Petőfi Népe, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-10 / 59. szám

4. oldal - Petőfi Népe SZÍVET KAPOTT A MÉLYKÚTI FÉRFI Ú J 2000. Március 10., péntek Újjászületett, hogy négy gyermekét felnevelje dó gyógyszerszedés és a várakozás. Korábban megrezdültem minden telefoncsengésre, hátha a mentő jön értem. A hí­rekben figyeltem, hogy ennyi meg annyi halott volt a hétvégén országúti balesetek miatt, én meg csak várok. Mára már ez is tompult. Arra az eset­re, ha mégis itt az idő, és menni kell, van egy kis összekészített csoma­gom. Gyakorlatilag öt perc alatt útrakész álla­potban lennék - mondta László alig egy héttel az operáció előtt.- Meghalhattam volna már akár az első infarktusnál is, de életben marad­tam. Ezért ki kell tartanom, a legvégsőkig. Meg­mondom Önnek őszintén, a saját érzésem szerint, ha nem kapok új szívet, akkor legfeljebb két évem van hátra. De mi lesz akkor a feleségemmel, a négy gyerekemmel? Ezekről beszélt László, amikor nem tudta, hogy ebből a várakozásból egy hét vagy egy év van még hátra. Sok minden szóba került akkor. Szeretettel beszélt feleségéről, négy kislányáról. A 18 éves és a 16 éves két nagyobbikről, akik már önállóak. És persze a 12 éves ikerlányokról. Boldogsága kiapad­hatatlan forrása ők. A halálról, az elmúlásról nem szólt. Pedig rosszabb napjaiban bizony meg-megle- gyintette a halál szele. A mentősök már jól ismer­ték. Az élete öröme és értelme a családja és az Is­tenbe vetett hite volt, s ma is az. Ezért tudta elvisel­ni azt, amit mások már régen feladtak volna.- Én nem kérem senki szívét, csupán azt fogadom el, amit más már nem tud használni. Az életemet mentené meg. Mégsem várom senki halálát, és nem követelek szívet senkitől. Csak várok. Vagyunk még páran az országban. Bizonyos idő­közönként mindnyájan összejövünk Pesten, a kór­házban. Rutinkezelés. Mindig van olyan, aki már nem jön többé, és akadnak újak is. Én régi moto­ros vagyok, de kitartok. Pozitívan kell hozzáállni. Sokan segítenek. Itt a faluban is, meg az orvosok is végtelenül áldozatkészek. Azt sajnálom, hogy a családomnak nem tudom megadni mindazt anya­giakban, amit egy egészséges apa adni tudna. A nyugdíjam meg a feleségem óvónői keresete na­gyon kevés ahhoz, hogy négy lányt felneveljünk. Torma Lászlóval megbeszéltük, hogy a következő találkozásunk az operáció után lesz. Egyikünk sem sejtette, hogy csak néhány napot kell vár­nunk. Szívműtét közben. Az országban több mint hetven beteg vár új szívre. FOTÓ: PN-ARCHÍV Torma László késő este a lakásomon hívott. Azt mondta, megbeszéltük, hogy üzen valakivel, ha riasztják. De nem bízta másra. Inkább ő telefo­nál. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar el­jön az idő. - Fél? - kérdeztem. Határozott nem volt a válasz. ígértem, amint tudok, s az orvo­sok engedik, én is ott leszek, hogy folytassuk a történetét. Március 3-án, pénteken már hajnalban készen állt minden a szívátültetésre a budapesti Város­major utcai Ér- és Szívsebészeti Klinikán. A bete­get előkészítették műtétre, a sebészcsapat is ké­szen állt: elkezdődött hazánk harmincadik szív­transzplantációja. Kétszáznegyven perc után a sebészek föllélegeztek: a műtét sikerült. A műtét előtt Lászlóban a felesége tartotta a lel­ket.- Dehogy is sírtam - mesélte az asszony -, nem akartam, hogy ő is sírjon. Laci nagyon nyugodt volt, egyedül zuhanyozott, hajat mosott, s még engem nyugtatott. Azt mondta, meglátom, nem lesz semmi baj. Végrendelkezni vagy rosszra gondolni eszébe sem jutott. A műtét utáni éjsza­ka megengedték, hogy a nővérszállón aludjak. Szombaton délután már tudtam a férjemmel be­szélni. Amikor kinyitotta a szemét és meglátott, mindketten elsírtuk magunkat. Sikerült - mond­ta halkan, és láttam rajta, hogy végtelenül bol­dog. És én is az vagyok. Újjászületett a férjem! Torma László vasárnap délelőtt mosolygósán fo­gadott. A fotózás kedvéért még integetett is, és mindenkinek azt üzente: Jól vagyok, köszönök mindent! Legközelebb itthon készítjük a következő inter­jút. Akkor már együtt lesz a család ismét. A négy kislány és a feleség. László értük akar élni. BERKI ERIKA Élet az új szívvel. Torma Lászlóról a műtét után két nappal készítettük ezt a felvételt. FOTÓ: BERKI ERIKA A mélykúti Torma László éveken át remény és kétség közt élt. Súlyos szívbetegsége miatt az élethez való egyetlen esélyét egy új szív jelen­tette. Valaki másnak a szíve. Négy éven át csak a nagy napra várt. Nem hiába. Március 3-án újjászületett. A szívtranszplantációs várólistán Torma László 41 éves mélykúti fiatalember neve még a múlt héten is szerepelt. Ám hiába vezette ő az úgynevezett riadólistát, a donorhiány vára­kozásra kényszerítette. Első interjúnk közvetlen a transzplantáció előtt készült. Lászlónak csak reménye, élni akarása és temérdek zárójelentése volt. Ül­tünk egy asztalnál és beszélgettünk. Arról, hogy minden egy szörnyű infarktussal kez­dődött. Esztergályosként dolgozott, felesé­gével szépen, békében, boldogságban nevelték négy gyermeküket. Aztán minden megváltozott. A baj derült égből villámcsapásként érte az életerős férfit. Előtte soha semmi probléma nem volt az egészségével. Nem értette, miért pont vele történik mindez, és mi okozta a betegségét.- Az első infarktusomból pár hónap alatt viszony­lag rendbe jöttem, de a szívem elég nagy része ká­rosodott. Aztán jött a második infarktus, ami gyengébb lefolyású volt, de még jobban megvisel­te a szívem. Ekkor alig múltam el harmincnégy éves. Kórházról kórházra jártam. Nagyon nehéz volt megszokni azt, ami szinte megszokhatatlan dolog: a betegséget, fiatalon. Akkor, a műtét előtt Torma László egy vastag dossziéra való kórházi zárójelentést lapozgatott. Ennyit egy embernél talán még sohasem láttam. Orvosokról beszélt, akikre csakis elismeréssel és szeretettel gondol. Az első operációját Szabolcs doktor végezte. Most a transzplantáci­ót úgyszintén. Áldott kezű doktor - mesélte, amikor még a mellkasában a félig elhalt, beteg szív kalimpált. Azt mondta, az ő élete nem pénz-, hanem donorkérdés. Az orvostársadalom megtesz mindent a hozzá hasonló esetekben is.- Úgy 1993 végén kezdték pedzegetni az orvosaim a kórházban, hogy gon­dolkodjak a szívátültetésen. Aztán kicsivel később döntenem kellett. 1994-ben a négy transzplantáci­óból mind a négy sikertelenül végződött. Lehet, hogy furcsa, de én éppen akkor döntöttem a szív- átültetés mellett. Közben elvégeztek rajtam egy bypass-műtétet (áthidaló szívérműtétet), de csak kis időre lettem jobban. Egyre inkább tudatosult bennem, hogy a sorsom elkerülhetetlen. Farkas­szemet néztem a halállal. Depresszióba estem, hó­napokig szólni sem lehetett hozzám. Aztán az idő ezt is meggyógyította. Az én küzdelmem az állan­Sikerült a szívműtét!- Torma László 1996-ban került a transzplantációs várólistára. 1998-ig a sebészek vészes donor­hiánnyal küzdöttek, de ő kitartó­an várt. Egyszerűen nem akadt olyan nulla vércsoportos, balese- tes, agyvérzéses, agydaganatos halott, akinek a szívét felhasznál­hatták volna. A korábbi egészség- ügyi törvény szerint csak akkor lehetett az elhunyt szervét donor­ként felhasználni, ha erről koráb­ban, életében nyilatkozott, vagy halála után ezt a hozzátartozói engedélyezik. A ma érvényben lévő törvény szerint viszont min­denki donor lehet, aki ezt még életében írásban nem tiltotta meg. így 1998-tól hirtelen több lett a donor, mint a transzplantá­cióra váró beteg. Egyensúlyt so­ha nem lehet a kettő között te­remteni, s az ok-okozati össze­függés is rendkívül bonyolult ki­vizsgálást igényelne. Ma jelenleg országosan évente 70-80 beteget kellene szívátültetésben részesí­teni. Ezzel szemben 4-5 új szívet ültetünk be - mondja dr. Szabolcs Zoltán docens.- Nem sok információt lehet megtudni a donor személyéről, s ez így helyes. Természetesen minden bete­get érdekel, hogy kitől kap­ta az új szívét, de ez nem személyhez kötött dolog. Annyit szok­tunk tudni, hogy fiatal férfi vagy nő, és miben halt meg. A ne­vét, lakcímét és egyéb személyes adatait mi nem kapjuk meg. Iga­zán minket nem is érdekel, s leg­inkább a betegeket sem. Torma László esetében a legfontosabb, hogy olyan egészséges és reme­kül működő szívet kapott, amely minden szempontból megfelel neki. Az ereket nem kellett külön tágítani, vagy egyéb eljárásokat végezni - mondta a szívsebész. Ettől függetlenül mindig akad, aki nyomoz. Legutóbb egy szin­tén általam operált beteg találko­zott a donorja hozzátartozóival. Ő egy emléktáblát avatott fel az ismeretlen donor emlékére, aki­nek az életét köszönhette. A té­vében ezt bemutatták, és a donor szülei gyanakodtak arra, hogy a beteg feltehetőleg az ő gyere­kük szívét kapta meg. Nagyon nehezen, de létrejött a találko­zó. Ez azonban felettébb veszé­lyes dolog. Sosem tudni ugyanis, hogy egy tragédia után ki hogyan éli meg pszichésen a találkozást. Ezért fedi a donor kilétét jóté­kony homály.- Torma László esetében én már csütörtökön este tudtam, hogy van egy donor - folytatta a neves szívsebész. A paraméterei éppen megfele­lőek voltak, ezért riasztottuk a be­teget. Március 3-án már korán reg­gel bent voltam a kórházban. Még egyszer végigfutott bennem a be­teggel kapcsolatos összes informá­ció. Tudtam, hogy milyen korábbi problémái voltak, sőt azt is, hogy otthon négy gyermek izgul érte. Ez nagyon sokat nyomott a latban. Mielőtt elaltattuk volna, váltottam vele pár szót. Azt mondtam neki: „Ember, ha Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk?” Tudtam, ennyi biztatás elég neki. Aztán meg­kezdtük a műtétet. Az egész 240 percig tartott. Ez idő alatt minden a legnagyobb rendben folyt. Az operáló csapat - voltunk vagy ti­zenöten a műtőben - kiválóan dol­gozott együtt. Minden forintra szükség van Torma Lászlóval kapcsolatos cikkeink után nagyon sok olva­sónk telefonált. Legtöbbjük azt szerette volna megtudni, hogy a család nehéz anyagi helyzetén hogyan tudnának segíteni. A számlaszámoknak, illetve ala­pítványnak utánanéztünk. Tor­ma László családján közvetlenül a következő számlaszámon lehet akár a legcsekélyebb összeggel is segíteni, akár névtelenül is: 51700083 - 10004342 Takarék- szövetkezet, Mélykút. Létezik egy olyan alapítvány, amely a szívbetegek gyógyítá­sára jött létre, ez a Szívbetege­kért Alapítvány, számlaszáma: 10402513 - 25112672 OKHB Bajai Fiók. Szívátültetések Magyarországon A világon az első szívátültetést Barnard professzor végezte 1967- ben Fokvárosban. A műtét sike­rült, ám a beteg meghalt. Nem vol­tak ugyanis abban az időben még olyan gyógyszerek, amelyek az idegen szerv kilökődését meg tud­ták volna akadályozni. Erre 13 évet kellett várni. A forradalmi vál­tozást a ciklosporin nevű szer fel­találása hozta, amely felkészítette a beteg immunrendszerét az ide­gen szív befogadására. Magyaror­szágon az első szívátültetést dr. Szabó Zoltán professzor végezte 1992-ben a budapesti IV. számú Szív- és Érsebészeti Klinikán. Nyolc év alatt 30 műtétet végez­tek a klinikán, s a betegek közül húszán élnek. Dr. Tímár Sándor, a megyei kórház belgyógyász főorvosa, me­gyei kardiológus szakfőorvos sze­rint két fő oka van annak, hogy évente csupán 2-8 szívműtétet tudnak az országban végezni. Az egyik ok financiális. Egy szívátül­tetés nyolcmillió forintba kerül, s a tb évi 7-8 műtétre ad pénzt. A másik ok a donorhiány. Ahhoz, hogy valaki új szívet kapjon, egy másik embernek meg kell halnia. A szívátültetésekre óriási szükség volna. A donorra várók egy része olyan súlyos szívizombetegség­ben szenved, amely gyógyszerrel nem kezelhető. Esetükben a szív­elégtelenség oka részben örökle­tes, részben fertőzés, gyulladás eredménye. A betegek másik ré­sze azért vár új szívre, mert a ko­szorúér-betegségük, illetve a több­szöri infarktusuk után másfajta (pl. billentyű-, ércsere) műtét már nem segít. A mélykúti Tompa László is ezek közé tartozik. Szá­mára az egyetlen lehetőség az új szív. A DONOR SZÍVE ÉLETMENTŐ. A szívátültetés első szakaszában a donor testéből operálják ki a szívét. Majd ezt követően ültetik át az új szívre váró betegbe a donorszervet. A műtétben minimum 15 orvos, il- letve műtős vesz részt. A szív kivétele és beültetése között maximum négy óra telhet el. pn-illusztráció

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom