Petőfi Népe, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-03 / 256. szám

Olvasói családunk Röpült a palacsinta Tizenhét bográcsban Totyogott a halászlé, a tokány, a gulyás, a pörkölt az iskolaudvaron. A di­ákok a nyárson sütést is gyako­rolhatták. A főzést Jakab Ta­más szakoktató felügyelte. A felszolgálók és szakácsok szakmai versenye a múlt héten volt Kecskeméten, a Széchenyi István Idegenforgalmi és Ven­déglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában. A két hétig tartó Széchenyi-na- pok keretében főztek a gyere­kek. A tankönyvekben nem szereplő ételeket kellett bemu­tatniuk a vállalkozó diákok­nak. Az elkészítési idő maxi­mum három óra volt. A nyers­anyagokat ők hozták, s nekik kellett az összes munkát elvé­gezni a tűzrakástól a tálalásig. A szakmai zsűri értékelte az előkészítést, a tálalást, az asz­taldekorációt, az egyéni ötlete­ket. Az 1-3. helyezettek köny­vet, CD-t, söröskorsót, kazettát kaptak. Az iskola tankonyhájában pedig palacsintasütési ver­senyt rendeztek Gaál Károlyné szakoktató vezetésével. Az ügyesebb diákok egyszerre két serpenyőben is készítették a fi­nomságot. Volt, aki zsonglőr­ként dobálta a palacsintákat. Idősek ünnepe Jakabszálláson Ők már letették névjegyüket. Két kezük munkája ott látható a településen éppúgy, mint saját portájukon. Sokuk már a király­dinnyés futóhomok megszelí­dítésekor kubikolt, szőlőt vagy gyümölcsfát telepített. S aki fát ültet, az bízik a jövőben. Hogy nemhiába gürcöltek a jakab­szállásiak, az látszik a falun s önmaguk gyarapodásán. Nélkü­lük aligha készülhetne el a 2000-ben 70 éves község törté­netének dokumentációja. Az elmúlt hét végén az idő­sek napján tartott hagyományos ünnepen nem maradt el a szív­hez szóló köszöntő, s' a műsor sem. A több száz nagymamát és nagypapát felvidította az óvodá­sok, majd az iskolások előadá­sa. Versekkel, táncokkal, trom­bita- és furulyaszóval, gitárze­nével szórakoztatták őket. A rátóti legények ismert csikóto- jás-története önfeledt perceket szerzett az ünnepeiteknek. Mezei Ferencnének 80. szü­letésnapja alkalmából nagyon sok szeretettel gratulálnak gyermekei és unokái. „Ama nemes harcot megharcol­tam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. ” Zana Dezső tanár úr tizenhá­rom éve nincs már köztünk, de húga, kollégái és baráti köre idén is megemlékezik a teoló­gus tanárról. Seres Sarolta és Pál LászlóS 1959. november 8-án kötöttek házasságot 40. házassági évfordulójuk alkalmából jó egészséget és további, békében eltöltött éveket kíván: két fiuk, menyeik, valamint unokáik: Melinda, Laci, Boglárka és Hajnalka. M Németh Károlyt 50. szüle­tésnapja és névnapja alkal­mával sok szeretettel kö­szönti családja. Baracsi Szimonettának névnapja alkalmából sok boldogságot kíván édesapja. Ungor Szabinának és Ediná­nak születés- és névnapjuk al­kalmából sok boldogságot és vidám gyerekkort kívánnak szüleik, nagyszüleik és ke­resztapu. Sztakó Zsoltit 1. születésnap­ján köszöntik keresztszülei, nagyszülei, dédszülei és Gá­bor Akasztóról. Dunszt Ferenc, a kecskeméti Katona József Gimnázium testnevelő tanára, röplabda-mesteredző betöltötte 60. életévét. A kiváló pedagógust nagy szeretet­tel köszöntötte e jeles évfordulón családja. Tisztelettel gratulálunk mi is! Reich Istvánnak és Saiga Julianná­nak 25. házassági évfordulójukra nagyon sok boldogságot és még 25 évet kíván az egész család. Kurdi Emesének 5. szünnapjára nagyon sok boldogságot kíván édesanyja, édesapja és testvérei. Özvegy Farkas Vin- céné Horváth Ilonát 90. születésnapján köszöntötték Kis­kunhalason. A jeles alkalomból sok bol­dogságot és egész­ségben eltöltött, örömteli éveket kí­vánnak neki család­tagjai, 3 gyermeke, 6 unokája, ezek házas­társai és 12 déduno­kája. Teszárek Józsefnének Csengődre születésnapján hosszú, boldog, nyugodt életet kíván erőben, egész­ségben lánya, Éva. Sok szeretettel köszöntünk 80. születésnapodon. Mielőbbi fel­épülést, sok apró örömöt kíván 6 testvéred, a 7. testvéred özve­gye és családjaik. Tegnap este minden temetőben égtek a gyertyák, elhunyt szeretteinkre emlékeztünk. Az egész napos rohanás, munka után megnyugvást, csendes áhítatot jelent mindannyiunknak az a néhány perc, amíg a sírok előtt állunk. Számvetést is egyben, elgondolkodhatunk azon, vajon mindent megtettünk azokért, akik már nincsenek velünk. Talán ha mindennap csak egy perc­re visszagondolunk az eltávozottakra, könnyebb elviselni a hiányukat. FOTÓ: PULAI SÁRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom