Petőfi Népe, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-12 / 109. szám
1999. MÁJUS 12., SZERDA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 11. OLDAL A tudomány kiszorult a házából Panasz a garai alapítvány ellen Gyermekeink sérülten születtek, vagy kora gyermekkorukban szenvedtek olyan betegségben, ami miatt értelmük súlyosan károsodott. Ez önmagában is nagy tragédia volt valamennyiünk számára, hiszen a családjaink életmódját is ehhez kellett igazítani, nem beszélve arról a súlyos lelki teherről, amit egy sérült gyermek, testvér, családtag jelent! Ezért kénytelenek voltunk intézeti elhelyezést kérni számukra a garai, súlyos sérülteket ápoló és gondozó intézetben. Gyermekeink már hosszú évek óta ott élnek, rendszeresen látogatjuk, hazahozzuk őket néhány napra otthonunkba. Ápolásukkal, fejlesztésükkel elégedettek vagyunk. Van összehasonlítási alapunk is, hiszen többünk gyermekével már több intézményben is volt, mire Garára került, illetve van olyan szülőtársunk, aki lakóhelyéhez közelebb akarta elhelyeztetni gyermekét, de visszavitte Garára, mert ott a legjobb neki. Az intézet dolgozóival jó a kapcsolatunk, soha nem merült fel olyan probléma részünkről, amit ne vettek volna figyelembe és ne oldottak volna meg, ha mi észrevételt jeleztünk. Mindig arra törekedtek, hogy a mi gyerekeinknek jobb körülményeket, ellátást tudjanak biztosítani, megkeresve olyan forrásokat is, ami a szűkös költség- vetésüket kiegészíti. E célból hoztak létre alapítványt is, egy volt gondozott, a Szulcsán Laci bevonásával, akiből gyakorlatilag ez a szakembergárda „faragott embert”. Lacit kiskora óta ismerjük nagyon sokan és nem gondoltuk volna, hogy ilyen eredményeket érnek el vele, hogy visszakerülhetett a családjához, gyakorlatilag irányítás mellett jól boldogul, a biztos családi háttér segítségével. A Jelenünkért és Jövőnkért Alapítványhoz mi is örömmel csatlakoztunk, hiszen annak célja a Garán élő gyermekeink életkörülményeinek megjavítása volt. Megdöbbenéssel és felháborodással figyeltük, hogy a református egyház helyi képviselője lelkészhez méltatlanul tönkreteszi az eddigi munkát, segítőivel olyan mértékben befolyásolta Szulcsán Lászlót, hogy ezt már nem nézhetjük tétlenül. Az elmúlt majdnem három év alatt a lelkésznő a sajtó és a televízió nyilvánosságát is felhasználta rágalomhadjáratához, rendszeres feljelentgetéssel élt, szinte minden fórumhoz, az intézet ellen. Most a jól működő, meglehetősen nagy vagyonnal rendelkező alapítványt akarja segítőin keresztül irányítani úgy, hogy módosították az alapító okiratot, új kuratóriumot állítottak fel. Információink szerint az új alapító okirat célja a „dél-bácskai” sérültek, elesettek megsegítése. Mi úgy érezzük, hogy ez az alapítvány a mi gyerekeinkért jött létre, akik Magyarországon, Bács-Kiskun megyei lakosok és Garán élnek. Ha a lelkésznő másokat is segíteni kíván, alapítson egy másik alapítványt, ne üljön bele a készbe! Mi elismerjük és tisztelettel tekintünk a református egyház Magyarországon célul tűzött feladatára, amely szerint küldetésének tekinti a sérültek segítését, támogatását, de ne ilyen eszközöket használjon! Grósz Antal, Kisszállás és még 16 aláírás Szerkesztőségünk megkereste Szabó Gábor református esperes urat azzal a kérdéssel, hogy mit szól az ügyhöz. Az esperes úr válaszában kiemelte, hogy egyrészt az alapítvány tevékenységéhez a református egyháznak semmi köze nincs, de csak örülni tudnak annak, ha a sérült beteg emberek életét jobbá, szebbé teszi egy szervezet. Másrészt elmondta azt is, hogy a garai lelkésznők karitatív munkája csak megbecsülést érdemelne, ezért nem is érti, hogy miről szól a levél. A garai otthon működésébe egyébként sincs semmi beleszólása az egyháznak. Kifejezte azt a reményét, hogy az ellentéteket nem a segítségre szoruló gondozottak szenvedik meg. Az orvostársadalom évtizedek óta rendezte rangos konferenciáit a Tudomány és Technika Házában. Évente 4-6 kongresz- szus került megrendezésre a megyei kórház tudományos bizottsága által átlagban 250- 800 fő részvevővel konferenciánként. Ez éves szinten a Tudomány és Technika Házának több millió forintos bevételt jelentett. A jól szervezett, méltó körülmények között megtartott konferenciák nemcsak Kecskemét, hanem az ország hírnevét is öregbítették. Történt ez mindaddig, amíg a belviszály szét nem dúlta a tudomány otthonát. A múlt évben kezdődött, hogy a MTESZ és a TIT nem tudott megegyezni a bevételek Az idősek éve alkalmából 1999. május 6-9. erdélyi kiránduláson vettünk részt, amelyet a kecskeméti III. számú gondozási központ dolgozói szerveztek. Köszönet illet mindenkit, aki ezt a csodálatos kirándulást megszervezte, és azokat is, akik anyagilag támogatták. Ellátogattunk Erdély legszebb helyeire, gyönyörködtünk testvérvárosunk, Marosvásárhely régi épületeiben, parkjaiban, a város tisztaságában. A 607-es iskola kényelmes buszában, türelmes vezetője mellett a szakadékok megosztásában. Több ízben előfordult, hogy a már megkötött szerződést, mely a Technika Házának bérlésére szólt, negligálta az egyik fél. Kértük, hogy a vitatott számlák kiegyenlítését egymás között rendezzék le, ennek ellenére jelenetekre került sor. Ilyen körülmények között el kellett hagynunk a számunkra megfelelő színvonalat biztosító Tudomány és Technika Házát, mert nem tudjuk vállalni annak kockázatát, hogy bármely rendezvényünkön incidensre kerüljön sor. Kérdezem, meddig lesz még száműzött a tudomány a házából és kinek jó ez? Nemes János, a megyei kórház főigazgatója szélén is biztonságban éreztük magunkat. A gondozási központ kirándulásvezetői a gondolatunkat is lesték, s ismeretségük révén felejthetetlen meglepetésben volt részünk. Két estén is igazi magyar vendégszeretettel vacsoráztatta az egész csoportot egy család. Együtt énekeltük a szebbnél szebb magyar dalokat. A nőnap alkalmából - utólag - virággal köszöntöttek. A csoport összeforrt, barátságok kötődtek. Úgy éreztük, ez a négy nap csak értünk volt. V. -né, Kecskemét Emlékezetes erdélyi kirándulás A törzskönyves kutyákat fogják be Olyanok voltunk, mint egy nagy család Régi előfizetője vagyok a Petőfi Népének, s a Tisztelt szerkesztőség hasábjain már néhányszor olvastam hasonló leveleket, mint amilyet most én is írni szeretnék. Közel három évig voltam a kalocsai dializáló betege. Mára úgy alakult, hogy a lakhelyemhez közelebb, Baján is van ilyen, a vesebetegeket gondozó állomás. Igaz ez is a kalocsai dializáló egyik részlege, és nem teljesen új a személyzet sem számomra. Többükkel hónapok óta találkozhattam már a kezelések során. Én most mégis hálás szívvel köszönöm meg a kalocsai dolgozók mindig lelkiismeretes munkáját. Andrea főnővérnek, aki most éppen újszülött kislányát gondozza. A mindennapokon nyújtott odafigyelését, baráti jó szavait, biztatásait. Gyöngyike főnővérnek, aki jelenleg is ott van velünk és mellettünk. Óvott-féltett bennünket. Szinte családtagként szeretett. Andikának, Orsikának, Évikének, Zsuzsikának, Marikának, akik a kezelés minden pillanatában figyeltek rám, s szakmai tudásuk legeslegjavát adták. És ha volt idejük, egy-két percre még az ágy szélére kucorogva egy kis simogatást is kaptam tőlük. Erikának, Marcsiká- nak, akik a reggelit, ebédet mindig mosolyogva tették elém. S végül, de nem utolsósorban Palásti, Szelke és Steiger főorvos úrnak. Ők mindent megtettek azért, hogy egészségi állapotom a lehető legjobb legyen. Köszönöm a közös kirándulásokat, az ünnepi megemlékezéseket. Mindig jó szívvel gondolok rájuk, mint ahogy mindenkire, akik az évek során értem bármit is tettek. Kívánok mindannyiójuknak jó egészséget, boldogságot, sok szerencsét ahhoz az önfeláldozó munkához, amiről mindennap tanúságot tesznek. Farkasné Pöszi néni Ritkán fogok tollat, mely most mégis megtörtént. 33 éve élek Szabadszálláson úgy érzem köztiszteletben álló polgárként. Érdekes és egyben érthetetlen dolog történt velem a napokban. Érdekes azért mert a múlt hetekben megkapott polgár- mesteri tájékoztatóban nem értesültünk arról, hogy új határozatot hozott volna az önkormányzati testület az „ebtartók” ellen. Természetesnek tartom, hogy az utcát ilyenkor ellepő kutyainvázió ellen tenni kell valamit. Rengeteg a kóbor eb, de a párzás idején még olyan kutyák is kikerülhetnek az utcára, akikre azért a gazdájuk figyel! így jártam én is! A kutyám az udvarban szabadon közlekedik, véletlen kikerült az utcára és a kisajtónál kéredzkedett be, mikor befogták az illetékesek beosztottjai. Kis jóindulattal talán Az elmúlt hét elején még Dániából, a hét végén már a német- országi Braunfelsből jelentkeztek a kiskunfélegyházi városatyák, hivatalnokok. Elmondták: „Köszönik szépen, jól vannak. Jó az idő és vendéglátóik nagyon örültek ajándékaiknak. Az itthoniak nyugodjanak meg, mert ők nagyon jól érzik magukat.” El is hisszük. Alig kezdődött el az idegen- forgalmi előszezon, a buzgó városi elöljárók, képviselők, bizottsági tagok, iroda- és osztályvezetők máris kiröppentek. „Kapcsolatokat építeni” - ahogy mondják. Közben a város egyre közelebb tántorog a csődöt jelentő szakadék széléhez. Tavaly is, idén is több száz millió forintos hitel felvételére kényszerült az önkormányzat, hogy működőképességét ideig-óráig megőrizhesse. Természetesen kapcsolatokra szükség van. De nem mindegy, milyen áron. Mert be is engedhették volna! így én is beleestem az „ebtartók” elleni és nem a „kóbor kutyák” elleni harcba! Ez 1/2 9-1/2 10 között történt reggel és rögtön megpróbáltam intézkedni. Megkerestem telefonon és személyesen a polgármester urat, aki megígérte, hogy intézkedni fog, hogy a kutyám hazakerüljön. Délután 4-ig nem került haza a kutyám, csodálkoztam mikor megtudtam, hogy mi történt. Tudomásomra jutott, hogy két személy megvétózta a polgármester úr szavát. Milyen állapot uralkodhat - gondolkoztam el -, hogy ha egy „kutyaügyben” sincs döntési lehetősége a polgármester úrnak, bár megpróbált érdekembe jóindulatúan eljárni! így kénytelen volt a kutyám a fogdában tölteni az egész napot, hisz a kiváltás összegét sem azt, hogy milyen valódi előnyei származnak Félegyházának a dán, francia, német spanyol és erdélyi kapcsolatokból, kevesen tudják. Érkezik ugyan hébe-hóba egy-egy rakomány használt holmi, de az itthon is akad. Annál nyilvánvalóbb az osztályvezetők, képviselők előnye, akik a város adófizetőinek a - „Rülkap- csolatokra elkülönített” - pénzéből utazgatnak tavasztól őszig különböző külföldi országokba. Közben itthon egy sor fontos dologra nem jut pénz. Azt, hogy a város pénzügyi helyzete, „takarója” egyre rövi- debb, már három éve látni lehetett. Nem véletlenül kalkulálták be minden évben „biztonságból” a hitelfelvételt. Az indokok közt minden alkalommal olyan nevetséges dolgokat soroltak fel, mint: sok volt a be nem tervezett kiadás, a beruházások áthúzódtak egyik évről a másikra. Nem beszélve az elmaradt ingatlanértudták megmondani. Szentül hittem, illetve megvoltam győződve róla, hogy egy tucat kutya acsarkodik ott egymásra, de kisült, hogy egyedül volt a kutyám 2 napig, mert csak ezen a napon délután tudtak telefonon értesíteni, hogy 2000 Ft lesz a kutyakiváltás összege. Ezt harmadik nap reggeli órákban befizettem, de csak 4. nap hozták reggel haza a kutyámat, éhesen, szomjasan és lelki betegen. Rájöttem, hogy a törzskönyves kutyákat befogják, hisz azokért fizetnek a gazdák, és mivel betanított állatok, könnyű őket, de a kóbor kutyákért nem kapnak pénzt és megfogni is nehézkesebb. így azok még az utcákat róják a mai napig is! Remélem, a legközelebbi ebbefogásnál talán tényleg a kóbor ebeket gyűjtik be! Név és cím a szerkesztőségben tőkésítésekről és a be nem fizetett helyi adókról. Az egyszerű ember azt hiszi, az olyan fontos dolgot, mint a város költségvetése, hozzáértő és felelős emberek készítik. Olyanok, akik idejekorán számításba veszik az összes pénzszerzési és pénzvesztési lehetőséget, és ezek ismeretében határozzák meg a főösszegeket. Az igazi szakemberek számára ismeretlen fogalom „a be nem tervezett”. Az adósságot, nevezzük hitelnek, előbb vagy utóbb vissza kell fizetni. Joggal várjuk el hát a városatyáktól, funkcionáriusoktól, hogy elsősorban annak a közösségnek az érdekeit tartsák szem előtt, amelyiknek képviseletét felvállalták. Hogy felelősségként, gondként éljék meg azt, hogy ott vannak, ahová kerültek, s ne éljenek vissza választóik jóhiszeműségével. Név és cím a félegyházi szerkesztőségben Miből utazgatnak az elöljárók? Nyerjen egy pólót! A Petőfi Népe előfizetői a 06-90/330-400-as* telefonszámon is pályázhatnak május 10-15. között, éjjel-nappal. A játék fődíja egy Brill MM Polo A hívás díja 120 Ft + áfa/perc + 6,60 Ft + áfa kapcsolást díj Sorsolás a Sé^iÉr-ben a -ban! PÓLUS RÓNA Akinek a hírek szólnak Amióta csak megjelent a Petőfi Népe, azóta előfizető a Kunszentmiklóson élő Komiósdi család. Mint a mezőgazdasággal foglalkozó családfő elmondta, a szüleiktől vették át a „petőfis stafétát”, és reggel a jószágetetés előtt már átfutja az újságot. Főleg a gazdálkodással kapcsolatos cikkeket keresi, de kedveli a megyei híreket és a hirdetéseket is. OLVASÓSZOLGÁLAT Telefonon is pályázhatnak! Szombaton éjfélig hívható a 06-90/330-400-as telefonszám, melyen előfizetőink pályázhatnak a I Volkswagen Polo személy- gépkocsiért folyó játékra. Mint áprilisban tettük, májusban is 33 nyertest keresünk. Ők egy-egy pólót nyernek és esélyt a fődíj megnyerésére. A telefonálóknak ugyanazokat az adatokat kell bediktálniuk, mint amik a játékszelvényen szerepelnek, és ugyanolyan esély- lyel vesznek részt a sorsoláson. Júniusban még egy fordulón pályázhatnak a I Petőfi Népe előfizetői. 1001 éjszaka - péntek délután Fergeteges lovasbemutató, : kiskutyák, tigrisek, lélegzetelállító levegőszámok j és még sok látványosság | várja lapunk előfizetőit pénteken 15 órától. A Magyar Nemzeti Cirkusz új műsorát a Petőfi Népe vendégeként tekinthetik meg, akiknek a szerencse kedvezett, és az Alapárból kivágott-beküldött szelvényüket kihúztuk. A nyerteseknek kézbesítő munkatársaink házhoz viszik a 2-2 db tiszteletjegyet. Gratulálunk és jó szórakozást kívánunk! Kapható még levélszekrény! Előfizetőink továbbra is 895 Ft-tal olcsóbban vásá- I Tolhatják meg a praktikus I levélszekrények három : változatának bármelyikét, i Megrendelhető olvasószolgálatunknál, a terjesztési ügynökségeken és lapunk kézbesítőinél. Hívja a 06-80/480-756-ot! Ha kérdése, észrevétele van a lappal kapcsolatban, ha szeretné megrendelni, ingyen hívhatja olvasó- szolgálatunkat. Címünk: I 6000 Kecskemét, Szabad- I ság tér 1/A. Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda
