Petőfi Népe, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-07 / 235. szám

1998. OKTÓBER 7. 11. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A Kecskeméti Repülőkórház 50 éves jubileumáról A Kecskeméti Repülőkórház igazgatósága nevében köszö­­netemet fejezem ki mindazon szervezetek, intézmények, egészségügyi intézetek és ha­tóságok, társaságok, fegyveres testületek vezetőinek, magán­­személyeknek, barátainknak és betegeinknek, akik szemé­lyes jelenlétükkel tisztelték meg rendezvényeinket vagy le­vélben, táviratban fejezték ki jókívánságaikat a repülőkór­ház 50 éves jubileuma alkal­mából. Külön köszönöm a médiák - elsősorban a Petőfi Népe - ki­emelt figyelmét és az évfordu­lóhoz méltó tudósításait, cikk­sorozatait. Az ellátási területünkhöz tartozó, több mint 30 ezer me­gyebeli és kecskeméti polgár révén reméltük, hogy mind a megyei közgyűlés, mint Kecs­kemét Megyei Jogú Város Ön­­kormányzata meghívásunk­nak eleget téve képviselteti magát ünnepségeinken. Saj­nos, ők távolmaradtak. Ennek ellenére köszönjük eddigi tá­mogatásaikat és a jövőben is számítunk segítségükre. Dr. Szabó Gábor orvos ezredes, klinikai igazgató Tiszakécskei séták A kecskeméti nyugdíjas óvó­nők Aranyélet Klubja nem­régiben Tiszakécskére látoga­tott. Tagjaink gyönyörű órákat töltöttek el együtt az egyre szebben fejlődő Tisza-parti vá­rosban. Ismerkedtünk az üdü­lőövezettel, a tetszetős Miskó utcával, a fafaragók táborával, stb. Két, szívünknek kedves dolog gazdagította az emléke­zetes napot számunkra. Ven­déglátóink Bútora Károly nyugdíjas mérnök és felesége, Ildikó csodálatos kedvesség­gel, törődéssel kalauzoltak bennünket és egy lelkes új ta­got „avathattunk” ezen a na­pon, Kemény Gáborné nyugdí­jas vezető óvónő személyé­ben. Emlékezetes marad szá­munkra a kécskei környezet és a kécskei emberek kedvessége, Varga Mihályné klubvezető Ingyen hintázhattunk Búcsú volt Bácsalmáson szep­temberben. Mi, gyermekottho­nos gyerekek is nagyon szeret­tünk volna vásárolni és felülni a hintára. Nagyon jól tudtuk, hogy ez nemigen lehetséges, mert a zsebpénzünk bizony kevéske. Aznap aztán nevelő­ink kíséretével mégis kimen­tünk a búcsúba körülnézni. Ezután jött a meglepetés, mert a hinták tulajdonosai nagyon kedvesek voltak és ellenszol­gáltatás nélkül felülhettünk szinte minden hintára. Na­gyon boldog délután töltöt­tünk el a búcsúban. Ezúton is szeretnénk meg­köszönni minden néninek és bácsinak az önzetlenségüket. Sok gyermeknek szereztek ez­zel örömet. Dinók József, 8. o. tanuló Csak csepp a tengerben Úgy gondolom, hogy vissza­emlékezéssel kell feltárni az igazságot! Mert vannak pártok, szerve­zetek, akik már nem emlékez­nek vissza az elmúlt négy év nyugdíjemelésére. Hiszen az négy éven keresztül sohasem fedezte az évi infláció mérté­két, és az azt követő áremelke­déseket, amelyek a nyugdí­jastársadalom egyes rétegeire zúdult. Még az az agyondicsért ti­­zenkilenc-húsz százalékos nyugdíjemelés sem, mert az a kisnyugdíjasok számára csak csepp volt a tengerben. De so­rolhatnám tovább azzal a szé­gyenletes félszázalékos nyug­díjemeléssel is, amelyeknek a postázása sok esetben több ke­rült, mint sokunknál a nyug­díjemelés. Ezért a kisnyugdíjasok ne­vében is kérdezem, hogy hol voltak akkor mindazok, akik most jótevőink akarnak lenni? Mert amikor tehették volna, akkor nem tettek semmit. Balogh Gergely, Tiszakécske CIKKÜNK NYOMÁN Mennyiből tud egy család megélni Magyarországon? A Petőfi Népe 1998. szeptem­ber 29-ei számában, a 11. ol­dalon megjelent „Alkalma­zotti keresetek BáCs-Kiskun megyében” című cikkre sze­retnék reagálni. Azt olvasom: „Az alkalma­zásban állók havi bruttó átlag­­keresete az év első felében 51 260 Ft volt...” Ezen elgondol­kodva jutott eszembe: ez így számszakilag és átlagban szá­mítva biztosan nagyon szép, hát még leírva! De mivel saj­nos én csak magamból indul­hatok ki - bár tolmácsolhat­nám sok hozzám hasonló és cipőben járó, közalkalmazott­nak számító és 20-30 éve a köz szolgálatában munkálko­dó kollégám és embertársam véleményét is - elmondha­tom, hogy nekünk nem ada­tott meg az a fellegekbe röpítő öröm, hogy a hó végén nettó­ban 30 000-et vigyünk haza, nemhogy 51 260 forint jelen­jen meg a bérszalagunkon. Most biztosan nevetségesen hangzik, hogy 30 000 Ft felle­gekbe röpítő örömnek számít, de nekünk tisztán már ez is azt jelentené. Ezért tartom kissé cinikus­nak azt a megállapítást, me­lyet a KSH mutatott ki, hiszen egyénre kivetítve ez már meg­tévesztő lenne. Biztosan van­nak olyanok, akik megütik a fent említett mércét, de úgy érzem, a többség nem dicse­kedhet ezzel, nem mintha ez a bruttó összeg is egy hatal­mas kereset lenne. Minden­esetre a mi bruttó keresetünk­höz képest az. Nem panaszként mondom, de kibukik az emberből, ami évek óta már meghallgatásra sem talál, hogy nehezen lehet megélni ennyi fizetésből, hogy nekünk is minden any­­nyiba kerül a boltban, az isko- : Iában, a gyermeknevelésben, s minden egyéb kiadásnál, mint azoknak, akik 100 000 Ft-ot is megkeresnek egy hó­napban. Sokunkat csak a hi- 1 vatástudata és a „más lehető­ség nincs” tartja meg a pá­lyán, nem a fizetése. Hiszen a lehetőség is a pénzen múlik. Úgy érzem, ha az alulfize­tett alkalmazotti rétegben min­denki elmondhatja, hogy meg tudok élni a családommal a fi­zetésemből, akkor nem fog ci­nikusnak tűnni a statisztiká­ban átlagként számolt 51 260 Ft-os átlagkereset. Nagy Imréné, Kiskunmajsa Gondoljanak a gyerekekre a megválasztandó városatyák! Olvastam a Petőfi Népe októ­ber 1-jei számában, hogy több ezer szál parlagfüvet húztak ki a földből a kisgyere­kek tanáraikkal. Nálunk Baján, a Vöröske­reszt téren is megteszik ugyanezt rendszeresen öre­gek és fiatalok. Közterületen évente csak egyszer kaszál­nak, amikor már jobbára virágzik a parlagfű. Más: autók a téren parkol­nak, ha iskolában, óvodában összejövetel van, vagy reggel hordják a gyerekeket. Jó len­ne, ha egy Behajtani tilos! tábla védené meg a játszó, szaladó, levegőző gyerekeket! Vigyázzunk csemetéinkre! Jó lenne ott pihenőpark, hinták, mint régen. Nem kérünk kesztyűt, pénzt, jutalmat, csak intézkedést a jövő ön­­kormányzatától. Név és cím a szerkesztőségben Olvasóink mondják, írják a megújult Petőfi Népéről Ezen a héten is is számos ol­vasói észrevételt kaptunk megújult lapunkról. A vélemények között megint csak van elmarasztaló is, meg dicsérő is. Például Várkonyi Vilmos, kecskeméti olvasónk levelében azt írja, hogy „el­orozták lapunkat”. Ezt azzal magyarázza, hogy megválto­zott az újság címbetűje, amit - szavai szerint - „Zempléntől a Balaton-partig kivették a kezé­ből, belenézni. Mármint a lap­fej miatt, mert az olyan külön­leges volt” - írja. Többen mondják azt, hogy azért hiány­zik a régi, mert megszokták. Természetesen a megszokás nagy úr. Ugyanakkor egy fel­mérésünk, és számos telefon is arról szólt, hogy olvasóink ész­revették azt, mennyivel több helyi hírt információt, tudó­sítást adunk újabban nap mint nap, a Bácskától Nagykőrösig. Számszerűleg sokkal, tartal­mában pedig jóval többet. Ez is az átalakulás észlelhető és jótékony velejárója. Külön hadd hívjuk fel a fi­gyelmüket az újság színezésé­re. Minden oldalt még nem tu­dunk színes képekkel dúsítani, hiszen ez elsősorban anyagi kérdés - és lapunk ára nem emelkedett -, de ha csak az el­múlt heti Petőfi Népe-lapszá­­mokat megnézik, látható: azon vagyunk, hogy ezzel is szebb legyen az újság. A színes nyomtatás és a lap küllemének átalakítása ter­mészetesen szorosan össze­függ. És nem rosszabb, csak jobb lesz a jövőben ez a „látvá­nyos” kapcsolat. A régi Petőfi Népe-lapfejet pedig nem felejtettük el. A kö­zeljövőben különböző rovatcí­mekben, mellékletekben visz­­szahozzuk és látható lesz. (A szerk.) Az idősek világnapján Garán az Idősek Klubjában mindig zajlik az élet. A minap házi ünnepségen emlékeztek meg az idősek világnapjáról.Ebből az alkalomból apró ajándékokkal kedveskedett az önkormányzat, majd krémes került a tányérokra, és jófajta vörösbor a poharakba. FOTÓ: LŐRINCZ Lehetne kicsit Ezzel a levéllel szeretnénk fel­hívni az illetékesek figyelmét arra, hogy kérésünket meg­hallgassák, s ha lehetséges, ta­láljanak rá megoldást. Szeretnénk, ha a homok­dombi szakközépiskolához közelebb lennének a busz­megállók,’ mert kilométereket kell gyalogolni a diákoknak. Áznak-fáznak A kecskeméti új köztemetőben nagyon szép, korszerű ravata­lozóhelyiségeket alakítottak ki az elmúlt évtizedekben. Csak az a baj, hogy népesebb gyá­szoló tömeg esetében kicsinek bizonyul a ravatalozó. Az is igaz, hogy csak a közvetlen hozzátartozók szoktak a szer­tartás előtt és alatt a ravatalo­zóba bemenni. A többi gyászo­ló a ravatalozóhelyiség előtt várakozik, illetve gyászolja az elhunytat. Télen, a nagy hidegben, esős időben a csapadék, szik­közelebb? Helyi megálló az van, de távol­sági csak sokkal messzebb. Nyáron még csak jó, de té­len, a hóban, hidegben nem igazán. A buszosok nem áll­nak meg az iskola előtt, pedig nagyon sok diák jár oda. Előre is köszönjük. Egy szülő Szabadszállásról a gyászolók rázó nyári napsütésben pedig a kánikula ellen semmi sem védi a gyászoló közönséget. A koszorúk, az élő virágok a nyári melegben elhervadnak a forró betonfelületen. Nemcsak kifogásaim, de ja­vaslatom is van: az önkor­mányzat vizsgálja meg ezt az áldatlan állapotot a kecskeméti köztemetőben, s a ravatalozó előtti téren alakítson ki nyitott, de fedett, várakozásra alkal­mas helyeket (helyiséget). Kenyeres Dénes, Kecskemét Akihez naponta járunk Matkovits Béla tíz éve foglal­kozik hírlapárusítással, a ba­jai kórház előtti újságos­pavilont másfél éve irányítja. A Napi Hír Bt. vezetőjét első­sorban a Petőfi Népe sportro­vata érdekli, amikor viszont bajai mutáció jelenik meg a lapban, a helyi híreket is elol­vassa. OLVASÓSZOLGÁLAT Ajándék ajánlóknak Olvasóink szép számban javasolták új előfizetőnek ismerőseiket, szomszédai­kat az újságból kivágott szelvényen, levélben vagy telefonon. Ma délután a si­keres ajánlók között sor­solunk ki egy tízezer fo­rintos ajándékcsomagot. Ajánlataikat pedig tovább­ra is várjuk. Kérjük, hasz­nálják ingyen hívható zöldszámunkat - ,06/80/480-756 - is, amely hétfőtől péntekig 8-11-ig hívható. Az így bediktált adatokkal ugyanúgy szere­pelnek a következő - no- - vember eleji - sorsoláson, mint a levélben beküldött : ajánlatokkal. Egymilliós Szerencsekártya Lapunk régi és új előfize­tőinek szóló, őszi Szeren­­csekártya-játékunkba bár­mikor bekapcsolódhatnak! akik szeretnék megnyerni az értékes ajándékok egyi­két. A fődíjas szelvény be­küldője százezer forint ér-j tékű ajándékcsomagot kap. A második cédula egy music centert, a har­madik pedig egy takarító­gépet „hoz”. A további nyeremények is örömet okoznak majd a szeren­csés előfizetőknek. Nagykőrösön is előfizethető A Petőfi Népe Nagykőrös és környéke kiadásának S megjelenése óta több olvar sónk érdeklődött: hogyan lehet előfizetni? A régió | terjesztési ügynökségveze­tője, Cseh István a követ­kező telefonszámokon | 1: várja a hívásokat: 76/448- j 907, vagy 20/92-61-207. Olvasószolgálatunk ingye­­- nes zöldszámán is beje­lenthetik előfizetési szán- II dékukat. i Asztalilámpa a nyeremény Hétvégi játékunk résztve­vői ezúttal egy asztalilám-i pa megnyerésére pályáz­hattak. Ma délután 4 óráig , várjuk a pénteki lapszám-1 : ból kivágott részvételi szelvényt, melyre kérjük, ne felejtsék el felragaszta­ni a PN Vasárnap Reggel­ben talált, a nyereményt I ü ábrázoló képet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom