Petőfi Népe, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-28 / 302. szám

8. OLDAL LABDARÚGÁS 1998. DECEMBER 28., HÉTFŐ BIZONYITVANYOSZTAS A MEGYEI I. OSZTÁLYÚ LABDARUGO-BAJNOKSAGBAN Bravúrcsapat lett a Dusnok A hajósi labdarúgók mindenkit megleptek Ha akadt labdarúgócsapat a megyei I. osztályban, ahol a bajnokság előtt égszakadás- földindulás plusz a vele járó ilyen-olyan koppanás komoly gondot okozott, akkor az a Dusnok volt. Hosszú évek óta az edző személye (Barákovics István) és néhány tapasztalt játékos jelentette az állandó­ságot, a biztonságot. Az idény előtt Barákovics István a hajó­si csapat irányítását vállalta el, hat játékos pedig más együttes­ben képzelte el jövőjét. A dus- noki gárda játékosedzője Óbéri Antal lett, aki - talán - az ősz bravúrját hajtotta végre fiatal csapatával.- Napok alatt kellett edzőt, já­tékosokat keresni. Az egyesület vezetői úgy döntöttek, hogy sa­ját nevelésű labdarúgókkal pró­bálják megoldani a személyi kérdéseket. A cél egyértelmű volt: a fiatalok beépítése a csa­patba és a biztos bennmaradás kiharcolása. A rendelkezésre ál­ló rövid idő miatt - a felkészülés alatt - a megfelelő állóképesség megszerzését (majd megtartá­sát), a könnyen elsajátítható alaptaktika begyakorlását és a minél magasabb szintű moti­váltságot helyeztük előtérbe ­A dusnoki csapat szereplése még a legmerészebb elképzeléseket Is felülmúlta. elemzi a változások korát Óbé­ri Antal játékosedző.- Vitathatatlan tény, hogy messze a várakozáson felül tel­jesítettünk. Az is idekívánko­zik, hogy a négy vesztes mécs­esén is végig partiban voltunk ellenfelünkkel, csak saját ma­gunkat okolhatjuk a veresége­kért. Mindkét döntetlennel zá­rult bajnokin az ellenfél az utol­só percekben egyenlített. Az sem mellékes, hogy idegenben ugyanolyan eredményesen sze­repeltünk, mint hazai pályán. A futball csapatjáték, ezért nem rangsorolom a labdarúgókat. Sánta Zoltánt és Báló Ferencet mégis kiemelem. Sánta lendü­letes, gólerős játékával tűnt ki, a 17 éves Báló a védelem oszlo­pos tagja lett.- A kétségtelenül jó szerep­lés ellenére azt is el kell ismer­ni, hogy sok pótolnivalónk van. A taktikai fegyelem nem éppen ragyogó, néhány labda­rúgó hozzáállása sokszor még a minimálisan elvárható szin­tet sem üti meg. Ezen min­denképpen változtatni kell az előrelépés érdekében. Ez a közeljövő feladata lesz, de ad­dig is, néhány napig még örü­lünk a sikeres őszi szereplés­nek. Lőrinczi A soltvadkertiek kevés gólt kaptak A Soltvadkerti TE labdarúgócsa­pata az 1998/99-es bajnoki évet minden tekintetben - vezetőség, játékosállomány - teljesen új felállásban kezdte meg. Dobszai Zoltán szakosztályvezető le­mondása után Horváth Mihály vette át a karmesteri pálcát a csapat vezetésénél. A kispadra Csesznegi Lajos edző került, aki játékosmúltjával, néha játéká­val és szakmai tudásával próbál­ta fellendíteni a fiatal, ám annál tehetségesebb csapatát. A veze­tőség az első tíz hely közé várta a Vadkertet.- Nyáron meghatározó vidé­ki játékosok - Verebélyi, Zám- bó, Kis-Máté, Török, Kránicz - távoztak, akiknek a helyére helybeli, tehetséges fiatalokat - Schiszler, Font, Kaposvári, Eiler, Csővári - próbáltam be­építeni, és ezáltal egységes és sokat futó, sikerre éhes csapa­tot kialakítani - mondta Csesz­negi Lajos edző. A csapat gerince - Hatvanyi, Gillich, Digner, Szikszai, Sö­rös, Eperjesi, Marton - adott volt. A védelem tengelyébe Doszpot leigazolása jó húzás­nak bizonyult. Ugyanez mond­ható el Kovács Péter és Szlo­vák Róbert játékáról. Harcos­ságuk és meghatározó játékuk döntően befolyásolta a fiatal csapat jó szereplését. Igaz, a 11. helyet szereztük meg, de ha hazai pályán le­győzzük a Nemesnádudvart, a 6. helyen fejeztük volna be az őszi szereplést. Ebből is lát­szik, hogy a mezőnyben nin­csen nagy tudáskülönbség. A védelemmel és a középpá­lyássorral elégedett voltam, hi­szen a második legkevesebb Nagyon is határozott határozat Barátságosnak egyáltalán nem nevezhető „mérkő­zés” zajlik Kunbaja csapa­ta és a Bács-Kiskun Me­gyei Labdarúgó-szövetség között. Gálfi Imre, a 8. for­dulóban visszatért kunba­jai sikeredző a BKMLSZ fegyelmi bizottságának november 25-én kelt jegy­zőkönyvét mutatja. Érzé­keltetve, hogy még vélet­lenül sem a pályán ősszel elért sikerekről beszélnek a szurkolók a bácskai köz­ségben. A fegyelmi bizottság határozata szerint a Kunbaja 25 pontjából tizenötöt levonnak a hét mérkő­zésen jogosulatlanul szereplő Sáfár Csaba miatt. Közük továb­bá, hogy az egyesület fizessen be 50 ezer forint (plusz 25 % áfa) büntetést a szövetség szám­lájára. A kunbajai vezetők vét- lennek érzik magukat, ám a dol­gok jelenlegi állása szerint nagy a valószínűsége annak, hogy nemsokára a kiesőhelyek egyi­kén láthatják viszont a csapatot.- Pénzünk nincs, ha akar­nánk, akkor sem tudnánk kifi­zetni a büntetést. Erre az évre egyetlen árva fityingünk sincs. Viszont igazunk tudatában fel­lebbezni fogunk, és reméljük, hogy a pályán nagy erőfeszítés­sel megnyert pontjainkat nem veszik el a zöld asztalnál - mondja Gálfi Imre edző. Mi történt Kunbaján, illetve Csikérián? Az ügy annyira érde­kes, hogy az FB határozatát és annak indoklását érdemes len­ne szó szerint közölni, ám terje­delmi okokból csak néhány gyöngyszemet emelünk ki. Sá­fár Csaba kunbajai játékost 1995. február 28-án leigazolta a Csikéria, új tagkönyvvel. Ezzel az a probléma, hogy az okmá­nyokat nem az érintett játékos írta alá. Sáfár elkövette azt a hi­bát, hogy a fentiek ellenére né­hány mérkőzésen - idézet a jegyzőkönyvből - „írásos bizo­nyítékok alapján 1995 tavaszán legalább 3 mérkőzésen szere­pelt... (05.21., 05.27., 06. - a nap ismeretlen) Igazolja az átigazo­lás valódiságát a Csikéria SE volt szakvezetőjének, Prikidánovics Antalnak 1998. november 19-én kelt FB-hez írt levele is.” „A szövetség ellenőrzése so­rán látott napvilágot az a tény, hogy Sáfár Csaba a Kunbajai SE csapatában az 1998/99. évi baj­noki év őszi szezonjában... több alkalommal is szerepelt.” Az el­lenőrzés tizenhárom bajnoki mérkőzés után derített fényt a tarthatatlan állapotra. A vizsgá­lat megállapítja, hogy a játékos elmondása és a tőle vett írás­minta alapján egyértelmű, hogy Sáfár egyetlen hivatalos ok­mányt sem látott el kézjegyével, más intézkedett helyette. Az FB a hamisítással létrejött átiga­zolást tekinti hivatalosnak, te­hát Sáfár Csaba csikériai játé­kos lett. A határozat utóbbi pontjá­nak következtében Sáfár a 22­es csapdájába került, ugyanis az FB a „csikériai” labdarúgó játékjogát hat hónapra felfüg­gesztette. Tekintettel arra, hogy Csikéria együttese meg­szűnt, a büntetés akkor lép életbe, ha Csikéria ismét rajt­hoz áll valamelyik bajnokság­ban, vagy Sáfár Csaba más együttesbe igazol. Érdekes. Mint ahogy az is, hogy milyen lehet a nyilvántartások napra­kész vezetése ott, ahol egy 1995 tavaszán elkövetett jogo­sulatlan játékra három és fél év múltán derül fény... Felmerül a kérdés: milyen az ellenőrzés, a szabályok betartá­sa feletti őrködés a labdarúgás legfőbb megyei fórumán? De ne is említsük az 126Ő nap után kiderült esetet. Sáfár Csaba jo­gosulatlan (?) játékára csak 13 bajnoki mérkőzés után jöttek rá Kecskeméten, holott a me­gyei I. osztályra szóló játék- engedélyét a bajnokság előtt kiadták a „vétkes” labdarúgó­nak. Miért vártak az illetéke­sek az ügy feltárásával közel száz napot? Az esetből nem lett volna ügy, legalábbis nem most, ha akkor lépnek.1 És - többek kö­zött - ez azt is bizonyítaná, hogy a megyei labdarúgó-szö­vetség nem csak a büntetések beszedésére, valamint a baj­nokságok sorsolásának elkészí­tésére alkalmas. Bár ez utóbbi is csak harmadik nekirugasz­kodásra sikerült helyesen. Prókai Károly gólt kaptuk a mezőnyben. Vi­szont gólszegény csatárjaink miatt kevés gólt rúgtuk. Egyéb­ként Hatvanyi, Doszpod, Gil­lich, Digner, Szlovák játéka emelkedett a többieké fölé. A felkészülést a csapat janu­ár 12-én kezdi heti öt edzéssel. A felkészülés alatt hétvégeken több teremtornán szeretnénk részt venni, a februári prog­ramban már heti két-három edzőmérkőzést kívánunk be­iktatni. Erősítési terveink: egyelőre a csapat együtt tartása, de ha anyagi helyzetünk megengedi, egy vagy két gólerős csatárra mindenképpen szükségünk lenne. Főleg, ha Sörös Gábort megműtötik, és tavaszra nem számíthatunk rá, de lehet, hogy Eperjesi Andorra is ez a sors vár. A vezetőség elvárása az első tíz hely valamelyike, de egy tőkeerős szponzor se­gítségével akár komolyabb ter­veket is elérhet ez a fiatal, te­hetséges vadkerti csapat. A bajnokság előtt Barákovics István Márton Zsolt edzőt váltotta fel a Hajós kispadján. Barákovics tíz évig volt a dusnokiak - előbb az utánpótlás, majd nyolc évig a felnőttcsapat - tré­nere, az ő irányítása alatt halmozott sikert sikerre az együttes, és jutott fel két évvel ezelőtt a megyei I. osztályba. A szakvezető nem akárhogyan mutatko­zott be Hajóson, csapata őszi bajnok lett.- Sztankov Tibor hajósi klubel­nöknek az ötödik megbeszélés után mondtam igent - kezdte Barákovics István. - Úgy érzem, nem hagytam cserben a dusno­ki csapatot. Több mint egy évti­zed után, a megújulás érdeké­ben, mindenképpen váltania kell egy edzőnek. Sztankovnak voltak céljai: a táblázat máso­dik felében kullogó, önbizalmát vesztett együttesből kellett olyan csapatot faragni, amely megfelel a hajósi szurkolók el­várásainak. Ez kihívást jelentett számomra.- Az utolsó pillanatokban vettem át a csapatot, így a nyári felkészülés rövidre sikeredett. Leigazoltuk Káli Lajost Bácsal­másról, valamint Pencz Lászlót, Tamási Lászlót, Nagy Albertet, Pintér Zoltánt és Szegfű Zoltánt Dusnokról. A vezetőség elvárá­sa egy fegyelmezett, közönség­szórakoztató játékot produkáló, jó középcsapat volt, amelyben fiatal hajósi labdarúgók is he­lyet kapnak. Az alapozás sike­rült, hamar összeszokott a csa­pat, és ennek örülök.- A kellemes kezdés ellenére- győzelem Lakiteleken - még hosszú ideig látszott a játékoso­kon, hogy van bennük félsz, at­tól tartottak, csak a véletlennek köszönhetően nyertünk. Jó né­hány győzelem után döbbentek rá, hogy ez bizoijy a tudatos fel­készülés eredménye. Egy szó mint száz: a csapat felülmúlta legmerészebb elvárásainkat, mindenkit meglepett. A bajnok­ság elején még csak nem is ál­modtunk arról, hogy őszi baj­nokok leszünk, dobogós helye­zésben reménykedtem. így utó­lag mégis nyugodtan mondha­tom, hogy megérdemeltük az első helyet. A kiegyensúlyozott teljesítménnyel rászolgáltunk a sikerre. Nagyobb kisiklásunk az utolsó forduló utánra halasztott mérkőzésen, a Solt ellen volt.- Hazai pályán veretlenek va­gyunk, egy gólt kaptunk. Első­sorban a csapategységet szeret­ném kiemelni, ezek az emberek megtanultak egymásért küzde­ni. Tamási László irányító kö­zéppályásként a Hajós vezér- egyénisége volt, Sztankov Ákos felépülésével pedig lendülete­sebb lett a csapat. Gombkötő Gábor régebben hátvéd, kiegé­szítő ember volt. A 20 éves, ke­mény, erőszakos labdarúgót előre küldtem csatárnak, ősz­szel tíz gólt rúgott. Tehetséges játékos, még sokat fejlődhet. Egyébként Hepp Jánossal holt­versenyben házi gólkirály. A ve­zetők nagyon sokat segítettek, mindenki végezte a feladatát. Azért annak is örülök, hogy a Dusnok nagyon jól szerepelt, az ottani 16 év, amit játékosként és edzőként töltöttem el a csa­patnál, nem tűnt el nyomtala­nul. Jó érzés, hogy a Dusnok az egyik fő vetélytársunk. ^ . ion!« Őszi végeredmény Megyei I. osztály 1. Hajós 17 12 1 4 42-15 37 2. Solt 17 11 2 4 53-28 35 3. Dusnok 17 11 2 4 39-22 35 4. Hetényegyháza 17 10 3 4 41-23 33 5. Izsák 17 9 5 3 38-20 31 6. Nemesnádudvar 17 9 2 6 33-25 29 7. Bátya 17 8 2 7 33-25 26 8. Harta 17 8 2 7 40-38 26 9. Kiskunhalas 17 8 1 8 36-30 25 10. Tompa 17 10 3 4 48-28 24 11. Soltvadkert 17 7 4 6 20-19 24 12. Csengőd 17 6 2 9 36-36 20 13. Tiszaalpár 17 5 1 11 25-28 16 14. Lakitelek 17 4 4 9 21-32 16 15. Bácsalmás 17 4 3 10 18-33 15 16. Kunbaja 17 7 4 6 31-37 10 17. Kunszentmiklós 17 3 1 13 16-57 10 18. Gara 17­­17 6-80­Barákovics István Az Izsáktól és a Soltvadkerttől 1-1, a Tom­pától 9, a Kunbajától 15 pont levonva. A szövetség a tompái felnőtt csapattól Enyedi Attila jogosulatlan játéka miatt 9 büntetőpontot levont. Sáfár Csaba jogosulat­lan szereplése miatt 15 büntetőponttal súj­totta a Kunbaját. Miért másban keresik a hibát? Sajnálatunkat kell kifejezni, hogy nem először, és azt hisz- szük, hogy nem is utoljára for­dul elő, hogy egy minden kétsé­get kizáróan jogosulatlanul sze­replő játékos esetében az egye­sület nem önmagát - aki a sza­bályzatok értelmében felelős a játékosainak játékjogosultságá­ért - vagy az őt félrevezető já­tékosát marasztalja el, hanem a szövetséget kívánja lejáratni a sajtóban nem kevés csúsztatás­sal közölt cikkel. Az senkinek sem jut eszébe, hogy a labdarúgó 1260 nappal korábban miért nem kereste meg a szövetséget, hogy uraim, én nem kértem az átigazoláso­mat (és nem leigazolásomat) a Csikériai SE-be, hanem mint aki jól végezte dolgát, tudomá­sul vette azt, majd játszott is az új egyesületében. Ezzel elis­merve az átigazolás jogosságát. Sőt azt is elismerve, hogy előző egyesületében az eredeti tagsá­gi igazolványát nem találták az átigazoláskor. Az FB nem is ál­lapított meg mást, csak ezt a tényt. A Csikéria egyesülete - nem jó, elővesszük az eredeti tagsági igazolványt, és játszunk a régi egyesületünkben - sem­mibe véve azt a szabályt, hogy ha a játékos eredeti igazolása előkerül, azt jelenteni kell. Igaz, ha ez megtörtént volna, abba bevezetésre került volna a csi­kériai átigazolás, ezzel érvény­telenítve a másolati igazol­ványt. Ekkor már nem lehetett volna játszani a Kunbaja egye­sületében. Mivel a labdarúgó játszott, így ezt a tényt kellett vizsgálnia az FB-nek, s ezt meg is tette. Semmi különösebb ne­hézséget nem jelentett bebizo­nyítani a jogosulatlan játék té­nyét, melyre a sárga lapok könyvelése során derült fény. Téves az az informálás is, hogy a labdarúgó 1995 tava­szán elkövetett jogosulatlan já­tékát fedeztük fel. A jelenlegi állapot szerint a labdarúgó a Csikériai SE-ben jogosan szere­pelt. A Kunbajában nem. Ez pe­dig már nem 1260 nap. Az ide vonatkozó szabály úgy rendel­kezik, hogy a szövetség a baj­nokság befejezését követő 8. napig járhat el a jogosulatlan játékot illetően. Ha pedig ezt vesszük figyelembe, akkor semmit sem késtünk. A szabályismeret hiányára utal az is, hogy az egyesület még azt sem tudta, hogy a fel­lebbezést hogy kell benyújtani. Ezzel kizárva magát abból a le­hetőségből, hogy a másodfok, amennyiben talál lehetőséget, enyhítse az elsőfokú döntést, illetve panasszal élhessen a mi felügyeleti szervünknél. Azt pedig, hogy a labdarúgó, aki kijátszva a szabályokat itt- ott játszik, és hogy ez mennyi­re fair play, azt mindenki bírál­ja el önmaga. A szövetség a hatályos sza­bályzatoknak megfelelően járt el. Úgy gondoljuk, hogy talán az egyesületeknek is feladata az, hogy a szabályzatokat be­tartsák, illetve betartassák. A magunk részéről az ügyet le­zártnak tekintjük. Megyei Labdarúgó-szövetség

Next

/
Oldalképek
Tartalom