Petőfi Népe, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-14 / 62. szám

2000. Március 14., kedd NEMZETI ÜNNEPÜNK Petőfi Népe - 7. oldal Dunai gőzös hozta Bajára a forradalom hírét Az európaiság már kossuthi álom volt Interjú Katona Tamás történésszel a márciusi forradalomról A fiatalság volt az 1848-49-es történelmi léptékű változások mozgatórugója. A mai ifjabb nemzedék feladata sem más, mint hogy korszerű európai, polgári országot teremtsen - vallja Katona Tamás történész. Az Antall-kormány egykori külügyi, majd miniszterelnökségi államtitkára lapunk szá­mára adott interjújában néhány ’48-as emlék mellett beszél arról is, vajon az 1848-as szabadságharc miért jelent többet sokunknak bármely más ünnepnél, hogy valóban Petőfi csontvázára bukkantak-e Szibériában, de arról is: a 68. évé­ben járó egyetemi tanár mitől érzi magát ma is fiatalnak. KATONA TAMÁS 1932-ben született Budapesten. 1990-ig a szegedi JATE-n oktatott. 1990-94 között áz MDF parla­menti képviselője. Előbb az An­tall-kormány külügyi, majd mi­niszterelnökségi államtitkára. 1994-98 között a budavári önkormányzat első embere, kerületi polgármester. Két éve a Károly Gáspár református egyetem ok­tatója. Nős, két felnőtt leány, és egy 13 éves fiúgyermek édesapja. A rendszeres dunai hajójárat ré­vén a bajai lakosság már 16-án ér­tesült a pesti eseményekről. Két nap múltán a város már üdvözöl­te is a a kinevezés előtt álló első felelős magyar kormányt, illetve a Közcsendi Bizottmányt, „mely­nek törekvéseit támogatni szent kötelességének tartá”. Az április 9-ei képviselő-testületi ülés kiált­ványban fordult a bajaiakhoz, megfogalmazva a város lakossá­gának kívánságait. De nemcsak szóban, tettekben is megmutat­kozott, hogy a bajaiak a forrada­lom szent ügye mellé álltak. Százra tehető a számuk, akik je­lentkeztek a nemzeti őrseregbe. Köztük a később országos hírne­vet szerzett jeles költő, Tóth Kál­mán, aki mindössze 17 esztendő­sen ragadott fegyvert. Kossuth Lajos saját kezűleg írott levélben köszönte meg a 9 harangot, me­lyet Baja felajánlott a Honvédel­mi Bizottmánynak ágyúöntés céljára. Egy öreg honvéd így emléke­zett vissza az egyik legnagyobb gőzös, a Herkules elfoglalására:- A lakosságnak tudomása volt jövetelünkről. A város vé­gén nagy csoport várakozott re­ánk. Szemük az ágyúkra volt szögezve. És csakugyan bámul­ni való volt ezek között egy óriási szörnyeteg, melyet tüzéri Az 1848-as forradalom és szabad­ságharc mindmáig élő példa arra, hogy az igazán sorsfordító törté­nelmi események emléke nem halványul el sohasem. Ezekre az eseményekre nézve nem érvé­nyes az ismert szólásmondás: ”A szó elszáll, az írás megmarad.” Mert az 1848-as március történé­seiről fennmaradt a szó - a híres 12 pont, Petőfi lángoló költésze­te, Kossuth számos lebilincselő beszéde - s örökbecsű a korabe­li irodalom: Táncsics a Nép szava Isten szava című könyve, a re­formeszméket közvetítő Pesti Hírlap, hogy csak néhányat em­lítsünk. Ezt az irodalmi örökséget idén tovább gazdagította Mitták Ferenc Fényesebb a láncnál a kard... című összeállítása (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.), amely szemelvényeket ad 1848- 49 történetéből. Az egyik fejezet­ben arról van szó, hogy milyen szerepet is játszanak a személyi­nyelven 18 fontosnak neveztek. Csöve kétölnyi hosszú, s a hoz­zá való golyó 18 bécsi fontot nyomott. Tág torkába egy kö­zönséges cipó belefért. A honvé­dek szuronya szerezte ezt az óri­ást az ellenségtől, tönkrevervén Szabadka mellett Stratimirovits szerb vezér hordáit. Másnap még nem pitymallott, máris megharsant a trombita. A toronyőr tudatta, hogy a szemha­táron gőzhajó látszik. Égő kanóc­cal vártuk, hogy előbukkanjon. Végre előtűnt. - Tűz! Az ágyúóri­ás eldördült, a golyó lecsapódott a Sugovicába, majd a vízből ma­gasba szökkent, és a hajó kerekét széttördelte. A második lövés a hajó hátsó részében szintén nagy kárt tett, a harmadik szintén. Há­rom perc alatt három lövés, való­ban mesteri lövések. A meglepe­tés rémüléssel töltötte el a hajón levő ezredest és a törzstiszteket a négyszáz katonával egyetemben. Szabó őrmester negyven ember­rel a gőzhajó után küldetett, a Herkules nevű gőzöst hatalmába kerítvén visszahozta Bajára. Alig ment híre a sérült hajó megérkezésének, tömérdek em­ber jött a partra megtekinteni. Csaptak is olyan áldomást a hon­védek tiszteletére, hogy az felért egy lakodalommal. ________________________________OÁL ZOLTÁN s égek a történelemben - ez a ku­tatók állandó vitatémája. A sza­badságharc krónikája minden kutatásnál pontosabb választ ad erre a kérdésre. Széchenyi István elindította a reformmozgalmat. Bem József Erdély hőse volt. Damjanich János tábornok sok nagy csata győztese volt. Egyik kortársa így jellemezte őt: „Ke­mény nyakú, vakmerő vezér, ki­nek lényében valami medvesze­rű volt, szerette az erőteljes kife­jezéseket, a csatában szeme villá­mokat szórt, csak a józan ész szavára hallgatott és gyűlölte a katonai tudálékosságot, minden katonája a pokolba is elment vol­na érte.” Kossuth Lajos a nép aj­kán „Kossuth apánk” lett, s ez pontosan jelzi, mit tett ő a forra­dalomért. Batthyány Lajos és Szemere Bertalan, Dembinszky Henrik és Klapka György - mind­mind történelemformáló szemé­lyiségek voltak.- A szerencsés országokban egy­szer visznek győzelemre egy harcot, s aztán annak emlékét őr­zik, fényesítik napról napra. A szerencsétlen országokban - és mi ezekhez tartozunk - minden nemzedéknek újra és újra ki kell vívnia szabadságát. Azt re­méljük, hogy a rendszerváltozás­sal ez végérvényesen megtör­tént, de a rendszer csiszolása ko­rántsem fejeződött be.- Több mint 150 évvel a ’48-as események után mire taníthat még minket a forradalom és sza­badságharc?- A jobbítás szándékára, a meg nem elégedés tenni akará­sára mindenképpen. Az 1800-as évek közepén, amikor Magyaror­szágnak volt alkotmánya, volt országgyűlése, akkor például Ausztriának nem volt. Ahelyett, hogy a magyar fiatalok saját vál- lukat veregetve megelégedtek volna a helyzettel, többet akar­tak. így történhetett, hogy az 1847-48-as utolsó rendi ország- gyűlés megteremtette a korabeli Európa legkorszerűbb demokrá­ciáját. Elvitathatatlanul óriási fel­adat volt a feudális Magyarorszá­got átalakítani az akkori idők egyik legkorszerűbb állami be­rendezkedésévé.- Mit emelne ki a '48-as célki­tűzések közül, amely ma is köve­tendő cél lehet?- Az európaiságot, amelyet már akkor nagyon komolyan vet­tek. Nemcsak a trónfosztó nyilat­kozatban írja le Kossuth, hogy Magyarország tagja akar lenni az európai státuscsaládnak, még­hozzá egyenrangú és szomszé­daival békében élő társa, hanem ezt mondja Görgey is, aki komá­romi kiáltványában így fogal­maz: „Ne higgyétek, hogy ez Ma­gyarország és Ausztria közötti harc csupán. Ez európai ügy. A legszentebb nép jogi küzdelme a bitor zsarnokság ellen.” Akkor kezdték felismerni, hogy szeren­csénk vagy éppen balszeren­csénk nagymértékben függ at­tól: mi történik Európában. Eb­ben az időben kezdtük megta­nulni, hogy a nagypolitikának milyen hatása van Magyaror­szágra.- Görgey szerepéről megoszlik a történészek vélekedése.- Görgey árulásában nem hi­szek. Ezt az embert - minden hi­bájával együtt - Mátyás király és Bethlen óta a legzseniálisabb magyar hadvezérnek tartom. Az aradi vértanúkról szóló köny­vemben, valamint a Görgey-em- lékiratokban igyekeztem mind­ezt alátámasztani.- Elvitathatatlan, hogy ha van olyan ünnep, amelyet a fiatalok minden körülmények között ma­gukénak éreznek, az március 15- e. Minek tulajdonítható, hogy más ünnep nem ennyire népszerű?- Az akkori történelmi idők igen elevenek ma is. A sodró lendületű ese­mények ma is lekötik a fiata­lokat, annál is inkább, mivel annak akkor ők voltak aktív ré­szesei. Én ma­gam rendszere­sen járva az or­szág közép- és szakiskoláit, szí­vesen beszélek ’48-ról, mert a gyerekek nagyon könnyen adják át magukat a rengeteg tanulság­gal teli emlékeknek. Augusztus 20-a túlságosan teoretikus, meg­foghatatlan, október 23-ával kap­csolatban pedig a korábbi érték­ítéletek még ma is éreztetik hatá­sukat. De ez esetben az is riaszt­hatja a fiatalokat, hogy az ’56-os szervezetek nemegyszer egymás szemét vájják.- Folynak-e ma olyan kutatá­sok, amelyek eredményeként va­lamelyest másképpen (áthatjuk a forradalmat és szabadságharcot?- Van egy óriási adóssága a magyar történetírásnak, amely­ről azonban nem tehet. Annak ellenére, hogy csakúgy, mint az ’56-os forradalmat, az 1848-49- est is végül az orosz csapatok verték le, a mai napig nem kutat- hatóak az orosz levéltári forrá­sok. Korábban a szovjet rendszer nem engedett ezekbe bepillan­tást, ma jobbára pénzkérdés.- Lehet, hogy az ottani kutatá­sok fényt deríthetnének arra is, vajon Petőfi Segesvár mellett, vagy Szibériában nyugszik?- Nem tartom valószínűnek, hogy Petőfi Barguzinban halt volna meg. Legjobb tudomásom szerint a magyar hadifoglyokat az osztrákok kapták meg. Orosz­országba a lengyeleket vitték. Sajnos, azt kell mondjam, az járt jól, akiket az oroszok kaptak meg, mert onnan már két év múlva el lehetett szabadulni. Ezért szinte lehetetlen, hogy Pe­tőfi Szibériába került, azt pedig lélektani képtelenségnek tartom, hogy ha mégis, akkor ne próbált volna üzenni imádott feleségének és gyermekének.- Ön annak idején miért éppen 1848-at választotta fő kutatási te­rületének?- Szemtelenül korán kezdtem el olvasni. Az első nézegetni való könyvek egyike egy ötkötetes mű volt a szabadságharcról. Világéle­temben Széchenyi, Kossuth, De­ák, Görgey és Bem rajongója vol­tam, így teljesen természetes volt számomra ennek a kornak a kuta­tása. Ugyanakkor ez a téma a min­denkori fiataloknak érdekes, ta­nulságos múlt, amelyet tanítva én is fiatalabbnak érezhetem magam a koromnál. __________________HORVÁTH MAQDOLMA A forradalom emlékezete Görgey Artúr, a szabadságharc nagy hadvezére. Hiteles ’48-as anekdoták A Rózsa Kálmán és Neje Könyvkiadó 1911-ben jelen­tette meg talán első ízben a ’48-as szabadságharc anek­dotáit, nemzeti büszkeséget melengető történeteit. Ebből adunk néhányat közre. Hej, ha közelebb lett volna! A piski diadal reggelén egy oszt­rák törzstisztet látott kóvályogni a messzeségben Gogér Ferenc tü­zér főhadnagy. Odapörkölt, s ami­kor a füst eloszlott, látják, hogy a német lova összerogy, de a törzs­tiszt felugrik, s gyalog szalad tovább. - Hej, ha közelebb lett vol­na, biztosan sikerül kilőni - je­gyezte meg bosszúsan Goger. Csak előre vigyen Földváry Károly csodás hideg­vért és hősiességet mutatott a vá­ci csatában, ahol a kőhídon zász­lót kapott a kezébe, és úgy vezet­te rohamra zászlóalját. Lovát ki­lőtték alóla, a zászlót hetvenhá- rom golyó érte, de neki semmi A fiatal honvédsereg 1848-1849 során számos győzelmet aratott. Jó másfét száz évvel később is büszkék lehetünk elődeinkre. Lassan hagyomány, hogy minden évben a hősök tiszteletére korabeli katonai ruhákba öltözött történelemkedvelő emberek eljátsszák a szol­noki csatát Azévek múltával egyre népszerűbb ez a hadijáték. fotó, mészáros baja sem történt. Damjanich, mi­vel minden csata alatt két-há- rom lovat kilőttek alóla, így szólt hozzá:- Ha nem vigyázol jobban, ez­után csak talyigás lovat kapsz.- Sebaj - volt a válasz. - Csak előre vigyen. Szívén hordja a bátorságot A székelyek seregestül tódultak Bem apó táborába, de nagyobb­részt csak nemzeti viseletűkben parádéztak a felkelők. Szűk haris­nya, bakancs vagy csizma, fehér zeke, a vállon tarisznya. Egy reggel szemlét tartott felet­tük Bem apó. A zászlótartó mel­lett megpillantott egy góbét, aki­nek a zekéje gombján borosku­lacs lógott.- Van esze a kópénak - jegyezte meg. - Szívén hordja a „bátorsá­got”. Csak utánam, fiaim! Mikor Branyiszkónál a 34. tót zászlóalj csatarendbe állt, Guyon ezredes eléjük lovagolt és így szólt:- Aki elöl megy, dupla zsoldot kap, aki hátul, golyót. Erdősi Imre piarista pap föltar­totta a keresztet, és így fordította tótra a mondatot: - Csak utánam, fiaim! Zilahiné, a kardos menyecske Kardos menyecske volt Zilahiné, aki férfidolmányt öltött, oldalára kardot kötött, s az urával együtt vonult a táborba.- Nem félsz, húgom, hogy elvi­szi a szoknyádat egy ágyúgolyó? - évelődtek vele.- Csak a nyelvét ki ne szakítsa, mert avval is megkergeti a néme­tet - válaszolt helyette az ura. Ismertetőjel Januárban a budai helyhatósági épületben sok embert végeztetett ki Windischgrátz. Akik elmene­kültek, azok ellen pedig elfogató­parancsokat fogalmaztak. Szerencsére, akik a körözőle­velet fogalmazták, a legképtele­nebb személyleírásokat adták ki. A gólyaorrú Pulszky Ferencről azt írták: különös ismertetőjele, hogy nyáron lehajtva hordja a gallérját. Amikor egy hazafi a saját sze­mélyleírását olvasta, felkiáltott: - Teremtő Isten, de megváltoztam! _____________ K.F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom