Petőfi Népe, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-24 / 300. szám

1999. DECEMBER 24., PÉNTEK ____________________________________KARÁCSONYI MAGAZIN 1 1. OLDAL Krecz Gyula nem híres ember. Egy a sok közül. Ami mégis megkülönböz­teti másoktól, az a hiva­tása. Krecz Gyula ugyan­is juhász. Vagy ahogyan ő fogalmaz: pásztorem­ber. így Is Ismeri minden­ki a félegyházi Bankfalu környékén. írhattam volna: foglalkozása pásztor. Gyula bácsi ezt sem kifogásolná. De a hivatás még­iscsak szebben hangzik, és a valóságnak is jobban megfe­lel. Édesapja is pásztorember volt, sőt, még a nagyapja is. A legidősebb Krecz hajdan az erdélyi havasokból hozta ma­gával az ősi mesterséget a Hortobágyra. Pontosabban Nádudvarra. Ott született hat­vanhárom esztendeje szülei legkisebb gyermekeként Krecz Gyula. És ott lett belőle alföldi ember. A bankfalui házat, ahol bácsalmási születésű feleségé­vel, Margitkával laknak, tizen­nyolc éve vették. Sokfelé meg­fordultak, mielőtt Félegyhá­zára kerültek. Falkástól. Mert­hogy a birkák végigkísérték életüket. Ma is velük vannak. A több mint háromszáz állat hodálya ott kezdődik a ház vé­gében. A jó pásztor ugyanis mindig közel szereti tudni ál­latait. Akárcsak azon a hét évvel ezelőtti szentestén... Akkoriban Csongrád hatá­rában legeltettek. Indulás előt­ti éjszakájukat töltötték a la­kókocsiban, amikor hirtelen rájuk szakadt a hideg. Éjfél körül arra riadtak, hogy csendben vannak a birkák. Nem mozognak. Csak feksze­nek a földön, mozdulatlanul. Kiderült: odafagytak a föld­höz. Este ónos eső esett. Átázott ' a birkák gyapja, aztán éjjel jött a hirtelen hideg és az álla­tok hozzáfagytak a jeges föld­höz. Kreczék gyorsan kerítet­tek egy ásót, és egyenként fel­feszegették a birkákat. Ahogy végeztek, indultak is haza. Jeges volt a határ,, az or­szágúton vágtak neki a közel Meglátja, szentestére hazaér! Az ünnepi készülődés közben gyakran eszünkbe jut­nak a régi karácsonyok. Amikor még szorongva vártuk az angyal vagy a Jézuska érkezését. Bárcsak olyan ajándékot kapnánk - kívántuk hogy ne lehessen megenni. Mert gyermekésszel még hittünk a tárgyak maradandóságában. Aztán az évek múlásával rájöt­tünk, van, ami maradandóbb, fontosabb, mint az ólomkatona, alvóbaba, a kirakós játék, vagy a villany- vasút. De a hajdani karácsonyok melegét máig őriz­zük lelkűnkben. Erdélyben, Felesik és Gyergyó határán, kőhajításnyira az Olt forrásától magányos ház áll a fenyőkkel borított hegyoldal­ban. A gerendákból összerótt épület környékén másfél órá­nyi járásra nem találni egyetlen települést sem. Embert is keve­set. A legközelebbi szomszéd a völgy szemközti oldalán épített házat magának. Ugyancsak ge­rendából. A faházat mindössze ketten lakják: idősebb Lecsenka Jó­zsef és fia, Béla. Az öreg Le­csenka szépapja kétszáz esz­tendeje Krakkó környékéről ke­rült Erdélybe. De ezt csak keve­sen tudják, és még kevesebben tulajdonítanak jelentőséget ne­ki. Ma már az öreget éppolyan székely embernek tartják a balánbányaiak, csíkszentdo- mokosiak, mintha ősei Attila hunjaival együtt érkeztek volna a fenyőrengetegbe, valahonnan a távoli Ázsia tájairól. Régen Lecsenkáék Csík- szentdomokoson laktak. Nagy házuk a falu közepén állt, a templom mellett. A hat Lecsenka fiút korán munkába fogták. Még iskolába se jártak, de már szántottak, fát döntöttek apjukkal az er­dőn. Akkor is épp favágásból ér­tek haza, amikor azzal hírrel fogadták őket a faluban: meg­fordult a világ. Jönnek a ma­gyarok! Örültek a domokosiak, örül­tek Lecsenkáék is. Nem sokáig tartott az öröm. Néhány héttel a magyarok érkezése után a be­hívóparancs is megérkezett. Lecsenka Mártonnak mennie kellett. Kereső nélkül maradt a család. Mert hiába dolgoztak reggeltől estig, heten sem tud­ták pótolni apjuk bányászfize­tését. Közben Lecsenkáné kitartó­an íratta legidősebb fiával a tá­bori lapokat urának. A lapokra ugyan sohasem érkezett vá­lasz, de Lecsenkáné akkurátus székely asszony volt. Három évvel a világégés után (már is­mét román világ volt) sem adta fel a reményt, hogy egyszer- csak haza jön az ura. A változást 1948 pünkösdje hozta Lecsenkáék életébe. A csíksomlyói búcsúban anyjuk összeismerkedett egy öregasz- szonnyal, aki esküvel állította: szentestére itthon lesz Lecsen­ka Mártom Lassan múltak a hónapok..., szeptember, október, novem­ber..., Lecsenkáné majd meg­őrült a türelmetlenségben. Mígnem végre elérkezett de­cember 24-e. A fiúk már kora reggel befa­ragták talpába a csinos fenyő­fát. Lecsenkáné kitakarította a házat, kenyeret és kalácsot gyúrt, befűtötte a kemencét, aztán a gyerekeket elküldte fá­ért az erdőbe, ő pedig megfür- dött a dézsában, mintha lako­dalomba készülne. Épp délre harangoztak. A kakas már puhára főtt a tűzhe­lyen, a gyerekek is hazaértek az erdőről, amikor egyik szom­szédasszonyuk kiabálva futott be az udvarukra. Lecsen­káné..., Lecsenkáné, lelkem... Jöjjön gyorsan, de nagyon gyorsan. Képzelje... Hárman megjöttek Oroszországból. A községházán rakta le őket a te­herautó. A maga férje is köz­tük van... Szász András Az egymás mellett allo képek több felekezet felfogását Is tükrözik a nagykőrösi hitéleti szobában. Évszázados hagyomány: a betlehemezés A karácsonyi ünnepnek már régóta része ez a dramatikus játék, ame­lyet eredetileg a templo­mokban vagy azok előtt adtak elő. A játék Jézus születésének fontosabb eseményeit mutatja be a Biblia alapján. Ez a szo­kás idővel elszakadt a templo­moktól és számos változatban népszokásként élt tovább. A legrégibb ismert magyar nyel­vű betlehemes játék szövege a váci egyházmegyei könyvtár­ból került elő. Liptay István ecsegi plébános jegyezte fel 1684 és 1694 között. Betlehe- mezni általában karácsony délutánján indultak a fiatalok, s késő estig sorba járták a falu portáit. Napjainkban kétféle betlehemező szokás ismere­tes: az egyik az élő szereplők­kel, a másik bábfigurákkal ját­szott változat. Mindkét fajtáját hasonlóképpen játsszák, azo­nos szereplőkkel (pásztorok, angyalok, Mária, József). A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejét a bibliai történet szereplői né­pesítik be, egyikből sem hiá­nyozhat a királyokat Betle­hembe vezető csillag. A báb­táncoltató betlehem főleg a Balaton-felvidéken szokás, ugyanazt a történetet kis báb­színpadon, bábfigurákkal ad­ják elő. A középkorban ezt a játékot az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásba, kitil­tották a templomból. harminc kilométeres útnak. Két napig tartott, amíg hazaér­tek. Az állatok egy része el­pusztult, de a megmaradtak otthon, biztos helyen voltak. A falka azóta ismét teljes, de azt a karácsonyt soha sem felejtik Kreczék. Valahányszor szenteste díszíteni kezdik a fe­nyőfát, eszükbe jut a hét évvel ezelőtti szenteste dermesztő hidege. Szász - Vajda A juhász magára utalt ember. A fűrészt Is maga köszörüli. Hitéleti szoba a kollégistáknak Az otthontól távol is lehetősé­gük lesz a vallásgyakorlásra a nagykőrösi Toldi Miklós Élel­miszeripari Középiskola kollé­gistáinak. Az elmúlt héten a kollégiumban ugyanis felavat­ták az úgynevezett hitéleti szo­bát. A három legjelentősebb nagykőrösi egyház: a katoli­kus, a református és az izraeli­ta felekezet képviselői is jelen voltak az avatáson. A szobát Ambrus Lajos festőművész al­kotásai díszítik. Kiss Imre, a Toldi-iskola igazgatója lapunk­nak elmondta, hogy a szoba ki­alakításának ötlete másfél év­vel ezelőtt vetődött fel. A gon­dolat megtetszett Ambrus La­josnak, akinek éppen sikeres kiállítása volt a Toldiban, így ő működött közre a megvalósí­tásban. A kollégiumban több mint ötszáz diák él, akiknek különböző a felfogásuk. Kiss Imre tapasztalatai szerint egy­re több közöttük az olyan, aki legalább az ismeret szintjén kötődik valamilyen egyház­hoz. Krecz Gyula és felesége, Margitka. Azt a hét évvel ezelőtti karácsonyt sohasem felejtik el. Karácsonyi történet az emberségről Oyan, mint a legszebb tündérmese, pedig igaz történet, amit most el­mondok. A Jóságról, em­berségről, a segítők ósz- ségről szól. Egyszerű, de nemesszívű emberekről. Derékig ért a hó a Baja közeli, mártonszállási tanyavilágban. A tanyasi emberek a szentesté­re készültek, várták a gyertya- gyújtást. Egyedül Vargáék por­táján nem volt semmi nyoma a gyerekek izgatott készülődé­sének, az öt gyermek - egyik pici, a másik kicsi - sírástól ki­pirosodott szemmel üldögélt a konyhában a hideg vaskályha körül. A nagyobbacskák már tudták, hogy nekik nem hoz ajándékot a Jézuska, a kiseb­bek csak sejtették. De ezzel nem is törődtek volna. Csak az édesanyjuk jöhetne már haza a messzi kórházból! A család­fő, Varga János úgy tudta, hogy a felesége soha nem tér­het már vissza, súlyos, gyó­gyíthatatlan betegségben szen­ved. Míg az elárvult család a hi­deg konyhában üldögélt, nem is sejtette, hogy körülöttük megélénkültek a tanyák. Kucs- más emberek, nagykendős asszonyok indultak szapora léptekkel Vargáék tanyája felé. Elöl Kovács bácsi egy formás fenyőfával, mögötte élete pár­ja, Mariska néni egy kis kosár­kával. A kosárban finom bajai halászlé - a szentestén ez a va­csora Baja környékén -, de hét személyre. Ugyan miért, hi­szen öt a gyermek és az édes­apa. Sajnos, most csak hatta­gú a Varga család. De hoznak a szomszédok mindenféle föl­di jót, amint a rege mondja, piros cűmát, mogyorót... Áll már Vargáéknál a kará­csonyfa. Gyönyörűen feldíszü- ve, angyalhajjal, betlehemi csillaggal a fenyő csúcsán. Szikráznak a csülagszórók, a fa alatt pedig ott a gyerekek­nek a sok szép játék. A kis­lányoknak öltöztethető baba, a fiúcskáknak játékvonat, au­tó, a legnagyobbnak egy re­mekbe faragott sakk-készlet. Boldogan fújják a Mennyből az angyalt, de mintha valaki hiányozna Bizony, a lelkűk mélyén valamennyien érzik, hogy az édesapának hiányzik a hűséges feleség, a gyerme­keknek az édesanya. De hali­ga! Mintha kopogást hallaná­nak.- Semmi, csak a szél fújja kint az ágakat. Ugyan ki jár­hatna errefelé ilyen kései órán - mondja Varga János a re­ménykedő gyermekeknek. - Én azért mégis kinézek, hátha jött valaki - szól közbe a leg­idősebb fiú. Majd néhány perc múlva örömteli kiáltása hal- lik: - Édesanyám! Nem folytatom, itt magám hagyom a Varga családot. Sír­nak valamennyien, de nem a bánattól, hanem a boldogság­tól. - Bárcsak mindenkinek ilyen szép karácsonya lenne, mint a mienk. - Ezt kívánják mindenkinek szerte az ország­ban, de mindenkinek az egész világon. Gál Zoltán Földhöz fagyott az összes birka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom