Petőfi Népe, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-08 / 57. szám

Újjászülető Árpád-kori műemlékek Szent István törvényeiből: „Minden tíz falu templomot építtessen... Felújítás alatt Alsódörgicse, templomrom Bagód, Szent Pál-templomrom Balatoncsicsó, Szent Balázs-templomrom Balatonfüred, Papsoka templomrom Balogunyom, rk. templom Böde-Zalaszentmihályfa rk. templom Budajenő, temetőkápolna Celldömölk, Pordömölk templomrom Csabdi, templomrom Csaroda, ref. templom Cserkút, rk. templom Dozmat, rk. templom Dunakeszi, Alagpuszta templomrom Egyházasdengeleg, rk. templom Füzér, rk. templom Győr, Káptalandomb templomrom Gyulakeszi, Csobánchhegy, templomrom Hegyhátszentjakab, rk. templom Hidegség, rk. templom Hódmezővásárhely Csomorkány templomrom Karcsa, ref. templom Kehida, rk. temetőkápolna Kisapáti, Szent Kereszt-kápolna Kissikátor, ref. templom Kővágóörs Ecséri templom Laskoíd, ref. templom Maconka, rk. templom Nagybörzsöny, Bányász-templom Nagyharsány, rk. templom Nagylózs, temetőkápolna Nyíradony, Guthpuszta templomrom Nyírmihálydi, ref. templom Őriszentpéter, rk. templom Öskü, Kerektemplom, Rábatöttös, rk. templom Révfülöp, templomrom Soltszentimre, Csonka torony Somogyvámos, templomrom Szalonna, ref. templom Szamostatárfalva, ref. templom Tihany, Apáti templomrom Tihany, Újlaki tempiomrom Tök, templomrom Varászló, rk. templom Velemér, rk. templom Veszprém, Szent György- kápolna Vilonya, ref. templom Római katolikus templom, Velemér. érdemeihez sorolandó, a hazai hierarchia felállításában kiemel­kedő szerepet bízott rá a „gond­viselés”. A XI. század elején meg­szokott, bevett dolog volt, hogy az egyházszervezetet a Szent­szék építi fel az új államban. Ezek szerint a püspökségek, ér­sekségek, apátságok, apácako­lostorok létesítése az egyház fel­adata lett. Különleges engedmé­nyeket a pápa azonban tett, felté­ve, ha megfelelő indokkal rendel­kezett a kérelmező. Talán nem is gondolnánk, hogy az egyház- szervezet felépítésének milyen nagy jelentősége volt az ország függetlensége szempontjából. A fent említett, kis falusi temp­lomok azonban alig voltak na­gyobbak egy mai átlagos nappali szobánál. A legelsők például úgy nyolcszor négy méteresek lehet­tek, ráadásul egyetlenegy darab kő nem sok, annyi sem volt ben­nük. A művészettörténészek sze­rint számos érv támasztja alá, hogy e korai templomok legin­kább fából, illetve nádból készül­hettek. A szakemberek legtöbb­ször Freisingi Ottót idézik, aki 1. Frigyes német császár keresztes hadjáratának idején járt Magyar- országon 1147-ben. Akkor így je­gyezte fel tapasztalatait: „Kelle­mes, derűs táj (...), de lakói ide­genszerű szokásúak, és ezért rit­kán díszítik országukat falakkal és épületekkel. Mivel pedig hit­vány falvaikban és városaikban nagyobbára nádból, ritkán fából de legritkábban kőből épültek, papról, a könyvekről a püs­pökök.” A Csanádi az erdélyi püspök­ség, a bihari és a váci püspökség alapítását 1018-1038 közé tehet­jük. Az 1002. évben alapított ka­locsai püspökséget István király a pápa jóváhagyásával érseki rangra emelte. A püspökségek sorában a vá­ci püspökség alapítása esik az 1038. évi időponthoz a legköze­lebb, valószínűleg ez az utolsó általa alapított püspökség. A XII. század történetírói azt a tényt jegyzik fel, hogy Szent István az „Apostoli Szentszék beleegyezé­sével és jóváhagyásával gyako­rolta e jogait: törvényesen alapí­tott püspökségeket, és az ő köz­reműködésével az esztergomi ér­sek is jogosan foglalta el székét.” Szent Istvánnak ezt a különleges kitüntetését megőrizte az ország címerében használt apostoli (ket­tős) kereszt használata. Ez a ki­váltság abban a korban csak ke­veseknek adatott meg. A törvény értelmében tehát a templomot is, akárcsak a hajlé­kul szolgáló épületeket maguk a lakosok készítették. Isten háza nem sokban különbözött a falu többi házától. A lakóépületeket a földbe mélyítették, a gödör fölé emelt, meglehetősen szűk he­lyen osztoztak az ott élők. Vala­melyik sarokban kőből rakott ke­mence állt, körülötte a földből kivájt padokra terített gyékénye­ken aludtak a család tagjai. A templom is hasonlóan festhetett, ség esetén misézett, keresztelt, temetett, még akkor is, ha ezek­nek a falusi papoknak a többsége nemigen tudott még olvasni, írni sem. A lelőhelyek pedig azt bizo­nyítják, hogy a zsinat után né­hány évvel a szükségesnél jóval több templom épült, gyakorlati­lag minden település felépítette a Őriszentpéter, római katolikus templom. maga szakrális helyét. A korai kőtemplomok meglehetősen egyszerű alkotások voltak, tört kőből, téglából, agyaggal ta­pasztva húzták fel őket, legtöbb­ször egy oltárból és egy hajóból álltak. A tornyokat többnyire ké­sőbb, csak a XII-XIII. században építették hozzájuk. A régészek, művészettörténészek azonban a mai napig nem tudnak dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy vajon mi határozhatta meg az építmények formáját. A legelfo­gadhatóbb magyarázatnak az lát­szik, hogy az építők igyekeztek a tájba illő templomot állítani. Ennek köszönhetően nem lehet két egyforma Árpád-kori kőtemp­lomot találni. Az Árpád-kori falusi templo­mok egyedülállónak mondhatók a hazai műemlékek között. A ha­zai építészet talán legkonzervatí­vabb csoportját alkotják, hiszen szinte észrevétlen változásaik nem tartottak lépést a korral. Eu­rópa már rég gótikus stílusban emelte épületeit, amikor a mi kis- templomaink még a román stí­lust követve épültek. A fejlődés még a XIV. században is igen las­sú volt. Lassan nyíltak meg az ablakok, és csak fokozatosan je­lentek meg a boltozatok is a nyu­gati homlokzatot hangsúlyozó tornyokkal együtt. A középkori falusi egyházak azonban azért is különlegesek, mert a műemlékvédelem hosszú ideje kitüntetett figyelemmel kí­séri sorsukat. Már a múlt század­ban felismerték fontosságukat a nemzeti történelemben. A figyelem már a századelőn a falusi templomok felé fordult, a hatvanas évek helyreállítási hullá­ma idején pedig olykor radikális változást is produkált. A millenni­umra készülve az Országos Mű­emlékvédelmi Hivatal (OMVH) listát készített az Árpád-kori kis- templomokról - tudtuk meg Entz Géza művészettörténésztől, az OMVH korábbi elnökétől. (Entz Géza február 22-től a Kulturális Intézetek Igazgatóságának főigaz­gatója - szerk.) Kiderült, a százöt­ven helyszín többségét nem csak ismerik, dolgoztak is már a hely­reállításukon. A 2000. évben álla­mi finanszírozással 47 műemlék kerül felújításra. A szóban forgó épületek, épületegyüttesek pályá­zat útján nyerték el a támogatást. __________ ___________ - STS ­e gy évezrede már, hogy a román stílusban emelt, óriási templomok kinőttek a közép­kori városok apró házai közül. Egy egészen más, a maira alig emlékeztető Európa volt a tanúja annak, hogy kőfaragók és kőműve­sek ezrei sok évtizedes munkával tető alá hozták e lélegzetelállító építményeket. A középkori templomokat hajlamos monu­mentális alkotásoknak képzelni az ember. A frankfurti székesegyház magasba nyúj­tózkodó ívei, a toulouse-i katedrális árkád­jai jutnak eszünkbe, meg az a rengeteg kő, temérdek építőanyag, amelyet e hatalmas épületek készítői egybehordtak. Csaknem A romantika korában Magyaror­szágon is sorra húzták fel az is­tentiszteleteknek szentelt épüle­teket. Monostorok és székesegy­házak születtek, miközben - mint az iskolai történelemköny­vekben vastag betűvel szedve áll - Szent István törvényben szabta meg: minden tíz falu építsen ma­gának egy templomot. Szent Ist­ván személyiségét a mély hit, az uralkodói bölcsesség jellemezte. Tulajdonságaiban különbözött apjától, a kereszténységet nem politikai okokból, hanem meg­győződésből vette fel. Az orszá­got is ebben a szellemben irányí­totta a keresztény értékek tiszte­lete, követése felé. Az egyház önálló szervezeté­n a Ír fal ^ Ilit io To+tt-it-» í nn + río egész nyáron meg ősznek idején sátrakban laknak.” Igaz viszont, hogy Freisingi Ottó a keresztes hadak útvonalát követve az Al­földön utazott át, elképzelhető tehát, hogy a Dunántúl és az Őr­ség erdőkkel borított vidékeit jár­va több faépületet figyelhetett volna meg. Szent István törvényéből az is világosan kiderül, hogy a temp- lomalapítás során kire milyen feladat hárult. „Minden tíz falu templomot építtessen, és aján­dékozza meg azt két házzal és ugyanannyi cseléddel, továbbá lóval, kabalával, hat ökörrel és két tehénnel, harmincnégy darab ipró barommal. Ruhákról pedig, mind papi öltözőkről, mind ol­tárokról a királv gondoskodjék. durván összerakott rönkökből, sárral fedett vesszőfonatból épí­tették, náddal fedték be. A XI. század végén még min­den bizonnyal gyakori látvány volt a fából ácsolt templom. A László király uralkodása alatt, 1091-ben megtartott szabolcsi zsinat legalábbis az ilyen, nem tartós anyagból készült épüle­tek megújítását szabta feladatul. Minden bizonnyal ekkortól szá­míthatjuk - a szerencsés esetben máig fennmaradt - immár tartós anyagból készült falusi templo­mok létét. A településrendszer megszilárdulása és a keresztény hit elterjedése elemi szükséggé tette a karnyújtásnyira lévő szak­rális hely meglétét. Hiszen közel kellett lennie a papnak, aki szűk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom