Petőfi Népe, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-22 / 221. szám

1999. SZEPTEMBER 22., SZERDA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 11. OLDAL CIKKÜNK NYOMÁN Nem bosszúból intézkedtek a rendőrök Hallgattassanak meg az orvosok! A múlt heti lapszámban je­lent meg olvasói levelem, „Nem tűnt fel senkinek, hogy a kocsi nem a saját rendszá­mával jár” címmel. Szeret­ném tájékoztatni önöket, hogy igen hatásos volt a cikk, mivel még aznap 11 órakor elő is állítottak a rendőrségre. Abban a városban - amely­ben az autó általában közle­kedik és ott is volt átírva, ott lett kiadva az egyedi rend­szám - két rendőr - a megáll­ni tilosban - „éppen” közúti ellenőrzést tartott és éppen ezt az autót választották ki, amit egyébként is ismertek. Azt mondták, nem olvasták a cikket, pedig kérdeztem, hogy azért van-e az ellenőr­zés. Utána, mivel CB-én leel­lenőrizték az adatokat és az nem stimmelt, előállítottak a rendőrségre, arra, amelyik a forgalmit kiállította. Igaz, a legmesszebbmenőkig udvari­asan. Ott újra kérdeztem, hogy a cikk miatt? Válasz „Mi nem olvasunk Petőfi Népét”. Kb. tíz-tizenöt perc alatt tisztázódott a helyzet, megta­lálták a hibát, elismerték és elnézést kértek. Igaz, így le kellett mondani egy 11 órás üzleti tárgyalást, de hát min­dent az ügy érdekében. Mi­kor visszakaptam a papírjai­mat, mit gondolnak, mit lát­tam a rendőr asztalán? Igen! A Petőfi Népe aznapi számát, amiben a cikk volt. Ennyit erről! Fő az, hogy udvariasan intézték. Igaz, hogy egyenruhás rendőri kí­sérettel vittek be, de bilincs­be nem vertek és dutyiba sem dugtak. Talán majd most A bajai halfőző népünnepély al­kalmával felhasznált anyagok­ról több híradás látott napvilá­got. Először egy bajai hirdető újságban, másodszor a Vasár­napi Petőfi Népében, harmad­szor egy országos napilapban, negyedszer a Petőfi Népében. Mind a négy esetben 7,81 halról és 320 kg őrölt piros paprikáról tudósítottak. A szövegek vala­melyikében olvasható volt, hogy 1 kg halhoz egy púpos Tisztelt Szerkesztőség! Ked­ves Munkatársak! Bajtai Mária tanár vagyok, annak az özvegy (80 éves!) nyugdíjas asszonynak, Bajtai Pálnénak a lánya, aki immár harmadszor nevezett be a lap­juk által meghirdetett lekvárfő­ző versenybe, s a korábbi ezüst- és bronzfokozatok után az idén megnyerte a fődíjat. Nagyon köszönjük a lehetősé­get, a nemes versenyt, versen­gést, a zsűri munkáját és az ér­tékes díjat, a „dicsőséget”! Nemcsak a személyes és csalá­di nagy öröm miatt gondoltam arra, hogy írok köszönetül is önöknek. Azért is, mert renge­tegen gratuláltak őszintén és nagyon kedvesen édesanyám­nak, újabb nagy örömet sze­rezve minden alkalommal ne­ki. Szinte mindenki azt kérdez­te, hogy készítjük a lekvárt, mi­lyen fajtából, mi a „titok”. Szin­te azonnal hozzátették: „Jövő­re én is beküldőm a lekváro­mat!”; Jövőre én is bene­vezek!" Hát kell ennél nagyobb dicséret?! Végre egy verseny, mely a hétköznapok tetteire, ezért. Mindenesetre elgon­dolkodtató a történet, azaz talán mégis olvassák a Petőfi Népét és odafigyelnek rá, és számít az, hogy mit ír! Kudron Nándor Csaba, Baja Olvasónk levelére Ferenczy László, a megyei rendőr-főka­pitányság sajtószóvivője a kö­vetkezőket válaszolta: „Ter­mészetesen nem a Petőfi Népe cikke alapján választottuk ki az urat, az említett időpont­ban rutinszerű közúti ellenőr­zés során intézkedtek a kiskő­rösi kapitányság munkatársai (a levélíró ott járt, amikor a le­írt eset történt). A közúti ellen­őrzéshez - többek között - hoz­zátartozik a rendszám ellen­őrzése is, amit számítógépes adatbázisunkból hívott le a kiskőrösi kapitányság aznap ügyeletes tisztje. Ekkor - fi­gyelmetlenségből - elnézte a rendszámot, s ezért kísérték be a kapitányságra a levél író­ját. Ezért elnézést kérünk tőle. Kollégánk mentségére szolgál­jon, hogy a levélíró előző autó­járól tetette át a rendszámot az új kocsira, s amikor a szá­mítógép kiadta a kocsikhoz tartozó összes adat hosszú lis­táját, ügyeletes kollégánk téve­sen értékelte a kapott adatot. Ezért a megfelelő megrovás­ban fog részesülni. Ami az adatok változásait, illetve a bejegyzés gyorsaságát illeti: bármilyen, a gépkocsik adata­iban történő változást azon­nal regisztrál a számítógép, mint ebben az esetben is. Itt emberi mulasztás okozta a kellemetlenséget. ” evőkanál paprika szükségelte­tik. Természetesen ezt magam is így gondolom. Nos, én vet­tem a fáradtságot és lemértem egy evőkanál paprikát, ami 16 grammot nyomott. Egyszerű szorzással kiszámítható, hogy 124,8 kg paprikára volt szük­ség. Igazán nemes gesztusnak tartanám, ha a Petőfi Népe kor­rigálná mások és saját tévedése­it. Egy bajai halászlét főzni szerető és tudó olvasójuk munkásaira, az otthon, a ház­tartás, a család és gondosko­dás, előrelátás ügyeire irányítja a figyelmet! No meg a vidék egykori és talán újbóli, mai (?) hírességére: az „aranyhomo­kon” termő-termeszthető sár­gabarackra, gyümölcsökre! Az idén jó volt a termés, sokféle ízes barack termett bőségesen. Alig tudtuk fogadni a termelői büszkeséggel és örömmel ba­rátaink által szedett és hozott barackot. Nagyon sokat és sok­félét tettünk el és főztünk meg lekvárnak is, de készítettünk sokszor kompótot, levest, sü­töttünk barackos lepényt. Volt mit ízlelni és volt mit összeha­sonlítani, volt miben gyönyör­ködni! El is gondolkodtunk sokszor: hol a kecskeméti sár­gabarack régi híre, dicsősége? Miért nincs itt Kecskeméten „barackhét” vagy „barackfesz­tivál”? Legalább a hosszú, szin­te egész nyári „sátorváros” és „fesztiválosdi” idején egy „ba­rackutca” vagy „barackvásár” itt a város közepén, márcsak a turisták, turistacsalogatás mi­att is!? Lenne mit megmutatni, A Kecskeméti Orvosi Kamara választott vezető testületé, el­nöksége visszautasítja az orvos- társadalmat, s ezáltal a teljes egészségügyi ellátást, illetve ezen ágazatban dolgozókat ért, többségében megalapozatlan, méltánytalan és igaztalan táma­dásokat, vádakat, melyek az el­múlt hetekben különböző sajtó- orgánumokban jelentek meg. Ezen támadások elsősorban a háziorvosok „holt lelkek”-kel kapcsolatos felhőtlen magatar­tását emlegetik fel, s ugyanak­kor számos bírálat fogalmazó­dott meg bizonyos kórházi or­vos szakmai tevékenységről is. Az egész orvostársadalmat célba vevő, nem kellően meg­alapozott támadások közzététe­le jó talajt kínál a további bizal­matlansági légkör kialakulásá­hoz. Alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálatok lezárásáig az orvosokat is megilleti az „ár­tatlanság vélelme”. Az orvosi te­vékenységgel kapcsolatos jogos kritikai észrevételek, hibák, szakmai tévedések esetén az Or­vosi Kamara jogosult testületéi a minden részletre kiterjedő, elfo­gultságtól mentes vizsgálatokat korrekt módon lefolytatják, az eredményt szükség esetén köz­Segítő városlakók Kérem, engedjék meg, hogy ez­úton mondjak köszönetét azért a segíteniakarásért, amelyet az önök szép városának lakóitól tapasztaltam az elmúlt napok­ban. Szeptember 12-én .közúti balesetet szenvedtem és az él­mények hatására megrémült kutyáim elmenekültek a hely­színről. Kerestettem őket és szinte csodával határos módon egyikük még aznap este megke­rült, egy benzinkút dolgozói je­lezték telefonon megtalálását. Higyjék el, kimondhatatlan örö­möt éreztem, hogy visszakap­hattam. A másik kutyámat, a kis fekete szukámat azóta is ke­resem, és a mai közönyös világ­ban szinte hihetetlen számom­ra, hogy ennyien segítenek ke­resni. Bízom benne, hogy azóta valaki befogadta a kis szöke­vényt. Kérem, segítsenek őt is megtalálni! A megtalálónak ju­talmat tűztem ki, vagy ha a ku­tyához ragaszkodna, örömmel ajándékoznám meg a születen­dő kölykök egyikével. Román Istvánná, Pilisvörösvár ízleltetni, ízlelgetni: a sokféle fajtát, ízt, nagyságot; a lekváro­kat, dzsemeket, szörpöket, ba- rackleveket, ivóleveket. No és persze a baracklikőröket és a barackpálinkákat, meg a barac­kos süteményeket, egyéb édes­ségeket (fagylalt, desszert, mé­zeskalács stb.). Micsoda gaz­dagság: látvány és dicsőség le­hetne! Egész biztos sikere len- ne/lehetne! Az önök által meghirdetett „barackfőző verseny” is ilyen hagyományőrző, hagyományt meg-, felújító nemes kezdemé­nyezés, mely az ember és a táj egymásra találásának, haszno­sulásának, egységének is szép bizonyítéka. Köszönjük a versenyt kitalá­lók szervezői munkáját, a díja­kat és elismerő szavakat, a zsű­rik munkáját, szakértelmét, s javasoljuk: folytassák e ver­senyt, hirdessék meg újra évről évre, esetleg kiegészítve egyéb lekvárok főzését is meghirdető versennyel (pl.: vegyes lekvá­rok, különleges (en) eltett lek­várok). „Mi a titok?”, „Hogy csináltátok?” - kérdezték tő­zéteszik és javaslatokat tesznek a szakmai felettesnek az esetle­ges személyi konzekvenciák le­vonására. Az orvosokat és a betegellá­tásban közvetlenül részt vevő­ket személyi felelősségvállalás, szakmai, emberi, etikai elhiva­tottság és esküjéhez hű maga­tartás kell, hogy vezesse. Az egészségügyi ellátással kapcso­latban esetenként felszínre ke­rülő problémák esetén azonban a személyes felelősségvállalás mellett néhány tény ismerete lé­nyeges az árnyaltabb kép kiala­kításához: az egészségügyi ki­adások reálértéke a 10 évvel ez­előtti 50 százalékának felel meg. A KSH 1999 első félévi adatai alapján a szellemi foglalkozású­ak között az egészségügyben dolgozók havi nettó 42 000 Ft illetménnyel az utolsó helyen állnak. A statisztikai adatok ar­ról már nem tanúskodnak, hogy a betegellátással foglalko­zók három műszakos munka­rendet, folyamatos túlórákat, valamint orvosok esetében a törvényben megszabottnál lé­nyegesen magasabb ügyeleti te­vékenységet is teljesítenek. Míg hivatalosan valamennyi más ágazatban az elvárható teljesít­Nagyon felháborított a Petőfi Népe szeptember 18-ai számá­ban olvasott „A játszótér a gye­rekeké” című cikk. Nem értem, hogy némely ember (ek) mit képzelnek magukról. Esetleg hogy egy tollvonással megszün­tethetnek egy játszóteret, ame­lyet már vagy ötven éve hasz­nálnak a környék gyerekei és az iskolások is itt itt tudják megtar­tani a tornaórákat. 1950 óta lakom a Gyenes tér közvetlen közelében. Általános iskolás koromban a mi tanára­ink is itt tartották meg a torna­órákat, mivel a tornateremben nem tudtunk futni. Iskola után itt játszottuk mi, gyerekek. Elég sokan rúgtuk a port, mivel ak­kor még nem volt bitumenes sé­táló, hanem földes. Később vö­rös salakkal terítették le és nem zavart el bennünket senki sem. Nem is írtak sehová sem pana­szos leveleket, pedig abban a vi­lágban talán ha szólnak, akkor lehet, hogy még a sétateret is megszüntetik (vagy a T. pana­szos is azt szeretné?). Lehet, hogy a panaszos szülei vagy lünk sokan. A fő titok: a barack fajtája és az a sok napfény, me­leg és kiváló talaj, no meg gon­doskodás, amivel a kecskeméti vidék, az „aranyhomok” és ter­melői rendelkez(het)nek! A sokféle, jobbnál jobb fajta íz, zamat, ami maga „A KECSKE­MÉTI BARACK”! Az idén a legjobban talán az ún. „ceglédi óriásból” készült lekvárunk sikerült, mely a hel- véciai homokon termett, on­nan kaptuk. Fontos, hogy a lekvárfőzésnek megadjuk a módját: nagy tisztaság, türe­lem, idő kell hozzá. S a recept: kevés tartósító­szer (szalicil: pl. 20 literes edény mennyiséghez 1 evőka­nálnyi), cukor pedig annyi, hogy a barack íze jól érvénye­süljön, kiérződjön (az előbbi­ben jelzett mennyiséghez kb. 3 kilónyi). A sárgabarackot leforrázzuk, haját lehúzzuk, magját eltávo­lítjuk, s feltesszük edényben fő­ni addig, míg a habja el nem fő. Ezután adjuk hozzá a szali­cilt és a cukrot, s tovább addig főzzük, míg a lekvár nem fény­mény az elfogadható javadal­mazás függvénye, addig a be­tegellátást és a gyógyítást alap­vetően erkölcsi kötelességnek tekintik - áll a Magyar Orvosi Kamara Elnökségének legújabb közleményében. Mi, orvosok és egészségügyi dolgozók a nehéz körülmények közepette is minden tőlünk tel­hetőt megteszünk betegeinkért; nap mint nap bizonyítani igyek­szünk a betegek érdeke iránti el­kötelezettségünket, emberi tisz­tességünket és szakmai hozzá­értésünket. Korrekt partneri együttműkö­désre törekszünk az egészség- ügyi ellátó rendszer tulajdono­saival, a finanszírozást végzők­kel és az irányító, felettes szer­vekkel egyaránt. Kérjük azonban azt, hogy be­tegeink érdekében néha az ellá­tást közvetlenül végző orvoso­kat és egészségügyi dolgozókat is hallgassák meg a döntésho­zók, s orvosi és emberi tisztes­ségünk mindaddig ne kérdője­lezzék meg, amíg ennek ellen­kezője egyértelmű bizonyítást nem nyer. Dr. Bozóky Géza, a Kecskeméti Orvosi Kamara elnöke Akinek a hírek szólnak Kecskeméten Vincze Jó- zsefné és családja évek óta járatja a Petőfi Népét. Ha idejük engedi, az egész la­pot átolvassák. Kedvenc ro­vatuk azonban a kecskemé­ti oldalak. Az itt megjelenő cikkeket olvassák el elő­ször, hiszen lakóhelyükről itt tudhatnak meg a legtöb­bet. Örömmel veszik, hogy egyre több érdekes helyi hírt olvashatnak. OLVASÓSZOLGÁLAT Kétszáz nyertest keresünk! A Petőfi Népe előfizetői az őszi Szerencsekártya-játék 200 nyereményéért pá­lyázhatnak. A játékban részt vehetnek lapunk régi és új előfizetői az újságból kivágott és beküldött nye­reményszelvénnyel. Vár­juk mindazon olvasóink pályázatát is, akik most fi­zetnek elő a lapra. Konyhai felszerelés a fődíj A novemberi sorsoláson elsőként kihúzandó szel­vény beküldője 100 ezer forint értékben konyhai eszközöket, kisgépeket nyer. A második díjas pá­lyázónak egy olajsütőt ajándékozunk, a harmadik szelvény pedig egy mixer­gépet ér! Kisorsolunk még 197 db Petőfi Népe feliratú esernyőt is játékos kedvű előfizetőink között. Hogyan lehet pályázni? A Petőfi Népében és az Alapárban több alkalom­mal közöljük a játék rész­vételi szelvényeit. Ezek közül legalább egyet, vagy tetszőleges számút kitölt­ve, a szerkesztőségbe kell eljuttatni. Elküldhető pos­tán, leadható a kézbesítő munkatársainknál vagy a terjesztési ügynöksége­ken, illetve az olvasószol­gálatnál, egyenként vagy akár egyszerre is. Kérjük, ne feledjék a részvételi fel­tételt: a Szerencsekártya­játék régi és új előfizető­inknek szól. S aki még nem előfizető, kérjük hív­ja a 06-80/480-756-os te­lefonszámunkat. (A hívás díját mi fizetjük.) Ma kávé-tea­főzőt sorsolunk A ma délutánig beérkező pályázatok közül egyet húzunk ki, melynek be­küldője Ufesa kávé-teafő­zőt nyer lapunk és a PN Vasárnap Reggel közös já­tékán. Sok szerencsét kí­vánunk olvasóinknak! Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda Lenne mit megmutatni, megízleltetni Hagyjuk játszani a gyerekeket hozzátartozói is a téren játszot­tak hajdanán. Most is él jó pár gyermek az ottani lakásokban, s a szülők nem panaszkodnak, mert tudják vagy legalábbis fel­érik ésszel, hogy az ő gyerekeik is felnőnek egyszer. Azok is ugyanott fognak szaladgálni és kiabálni, ahol most más gyere­kei. Nem a gyerekeket kellene bántani, hanem azokat, akik a rendeletet semmibe véve ide hordják a kutyáikat piszkítani, pedig a tér nincs kijelölve ku­tyafuttatónak. Nem ártana, ha a közterület-felügyelők erre is el­jönnének néha ellenőrizni, hogy ki vét a törvény ellen, és ne a gyerekeket jelentgesse fel a kedves fiatal házaspár. Üzenem a fiataloknak, ha nagy a zaj, csukják be az abla­kot vagy vigyék a kicsit egy má­sik szobába. A tanárok pedig nyugodtan hozzák ki a gyereke­ket, hiszen így is keveset mo­zognak, és ne zárják be őket a tanterembe azért, mert van egy­két nyárspolgár. Név és cím a szerkesztőségben lik, fényes nem lesz. Az üvegek­be mert lekvárt másnap, kihű­lés után kötözzük le, s tesszük a polcokra. (Rózsabarackból is főzhetünk finom lekvárt, ha ki- magozás után a gyümölcsöt le­daráljuk - héjastól! - s az előb­bi módon főzzük meg.) Készül­het még igen finom lekvár több­félegyümölcsből is, pl. vöröszil- va+alma+körte együttesből is úgy, hogy a kimagozott szilvát a héjától! megtisztított almát, körtét megfőzzük, majd át­nyomjuk krumplinyomón. Íze­sítjük szegfűszeggel, fahéjjal - ízlés szerint - és cukorral, kb. 15-20 percig főzzük. Másnap, kihűlés után a lekvár tetejét kissé megszórjuk fahéjjal, s le­kötjük az üvegeket! ízletes, kü­lönleges, szinte dzsemszerű lekvárt kapunk! Nem kell meg­ijedni, hogy a passzírozásnál leves a gyümölcspép, a lé a fő­zés során megsűrűsödik!) Köszönettel és tisztelettel, kívánva minden jót a szerkesz­tőség minden munkatársának és a verseny szervezőinek: özv. Bajtai Pálné és Bajtai Mária; olvasóik Mennyi paprika kell a halászléhez?

Next

/
Oldalképek
Tartalom