg a játékban való részvétel feltételéről: a Petőfi Népe előfizetéséről! A LEGKÉNYELMESEBB előfizetési mód. Aki még nem próbálta, neki (is) javasoljuk olvasószolgálatunk zöld számát: 06-80/480-756. Hétfőtől péntekig délelőtt 8 és 11 óra között munkatársunk ezen a telefonszámon várja a megrendeléseket. A hívás díját mi fizetjük. A Petőfi Népét telefonon megrendelőknek egy lépést sem kell tenniük, kézbesítőink felfogják keresni őket. KERESZTREJTVÉNYFEJ- TŐKNEK. A szombati magazinoldalunkon megjelenő keresztrejtvényt igen sokan megfejtették. Közülük húztuk ki négy kedves olvasónk nevét, akik egy-egy hátizsákot nyertek: Kovács Imre, Kiskunfélegyháza, Asztalos J. u. 2.; Fodor Jenő, Baja, Pásztor u. 68.; Farkas Mihályné, Kunpeszér, Bajcsy-Zsilinszky u. 1.; Balogh László, Vaskút, Dózsa Gy. u. 55. Gratulálunk a nyerteseknek, és további kellemes rejtvényfejtést kívánunk.
