Petőfi Népe, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-18 / 192. szám
6. OLDAL 1999. AUGUSZTUS 18., SZERDA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG Akiknek a hírek szólnak Befejeződött a Petőfi Népe lekvárfőző versenye Négyszázhatvan üveg lekvár sorakozott a sajtóház hűvös pincéjében, amikor elkezdődött az előzsűrizés. Igazán jólesett a szerkesztőség és a kiadó munkatársainak, hogy ennyien tiszteltek meg bennünket, s részt vettek játékunkon. Vonzóak voltak persze a díjak is, hiszen 100 kg cukrot nyer az első, 50- et a második és 25 kg-t a harmadik helyezett. Nehéz dolog volt dönteni már az előzsűrizés során is, hiszen nagyon sok fi- fiomságot kóstolhattak az „elő- zsűri” tagjai: a szerkesztőség és a kiadó munkatársai és segítőik. Aki csak élt és mozgott, az lekvárt majszolt hétfőn délután. Tegnap aztán a szakzsűri is letette a voksát. Délután kóstolgatták, elemezték a döntőbe jutott 30 versenyművet. Aki ide bekerült, de nem érte el az első három helyet, Petőfi Népe-aján- dékcsomagot és egy oklevelet kap emlékbe. Természetesen valamennyi résztvevőt kategóriákba soroltunk, arany, ezüst és bronz fokozatokat kaptak. A díjazottak névsorát jövő héten közöljük. Munkában az „előzsűri”. FOTÓ: KOVÁCS JUDIT Kentaur italok a fogathajtó VB-re A Fogatos Italcsalád a kecskeméti fogathajtó VB-re készült. A kecskeméti Kentaur Kft. vezetői fontosnak tartják a lokálpatriotizmust. Ezért a cég termékeinek elnevezését is igyekeznek a régióhoz, Kecskeméthez igazítani. A hírős városban ma kezdődő nyolcadik kettesfogathajtó világbajnokság tiszteletére italcsaládot neveztek el. A Fogatos italcsalád ötféle pálinkából' áll. Barack, körte, szilva, cseresznye és borókapálinkát ihat, aki Fogatos-t kóstol. A Kentaur Kft. legújabb terméke a borókapálinka is a kunsági tájhoz kötődést mutatja. Hiszen ki ne hallott volna a tájra oly jellemző ősborókásról. A Fogatos italcsaláddal a Kentaur Kft. emléket állít a kettesfogathajtó világbajnokságnak és tiszteleg az esemény előtt. Mostantól kezdve a vásárlók az üzletek polcain is találkozhatnak a Fogatosokkal. Mint Borsi Mihály a cég ügyvezető igazgatója elmondta, régóta szerettek volna megfelelő nevet találni az italcsaládnak. Most a fogathajtó VB kiváló alkalmat adott erre. Ez is garancia arra, hogy a világbajnokságra még sokáig emlékeznek majd a polgárok, hiszen a pálinkák címkéiben a két évvel ezelőtti világbajnok Lázár Zoltán és fogata, valamint az idei VB időpontja is megtalálható. Persze az sem kizárt, hogy az idei végeredmény is ugyanez lesz. Szurkoljunk együtt a Kentaur Kft.-vel! Hajrá Magyaroki Kentaur Kft. 6000 Kecskemét, Ballószög 329. Tel./Fax: 76/494- 903, 76/494-847. Háromszázegy nyertest sorsoltunk ki tegnap a mintegy negyvenezer játékszelvény beküldői közül. A nyári szerencsekártyajáték fődíját, a 230 literes fagyasztószekrényt Babar István (Gátér, Petőfi Sándor utca 89. szám alatt lakó) kedves előfizetőnk nyerte. A további háromszáz szerencsés nyertes névsorát hamarosan közöljük a Petőfi Népében. FOTÓ: BANCZIK Kecskeméten Tapodi Éva és szülei hosszú évek óta lapunk előfizetői. Éva mindennap elolvassa a híreket, különös tekintettel a bűnügyi és a sportrovatot, de az utolsó oldalon a színes világot is szívesen böngészgeti. Természetesen a család többi tagja is forgatja a lapot. OLVASÓSZOLGÁLAT Levélszekrények Több előfizetőnk érdeklődött a kedvezményes levél- szekrények felől. Újra megvásárolható mindhárom változat, 895 Ft-os áron. A Petőfi Népe régi és új előfizetői megrendelhetik kézbesítő munkatársainknál, a terjesztési ügynökségeken, vagy az Olvasószolgálatnál, akár telefonon is az ingyen hívható zöldszámunkon: 06-80/480- 756. Ne felejtsék el a kiválasztott típust megjelölni: zár nélküli, zárás (hátul nyitható) vagy lépcsőházi zárás (elöl nyílik). Nyertesek A Petőfi Népe Vasárnap Reggel „Nyereményvonal” játékán Grundig színes televíziót nyert Dujnov István vaskúti olvasónk. A kerekegyházi Malecz Zoltánná Zanussi hűtőgépet nyert a PN Vasárnap Reggeltől. Körforgalom és közlekedés Örülök a város fejlődésének, de a közlekedés igen sok kívánnivalót hagy maga után. Divat lett a körforgalom, lassítás címszó alatt. Ez nemigen sikerült. Példának felhozom a Szilvási-áruház előtti elfogadhatatlan állapotot, ahol indokolatlanul két sávból egy lett és meglepi azt az autóst, aki a belső sávon megy a városból az Izsáki út felé, majd a vasúton átjutva hirtelen elfogy az útja és erőszakosan bemegy a haladó külső sávba, sokszor veszélyesen, irányjelzés és elsőbbségadás nélkül. Húsz méterre ott a körforgalom, amiben az utolsó pillanatban lehet észlelni, hogy az elsőbbséget élvező autós vajon jelez-e és merre folytatja útját. Közben rendszeresen gyalogosok szaladgálnak át a közeli áruházhoz. Mindezt tetézi, hogy a megelőző figyelmeztető KRESZ tábla fordítva jelöli az útszűkületet. Sokszor az elmondottak összege miatt a belső sáv kocsisora a Dózsa Gy. út feléig tart, míg aki nem ismeri a jelzett veszélyeket a belső sávon, „élvezi” a megkérdőjelezett elsőbbséget. Akkor még nem beszéltem a lakott területen nagy sebességgel száguldozókról, a sávokat elfoglaló és szabálytalanul - zebrán, kanyaradó sávban, járdán - parkoló autókról. (Név és cím a szerkesztőségben) Csak délelőtt működik a kunszentmiklósi óvoda Kunszentmiklóson a kisgyermekes szülők aggodalommal nézhetnek az új tanév elé. A városban három óvoda működik, kettő a város egyik, illetve másik szélén, egy pedig a város központjában. Anyagi okokra hivatkozva az önkormányzat a központban lévő óvodát csak délelőtt kívánja üzemeltetni, így azokat a gyermekeket, akik egész napos ellátást kérnek, kénytelenek a szülők valamelyik város széli óvodában elhelyezni. Felháborodásomban valószínűnek tartom, hogy ilyen döntést csak olyan emberek hozhatnak, akiknek se családjuk, se gyermekük. Végiggondolták-e a tisztelt képviselő urak, hogy az a szülő, aki 7 órára vagy 1/2 7-re jár dolgozni - és nem áll az anyagi jólét olyan fokán, hogy autóval induljon útnak - kénytelen a három-négyéves csöppségét hóban, fagyban, sötétben 6 óra körül kerékpárra ültetni és a város egyik végéből a másikba átszállítani. Mellesleg szeretném felhívni a figyelmüket arra a tényre is, hogy a gyermekek nem azonosíthatók a vágásra szánt birkákkal, és nem csukhatók egyik karámból a másikba! Szerintem nem túl sok pedagógiai érzék szükséges annak belátásához, hogy mekkora traumát okoz egy kisgyermeknek a megszokott, megszeretett óvó nénitől való el- szakítás, illetve az új közösségbe való beilleszkedés. Tudom, hogy költségmegtakarításra nagyon könnyű hivatkozni, de elég szégyen, hogy a pénz nagyobb hatalommal bír az emberségnél! (Név és cím a szerkesztőségben) A hízók árából nem táborozhatnak Mi is, mint a legtöbb falusi (szalkszentmártoni) nyugdíjas, hizlalunk néhány sertést, hogy ha leadjuk, egy összegben kapjunk egy kis pénzt. Csak most nem tudjuk leadni. Körülbelül három hete bejelentettem egy felvásárlónál, hogy lenne két túlsúlyos sertésünk leadó. Felírta a nevemet, a telefonszámomat. Vártam a hívását, de hiába. Érdeklődtem nála, de hiába. Megjelent a Petőfi Népében, hogy a falugazdásznál kell jelenteni. Bementem, felírta a nevemet, s mondta, hogy érdeklődjek. Érdeklődtem, de még nem tudott pontos választ adni, mondván, érdeklődjek ott, ahol felírattam. Érdeklődtem, de a válasz: az én jószágomat nem tudják átvenni. Nem férek bele a keretbe. Az újságban az állt, hogy rászorultsági alapon veszik át a hízókat. A falugazdász azt sem tudja, ki vagyok. Aki felvásárló, felírta a nevem, életemben nem látott. Csak telefonon beszéltünk. Nem tudom, mi alapján bírálnák el, hogy rászorult vagyok-e vagy nem? A nyugdíjunkat beleetettük a sertésekbe, a sertések meg az ólban vannak. Várják mindennap az ennivalót, mi meg azt, hogy megszabaduljunk tőlük és megkapjuk a várva várt összeget. Két kis unokánk nevelését segítjük. Szerettük volna táborba engedni őket, de a hízók árából nem lehetett. Most jön a beiskolázás ideje, az sem lesz kevés pénz, de nem tudom, miből adunk nekik. Természetesen a nagysúlyú hízók után következnek a kissúlyúak, amik szintén eladásra várnak, de nincs, aki felvásárolja. (Név és cím a szerkesztőségben) Áldatlan állapotok az esőzések után tHisroUfcr«s*4tilií mil Az elmúlt hét péntekén felhőszakadás volt Kecskeméten. KI a felelős, hogy az utcákat elöntötte a víz és a csatornákból visszafelé jött? Nem tudom, ki volt a felelős, amikor a hatvanas években csatornázták az Erzsébet körutat és több mint harminc centiméterrel megemelték az úttestet. Addig is a város vize ide folyt le, amikor már a városban nem volt víz, az úttesten itt az Erzsébet körúton még mint a buzgár, tört fel a csatornákból. Mióta újracsatornázták az út gerincét, nem a csatornából jön fel a víz, hanem a Szegedi útról el se nyeli a csatorna, csak az Erzsébet krt. 63. sz. előtt levő. Már másodszor volt hozzánk a sors kegyetlen. Pont a felhőszakadás előtti napon vágták le a füvet. Összeszedték. De a levágott fűből természetesen jó sok maradt és a Szegedi úttól a fű és falevél eldugította a csatorna rácsait. A nem éppen kellemes esőben kotorásztunk gereblyével, kapával, hogy a víz el tudjon folyni. A járókelők az ilyen esőzések alkalmával az úttesten közlekednek. Ez nemcsak veszélyes, hanem kellemetlen is, mert a kocsik a szennyes vízzel beborítják a gyalogosokat. Ha vesznek az illetékesek fáradságot és eljönnek megkérdezni, hogy hány udvarba, lakásba ment be a víz, akkor egyúttal azt is megláthatják, több ház előtt meg van emelve a járda. Persze, akinek van hozzá tehetsége, hisz védi a sajátját. De némely helyen olyan módon és magasra emelték, hogy baleset- veszélyes. Nem beszélve arról, hogy a szomszéd háza alá folyatja a vizet. Némely ház előtti vízárok magasabban van és nem tud lefolyni. Napokig bezöldülve, büdösödve áll a víz az árokban. A Fazekas köz forgalom elől elzárt terület volt. Most a (pícsóka) lefolyó csatorna ott folyik. Egyik alkalommal egy teherautó alatt beszakadt. Nem tudom, melyik vállalat csinálta meg, de a csatornát magasabbra tették, mint a föld szintje. Hogy megnyílt az új áruház, újra megtelt a Fazekas köz autókkal. Volt behajtani tilos tábla, de azért jó pénzt adtak, mert alumínium volt. Az utca másik végén három betonoszlop volt valamikor. Az sincs ott, átjáró utca lett, ami addig lesz az, amíg nagyobb baj nem történik. Vagy az illetékesek nem néznek utána. (Név és cím a szerkesztőségben)
