Petőfi Népe, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-28 / 50. szám

Keceli paprika A fűszerpaprika-termesztés nem csak a Kalocsa környéki települé­sekre jellemző. Kecelen is sokan foglalkoznak vele. Flaisz Lajosék is amikor még fiatalabbak voltak háromezer ölön dolgoztak e konyhakerti növénnyel. Ám aho­gyan az idő múlt, őszönként egy­re kevesebb füzér takarta, ké­sőbb már csak díszítette a ház fa­lát. Hiszen igencsak kézimunka­igényes a fűszerpaprika termesz­tése. Az idén már aligha palán- táznak Flaiszék. Pulai Sára Tízkörmös zöldségnövény Azok a háziasszonyok, akik már spárgából ételt tettek az asztalra, ők bizonyára máskor is szívesen főznek e zöldségnövényből. A homokos talajokon egyre több az ültetvény. Igaz, a telepí­tése drága, meg szó szerint tíz­körmös munkát igényel. A ter­mesztése mellett az szól, hogy viszonylag korán van belőle pénz. Ugyanis április közepén már végig lehet járni a bakháta­kat, s megkezdődik a majd’ min­dennapos szüret. Ekkor már har­madéves az ültetvény, s még vagy 8-10 évig aktívan adja a ter­mést. Ma egy hektár telepítésé­hez tizennégyezernyi magonc- palánta kell. Információink sze­rint most egy palánta 70 forintba kerül. Ám egy igazi jó esztendő­ben mintegy egymillió forintot lehet árulni egy holdról. Persze kiadás is van vele bőven. Maga a bakhátjárás sem könnyű, miköz­ben a kibukkanó növényekhez örökösen le kell guggolni, s a tíz körmöt bevetni a talajba. Aztán még jön a szállítás, a mosás, az osztályozás, és sorolhatnánk. A spárga június 10-éig általában munkát ad a családnak. Kalmár 88 Faiskola Bt. 6000 Kecskemét, Szolnokihegy 174-175. Postacím: 6001 Kecskemét, Pf. 389 Tel.: 76/497-926 • Fax: 509-749 DÍSZFAISKOLAI AJÁNLATUNK:- konténeres cserjék- évelő virágok, rózsák- fenyőfélék, tuják, ciprusok- törpe örökzöldek- import növénykülönlegességek (rhododendronok, azáleák), magnóliák, fenyőkülönlegességek- mediterrán növények VÍRUSMENTES GYÜMÖLCSOLTVÁNYOK NAGY VÁLASZTÉKBAN! Viszonteladókat nagy. kér. áron szolgálunk ki. Kertépítőknek árkedvezményt adunk. Nyitva tartás: H-P: 8-18; Szó: 8-13; V: 8-12 óráig. ___________Telephely: 44-es (békéscsabai) út._______ T ojásgyár A kerekegyházi tojástermelés is a tyúkokra alapozott. Mégpedig egy ólban 24 ezer szárnyas áll, vagy éppen ül a lejtőn, ahonnan alkalmanként ki-kigurítanak egy-egy tojást. Ha már sokuk ele­get tett a napi „feladatának”, ak­kor beindítják a szállítószalagot, s útnak indulnak a törékeny da­rabok. Csakhogy a rendszer olyan, hogy az annak végén lévő tálcák mindegyikén harminca­sával épségben sorakoznak a to­jások. Ezeket már kézi erővel pa­kolják egy óriási oszlopba, ahon­nan pedig irány a csomagoló. Az ott dolgozó lányoknak, asszo­nyoknak szintén oly gyorsan jár a kezük, mintha valami gép irá­nyítaná őket. A Szíjártó Bt.-nél járva el sem hiszi az ember, hogy valóban törékeny terméket lát. Az ólak lakóit évente kicserélik. Az elmés gép tyúktól a tálcáig szállítja a Horváth Ferencné sajátos emeletrá- tojásokat. építése. fotók: pulai sara Veteménykertben átvészelt tél A tél végéhez közeledve minden kertészkedő embernek nagy örö­möt szereznek azok a növények, amelyek a veteménykertben át­vészelték a zordabb hónapokat. Ezek a vitaminszegény időszak­ban bővítik a család étrendjét bi­ológiai szempontból igen értékes alapanyagokkal. Ilyenek: a bim­bóskel, amelynek a dió nagyságú „rügyeiből” kiváló ételeket készí­tenek az ügyes háziasszonyok. Az áttelelt póréhagyma saláta, le­ves, mártás készítésére alkal­mas. A madársaláta egyenértékű a fejessalátával, a fodroskel leve­leiből pedig nagyszerű köretek állíthatók elő. Némi takarás mel­lett a pasztinák és a mángold is áttelelt és most takarítható be. Az enyhe időjárás és a napsü­tés hatására fokozatosan nyílnak a kora tavasz első hírnökei is: a hóvirág, a tőzike, a sárga télte­mető, a tarka sáfrány, az illatos virágú tavaszi ibolya, a sárga kankalin és a lila kökörcsin. Ér­demes figyelemmel'kísérni őket, mert egyik napról a másikra, oly­kor teljesen váratlanul, szinte a szemünk láttára bújnak ki a föld­ből. A kertészek már szorgalma­san látogatják a vetőmagboltokat és megvásárolják a tavasszal szükséges vetőmagokat. Ez nagy figyelmet igénylő feladat, amely­nek sok fortélya van. Semmikép­pen sem szabad lejárt szavatos­ságú vetőmagot használni: az uborka, a zeller, a káposztafélék, a paprika és a paradicsom magja 4-5 évig csíraképes. A borsó, a bab és a fejessaláta 3-4 évig, a petrezselyem és a hagymafélék 2-3 évig tartják meg a csíraképes­ségüket. A feketegyökér, a kapor és a pasztinák magja azonban már a magérést követő második évben is bizonytalanul csírázik ki. 14 Gazdálkodj okosan! Józan paraszti ész Öreg ember, fakó bocskor. Korai ecet gyorsan sa- vanyodik. Ilyen, meg ehhez hasonló kiszólásokkal szok­tak operálni a városi humoristák, ha muszáj ne­kik falusi hangulatot teremteni. Igaz, hogy ezek­nek az ízes fordulatoknak az égvilágon semmi értelmük sincs, de nem is azért fizetik őket, hogy értelmeset találjanak ki. A tőrölmetszett egysze­rűséget akarják bemutatni, azt hiszik, a paraszt- ember látástól vakulásig metszi a tőt, csak néha kanyarít a bicskájával a szalonnájából, meg jót harap hozzá a vöröshagymából. Nincs is abban semmi csoda, hogy a paraszt- ember nem sokra tartja a városit. Magyarul hü­lyének nézi. S bizony kérem az esetek többségé­ben nagyon igaza van. Nemi akarok dicsekedni, de életem egy szomo­rú szakaszában Pesten éltem. Megtapasztaltam, hogy mit jelent vidékinek lenni egy nagyváros­ban. Pesti kollégáim javára szól, hogy amikor megtudták, hogy a kies, vadregényes, messzi Kecskemétről érkeztem, mindenáron segíteni akartak rajtam. Először elcsodálkoztak, hogy az „ö” hangot úgy használom, mint más normális ember, például nem azt mondom, hogy kérők egy löpényt, hanem azt, hogy kérek egy pizzát. Azért persze látva, hogy milyen egzotikusnak néznek engem, rá is játszottam, hadd örüljenek. Például ilyesféle megjegyzésekkel képesztettem el őket: Ni má! (egy tolató buszt látva), seggel megy, mint tordai malac a vályúra! Meg hogy át­estünk a bemutatkozáson, mint orosházi ember a talicskán. Vagy: mentül öregebb a kos, antul keményebb a szarva. Ezekkel aztán jól elvoltak egy ideig. Végül is nem feküdte meg gyomrukat a kecske­méti táj nyelv, meg a népies zamat s úgy elkezdtek nekem segíteni, hogy a fal adta a másikat. Először nagyon féltettek a közlekedéstől. Ott volt például a mozgólépcső. Megpróbálták elmagyarázni, hogy mire is szolgál. Egyikük az ökrösszekérből próbálta levezetni a dolgot, hátha úgy még én is megértem. Merthogy mindkettő a távolság leküzdésére szolgál. A távbeszélő készülé­kek mibenlétének megvilágítása is izgal­mas feladatnak ígérkezett számukra. Kissé meglepődtek, hogy vidéki létemre milyen gyors a felfogásom, egyből meg tudtam különböztetni a kagyló két végét. Nem mondom, kicsit fájt nekik, hogy a rámás csizmámat otthon hagytam, meg, hogy a szokásos pitykés lajbi, árvalányha- jas zsíros kalap helyett farmerben jelen­tem meg. De mindegy. Büszkeséggel ve­gyes megnyugvás szállta meg őket, hogy lám milyen jól el tudnak ők lenni egy vidé­kivel. Dehogy akarok én azzal dicsekedni, hogy olyan okos lennék, mint a paraszt- emberek többsége! De azzal igen, hogy jól tudom, mennyi esze van a gazdálkodónak, mert nagyon sok ész kell a gazdálkodás­hoz. Mostanában különösen, amikor külön­féle politikusok még tovább nehezítik a dolgukat. Persze a politikusok eszén túljárni egy parasztembernek olyan könnyű, mint tele pincében szomjat oltani. Ész dolgában nincsenek egy súlycsoportban. Hámori Zoltán Gazdálkodj okosan! 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom