Petőfi Népe, 2000. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-05 / 208. szám

8. oldal - Petőfi Népe ELŐTÉRBEN A Z AGRÁRGAZDASÁG 2000. Szeptember 5., kedd Miért ne lehetne a víz is jövedéki termék? Szögezzük le: a bor hamisítása nem szakmai, hanem hatósági kérdés. El­lene nem a szakma ellehetetlenítésével, a termelőt irritáló akták, nyil­vántartások tömkelegével, a pénzügyőrségnek való teljes kiszolgáltatás­sal és főleg nem a politika porcelánboltba való beengedésével kell véde­kezni. Mert jelenleg éppen ez történik. Ebben hibás maga a borász szakma, hi­básak az egymást váltó kormányok, a szakmáról még csak harangozni is alig hallott minisztériumi apparátusok. És persze a polihisztor parlamenti képvise­lők, akik az áment mondják ki. A borász szakma nem tudta kigolyózni a klubból azokat, akik nemcsak tőkén termett bort készítettek. Ez persze érthe­tő, ha arra gondolunk, hogy a 80-as évek nagyüzemeiben, ahol a szakma mai elit­je felnőtt, különféle hangzatos álneve­ken borhamisítás is folyt. Ennek mérté­ke a piaci céltól függően lehetett szinte elhanyagolható, de lehetett igen durva is. Mindez adott esetben az Országos Borminősítő Intézet (OBI) tudtával, sőt írásos engedélyével történt. Nehéz tehát egyszer csak arra ébredni, hogy ennek vége, főleg olyan helyzetben, mikor mindenki tudja a másikról, hogy az nem akkor született, amikor a magánpincé­szetét létrehozta és elemi érdekévé vált a kiváló minőségű bor előállítása. Mivel nem volt megfelelő fórum, nem is tisztázódott soha, hogy nincs egységes szőlőtermesztői, és főleg nincs közös borászati érdek egy igencsak minimális alapszinten túl. Más az érdeke annak a szőlősgazdának, aki termését szőlőként adja le, más azé, aki mustot készít, és más azé, aki a borát adja át. Adott eset­ben gyökeresen más azé a borászé, aki vásárolt szőlőből dolgozik, más azé, aki saját termését dolgozza fel. Hogy a hely­zet még bonyolultabb legyen, messze nem azonos a palackos bort forgalma­zók érdeke és a más kiszerelésben érté­kesítőké. Mást szeretne a klasszikus tör­ténelmi borvidékek szőlésze-borásza és mást a (jobb kifejezés híján) tömegbort előállító szakember. Az már csak hab a tortán, hogy az üzemnagyság szerint is érdekellentét van az egyes szereplők kö­zött és hogy a felsorolt kategóriák között átfedés is van. Ugyanakkor elemi a fo­gyasztói igény a tisztességes minőségű, megfizethető árú borra. Ezekkel az ellent­mondásokkal sem a szakma, sem az ép­pen aktuális mező- gazdasági kormány­zat nem tudott mit kezdeni, talán nem is akart. Mivel ter­melői és fogyasztói oldalról egyaránt komolynak tűnő igény mutatkozott a borhamisítók meg­fékezésére, innen már egyenes út veze­tett a legrosszabbhoz. A politikusok kéz­bevették az ügyet és mi már csak azt mondhatjuk, hogy messze nem ilyen lo­vat akartunk. A jogszabály megalkotói valószínűleg szőlővel soha, borral pedig talán csak pohárban találkoztak. A szabályozást megismerve az is kannás-tablettás bor lehetett. A szőlő jövedéki termékként történő ke­zelése másképpen nem juthatott volna eszükbe. A sok tanult képviselő pedig jóérzéssel dőlhetett hátra, megint hatás­talanított egy bombát. Mára más világos, hogy egy csomó bosszúságon kívül mást nem értek el, mert a borhamisítás éppen úgy virágzik, mint eddig, hiszen óriási pénz van benne, csak emellett a termelőket egy csomó felesleges admi­nisztrációra is kényszerítik, és a finánc ismét keresheti a fejadagon felüli bort a gazdák portáján. Hamisították a herendi porcelánt is és senkinek nem jutott eszébe, hogy a porcelán jövedéki termék legyen. Az meg, hogy a kaolin is mint a porcelán alapanyaga, ebbe a kategóriába kerül­jön, arra épeszű ember gondolni sem mert. Ez a dolog kulcsa: a hamisítót üldöz­ni, elkapni, akár borról, akár másról van szó. A két példa nem öncélú, mert az emberi együgyűség határta­lan. A Petőfi Népe augusztus 23-ai számában ezt a tételt két cikk is bizo­nyítja, mégpedig alaposan. Két, nyil­ván saját maga által szakmainak mi­nősített szervezet javasolja, hogy a borhamisítás visszaszorítása érdeké­ben vonják jövedéki termékkörbe a cukrot. Ez a javaslat korlátlan lehető­séget nyit meg, hiszen a bor-szőlő összefüggés alapján a jövedéki ter­méklistát most a cukorrépára is ki kel­lene terjeszteni. Ha a cukorrépa mint alapanyag mégis kimaradna ebből, ak­kor meg kell határozni, hogy a cukor- gyártás mely fázisától számítana jöve­dékinek a termék. Csak a kristálycu­kor, vagy a porcukor is annak minő­sülne? Elő lehetne és kellene írni, ki, mikor mennyi cukrot vehet, mennyit tarthat otthon és erről milyen nyilván­tartást kell vezetnie a gyártónak, bol­tosnak, cukrásznak, törökmézkészítő- nek, és ha szabadna javasolnom, ak­kor az éléskamrára kihelyezett jöve­déki raktár feliratú tábla is jól mutat­na. Lehet, hogy a szilvás gombóc is jövedéki termék lenne egy bizonyos mennyiségű porcukor esetén? Ugyanebben a számban egy titokzatos valaki biztosít bennünket arról, hogy a bort szakmán kívüli suhancok hamisít­ják. Ez akár igaz is lehet, de akkor minek ez a jövedéki hajcihő? Kérdezhetnénk, de minek. A soltvadkerti polgármester pedig egyenesen azt javasolja, hogy a borhami­sítók miatt emeljék fel a cukor árát, de alaposan. Aranyos ötlet. A cukoriparnak eddig sem kellett különösen nagy ok az áremelésre. Epedve várom azt a történel­mi pillanatot, mikor elhangzik: a lakosság nyomására x százalékkal emeljük a cu­kor árát. Ha egyszer beindul az üzlet, már nem lehet megállítani. Várom, hogy egy másik szakmai szervezet mikor jön rá, hogy a borhamisításhoz nagy mennyi­ségű víz kell. Tényleg, miért ne lehetne a víz is jövedéki termék? Bármibe le me­rem fogadni, hogy akadna képviselő, aki ezt is előterjesztené a parlamentben. SZOLABOV EMIL KERTÉSZMÉRNÖK A sertéságazat különösen exportérzékeny Magyarország Egy kiló karaj már 900 fo­rintba kerül, a sertés felvá­sárlási ára viszont csök­kent. Sok a disznó - állítják a szakértők - és emiatt zu­hantak a felvásárlási árak. Ezen csak exporttámogatás­sal lehetne segíteni, az vi­szont nincs. Ráadásul szep­tember 1-jétől megszűnt a minőségi támogatás is.- Mint tenyésztők úgy érezzük, hogy a felvásárlási árak és az üz­letekben a fogyasztói árak nin­csenek összhangban. A kereske­delem, illetve a feldolgozó cégek nem veszik figyelembe, hogy a termelők az első félévben óriási ráfizetéssel dolgoztak. 180-200 forintot sem kaptak a minőségi sertésükért, miközben az előállí­tási költség a 240-250 forintot is meghaladta. A második félévben, ha a 280-300 forintot stabilan nem kapják meg, akkor töme­gesen hagyhatják abba a tartást.- Nagyon bólogat itt mellettünk, szintén gaz­dálkodó, szintén terme­lő. Meg lehet-e azt be­csülni, hogy mennyivel emelkedtek a költségek?- A tavalyi évhez képest 25 százalék mindenképpen. Az e- nergiaárak, a szemestermény fel- vásárlási árai is jelentős mérték­ben emelkedtek. A keverék takar­mány árai lassan az 5 ezer forin­tot elérik átlagosan.- Tavaly mennyi volt?- Négyezer forint. Sajnos a tá­mogatási rendszer nagyon drasz­tikusan megváltozott a korábbi­hoz képest. Csak az E- és az U- kategóriát preferálja. SERTÉSÁRAK Minőségi felár- Tehát a legjobb minőségű serté­seket támogatja?- Igen, míg a korábbi időszak­ban szinte minden sertést. Azt tudni kell, hogy máról holnapra nem lehet olyan sertést előállíta­ni, amelyik csak ebbe a két kate­góriába tartozzon. Nem beszélve arról, hogy ez jóval magasabb te­nyésztési költségekkel jár, ame­lyeket ezek az árak, tehát még a 280-300 forintos árak sem tudnak fedezni.- Milyen típusú támogatások vannak most a sertéstenyésztők­nek?- A sertésszabályozás rendsze­re teljesen kiszámíthatatlan. A legutóbbi szabályozás július else­jétől augusztus 21-éig volt ér­vényben. 39 forintot kaphattunk az E- és az U-minőségű sertésein­kért, ugyanakkor minden leadott sertés után 16 forintos kilogram­monkénti árat kellett a termékta­nács kasszájába befizetnünk.- És most van-e minőségi felár, van-e ez a 39 forint?- Jelen pillanatban még nem tudjuk azt, hogy az augusztus 31- e után leszállításra kerülő serté­sekért milyen támogatási forma létezik, s lesz-e egyáltalán. Olyan irányú változás történt, hogy a feldolgozók, mondván, hogy a 16 forintos befizetési kötelezettség megszűnt, a sertés felvásárlási árát 16 forinttal, egységesen min­den kategóriára vonatkozóan csökkentették. Ezt a lépést nem tudjuk elfogadni.- Hogy látják most a jövőt?- Nálunk egy hatezer dara­bos hízókibocsátás van éves szinten. Kivárunk, meglátjuk, hogy saját takar­mánybázissal med­dig tudjuk folytatni a termelést. Nagyon kritikus a helyzet. Hullámvasút- Imént a termelők a sertéspiacot egy hul­lámvasúihoz hason­lították, ami hol felfe­lé megy, hol lefelé megy, és na- gyon-nagyon könnyű kipottyanni belőle. Beszélgetőtársam Zádori László, a Vágóállat és Hústermék Tanács titkára. Hogy lehet az, hogy miközben emelkednek a húsárak, aközben csökkentek a felvásárlási árak?- Tény, hogy most a sertés ára csökkent. Ennek egyetlen oka van, hogy jelen pillanatban a szektor semmiféle támogatást nem kap, és ez pedig az export­piaci pozícióinkat rontja. De az FVM-mel folytatott tárgyalás a- lapján bizonyos támogatásokhoz az utolsó négy hónapban is hoz­zájutunk. Ennek viszont a követ­kezménye remélhetőleg az lesz, hogy a sertésárakat olyan szinten tudjuk tartani, hogy ez a 290-300 forintos felvásárlási ár megma­radjon, amit a sertéstartók kibír­nak az őrült magas takarmány­árak mellett. A magyar hússzektor árbevé­tele 230 milliárd forint. Ezzel szemben az összes támogatás nem haladja meg a tízmilliárdot. Ugyanakkor a sertéshús vonatko­zásában, amely pokolian export- orientált, olyan országokkal ver­senyezünk, ahol a támogatási szint a 40 százalékot is megha­ladja esetenként.

Next

/
Oldalképek
Tartalom