Petőfi Népe, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-13 / 10. szám

8. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1999. JANUAR 13., SZERDA CIKKÜNK NYOMÁN Mi történik a garai otthonban? Legutoljára lapunk december 21-i számában foglalkoztunk a garai „Napraforgó" Szakosított Otthon ügyével. Akkor dr. Sza­bó Gábor, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye es­perese gondolatait olvashat­ták. A december 17-i Petőfi Népe 8. oldalán ugyanis a Mi törté­nik a garai otthonban? című, terjedelmes cikkben közzétet­tünk olyan, a „Napraforgó”-ra nézve nem túl hízelgő informá­ciókat, amelyek a helyi refor­mátus egyházközség és az in­tézmény között fennálló vi­szonyról szóltak. Közöltük to­vábbá az egyik gondozott pa­naszait is. Az otthon működé­sét, életét érintő, súlyos felveté­sekre e cikkben dr. Ádám Pál, a Bács-Kiskun Megyei Közgyű­lés alelnöke reagált, akihez a megyei önkormányzat ezen in­tézménye tartozik. Mint akkor is és többször is megírtuk: a megyei önkor­mányzat által fenntartott garai otthonban - ahol jórészt súlyos értelmi és testi fogyatékosokat ápolnak - a Bács-Kiskun Me­gyei Közigazgatási Hivatal vizsgálódott tavaly az általunk is idézett otthonlakó panasza alapján. A hivatal háromtagú bizottsága több, az otthon tnű- ködésével kapcsolatos hiányos­ságra, a szociális törvény meg­sértésére, az emberi méltóság­hoz való jog csorbulására mu­tatott rá. Javasolta az intéz­mény gazdájának, a megyei önkormányzatnak, hogy indít­son fegyelmi eljárást az otthon igazgatónője ellen. A megyei közgyűlés viszont ettől eltekin­tett, helyette saját vizsgálatot rendelt et az ügyben. A vizsgá­lat eredményéről szóló előter­jesztést novemberi ülésén tár­gyalta, s fogadta el a megye­gyűlés. Eszerint az áldatlan ál­lapotok jórészt az intézmény- vezető tevékenységétől függet­lenül alakultak ki. A közgyűlés határozatokat hozott az ott­honban tapasztalható körül­mények javítása, többek közt a zsúfoltság csökkentése érdeké­ben. Szerkesztőségünk a napok­ban újabb telefaxot kapott az ügyben, amelyben Fekete Ág­nes garai református lelkész az alelnöki nyilatkozat állításai­val vitatkozik. Az alábbiakban- az ő kérésére - tételesen kö­zöljük dr. Ádám Pál nyilatko­zatából azokat a mondatokat, amelyeket a lelkész asszony nem tart helytállónak, illetve közzétesszük Fekete Ágnes ál­láspontját. Dr. Ádám Pál (továbbiak­ban Á. P.): „Örültem neki, amikor elhatározta, hogy isko­lába fog járni...” Fekete Ágnes (továbbiakban F. Á.): „Patai István nem akart iskolába jár­ni, felnőtt létére kötelezték er­re a Garai Napraforgó Szakosí­tott Otthonban, pénz- és szo­baelvonással fenyegetve őt.” Á. P.: „Külön szobát ka­pott..” F. Á.: „Patai István kez­dettől külön szobában lakott, amióta az intézetben élt, ami­kor még nem is járt iskolába. Erre egyébként is a szociális törvény kötelezi minden - az intézetbe beutalt, oda nem illő- gondozott esetében az intéz­ményt.” Á. P.: „El is tanácsolták az iskolától...” F. Á.: „Nem taná­csolták el Patai Istvánt az isko­lából - ezt személyesen a bajai iskola igazgatónője mondta - csupán megbukott félévkor. (Ez már mással is megesett.)” Á. P.: „Sokszor éjszaka tűnt el, ivott, ...csavargott, ...ran­dalírozott.” F. Á.: „Patai István nem csavargott, nem is tehet­te, mert szigorú ellenőrzés van az intézetben. Eseménynaplót vezet az otthon és abban ran- dalírozás nem található.” Á. P.: „Amikor kilépett az otthonból, minden iratát meg­kapta, tételes elszámolás ké­szült.” F. Á.: „Felnőtt állampol­gár lévén nem lehetett volna Patai Istvánt korlátozni utazá­si szándékában. A mai napig nem számoltak el tételesen va­gyonáról, pedig ezt írásban kérte.” Á. P.: „A kalocsai kórház vizsgálta...” F. Á.: „A kalocsai illetőségű pszichiáter a bajai pszichiátriai osztály felnőtt járóbeteg-gondozóban készült leletek alapján - ahol Patai Ist­vánt e célból nem vizsgálták, ahol ő nem járt - csak megerő­sítette a már kivizsgált tényt.” Á. P.: „Az intézmény még áprilisig ellátja gyógyszer­rel...” F. Á.: „Az intézmény kö­telezően kiadta az ingyen ka­pott és megrendelt gyógysze­reket Patai István részére.” Á. P.: „Nem volt vele baj, amíg az állítólagosán kiutasí­tott lelkész asszony nem biz­tatta fel.” F. Á.: „Miután a köz- igazgatási hivatal megállapí­totta, hogy Patai Istvánt a szo­ciális törvényt megszegve utal­ták be a garai otthonba, és semmilyen más lehetőség nem adódott, Fekete Ágnes garai lelkész a lakásába fogadta ingyen.” Á. P.: „Eszközként akarta használni önös érdekeihez.” F. Á.: „Fekete Ágnes lelkész­nek tevékenységéből eredően nincs önös érdeke, amihez föl tudna valakit használni. Sőt, Patai Istvánnak - miután má­jus hónaptól a szakotthon nem adta ki nyugdíját - telje­sen ingyenes ellátást biztosí­tott.” Á. P.: „Én nem tudok arról, hogy a lelkészeket kiutasítot­ták volna.” F. Á.: „Ajánlott le­vélben faxon és személyesen megkapta dr. Ádám Pál alel- nök úr azon leveleket, ame­lyek ilyen tényekről beszá­molnak. Arról is tudott az al- elnök úr, hogy nem engedték Fekete Ágnes lelkésznek meg­tartani a hittanórát.” Á. P.: „Az intézmény jog­szabályok szerint működik...” F. Á.: „A közigazgatási hivatal azt állapította meg, hogy nem működik a jogszabályok sze­rint a Garai Napraforgó Sza­kosított Otthon.” Á. P.: „Tóth Franciska lel­készt bízta meg a koor­dinálással...” F. Á.: „Szabó Gábor esperes úr megbízta Tóth Franciska lelkészt a ko­ordinálással, de miután há­romszor kiutasították az inté­zetből, lemondott ezen tiszt­ségéről.” Á. P.: „A korábban kikül­dött írásos tervezetre egyéb­ként azóta sem reagáltak...” F. Á.: „A májusban készült tervezetet, amely tartalmazza a Garai Református Egyház- község és a szakotthon közöt­ti kapcsolattartás szabályait, aláírta Fekete Ágnes lelkész, azonban ezt sem tartották be, mint ahogy az 1997. szeptem­berit sem, azóta még két ter­vezetet készítettek, ezeket va­lóban nem írta alá senki, mert semmi garancia nincsen azon betartására.” Á. P.: „A francia gyakor­nok... nem számolt be arról, hogy kiutasították volna.” F. Á.: „A francia gyakornok azért vállalta a Kecskemétre utazás költségeit, mert be akart számolni az alelnök úr­nak arról, hogy kiutasították az otthonból, és hogy nem tartják be az együttműködési megállapodást. Erről bizonyí­tó feljegyzés is készült.” Á. P.: „Az igazgatónő szám­talanszor kérte, hogy időben jelezzék a gondozottak eltá­vozását... ezt az egyházköz­ség vezetője nem tartotta be, sokszor három-négy órával indulás előtt kérték ki őket.” F. Á.: „Fekete Ágnes lelkész és munkatársai 1997. április 22- től kezdődőleg számos írásos kérelmet adtak be, melyek­ben kirándulásokra kérték el a gondozottakat, de nem en­gedték ki őket.” Á. P.: „Éveken át semmi gond nem volt, ...a lelkész asszony megjelenéséig.” F. Á.: „Fekete Ágnes lelkész már 10 éve lelkésze a gyüleke­zetnek, kezdetben igen jó volt a kapcsolata a garai otthon­nal, az ő kezdeményezésére jött létre sok műhelyfoglalko­zás, személyesen megajándé­kozott minden egyes gondo­zottat és gondozót több kará­csony alkalmával, így volt ez, amíg szóvá nem tette, miért hozzák vissza a szakotthonba a jogszabályokkal ellentétben azt a három iskolást, akik a kecskeméti Juhar Utcai Isko­lába be voltak íratva." Az alábbi eset 1999. január 2-án történt a Kecskeméti Repülő­kórház belgyógyászatán. 70 éves édesapám reggel közel 40 fokos lázzal ébredt, jártányi ere­je alig volt, erősen zihált. Harminchárom évet dolgozott a honvédségnél hivatásos katona­ként, ezért egész családunk igényjogosult volt a honvédkór­ház ellátására. Ezen a reggelen is gondolko­dás nélkül vitték édesapámat a repülőkórházba. A belgyógyá­szati osztályon egy fiatal orvos civil ruhában fogadta őket. Miu­tán édesanyám elmondta, mi já­ratban vannak, az orvos minő­síthetetlen lekezelő hangnem­ben és hangerővel oktatta ki őket: beutaló nélkül jogosulat­lan az ellátásra - hivatkozott mindenki számára hallható hangerővel az életben lévő jog­szabályokra és arra, hogy ezen az ügyeletén ő kilencven bete­get látott el, és ha mindenki ide szaladgálna, a folyosón állna a sor vége! Családom ott állt (édesapám csak ülni bírt), mér­hetetlenül megalázva. Ekkor jött dr. Varnyú József, aki hatá­rozottan, de nyugodtan el­mondta, ha a kétezer forint vizsgálati díjat vállalják is a szü­leim, akkor is csak az ügyelet átvétele és a mentővel érkező beteg vizsgálata után tudja ellát­ni édesapámat. Törvénytisztelő emberek vagyunk, megértjük normális hangon is, hogy a ren­delet betartása mindenki szá­mára kötelező. (Édesapámat ezek után a Nyíri úti kórház ügyelete látta el.) » Nos, tisztelt Fiatal Doktor Úr! Ön nyilván nagyon fáradt lehe­tett ezen a napon, de ez akkor sem jogosítja fel arra, hogy egy életen át dolgozó szüleimmel ilyen hangnemben beszéljen! Önt az egyetemen szakmai tan­tárgyakból professzorok vizs­gáztatták, diplomát szerzett, de emberségből nálunk betegek­nél kell számot adni tudásáról és ön, doktor úr, ezen a vizsgán megbukott! Név és cím a szerkesztőségben A levélben írt esetet megvizsgál­tam. Az ügyeletben lévő, ellátó orvos kifogásolt hangnemét, esetleges bántó, sértő magatar­tását természetesen magam is elítélem és nevében is elnézést kérek. A nehéz, megterhelő ügyeleti munka, a sok beteg sem menti az ilyetén megnyilvá­nulást. Az eljárás viszont jogsze­rűen történt. A betegek pana­szaikkal, aggasztó tüneteikkel elsősorban a háziorvost, illetve az alapellátási ügyeletet keres­sék fel és innen indokolt esetben beutalják őket szakrendelésre, kórházba. Az ellátási szintben nem dönthetnek a betegek. Be­utaló nélkül érkezőtől az ügyele­tes orvos az igényjogosultság el­lenére jogosan fizettet pénzt a kórház pénztárába. Jelen esetben a beteg és hoz­zátartozója önként hagyta el kórházunkat, így a vizsgálatra nem kerülhetett sor. Ezúton is kérem a betegeket és hozzátartozóikat, hogy észre­vételeiket, panaszaikat, javasla­taikat közvetlenül a kórház ve­zetőinek mondják el, illetve ve­lük tudassák! ígérem, hogy minden esetben megnyugtató módon fogunk intézkedni. Dr. Szabó Gábor orvos ezredes, khnikai igazgató Január 5-én, tehát hétfőről keddre virradó hajnalban na­gyon rosszul lettem. Kihívtam a kecskeméti orvosi ügyeletet, mert szív- és egyéb betegségem miatt nagyon rosszul éreztem magam. Úgy másztam át haj­nalban a szomszédba telefonál­ni, mert nagyon csúszott az út és a vállam el van törve. Kijött az orvos (idősebb férfi volt), megvizsgált, adott injekciót, az­tán durván rám vágta az ajtót, mert nem adtam neki pénzt. És azt mondta: Ezért aztán nem volt érdemes kijönni. Kérdezem én, milyen bánás­mód ez? Egyedül élek, özvegy vagyok. Az özvegyi nyugdíjam 13 ezer forint. Miből, hogy ad­tam volna az orvosnak pénzt? Név és cím a szerkesztőségben Az esetről tájékoztattuk a kecskeméti egészségügyi alap­ellátási intézmények (ide tarto­zik a városi felnőtt és gyermek- orvosi ügyelet) főorvosát. Dr. Kellermann Péter az alábbi vá­laszt juttatta el szerkesztősé­günkhöz: „1999. január 5-ei felnőtt há­ziorvosi ügyelettel kapcsolatos lakossági panaszra az alábbia­kat válaszolhatom: Az ügyeleti szolgálat dolgozó­it meghallgattam, az érintettek a panasz jogosságát nem ismer­ték el. Mivel a panaszos bejelen­tése és az ügyeleti szakszemély­zet által előadottak egymással teljesen ellentmondóak, így a továbbiakban ezzel az üggyel nem tudok foglalkozni. Megjegyezni kívánom, hogy a háziorvosi ügyeletek idősza­kosan és előre ki nem számítha­tó módon túlterheltek, van olyan nap hétvégi ügyeleteken, amikor járóbetegként 180 em­Akiknek naponta írunk bért látnak el, és nem ritka az éjszakánkénti 8-10 beteghívás sem. Teljességgel megértem, hogy a beteg ember türelmetle­nebb, problémájára sokszor azonnali megoldást vár. Mint sehol a világon, mi sem tudjuk sokszor a felmerülő problémá­kat azonnal megoldani. Adódik ez abból is, hogy sokan az ügye­letet nem ügyeletnek tekintik, hanem többnapos, nem ritkán hetes egészségügyi problémá­jukkal is mint kvázi háziorvosi rendelőhöz fordulnak. Ezzel sokszor pont a sürgősebb esetek ellátása késhet, illetve késik. Végezetül megjegyezni kívá­nom, hogy az ügyeleti ellátás mind az ügyelet helyszínén, mind a lakáson ingyenes. Ezért az ellátásért a betegtől az orvos részére díjazás nem jár, az ellá­tó nem is kérhet. ” Dr. Kellermann Péter intézményvezető főorvos Viskovics Imréné a legfris­sebb, s talán legidősebb elő­fizetőnk. Tisztelettel kö­szöntjük olvasóink sorában, s vele kezdjük meg régi és új előfizetőinket bemutató so­rozatunkat. Jakabszálláson lakik, s rendhagyó módon került fel az előfizetési listá­ra. Tavaly ünnepelte 97. szü­letésnapját, melyhez hozzá­tartozói az Olvasói csalá­dunk rovatban gratuláltak. Hónapok múlva került la­punk akkori száma Pesten Lőrinczi Krisztina kezébe, aki azzal kedveskedett Viskovics néninek, hogy előfizette számára a Petőfi Népét. OLVASÓSZOLGÁLAT Ajánljuk magunkat... Tavaly több száz előfize­tőnk vett részt az „Ajánl­juk magunkat - ajánljon ön is” című akciónkban. Az újságban megjelent szelvény kitöltésével, le­vélben vagy telefonon új előfizetőnek ajánlották szomszédaikat, ismerősei­ket. Szinte minden java­solt személy előfizető lett, amikor kézbesítő munka­társunk felkereste. Sőt, többen rögtön ajánlókká is váltak és további címe­ket adtak meg. Köszönjük az ajánlatokat! Az akció ebben az évben folytató­dik: minden hónapban ér­tékes ajándékot sorsolunk ki az ajánlók között! Gáztűzhely a főnyeremény Téli Szerencsekártya-játé- kunk részvételi szelvénye­it a Petőfi Népéből, a PN Vasárnap Reggelből és a PN Alapárból is kivághat­ják előfizetőink. Minél többet küld be valaki, an­nál nagyobb lesz az esélye a februári sorsoláson. Kérdéseit, megrendelését, észrevételeit ingyen hívha­tó zöldszámunkon várjuk: 06-80/480-756. Az iroda fenntartása luxus lett volna A Petőfi Népe Tisztelt Szer­kesztőség című rovatának janu­ár 6-i összeállításában Nem a polgárok érdekeit nézik címmel megjelent egy bennünket érintő olvasói levél, melyre ezúton szeretnék reagálni, remélhető­leg eloszlatva azokat a félreérté­seket, amelyeket a közölt levél tartalmaz. A megyei egészségbiztosító pénztár szabadszállási ügyfél- szolgálati irodájának megszün­tetésére ugyanabból az okból került sor, amiért a bajai és kis­kunhalasi kirendeltség karcsú­sítására is. Ez az ok pedig nem más, mint az, hogy januártól a társadalombiztosítási járulékok bevallásával, befizetésével, nyil­vántartásával kapcsolatos teljes adminisztráció ÁPEH-fennható- ság alá került. Az is az adóhiva­tal hatáskörébe tartozik tehát, hogy milyen módon igyekszik megkönnyíteni a megye külön­böző településein élők számára az ezzel összefüggő ügyinté­zést. Az egészségbiztosítási pénztárnál maradó feladatok el­látása, valamint az ügyfeleink­nek nyújtandó szolgáltatások minél jobb színvonalon történő teljesítése érdekében - a tovább működő bajai és halasi kiren­deltség mellett - 10 további me­gyei városban (Kecelen, Bácsal­máson, Soltvadkerten, Kiskő­rösön, Szabadszálláson, Solton, Tiszakécskén, Kunszentmikló- son, Kiskunmajsán és Kiskun­félegyházán) indítunk be kihe­lyezett ügyfélfogadást, a helyi polgármesteri hivatalokban. Egyelőre havonta egy alkalom­mal, a polgármesterek által megjelölt időpontban. Általá­ban a piaci naphoz igazodva, amikor a város vonzáskörzetébe tartozó települések polgárai is beutaznak. Önálló, folyamatosan műkö­dő ügyfélszolgálati irodák mű­ködtetésére azonban nincs mó­dunk, ezt a helyben elintézhető ügyek mára jelentősen leszű­kült köre sem indokolná. Heti néhány anyasági támogatás kifi­zetése céljából továbbra is fenn­tartani a szabadszállási irodát, mondjuk ki, megengedhetetlen luxus lenne. Hideg József igazgató, MEP Ügyeletén a repülőkórházban Milyen bánásmód ez?

Next

/
Oldalképek
Tartalom