Petőfi Népe, 2001. január (56. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-20 / 17. szám

Petőfi Népe 2001. Január 20., szombat Hétvégi magazin Szerkeszti: Bán János, Kósa György, Miklós Magda Megdöbbenéssel fogadták a színész­társak Sinkovits Imre halálhí-rét. A művész szerdán este még fellépett a Magyar Színházban. Igaz, a Tudós szerepét minden erejét megfeszítve, láthatóan betegen játszotta el Vörös­marty Csongor és Tünde című darab­jában.- Az ország vezető színésze halt meg. ízig-várig magyar színész volt - fogal­mazott Kállai Ferenc Kossuth-díjas mű­vész, a Nemzet Színésze címmel kitün­tetett pályatárs. Kállai Ferenc elmondta azt is: a társu­lat aggodalommal látta, milyen mérhe­tetlen fájdalmak közepette játszotta el szerepét a Csongor és Tündében szerda este a légszomjjal küszködő Sinkovits Imre. Béres Hona szerint Sinkovits Imre személyében nemcsak európai, hanem világviszonylatban is kiemelten tehetsé­ges színész távozott. A Jászai-díjas, érde­mes és kiváló művész mélységes meg­döbbenésének adott hangot pályatársa halálhíre kapcsán. Elmondása szerint Sinkovits Imre szerda este már alig tu­dott színpadra lépni, Kozák András ve­zette be őt kézen fogva. Amikor pedig befejeződött az előadás, az öltözőig sem tudott elmenni, annyira rosszul érezte magát. Bessenyei Ferenc, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas mű­vész pályatársára emlékezve úgy fogal­mazott: „Együtt csináltuk végig az egész életünket. Azért dolgoztunk egy életen át, hogy Magyarországon legyen magyar színház”. Sinkovits Imre korábban így vallott pá­lyájáról:- Diákkoromban semmi mást nem szerettem, csak játszani és élveztem azt, hogy én játszom, én más vagyok, mint egyébként, és ez másokat érdekel, azok odafigyelnek rá és a tanárok meg a diá­kok szemében csillogott valami. Hű, ez érdekes, akkor úgy látszik, jól csinálom. Vérszemet kaptam. Elhatároztam, hogy mimes leszek. Megtörtént, felvettek. Azt az első pillanatban megéreztem, hogy az akadémián már másféleképpen kell csi­nálni. Mindaz, ami eddig önkéntes, a gyermek, az ember örök játékosságából következett, az ott nem elégséges, ez itt már valamire való felkészülés, munka. De itt még mindig csak a játék-munka összekapcsolását vettem észre és ez is ment. Feladatokat kaptunk, megoldot­tuk. Persze ez igen gyötrelmesen, nehe­zen ment. Ha most visszagondolok, ott még mindig nem jelentkezett semmi, ért) öt évre a József Attila Színházba tá­voznia. Aztán visszatérve a Nemzetibe (’66-ban Kossuth-díjat kapott) ’89-ben örökös tag lett, tavaly tagjának választot­ta a Művészeti Akadémia. A Nemzet Szí­nésze kitüntetést augusztusban betegsé­ge miatt már nem tudta személyesen át­venni, ^csakké^bjcap^meg._______■ A közönség soraiban Lakiteleken. FOTÓ: PN-ARCHÍV Két félidő a pokolban (1961) A tizedes meg a többiek (1964) A világ legjobb filmszínésze? Egy brit filmszakértőkből álló zsűri az acélkékszemű Paul Newmant választotta meg a „világ legjobb filmszí­nészévé”. A szakértők egész listát állítottak össze az általuk legjobbaknak tartott filmcsillagokból. A Radio Times című brit magazin által kedden ismertetett rangsorban az éllovas Newmant Tom Hanks, James Stewart, Harri­son Ford, Marlon Brando, Cary Grant, Robert Redford, Sean Connery, Tom Cruise és Gary Cooper követi. A dpa jelentése szerint a bírá­ló bizottság több szempontot is figyelembe vett az élmezőny ki­alakításakor, így a kritériumok között szerepelt az Oscar-díjra való jelöltség, a színészi képes­ség és a külső vonzerő. Fontos tényező volt az is, hogy mennyire voltak jövedel- mezőek azok a filmek, amelyek­ben a szóba jöhető sztárok ját­szottak. Bár a zsűri egyértelmű­en Paul Newmant hozta ki győz­tesnek, úgy tűnik, a közvéle­mény egyáltalán ért egyet ezzel a döntéssel. A Radio Times olvasóinak kö­rében végzett felmérés ugyanis arról tanúskodik, hogy a 70 éves Sean Conneryt - James Bond egykori megszemélyesítőjét - tartják minden idők legjobb film­színészének. ■ Nagyjából minden filmes szak­ember egyetért abban, hogy az idei esztendő filmes szenzációja A gyűrűk ura című epikus alko­tás lesz. A J.R.R. Tolkien klasz- szikus regénytrilógiája nyomán készülő szuperprodukció külön­legessége, hogy sokévi előkészü­letet követően egyszerre forgatják le mindhárom részt Új-Zélandon. Az első mozifilm, A gyűrű szövet­sége decemberben kerül mozik­ba, remélhetően nem csak a ten­gerentúlon. A napokban mozikba kerülő, alig félperces előzetes máris óriási szenzációt keltett világszerte. Összefogtak a hackerek ellen Az egymással egyébként éles versenyt folytató nagy amerikai „technológiai cégek” összefog­tak, és közös intézetet hoztak létre a szoftver- és hardvertermé­keik biztonságát fenyegető táma­dások kivédése érdekében. Egyelőre 19 vállalat részese az együttes „hackerellenes” fellé­pésnek, köztük a Microsoft, az Oracle, a Cisco Systems, az IBM és a Hewlett-Packard. (A „ha­cker” az a személy, aki „feltöri” a számítógépes hálózatok bizton­sági rendszerét, és a rendszerbe illegálisan behatol, onnan titkos információt szerez meg.) Az IT- ISAC („információs technológiai információmegosztó és elemző központ”) nevű közös intéz­mény - éjjel-nappal üzemelő, nonprofit központ - 750 ezer dolláros alappal indul, és más technológiai cégek is csatlakoz­hatnak, mindössze évi 5 ezer dollár tagsági díj fejében. A „klubtagok” kölcsönösen tájé­koztatják egymást saját terméke­ik biztonsági szempontból érzé­keny pontjairól, a behatolási kí­sérletek elhárítása érdekében al- kalmazott eljárásmódokról. ■ Pelikántükör A TERMÉSZET SZÉPSÉGE. Tollászkodó pelikánokat kapott len­csevégre egy német fotós a frankfurti állatkertben. A rezzenéstelen felszínű tó partján tükröződő látvány önmagáért beszél, fotó: epa hogy énnekem mi a mondanivalóm, mi a hitvallásom. Aztán már a feladatok nagyobbak, egységesebbek voltak, és ha most visszagondolok, hogy ott mit akartam: semmit. Jól megeleveníteni, jól életre kelteni a rám osztott feladatot. így vallott pályájáról, annak kezdeté­ről Sinkovits Imre, a nemzet színésze, aki fizikai valójában nincs többé köz­tünk. Többé nem találkozunk vele szín­házban, s képernyőn. A játék megy to­vább és a szelleme színen marad. Ádám, Lucifer vagy Mózes, Húsz János vagy De Sade márki, Machbeth vagy Prospéra, Tóth a Tóthékból vagy Pickering ezredes a My fair Ladyből, megmarad. Felelevenednek bennünk filmjei, újrapergetve, új nézőkkel is megértetik majd, milyen nagy volt a Ti­zedes, hogy csak egy film főszerepét említsem. Persze az elején hallott vallo­más egy változással folytatódott, ami­kor Csehov Cseresznyéskertjében még főiskolásként rájött valamire:- Premier előtt egy héttel rájöttem, tulajdonképpen magamat kell játsza­nom, csak áttételesebben, egy csoportot megfogalmazva, az akkori fiatalságot, miszerint ez a fiatalság készül valamire, ez a fiatalság felvilágosítja az elmaradot­tat. Talán itt csillant meg először az, hogy a színpadon való játék nem pusz­tán az utánzás, a hiteles megelevenítés és a magam kielégülésének hármas egy­sége, hanem egy uralkodhat fölöttük: a közölnivaló a közönséggel, és én az író közölnivalójával kell azonosuljak. Igen, Sinkovits Imre minden szerepében az író közölnivalójához igazodott, de a magáét is hozzátette. Mint mesélte: nevelte ma­gát, hogy tévedni is merjen, és még ha egetverő hülyeség is a saját véleménye, vállalja. Vállalta magát akkor is, ha téve­dett és akkor is merte, ha neki volt igaza. Ezért is kellett ’58-ban (’56-os kiállásé­A syűrűk ura életre kel A készülő produkció nem szűkölködik látványos tömegjelenetekben sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom