Petőfi Népe, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-24 / 274. szám

1999. NOVEMBER 24., SZERDA TISZTELT SZERKESZTŐSED 11. OLDAL CIKKÜNK NYOMÁN Lapátolni pedig kell! Hordozzuk az erőtlenek gyengeségét Meglepődve olvastuk novem­ber 19-ei számukban a 3. olda­lon megjelent hatalmas betűs címet: Magántanuló lesz a hiperaktív tiszaalpári első osz­tályos kisfiú. Az újságíró tár­gyilagossága alapos, precíz esettanulmányról tanúskodik, hiszen olvashatunk benne az osztálytársak szüleinek véle­ményéről, az érintett kisfiú édesanyjának hozzáállásáról, egy tanító néni pedagógiai esz­köztáráról, egy rendőr cselek­vési ingeréről, a nevelési ta­nácsadó vezetőjének szakmai megállapításáról és a jegyző feladatellátási intézkedéséről. Micsoda társadalmi összefo­gás! Az esetben érintettek kö­zül szinte mindenki résnyire széthúzza saját hatásköre füg­gönyét, és mi, olvasók láthat­juk a nyíláson át a mozgoló­dást, a tettrekészséget. Ezután már csak széttárt ka­rokkal megállunk egy kicsit és levonjuk a tanulságot. Is­ten ments, hogy gyermekünk vagy unokánk egy hiperaktív gyermek közelébe kerüljön, hiszen egy ilyen 6-7 éves ne­buló egy egész osztálynyi gye­reket is veszélyeztethet. A lel­künk mélyén azért marad né­hány gondolatnyi jól elrejtett aggodalom: van garancia arra, hogy nekünk nem kell majd szembenéznünk ilyen vagy ehhez hasonló megpróbáltatá­sokkal? Mi lesz, ha a mi gyer­mekeinkre, unokáinkra valaki joggal vagy jogtalanul rásüti a hiperaktív bélyeget? Szerethet­jük-e majd még? Érdemes lesz- e majd kérni, és kitől kérhe­tünk segítséget? Hogyan fog­juk majd, és kell-e a világtól rejtegetni problémás kincsünk viselkedésének okait? Mi szá­míthatunk-e majd mások meg­értésére, támogatására, szere- tetére? A cikk egy csipetnyi együtt­érzéssel és semmilyen bizta­tó megoldással nem szolgál. Ezért kérdezzük: Érvényes-e ma még az újságokra, egy osz­tályközösség szüleire, a peda­gógusokra, a rendőrökre, a jegyzőkre a Róma 15,1-2 bibli­ai idézete: ....Tartozunk azzal, h ogy az erőtlenek gyengesége­it hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülé­sére?” Maruzsenszki Erna a Révész Központ munkatársai és támogatói nevében * * 9r A tiszaalpári kisfiú esetével kapcsolatban szeretnék reagál­ni. Kérem, nézzék el a kemény hangvételt, de itt az ideje nem mellébeszélni. Úgy vélem, sok olvasó véleménye egyezik az enyémmel. Először is elmon­danánk, hogy a hiperaktivitás nem pszichiátriai betegség, csupán idegállapot, ugyan­olyan, mint az öröm vagy a düh. Másodszor a gyermekei­ket féltő szülőkről szeretnék szólni, ugyanis undorító maga­tartás az, hogy félelemre hivat­kozva akarnak feltűnni, szere­pelni, hogy bezzeg az ő gyer­mekük nem „olyan”, sőt retteg a „rossz” gyerektől. A félelemkeltéssel lehet a legjobban operálni. Kíváncsi lennék, hogy ugyanezen „be­csületes” szülők hogy reagál­nának, ha csemetéjüket hason­ló atrocitás érné. Szerepet játszik az esetben még egy tipikus hazai jelenség, a szakmai képzetlenség. Alul­képzettek sajnos nemcsak a rendőrök, a pedagógusok, ha­nem a legtöbb foglalkozás kép­viselői. Az oktatásban nincs pénz a gyakorlati oktatásra, ezért el­vekkel, papírokkal és paragra­fusokkal terhelik az amúgyis túlterhelt tanulókat, akik ké­sőbb képtelenek lesznek egy gyakorlati problémát megol­dani. Lotz Ádám, Mélykút Hólapátolás. Sok kecskeméti polgár kényszerű elfoglaltsá­ga ez napok óta. Magam is a la- pátolók táborába tartozom, és e munka - amely egyébként egészséges testmozgás js - né­hány gondolatot juttatott e- szembe. Vannak polgárok, akik e ne­mes téli munkát nem tartják kellő becsben. A házuk (üzle­tük) előtt található járdasza­kaszt letaposott hó borítja, megannyi veszélynek téve ki az arra járókat. Jó lenne, ha hasábjaikon kö­zölnék, milyen törvényi elő­írások vagy önkormányzati rendeletek vonatkoznak a hó­eltakarításra. Kinek és milyen időközönként kell megtisztíta­ni a járdát, kocsibeállót. Mek­kora az eltakarítandó felület. Mi vonatkozik pl. egy üzlet előtti szakaszra munkaszüneti napon. Van-e jogszabályban rögzített szankcionálási eszkö­ze az önkormányzatnak (pl.: a közterület-felügyelők által dá­tumozó fényképezőgéppel ké­szített felvétel alapján Idszabott bírság). Milyen kártérítési kötelezett­sége van az ingatlan (üzlet) tu­lajdonosának arra az esetre, ha a hozzá tartozó járdaszakaszon a csúszós felület miatt valaki sérülést szenved, amely járhat maradandó egészségkároso­dással. Azt hiszem, hogy e kérdések egyszerűek, de pl. a hó miatt egy friss combnyaktörésen át­esett polgár számára igen aktu­álisak lehetnek. Persze, remé­lem, ilyen személy nincs közel, se távol, de a lehetőségről ak­kor kell beszélni, amíg a baj nem történt meg. Hajnal Géza, Kecskemét Természetesen megkérdez­tük az illetékeseket. A hóelta­karítást az 54/1996-os (12.23.) kecskeméti közgyűlési rendelet I. fejezetének 4 paragrafusa ír­ja elő. Eszerint az ingatlant övező járdaszakasz tisztán tar­tása, vagy járda hiányában egy méter széles területsáv tisz­tán tartása, illetve a járda mel­letti négyméteres zöldsáv tisz­tán tartása az ingatlan tulaj­donosának feladata. A jogsza­bály magánemberekre és cé­gekre egyaránt vonatkozik. Sajnos a büntetés aligha lehet hólapátfogó érv: 10 ezer forint­ra büntethető az, aki nem tart­ja tisztán ingatlanja környé­két. Vagyis télen nem lapátolja el a havat. Orgoványi örömhír Minek tologatjuk a dátumokat? Az óra-visszaállítás kapcsán lenne egy-két megjegyzésem, észrevételem. Utálom, úgy a- hogy van, de ez az én problé­mám! Ám túl személyes ellen­szenvemen azért adódik a kér­dés: kinek jó ez a nyári időszá­mítás? Sötétben kelünk, s a villanyszámlában még az árát is megfizetjük. Bevezetésekor elkápráztattak ugyan azzal, hogy ez hatalmas energiameg­takarítást jelent az azóta meg­boldogult népgazdaságnak, de ezt akkor is tamáskodva fogad­tuk, s azóta se oszlatták el ké­telyeinket. Ó, hányadik éve kínlódunk már az óraállítga­tással, s nemigen vesszük ész­re, hogy ez olyan nagy gazda­sági hasznot hozna! De ha hozna, se mennénk vele sokra, amíg milliárdok folynak ki szá- molatlanul a közkasszából. A remélt haszon elmaradása mellett van még más aggályom Még egyszer a kórházról A kiskunhalasi kórház ügyében pro és kontra so­kan megszólaltak már. Most dr. Kövecs Gyuláné múlt héten közölt vélemé­nyére küldött választ dr. Elek Vidor. Kedves Marókám! Engedd meg, hogy még így szólítsalak meg, mivel te meg­szólítottál engem. Egy alapvető dolgot, úgy érzem, nem tudsz, vagy nem akarsz tudni: mi, az érdekképviseletek 1998 február­jától azért küzdünk, hogy a dol­gozók, a 20-40 ezer nettóból „éldegélők” megkapják jogos, 16%-os keresetnövekedésüket (alapbér+pótlékok). Saj nálatos módon ebből eddig egyetlen fil­lért sem kaptak. 1999-ben a meg nem emelt bérükre kaptak 8%-os emelést a 11% helyett. Megjegyzem, hogy az előbbi béremeléseket az előző kor­mány adta inflációkövetés céljá­ból és azt országosan meg is ad­ták az egészségügyi intézmé­nyek. Ki lehet számítani, meny­nyi pénztől estek el az ágy mel­lett robotolók. Szerinted ez lé­nyegtelen, úgyis sokat keres­nek. Ha belegondolsz, ebből az elveszett pénzből havonta ki tudták volna fizetni rezsijük je­lentős részét. Tehát mi nem fú­runk ki senkit. Csak a pénzün­ket akarjuk, amit az előző kor­mány önként megadott. Mivel a kórház vezetése fo­lyamatosan elzárkózott minden adatszolgáltatástól, kénytele­nek voltunk az OEP-hez fordul­ni és nem a bírósághoz. Úgy gondolom, így volt tisztességes. Az a tény, hogy az OEP számta­lan szabálytalanságot tárt fel és többrendbeli büntetőfeljelen­tést tett a kórház vezetése ellen, nem a mi harcunk. Ezt a harcot a vezetésnek az ORFK-val és a többi igazságügyi intézménnyel kell megvívnia. Visszatérve leveledre, úgy tű­nik, a sajtó még nem hitte el dr. Szabó Erika képviselő asz- szonynak és nekünk sem, miről is van szó. Talán az igazságszol­gáltatásnak jobban fognak hin­ni. Abban viszont „igazad” van, hogy a demokrácia elég fur­csán működik Kiskunhalason. Előbb egyesek megfosztják a dolgozókat jogos jussuktól, majd igazságért kiáltanak, ha a más zsebében turkáló kezüket megfogja valaki. Tudomásul ké­ne végre venni ebben a város­ban is, hogy a demokrácia két­irányú utca. Egy kicsit az én jövedelmem­ről. 32 év után a nettóm: alap- fizetés+ügyelet+készenlét, havi 75-80.000 forint. Ehhez jön a paraszolvencia, melyről, remé­lem, tudod, nem a kórház ado­mánya. Ezért nagyon sokszor fel kell kelni éjjel, sokat kell munkaidőn kívül a kórházban eltölteni vasárnap és egyéb ün­nepek alkalmával. Hovatovább jól is kell dolgozni. A paraszol­venciát vagy adják, vagy nem. Ha ez neked annyira fáj, egyet­len beteget mutass nekem, aki­től a 32 év alatt pénzt kértem és akkor nagyon fogom szégyellni magam. Bennem harag továbbra sem dolgozik. Nem akartalak bántani. dr. Elek Vidor, Kiskunhalas is. Vajon nem történelmi csalás forog fenn?! Hiszen nyáron semmi sem akkor történik, amikor keltezve vagyon. Emlé­keznek még, hányán törték magukat, hogy pontosan 1999. 09. 9-én, 9 óra 9 perckor mondják ki a boldogító igent?! No, és hány óra volt akkor va­lójában? Nem kellene a dátu­mokat tologatni. Józsa Mara, Felsőszentiván Remek nap volt A 260 ballószögi idős nevében szeretném megköszönni a te­lepülés vezetőinek, dolgozói­nak és mindazoknak, akik részt vállaltak belőle, hogy a mi falunkban egy ilyen ked­ves, szép idősek napját ren­deztek. Köszönjük a szakács­nak, az óvodásoknak, az isko­lásoknak, és mindenkinek! Rozmis Antalné Az Orgovány, Vörösmarty u. 15. sz. alatt működő Örömhír Alapítvány november 7-én, va­sárnap délután 3 órakor (ün­nepélyesen adta át) tartotta új létesítményeinek műszaki át­adását. Az építkezés során a földszinti részen 50 fő befoga­dására alkalmas társalgó; az emeleti részen beteg, idős em­berek részére hat szoba került megépítésre, illetve átadásra. A vendégeket elsőként Ficsor Károly, az alapítvány elnöke kö­szöntötte, majd a helyi reformá­tus lelkésznő igehirdetése kö­vetkezett. Ezután több alapítvá­nyi tag mondta el véleményét az alapítvány működésével kapcsolatban; céljuk továbbra is a testileg-lelkileg rászorulók segítése. Az ünnepélyes alka­lom az Isten iránti hálaadás je­gyében zárult. S. J.-né Féltem az igazolványom Egy leendő ingyen utazóként írom ezt a levelet. Aggodalmaskodom. Nagyon vigyáztam immár végleges személyi igazolvá­nyomra. Ép, nem szakadozott, tiszta. A napokban leszek 65 éves. Lépem át az öregkor kü­szöbét. Ettől kezdve a buszon sze­mélyi igazolvánnyal utazha­tok. Kérésem: ha Önök fordul­nának javaslattal a Volán felé, hogy adna ki olyan igazol­ványt, mint a bérletigazolvány, melyet lehetne használni sze­mélyi igazolvány nélkül - hi­szen fénykép van rajta - s csak A gyógyítás hivatás A sorsom úgy alakult, hogy ez év folyamán többször is kórhá­zi kezelést kellett igénybe ven­nem a kecskeméti megyei kór­ház urológiai osztályán. Test­közelbe kerülve az egészség- ügyi dolgozókkal, teljes biz­tonsággal állíthatom, hogy az ott dolgozó orvosok és ápoló személyzet munkáját a lehető legnagyobb tudással és hozzá­értéssel végzi. Úgy gondolom, hogy ez más kórházi osztályo­kon is hasonlóan történik. Ez szakma. Én azonban nem ezért fog­tam tollat. Ennél többről van szó. A kórházba az emberek általában már komolyabb, be­tegségük előrehaladottabb ál­lapotában kerülnek. Néhányan külsőleg egykedvűen, mások letargikus állapotban várják sorsuk alakulását. Egy viszont biztos: minden beteg egy bizo­nyos lelki traumán megy át. És ez még a gyógyulás esé­lyét is rontja. Itt jön, amiről szólni szeretnék. Nem mind­egy, hogy meghagyják-e a be­teget a saját maga által felállí­tott, károsító depresszióban vagy megpróbálják átsegíteni a válságos pillanatokon. Szemé­lyes tapasztalatom, hogy az egészségügyben dolgozók - okát én nem tudhatom - túl­terhelt munkabeosztásban végzik feladatukat. Mindezek ellenére minden esetben tud­nak vigasztaló szóval köze­ledni a beteghez, bátorítani őket, megfogni remegő kezü­ket, még fáradtan is mosolyog­ni, vagy viccelődve jókedvre deríteni, illetve megsimogat­ni fájdalomtól és félelemtől meggyötört arcukat, bármi­lyen személyes megkülönböz­tetés nélkül. Azt senki sem ta­gadja, hogy ez mennyire fon­tos a gyógyulás érdekében. Ez már nem a szakma, hanem ez hivatás. Az egész társadalom maxi­mális tiszteletét és megbecsü­lését kell, hogy elnyerjék az or­vosok, a nővérek, és az eü-dol- gozók. Hargitai György, Nagykőrös ha a vezető kételkedne, akkor kellene megmutatni a szemé­lyi igazolványt. Vagy speciális színű lenne a bérletigazol­ványhoz hasonló igazolvány, így a féltve őrzött személyit nem kellene lobogtatni a bu­szon. Nem rongyolódna el. Azért féltem az igazolványo­mat, mert már lopták el tőlem, s tudom, mennyi bajjal és pénzzel járt újat szerezni. A Volán-bérletigazolvány pedig csak 30 forint. Megértésre és támogatásra számítva maradok tisztelettel: Egy leendő ingyen utazó nyugdíjas Köszönet az idősotthonnak Élénken él még bennünk az a szeptemberi nap, ami­kor Édesapánkat hozzátok, a Holdfény Idősek Otthonába vittük. Torokszorító volt őt otthagyni. Majdnem olyan, mint ami­kor a gyerekét hagyja ott az ember első nap az óvodában vagy az iskolában. Szegény­kém értette is, meg nem is, hogy miért kellett ott marad­nia, de ti befogadtátok őt egy meleg, békés, nagy családba, ahol hamarosan megnyugo­dott. Köszönjük, hogy élete u- tolsó hónapjait nyugalom­ban tölthette, hogy kipihen­hette kemény, dolgos élete fáradalmait. Köszönjük, hogy bennün­ket is családtagként fogadta­tok, valahányszor látogatóba mentünk. Gyászunkban is testvérként osztoztatok. To­vábbi áldásos munkátokhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk. Pista bácsi lányai Akinek a hírek szólnak Pölhe Kálmánná kiskunha­lasi óvodai dajka négy éve előfizetője lapunknak. Bocs­kai utcai otthonába már ko­ra reggel megérkezik a Pető­fi Népe. Mint elmondta: mindig talál valami érdekes cikket az újságban. Termé­szetesen először a Halasról szóló híradásokat tallózza. Gyermekei - 24 és 18 évesek - is rendszeres olvasói la­punknak. Lapunk játékaira mindig beküldi a megfejté­seket és egyszer már egy asztali órát is nyert. OLVASÓSZOLGÁLAT Kalendárium ajándékba December elejétől lapunk minden előfizetőjének házhoz viszik kézbesítő munkatársaink a Petőfi Népe jövő évi kalendáriu­mát. A hasznos és érdekes olvasnivaló mellett aján­dékba adjuk a Kiskegyed Konyháját, egy hirdetési szelvényt és egy 2000-es kártyanaptárt - legújabb reklámszatyrunkban. Ajándék minden napra Bizonyára mindannyiunk­nak vannak olyan idős, tá­vol élő hozzátartozóink, akiket talán gyakrabban is felkereshetnénk. S akiknek jó lenne olyan ajándékot adni, ami nem csak egy al­kalomra szól, és naponta ránk emlékezteti szerette­inket. A megoldás: Petőfi Né- pe-előfizetés ajándékba. Olvasószolgálatunk ingyen hívható zöldszámán még időben megrendelhető: 06-80/480-756. 2000-ben sorsolunk! Lapunk téli Szerencsekár- tya-játéka még az idén in­dul, azonban csak 2000- ben sorsoljuk ki a 200 sze­rencsés nyertest. A játék­ban a Petőfi Népe régi és új előfizetőinek részvéte­lére számítunk, akik kor­látlan számú nyeremény- szelvénnyel pályázhat­nak. Érdemes lesz minél több cédulát kivágni a lap­ból és a PN Alapárból, ek­képpen növelhető a nyeré­si esély. Hívja zöldszámunkat Kérdésével, észrevételével, előfizetési szándékával hívja olvasószolgálatun­kat, tárcsázza zöldszá­munkat. Telefonszámunk: 06-80/480-756. Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda

Next

/
Oldalképek
Tartalom