Petőfi Népe, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-23 / 195. szám

10. OLDAL VIII. KETTESFOGATHAJTÓ VILÁGBAJNOKSÁG 1999. AUGUSZTUS 23., HÉTFŐ Látványos szám volt a maraton Jól kezdtek a magyarok a 8. kettesfogathajtó-világbajnokság harmadik napján Kecskeméten: a maratonhajtás egyharmada után, 18 hajtót követően, Benkő Sándor vezette a mezőnyt, míg második helyen a díj haj tás győztese, Lázár Vilmos állt. A maratonhajtás hat szakaszból állt, 20 km várt a versenyzőkre. Különösen a záró, nyolc aka­dállyal nehezített befejező sza­kasz tartogatott izgalmas pilla­natokat a kecskeméti szabadidő­parkba kilátogató közel 10 ezer nézőnek. Baleset a verseny első részé­ben nem történt, de az argentin Tagano segédhajtója szerencsét­lenül járt, amikor a négyes, Virá­goskert elnevezésű akadálynál majdnem a támfal és a kocsi kö­zé szorult. Végül nagy hazai si­kert hozott szombaton a mara­tonhajtás., hiszen az első hét he­lyezett között öt magyar ver­senyző végzett. Lázár Zoltán magabiztos teljesítménnyel győ­zött, szurkolói futva követték kedvencüket az egymástól több száz méterre lévő akadályok kö­zött. A díjhajtásban gyengébben teljesítő Benkő Sándor javított, csakúgy mint Nyúl Zoltán. Egyedül Ling Attila volt balsze­rencsés a magyarok közül. Az ő lovait az E-szakasz előtt sérülés miatt kiállították az állatorvo­sok, így fel kellett adnia a ver­senyt. A maratonhajtás egyéni dobogósai és a magyarok he­lyezései: 1. Lázár Zoltán 81.02 hibapont, 2. Benkő Sándor 83.16, 3. Nyúl Zoltán 85.67, ...5. Hegedűs Imre 87.37, ...7. Lázár Vilmos 88.83, ...11. Váczi Csaba 90.45, ...30. Szegedi Gábor 99.46, ...42. Dallos Andor 109.71. Maratonhajtás, a csa­patverseny végeredménye: 1. Magyarország (Lázár Zoltán, Lázár Vilmos, Hegedűs Imre) 168.39 pont, 2. Németország 174.23, 3. Hollandia 179.97. A maratonhajtás eredményhirde­tését a kecskeméti Katona József Színházban tartották, ahová nem volt érvényes a sajtóbelé­pőnk, ezért nem tudunk róla beszámolni. Lázár Zoltán:- Ilyen fantasztikus közönség előtt még soha nem verse­nyeztem, sok segítséget kaptam ahhoz, hogy kijavítsam a gyen­gére sikerült díjhajtást. Nagyon nehéz lesz a zárónap. A pillanat­nyi idegállapot, a nyugodtság dönthet. Csapatban az előnyünk elég lehet a győzelemhez. Lázár Vilmos:- Két jelentősebb hibám volt a maratonhajtás során, a lo­vaim maximálisan teljesítettek, én vi-szont figyelhettem volna jobban. A célomat azonban el­értem, a két versenyszámot követően az összetettben az élen állok. Holnap jön a ne­heze! A maratonpálya egyik leglátványosabb akadálya volt a Halásztanya, ahol ha hal nem is, de víz várta a fogatokat. FOTÓ: W. P. Benkő Sándor, a magyar kettesfogat-sport korelnöke élete első világbajnokságán az egyik legnehezebb versenyszámban remekelt és ezzel az előkelő második helyre verekedte magát. FOTÓ: BANCZIK RÓBERT A világbajnokság árnyéka Tiszteit budapesti kollé­gám zokon vette, hogy azt írtam a Vasárnapi Petőfi Népében: újságírók a sa­rokban és a pincében. Mivel ez utóbbi valóban más­ként is értelmezhető, tartozom annyi magyarázattal, hogy ez az úgynevezett pince a Tó Ho­tel alagsorában van. Itt kapott helyet a sajtóközpont, ahol bu­dapesti kollégáink szálláshelye volt. A „pincében” zártláncú te­levízión kényelmesen végig­nézhették az egész világbaj­nokságot, anélkül, hogy ki kel­lett volna lépniök a hotelből. De ez legfeljebb annyiban tartozik rám, hogy egy ilyen vízfejországban még vidéken is a budapestihez igazítják az igé­nyeket. Mi, mármint a Petőfi Népe vb-stábja ugyanis a futot­tak még kategóriájába tartoz­tunk a szó csaknem valódi ér­telmében (de a gyalogtúrázóké­ba mindenképpen), mert élő­ben szerettük volna látni és tu­dósítani a világbajnokságot. De ez csak részben valósulhatott meg, mert a sajtókártyánk csak ingyenes belépésre jogosított, abból a sarokból, amelyet a Széktói Stadionban a rendezők kijelöltek. Vasárnap délelőtt aztán meg­szüntették, mert valóban csak lézengtünk benne néhányan, a nézőtéren meg taposták egy­mást az emberek. Ezért ennek jogosságához nem is férhet két­ség. De a rendezők szemléleté­vel ellentétben nem azért pan­gott a sajtósarok, mert az újság­írókat nem érdekelte a vb, ha­nem mert megoszlott a stáb a „pince” és a szabadon mozgók között. Ehhez kellettek a különféle belépőkártyák, amelyekből a Petőfi Népének egyet sem ad­tak. Ezért mozgástérünk nem volt, idegenek és kiszolgáltatot­tak voltunk, néhány verseny­zőt is csak protekciós közremű­ködéssel tudtunk megkérdez­ni. Mivel gépkocsi-parkolóje­gyet is csak kerülő úton sikerült szerezni (legálisan ugyanis a Petőfi Népe nem kapott), ez azonban körülbelül annyit ért, mintha a szervezőbizottság el­nökét leparkoltatták volna a Tó Hotelben és naponta többször is gyalog kellett volna megten­nie az utat a Rudolf laktanyai irodáig. Persze minimum egy tízkilós fotósfelszereléssel, ne­hogy nagyon elpuhuljon. A maratonpályára menet, miután a szolgálatot teljesítő rendőr elküldte a Petőfi Népe munkatársát a szántóföldre parkolni, az újságíró szeme előtt engedett tovább egy wart- burgost, belépőkártya nélkül. A pálya egyik akadályánál azt mondta az egyik néző a fotó­sunknak: „Háromezer forintot fizettem a belépőért, menjen előlem, mert fellököm.” Megér­tettük, miként azt is, hogy a nem kecskeméti fotográfus úgy ment be a vízen lévő dokkra és más, kecskeméti halandó szá­mára megközelíthetetlen he­lyekre, mint kés a vajban. Mindig olyan kártyát húzott elő, amilyenre szükség volt. Mindezt azért írtam le, hogy kedves olvasóink is tudják, mi­lyen feltételek mellett dolgoz­tunk a VIII. kettesfogathajtó-vi- lágbajnokságon. Kecskeméten, hazai pályán. Banczik István vezető sportszerkesztő Dobogóra várták hajtóinkat A kecskeméti születésű, jelenleg Lajosmlzsén versenyző Nyúl Zoltán volt az első olyan magyar versenyző, aki hibátlanul teljesítette az akadály­hajtás pályáját. Mint később kiderült, ez a pro­dukció rendkívül értékessé vált, hiszen az összetettben bronzérmet jelentett a rutinos sportolónak. Utána még két magyarral - a Lázár testvérekkel -, valamint egy franciával kellett megküz­denie az összevetés során az akadályhajtás első helyéért. Nos, Nyúl Zoltán másod­szorra is hibátlanul ment végig az újjáépített pályán - tegyük hozzá, egyedüliként -, s ezzel megnyerte ezt a versenyszá­mot. A fogatról éppen csak leszálló hajtó készségesen állt a Petőfi Népe rendelkezésére:- Nagyon jó érzés volt a szülővárosomban versenyez­ni. Titkon számítottam arra, hogy majd a mezőny elején végzek, s ebben benne volt egy érem megszerzésének a lehetősége is. De ez nem csoda, hiszen a világ élme­zőnyét mi, magyarok képvi­seljük. Egyébként úgy érzem, hogy mindegyik versenyszám jól sikerült, ám hozzá kell ten­nem, a díjhajtástól féltem egy kicsit. Az akadályhajtásnál óriási teher volt rajtam, ugya­nis akár egy hiba is elég le­hetett volna ahhoz, hogy ne a harmadik, hanem a tizenhar­madik helyen végezzek. Sze­rencsére egy sem csúszott be, még a ráadásban sem, így most rendkívül boldog va­gyok. Nézzük, hogy mit szóltak a versenyhez azok, akik a lelá­tóról izgulták végig ezt a rend­kívül színvonalas viadalt. Idősebb Lázár Vilmos: - Tele vagyok örömmel. Régóta vártuk ezt az eredményt, s most végre bejött. Vilmos fia­mat három éve nem tudták legyőzni, kilencvenhétben is csak a technikának sikerült. A sok munkának végül meglett az eredménye, s így most már nyugodt szívvel világgá kürtöl­hetem azt, amire a legbüsz­kébb vagyok: a Föld két leg­jobb kettesfogat-hajtója az én két fiam. Muity Ferenc, világbajnoki bronzérmes hajtó, a válogatott vezetőedzője: - Azt, hogy jó volt-e ez a vébé, azt másnak kell megítélnie, mert az én számból szerénytelenségnek hangzana. Mindenesetre a cé­lunkat elértük, miszerint ösz- sze kell kovácsolnunk egy jó gárdát, s ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egyéni­ben három magyar állt a dobo­gón, a csapatversenyben pedig szintén mi végeztünk az élen. Én személy szerint egyébként egy kicsit csalódott vagyok, mert több magyar verseny­zőnek is hibátlanul kellett volna teljesítenie az akadály- pályát. Azonban túl nagy volt bennük a feszültség, hiszen rettenetesen meg szerettek volna felelni ennek a fan­tasztikus közönségnek, így becsúszott néhány baki. Kocsis Pál, a Kecskeméti Futball Club ügyvezetője: - Látványos, izgalmas verseny­nek lehettünk szemtanúi. Kü­lön örülök Nyúl Zoltán sike­rének, hiszen a semmiből, önállóan teremtett meg másfél esztendő alatt egy új fogatot. Ilyen hangulatban egyébként csak jól érezheti magát az ember. Én köztudottan szim­patizálok a lovakkal, de legközelebb huszonkét lab­darúgó körül szeretnék ennyi szurkolót látni. Mi minden­esetre ezért dolgozunk majd a következő hónapokban. Lovas Zoltán, a kecskeméti önkormányzat sportreferense: - Ennek így kellett lennie, itt ma csak magyar sportoló nyerhetett. A Lázár fivérek mellett minden elismerésem Nyúl Zoltáné, hiszen ilyen eredménye mostanában nem volt kecskeméti születésű versenyzőnek. Az önkor­mányzatnak és a helyi vál­lalkozóknak minél több ilyen eseményt kellene a városba hozni. Ébből ugyanis profitál­nak a sportolók és az itt élő emberek, ugyanakkor egy ilyen rendezvény igen jó városmarke-ting is Kecskemét számára. Farkas Mihály A kecskeméti Taska László olyan sikerrel festi - többek között - a lóportrékat, hogy a fogathajtó-világbajnokság „hivatalos képszállítója” lett. A ma 57 éves férfi csupán öt éve foglalkozik rendszeresen rajzolgatással és fes­téssel, pedig az első pasztellkréta-készletét már 13 évesen, 1955-ben megvásárolta. Ám az élete másként alakult, s a felszerelés csak öt éve került elő újra a padlásról. FOTÓ: BÁLÁI F. ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom