Petőfi Népe, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-01 / 203. szám

6. OLDAL 1999. SZEPTEMBER 1., SZERDA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A statisztika, a 413 milliárd és a jövő? Adjuk meg mindenkinek a lehetőséget a bizonyításra A kormány legutóbbi statiszti­kai kimutatása szerint az el­múlt hónapban az infláció 9% alá csökkent. Ez így magában szép is lenne, ha a szám mö­gött nem emberi sorsok hú­zódnának meg. Olyan embe­rek sorsa, akik megfizetik az utóbbi évekhez viszonyítva, alacsonynak mondható infláci­ót, és tudva, hogy ezzel egye­nes arányban romlik a saját anyagi helyzetük. Azt ugyanis már sem a statisztika, sem az illetékesek nem vallják be, hogy megint a mezőgazdaság az az ágazat, amely a terhet vi­seli. Az elmúlt év bázisidőszaká­hoz viszonyítva csak a mező- gazdasági árak csökkentek 25- 30%-al, a többi ágazat árai nőt­tek. Nap mint nap halljuk, hogy az agrárolló túlságosan nyitott, a mezőgazdasági ter­melők tönkremennek, ezért segíteni kell őket. Sajnos, mint Nem kenyerem, hogy új­sághoz vagy bárhova íro­gassak, de reményke­dem, hogy hátha felfi­gyelnek az illetékesek a mezőgazdaságból élők ki­szolgáltatott helyzetére. Nagyon sokszor hallani, hogy különböző területeken sztrájk­ra vagy tüntetésre készülnek, megértem őket, mert minden­hol kevés a jövedelem, de leg­alább minden hónapban kap­nak fizetést és általában min­den évben kapnak egy kis emelést is, hogyha nem is a re­álisat. Kérdezem én, hogy mi, mezőgazdaságból élők, mit te­gyünk: az árunkat, ha egyálta­lán átveszik, 7-8 hét múlva fi­zetik, de volt rá példa, hogy a búzát fél év múlva sem fizették még ki. A búza, a kukorica ára 2-3 évvel ezelőtt volt már több, A kecskeméti Hunyadiváros­ban lakó olvasónk fordult hoz­zánk a következő panasszal: „Van egy nagyon bosszantó dolog a Hunyadivárosban (le­het, hogy a város többi részén is), mégpedig hogy reggel 6 órakor kinyitnak ugyan az új­ságosok, de friss aznapi újsá­got sokszor még 3/4 7-kor sem lehet kapni, csak ingerült vá­laszt: még nem érkezett meg az autó, ami az újságot hozza. Szeretném tudni, mi ennek az oka és hogyan szándékoznak áz illetékesek kiküszöbölni ezt a problémát?” Olvasónk kérdésével megke­restük a Délhír Hírlapkeres­Pár héttel ezelőtt megjelent egy köszönő cikk a megyei kórház kardiológiai osztály munkájáról (Gál Ferenc aláírá­sával). Kérem engedjék meg, hogy annyiban egészítsem ki, hogy én is feküdtem a kardio­lógián, sajnos sokat és sok­szor. Az ott dolgozó doktornők és doktorurak munkájáról csak jót tudok mondani min­den kiemelés nélkül, mivel mindnyájukat meg tudtam is­merni (hat infarktus után). Én már hívtam a kardiológi­án ügyeletes doktornőt vagy doktor urat bármely napon, még szombaton és vasárnap is. Mindig elmagyarázták, hogy mit csináljak, sőt olyan is volt, hogy egy órán belül visz­sok más, ez is csak ígéret ma­radt és mint annyiszor, a rend­szerváltás óta ismét a mező- gazdaságból élők viselik a ter­heket. Hogy ez meddig lesz így, nem tudom, de attól tar­tok, hogy a termeléscsökkenés miatt importra lesz szükség, ami jelentős áremelkedést von­hat maga után. Valószínű, ezt elkerülendő céllal harcolt a mezőgazdaságért felelős mi­niszter olyan elszántsággal a 413 milliárd forintért. Azért a pénzért, amely tulajdonkép­pen nem oldja meg az alapvető problémát, vagyis a mezőgaz­daságból élők helyzetét. Amíg a tulajdonviszonyok ténylege­sen nem lesznek rendezve és nem lesz felmérve, hogy a me­zőgazdaság átalakítása (ma­gánosítása) mennyibe kerül az országnak, addig a támogatá­sok elfolynak, mint a szitából a víz. Véleményem szerint az is problémát jelent, hogy a mi­tehát a mi fizetésünk lefelé megy. Pedig amit megvásáro­lunk, annak az ára felfelé megy és rögtön fizetni kell. A rezsit, a tb-t, a biztosítást stb. nekünk is időre kell fizetni, nem 7-8 hét múlva, mert minket meg­büntetnek, de mi ezt nem te­hetjük meg. Szerződést kötöttünk lakó­helyünkön napraforgóra, el­hoztuk a vetőmagot, vegy­szert, műtrágyát olyan feltétel­lel, hogy majd szállításkor le­vonják a járandóságból, termé­szetesen további levonásokkal (pl.: tisztítás) együtt. Nekünk a végén nem sok marad, mivel a termés sem lesz valami jó az időjárás miatt. Most kaptunk egy levelet, mindenki, aki oda szerződött, hogy érésgyorsítóval szórjuk le, ők persze repülővel leszór­ják, ezzel persze megint egy kedelmi Rt.-ét, ahol a követke­ző választ kaptuk: Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy minél hamarabb és gyor­sabban vehesse kezébe minden újságolvasó a kedvenc lapját. Éppen ezért új számítógépes rendszert állítottak be az elosz­tás és szállítás vezénylésére. Sajnos, az új rendszer beveze­tése alatt azért akadtak kisebb problémák, amelyeket sikerült kiküszöbölni, s talán mire e lapszámunk megjelenik, már nem találkoznak az újságolva­sók a levélben említett problé­mával, amelyért utólag is elné­zést kémek minden kedves vá­sárlójuktól. szahívtak, hogy történt-e vál­tozás az állapotomban. Szeretném még megköszön­ni az osztályon dolgozó nővér­kék munkáját is, mert az ellen sem lehet bárkinek kifogása. Mivel ők is a tudásuk maximu­mát adják az osztályon fekvő betegeknek. Meg szeretném még említeni a mentőszolgálat munkáját is, amit oly becsület­tel és odaadással végeznek (még a mostoha körülmények között is). Olyan még nem for­dult elő, hogy a kéréstől szá­mítva 10 percen belül ne jöttek volna értem és ne vizsgáltak volna meg, és szállítottak vol­na be a kórházba. Márki Béla, Kecskemét nisztériumban lehet, hogy nagy tudású emberek ülnek, de a gyakorlatot kevésbé isme­rik. A gyakorlatban jártas ér­dekképviseleti szakemberek sebeik nyalogatása közben most ébredeznek, immár tíz­éves Csipkerózsika álmukból. Ha valóban mindkét oldal a mezőgazdaságért akar tenni valamit, akkor a minisztérium részéről egy tapasztalt gyakor­lati szakembert kell megbízni a tárgyalások vezetésével, félre­téve az eddigi ellentéteket. Mindemellett, amíg nem lehet visszaszerezni a külföldi tőke beáramlására hivatkozva el­herdált magyar élelmiszer-fel­dolgozó gyárakat, addig nem lehet semmit sem kezdeni a mezőgazdasággal. Ugyanis ez a kiinduló pontja az egész problémának és a fejlődés megindulásának. Andol András, Solt csomó pénzt vennének ki a zsebünkből, ha lenne, vagy ha ezt is levonnák a szállítmány­ból, akkor már tényleg szinte semmit nem kapunk. Megha­tározták, hogy szeptember 5­10. között le kell szállítani a napraforgót, holott ekkor szok­ták kezdeni az aratást, persze aki nem kér érésgyorsítót, an­nak esetleg 10-éig nem sikerül szállítani, akkor lehet kötbé- rezni, úgyhogy mindenképpen a termelő járjon rosszul. Igaz, benne van a szerződésben, hogy ők ütemezik a szállítást, de gondolom, azért ez elég tisztességtelen dolog, a másik vállalat még október elején is át szokta venni. Vagy például mi lesz akkor, hogyha szep­tember 5-10. között mondjuk esik az eső? Név és cím a szerkesztőségben Hová lettek az ünnepi zászlók? Annyi szép alkalom van Kecs­keméten, amikor zászlódíszbe kellene öltöztetni a várost. Nemrégiben zajlott a Hírős Hét, a fogathajtó vb, itt volt a sok-sok külföldi vendég, és alig pár nemzeti lobogó árvál­kodott a főtéren. Végre tegye kötelezővé a polgármesteri hi­vatal, hogy a fontosabb köz­épületeken tűzzék ki ilyen al­kalmakkor a nemzetiszínű zászlót. Vagy említhetném a Széchenyivárost, miért nem öltöztették ünnepi díszbe? Az nem igaz, hogy nincs rá pénz. Nyúl Istvánné, Kecskemét Kecskemét Eszperantistál 1999. augusztus 23-án el­búcsúztak Veszprémi Ti­bortól, a piarista temp­lomban. Elhelyezve a tisztelet és köszö­net virágait koporsójánál, és hallgatva a megszentelő útrava- lót rendtársaitól és öregdiákjai­tól, hirtelen lepergett az a közel ötven év, amit itt töltött közöt­tünk. Mondását idézve: „Min­dent meglátni, nem mindent észrevenni, és egy kicsit javíta­ni a világon.” Ennek tükrében tanította ne­künk az eszperantó nyelvet, buzdított levelezésre, s a nyelv által az emberi kapcsolatok ki­Manapság gyakran elhangzik ez a mondat: bezzeg a Kádár­korszakban sokaknak jobb volt az életszínvonala, mint ma. Ez igaz, de a hivatkozás nem egészen igazságos. Mert Kádár Jánosnak évtizedek kel­lettek ahhoz, hogy azt az agyondicsért életszínvonalat elértük. Most, amikor sürget az idő és mindannyiunk sorsá­ról van szó, adjunk lehetősé­A következő két levél témája apró bosszúságnak tűnik, pe­dig jócskán megkeserítik min­dannyiunk életét. Kecskeméten, a Nagykőrösi utcán a Budai utcánál elhelye­zett KRESZ-táblákra hívnám fel a figyelmüket. Az átmenő forgalom tilos, tíz perc alatt 14 autós nem vette figyelembe. Az utcában várakozni és meg­állást tiltó tábla is van, melye­ket szintén nem vesznek tudo­másul. Ha már úgy látszik, ezek a nem olcsó táblák feles­legesek, akkor javaslom sze­reljék le őket. A Kiskörúton és a Petőfi Sándor utcában az éj­szakai autóversenyeket is meg Jó érzés olvasni a Petőfi Népe újságot és azon számokat, amelyek a kórházakkal és a szanatóriumokkal foglalkoz­nak, a betegek tapasztalatai alapján. Ilyen kórház a bajai és a deszki szanatórium. A bajai kórházat a miniszter úr is meg­látogatta, a kórház részére 1,5 milliárd forintot javasolt, mű­szaki felújításra. A férjem többször feküdt súlyos szív- és érrendszeri, valamint cukorbe­tegséggel mindkét helyen. Döntő fontosságú, hogy nagy­tudású orvosok és mosolygós nővérek dolgoznak, régi, el­avult berendezéssel. Az orvo­sok és nővérek mindenkivel türelmesek és készségesek voltak. Hitelt adnak a gyógyu­lás reményéhez és elősegítik, hogy a beteg is akarjon meg­gyógyulni. A deszki szanatóri­umba legutóbb a lift 400 kg-os motorját két óra alatt kicserél­ték, ami annyit jelent, hogy a harmadik emeletre, a padlásra vitték az új motort. Tehát az ápoló és műszaki személyzet a gyógyító hivatásuk magas fo­kán álltak, mert a frissen mű- tött betegek két óra alatt sem szenvedtek hiányt semmiben alakítására, s ezáltal a tökéletes látásra. Nemcsak diákjai, ha­nem mi, eszperantisták is kö­rülvettük őt. Nemcsak nyelvi problémákkal, hanem szemé­lyes gondjainkkal is. Hosszú­hosszú évekig magára vállalta az Eszperantó Nyelvgyakorló Klub vezetését. Sokan az ő irá­nyításával jutottak el a felsőfo­kú nyelvvizsgához. Kiapadha­tatlan könyvtára mindenkor rendelkezésünkre állt. Általa sok külföldi eszperantista ven­dégünk kapott szállást a rend­házban és idegenvezetőt a vá­rosban. Eszperantó rendezvé­nyeink is helyet kaptak a gim­náziumban. Rendtársai közül is jó néhányan megismerked­get a polgári kormánynak is ar­ra (legalább egy évtizedet), hogy bizonyítson. Úgy gondo­lom, hogy ma így vélekedik az ország lakosságának tisztessé­ges többsége, hivatásra, foglal­kozásra való megkülönbözte­tés nélkül. Mert a javakat előbb meg kell termelni, s csak azután elosztani, nem pedig fordítva. Balogh Gergely, Tiszakécske tek az eszperantóval. Nemzet­közi eszperantó rendezvénye­inken ő misézett eszperantóul a templom kápolnájában. Majdnem mindnyájan őrizünk tőle egy-egy általa újra bekötött régi könyvet vagy újsággyűjte­ményt, énekes- vagy nyelv­könyvet. Ezenkívül őrizzük ne­künk adott szeretetét és barát­ságát. Köszönjük! Mondhatjuk: neki sikerült megvalósítani: „Készítsetek magatoknak kifogyhatatlan kincset a mennyben. Ahol a kincsed, ott a szíved is.” Vörös László, a Kecskemét és Vidéke Eszperantó Egyesület nevében Akinek a hírek szólnak A bajai Radies Sándor me­zőgazdasági vállalkozóként több évtizede rendszeres olvasója a Petőfi Népének. Bár több újságot olvas, csak lapunkat fizeti elő. Reggel, munkába indulás előtt a címlapot nézi át, es­te viszont még az apróhir­detéseket is végigböngészi. Kedvenc rovata a megyei körkép, és nagy élvezettel olvasgatja a vasárnapi szá­mot is. Munka közben ki­elemzik társával a napi hí­reket, a mezőgazdasággal kapcsolatos információkat fel is használják. OLVASÓSZOLGÁLAT Jól jár, aki előfizető Lajosmizséről, Kunszállás­ról és Bajáról az előfizetés­ről érdeklődtek olvasóink: hol és hogyan lehet előfi­zetni a Petőfi Népére? A megrendelés legkényelme­sebb módja, ha felhívják ol­vasószolgálatunk zöldszá­mát: 06-80/480-756. A te­lefonálás díját mi fizetjük, a zöldszám hétfőtől pénte­kig, délelőtt 8 és 11 óra kö­zött hívható. A megrende­lőket a Petőfi Népe kézbe­sítői felkeresik és számlát adnak az előfizetésről. la­punk előfizetői 20%-kal ol­csóbban jutnak kedvenc új­ságjukhoz, mintha naponta megvásárolnák, minden ötödik lapszámot ingyen kapják. Az előfizetés a megtakarítás mellett ké­nyelmet is jelent: minden­nap korán megérkezik az újság, csak a levélszekrény­ből kell kivenni. Van már levélszekrénye? A Petőfi Népe előfizetői je­lentős kedvezménnyel vá­sárolhatnak levélszekrényt. Az engedmény éppen 1 ha­vi előfizetési díjjal azonos. Megrendelhető zár nélküli, zárás és lépcsőházi zárás változatban kézbesítő munkatársainknál, terjesz­tési ügynökségeinken vagy az olvasószolgálatnál. In­gyen hívható telefonszá­munk: 06-80/480-756. Mixergépet szeretnék nyerni! Soltvadkertről írta egy elő­fizetőnk: „Minden nyere­ményjátékban részt ve­szek, de legjobban azokat szeretem, ahol műszaki cikket lehet nyerni.” Több ismerőse nevében, le­velezőlapon írta egy előfi­zetőnk: „A hétvégi nyere­ményjátékon szeretnék nyerni, vasalót, mixergépet vagy bármit.” Kérdésére csak annyit tudunk vála­szolni: Nyerhetnek a kecs­keméti előfizetők is. Mindig a termelő jár rosszul? Mikor érkezik a friss újság? Odaadó és becsületes munka mostoha körülmények között Elköltözött oda, ahol egy nyelven, a béke nyelvén beszélnek Mindennapi bosszúságaink a hírős városban Dicséret illeti a kórházat kellene szüntetni az ott lakók érdekében. Körtvélyesi Sándor, Kecskemét Kecskeméten a Kápolna utcá­ban a járdát egyaránt használ­ják a gyalogosok, a kerékpá­rosok és a görkorcsolyások. Mielőtt még baleset következ­ne be, felfestéssel tessék kétfe­lé választani a járdát: gyalogo­sok és biciklisek térfelére. Tudniillik a járdán a biciklisek úgy suhannak el az ember mellett, hogy majdnem fel­lökik őket. Csak szerencse dolga, hogy idáig nem történt baleset. Név és cím a szerkesztőségben sem. Ugyanis lift nélkül meg­bénul a kórház. Ezért nálunk a tapasztalatunk alapján a többi beteggel együtt, nem lehet ki­jelenteni, hogy rossz az egész­ségügyi ellátás. Ellenkezőleg, dicséret és köszönet illeti meg a bajai kórházból dr. Tüske Magdolna, dr. Szlavikovics Ilo­na, dr. Bergmann Mária, dr. Poór László, dr. Tokodi Fe­renc, dr. Pataki Miklós, dr. Nyirati Gábor, dr. Polák Ri- chárd, dr. Huszár Gergely, dr. Fűzi Mária, dr. Csőke István, dr. Bogár Judit, dr. Mihálovics István, dr. Gyurákovics And­rás, dr. Erős Erzsébet és dr. Vajtai István. A deszki szana­tóriumból dr. Szász Károly, dr. Horváth László, de. Kurunczi Ferenc, dr. Boda László, dr. Lukács László, dr. Ádám Edit, dr. Szigli Zsuzsanna. A fent ne­vezett orvosok megérdemlik, hogy olvassák a nevüket az új­ságban, mert ezeket a számo­kat a betegtársadalom elteszi az utókornak. Kívánom, hogy további gyógyító munkájuk si­keres legyen, amelyet ők egy­szerűen mindent hivatástudat­nak, hivatásszeretetnek nevez­nek. Szabó Lajosné, Baja

Next

/
Oldalképek
Tartalom