Petőfi Népe, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-02 / 205. szám

1998. szeptember 2., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Még egyszer a parlagfűről Lapjuk 1998. augusztus 5-ai számában az olvasói rovatban „Háromholdas parlagfűkért” címmel olvasói levél jelent meg. Szerkesztőségüktől ka­pott közelebbi információk alapján 1998. augusztus 10-én helyszíni szemlét tartottunk. A szemle során megállapítot­tuk, hogy az ingatlan tulajdo­nosa termőföld-hasznosítási kötelezettségének nem tett eleget. így a cikkben közöltek a valóságnak megfelelőek voltak. Az ingatlan tulajdonosát a termőföldről szóló törvény alapján hatóságilag felszólí­tottuk a termőföld hasznosítá­sának kötelezettségére. E kö­telezettségének teljesítését a későbbiek folyamán ismétel­ten ellenőrizzük. Megjegyezni szeretném, hogy a földhivatal feladatkö­rébe elsősorban a termőföld hasznosítási kötelezettségé­nek ellenőrzése tartozik, míg a növény-egészségügyi szempontok érvényre jutta­tása, a gyomfertőzés elleni fellépés a Növényvédelmi és Agrokémiai Állomások fel­adata. Varsányi Tamás hivatalvezető, Körzeti Földhivatal, Kecskemét A rendőr magyarázkodjon, hogy miért csúszik a fii? Figyelmeztető lövések vetettek véget a közelmúltban egy ámokfutó autós száguldásának Solt és Dunavecse között. Rö­viddel az eset után a tévében az intézkedő rendőr megpróbálta megmagyarázni és illusztrálni, hogyan történt a fegyverhasz­nálat. Ebből kiderült, hogy nem is akart célzott lövést leadni, csak megcsúszott a lejtős terep száraz füvén és véletlenül sült el a pisztolya. Bármennyire is ellenszenvesen hangzik, sok embernek mégis az a vélemé­nye, hogy itt kezdődnek a prob­lémák. Á rendőrnek kell meg­magyarázni, hogy miért hasz­nálta a fegyverét egy jogosnak vélt önvédelmi helyzetben. Is­mereteim szerint az autós nagy sebességgel közeledett felé és nem is volt várható, hogy csök­kent a sebességen. Az pedig már a véletlenen múlik, hogy urá tud-e maradni a kocsijának vagy balesetet okoz. Az is el­gondolkodtat, hogy miért csak szabálysértés indítható ellene a gyorshajtás miatt. Miért nem közlekedésbiztonsági szabá­lyok elleni vétség vagy bűntett, esetleg hivatalos személy elleni erőszak bűntettének kísérlete? Solt és Dunavecse között kb. 15 km a távolság. Ilyen távolságon sok terhelő tárgy kikerülhet az autóból, ami nem oda való, vagy az igazoltatásnál szemet szúrhat az intézkedő rendőrnek. Nem vagyok rendőr és nem va­gyok rendőrpárti. Egyszerű polgár vagyok, akinek az a vé­leménye, hogy ha ismét elkez­dődik az a támadás a rendőrök ellen, ami a rendszerváltás ide­jén volt, akkor az csak a bűnö­zőknek használ. A rendőr pedig csak magyarázkodhat, hogy miért csúszik a fű és miért csú­szik a cipője. Andol András Ki lehet a falu bikája? A Petőfi Népe 1998. augusztus 19-ei számában jelent meg egy cikk a következő címmel: „lü lesz az idén a falu bikája?” Azt sokan tudják, hogy kit neveznek a falu bikájának: azt a férfit, akinek sok a szeretője. Nem tudom, utólag hogyan zajlott le ez a versenyszám, bevallás alapján (a férfiak ré­széről) vagy titkos szavazat alapján (a nők részéről). Javaslom a falunap rendező­inek, hogy ezt a vetélkedőt még az év végén is rendezzék meg, mert előfordulhat, hogy aki most feljutott a dobogó felső fokára, bizony azt még év végén könnyen legyőzhetik. Mivel ez a verseny 1998 évre vonatkozik, mert még csak nyolc hónap telt el és még hátra van négy. Azt hiszem, a rendezők és én sem a leírt vetélkedőre gon­doltak. Kissé félreérthető a cikk címe, lehetett volna in­kább a következő: Ki lesz az idén Városföld legerősebb em­bere? A verseny győztesének továbbra is sok sikert kívánok a bikasághoz, ameddig bírja erővel. Sz. J., Izsák Álljon a nyilvánosság elé, aki ilyen munkaszerződést köt! Olvastam az újságban egy hírt: Princz Gábor 436 millió Ft vég- kielégítésre tart igényt, mert havi fizetése a Postabanknál 8,8 millió Ft volt. Átfutottam a cik­ket, azután újra végigolvastam, mert bár edzett újságolvasó va­gyok, azt hittem tévedés. Nem az, a magyarországi mi­nimálbérnek csak 440-szeresét kapta havonta. Nem, talán téve­dés! Tízszeresét, százszorosát? Nem, kereken négyszáznegy­venszeresét! Biztosan megér­demelte, mert nagy a felelős­sége, ha veszteséges a bank, nem kap fizetést, végkielégítés nél­kül elbocsátják, meg kell téríte­nie a veszteséget úgy, ahogy a sok kisvállalkozónál és munka- vállalónál van. Hiszen nálunk nincs diszkrimináció, egyenlőek az esélyeink. 8,8 millió! Ez kb. 40 000 dollár, ez már igazán eu­rópai. Ő már ott van! Es mi? De maradjunk a magyar reali­tásoknál: egy mérnök, egy egye­temi oktató, egy orvos fizetésé­nek közel százszorosa. Persze, korábban már a médiában kiok­tattak, hogy nagy a felelősségük. Akkor miért nekünk, állampol­gároknak kell a bankok veszte­ségeit megfizetni? Ez a mi fize­tésünkben nincs benne, sőt a megélhetésünk sem. Ha egy kis­vállalkozónak nincs jövedelme és „mégis él”, az APEH vizsgá­latot indít és az előírt jövedelem­szintig adót vet ki. A Postabank­nál és a milliárdoknál hogy van ez, csak az én pár forintom a fon­tos? Az én veszteségemet, és so­kunkét, mely csak havi pár tíz­ezer forint, miért nem pótolják? Mi ez? Diszkrimináció? Hol az ombudsman? A média? Ki kö­tött ilyen munkaszerződést Princz Gáborral ? Én nagyon sze­retném tudni. Hogy mi közöm hozzá? Ugyanaz, mint amikor nekem is fizetnem kell a milliár­dos veszteségeket. Mert ha nincs közöm hozzá, tisztelettel elnézést kérek, és fordítsák az egészségügyre, az oktatásra vagy - ha jobb helye nincs - osszák szét az adófizetők között a bankoknak fizetett mil- liárdokat. Tehát kérem, álljon a nyilvánosság elé, aki ma ilyen munkaszerződést köt és elfogad, és magyarázza meg a pár tízezer forint miatt kiköltöztetett embe­reknek, a munkanélkülieknek és a 20 ezer forintból élő tömegek­nek, hogy mire gondolt, itt, ma, Magyarországon ? Azt hiszem, már elegünk volt, hogy mindent „mi” fize­tünk. Bár már annyira elfásítot- tak bennünket azzal, hogy ami­kor adni kell az elherdált, fele­lőtlen akciók során elveszett milliárdokról, százmilliárdok- ról van szó, és amikor mi ka­punk, ezek töredékéért is hálás­nak kell lennünk. Persze „ko- vácsjánost” keményen megbün­tetik, mert nem adott 200 Ft-ról nyugtát, és „szabógézát” is, mert nem vett buszjegyet. Tud­ják, milyen bűnt követett el? Hatalmasat, és ennek megfelelő a büntetésük is. Az elbliccelt buszjegy 60 Ft, a büntetés 5000 Ft. Jól számolták, az okozott kár nyolcvanszorosa. Kérdem én, Princz Gábor mennyit fizet? Mindjárt kiszámolom. Eddig 12 milliárdot kellett a Postabank­nak fizetnünk, tehát 12 milli- árdx80, azaz 1043 milliárd a tar­tozása. Na és! _ Tóth Lajos, Kecskemét Autisták a belvárosban? „A gyermekvédelmi és az esélyegyenlőségről szóló tör­vénynek köszönhetően jelen­tősen javultak a fogyatékos gyermekek társadalmi beil­leszkedésének lehetőségei” - írta lapjuk augusztus 26-i száma, a II. nemzetközi csa­ládkonferencián elhangzotta­kat idézve. Majd így folytató­dik a tudósítást: Óriási jelen­tősége van annak, hogy az új gyermekvédelmi törvény ki­mondja: a fogyatékos vagy tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlődését és szemé­lyisége kibontakozását segítő különleges ellátáshoz.” Anél­kül, hogy mindezt vitatnánk - mármint, hogy a jogok dekla­rálása önmagában is nagy lé­pés a lehetőségek megterem­téséhez -, nekünk, a kecske­méti autista gyerekek szülei­nek, az a tapasztalatunk: né­hány segítőkész ember kitartó erőfeszítése, áldozatos mun­kája nélkül írott malaszt ma- rad(hat)na e törvény. Közülük is az első helyen illeti köszö­net az autisták oktatását váro­sunkban felvállaló - e speciá­lis gyógypedagógiai szakellá­tást az évtized elején gyakorla­tilag a semmiből megteremtő - Nyíri úti általános iskola igazgatóját és lelkiismeretes pedagógusait. Azzal már kevésbé büsz­kélkedhetünk, hogy városunk közgyűlése az utolsó pillanat­ban - a tanévkezdés előtt hat nappal - hozott végre döntést arról, hol folytatódjék, illetve kezdődhessék meg tízegyné­hány helybéli autista kisgye­rek oktatása. Ám hogy egyál­talán megkezdődhet, abban nagyobb szerepe volt olya­noknak, akik „csupán” civil­ként érezték át ennek jelentő­ségét, mint azoknak, akiknek hivatali kötelessége lett volna a törvényben előírt oktatási feltételek időben történő meg­teremtése. A városháza mö­gött, a volt Konzumbank épü­letében kaptak ideiglenesen helyet gyermekeink (a három autista csoportból kettő), ami ellen azonban a környéken la­kók, úgy hallottuk, már a dön­tés előtt tiltakoztak, őszintén reméljük, hogy az autisták másságától látatlanban eny- nyire idegenkedőket mihama­rabb meggyőzik a hétközna­pok:' a fogyatékosságukból adódóan mélyen magukba zárkózott „esőemberkék” nem veszélyeztetik a belváros nyu­galmát. Mi szeretnénk a leg­jobban, hogy gyermekeink a természethez közelibb, barát­ságosabb környezetben töltsék mindennapjaikat, és sajátítsák el mindazokat az ismereteket, életvezetési fogásokat, ame­lyek mentőövként szolgálhat­nak számukra, ha már nélkü­lünk kell boldogulniuk. Bí­zunk benne, hogy városunk el­jövendő vezetői jövőbelátób- ban sáfárkodnak majd a rájuk bízott javakkal, s - akár több lépcsőben megvalósítandó be­ruházásként - létrehozzák a szülők és szakemberek által mintegy évtizede szorgalma­zott, minden igényt egyszer s mindenkorra kielégítő Daróczi közi autistaházat. A kiviteli tervek - több változatban is - évek óta készen állnak. Autista Gyermekekért Egyesület Barangolás a Kárpát-medencében Hagyománnyá vált a bajai Központi Általános Iskolában , hogy a diákok nevelőik és szü­leik társaságában évről évre felkeresik a határon túli kulturális emlékhelyeket. A júliusban szervezett tanulmányi kirándulás ezúttal Székelyföldre vezetett, emlékezve a 170 évvel ez­előtti dicső történelmi eseményekre. A fotós beszámolót Slezák Károlyné küldte. Ha ezt Petőfi megérte volna! „Szegény Tisza. Miért is bánt­játok?” így kiáltott fel Petőfi százötven évvel ezelőtt, és így bosszankodtak néhány évvel ezelőtt az alpári, lakiteleki la­kosok, amikor is valami „cso­dálatos” törvényesség alapján eladták, „privatizálták” a Holt- Tisza-ágat. Hogy kiknek? Az utca embere szerint zöldbárók­nak, kupeceknek. Azt a Holt-Tisza-ágat adták el, amely évszázadok óta köztu­lajdon volt (állami vagy köz-' ség), és mint ilyen, nagyon sok szegény embernek adott kenye­ret, vagy legalábbis erősen be­segített abba. Téli napokon a környékbeli szegény emberek lementek a Tisza-partra, vágtak „egy hát” fűzvesszőt, a véko­nyából kosarat fontak, a vasta­gával fűtöttek. Meg fűtöttek az­zal a csátéval, csuhával is, amit ősszel levágtak, megszárítottak. És fürödtek is a Tiszában „be­lépődíj” nélkül. Végül, de nem utolsósorban horgásztak, ha­lásztak. Hogy legálisan-e vagy nem, azt nem tudom, csak azt tudom, hogy így jutott húsféle vasárnap az asztalukra, és így tudtak „garashoz” jutni az arra rászorulók. A mostani „vevők” ősei is! Na, ma már csátét-csuhét nem vágnak fűtésre hál’isten- nek, de horgászni, halászni ma is szeretnének, s nem éppen maszek díjtétel alapján. És fü­rödni is, szabadstrandokon, akiknek nem jut a Balatonra. Apropó, Balaton! Ilyen tör­vényességi alapon azt is lehe­tett volna privatizálni! Most már csak az új vidékfejlesztési miniszterünkben bízhatnánk, hogy „elévülés ide, elévülés oda” belenéz talán ebbe a kár­tyakeverésbe. Mert hiszen ko­rábban sokszor kijelentette, hogy hatalomra jutása esetén visszaköveteli a köztulajdonba a törvénytelenül vagy potom pénzért megszerzett vagyono­kat. Almási Sándor, Kecskemét A levélírónk által megfogalma­zott gondokkal foglalkozott la­punk, s hamarosan ismét visz- szatérünk rá-a szerk. Akihez naponta járunk Petróczky Ferenc a tu­lajdonosa Jánoshalma leg­népszerűbb élelmiszerüz­letének. A vevők hétköz­nap és vasárnap egyaránt hozzájutnak itt - a sok egyéb újság között - a Pe­tőfi Népéhez is. Az üzletet hajnaltól találják nyitva a vásárlók. Olvasószolgálat Új Szerencsekártya­játék indul Lapunk régi előfizetői közül sokan várják már, és új előfize­tőink is hamarosan megismer­hetik a Szerencsekártya-játé- kot. Az őszi fordulóban - csakúgy, mint eddig bármikor - sok előfizetőnkre rámoso­lyoghat a szerencse, értékes nyereményeket sorsolunk ki. Az esély a beküldendő szelvé­nyek számával megsokszoroz­ható, és már nem kell sokat várni a nagy, őszi nyeremény- játékra. Ma gofrisütőt sorsolunk Lapunk múlt pénteki számából és a Vasárnapi Petőfi Népéből vághatták ki olvasóink azt a két képrészletet, melyekkel ma va­laki megnyeri a fotón látható gofrisütőt. Az összeillesztett, levelezőlapra felragasztott ké­pet 16 óráig, a sorsolásig vár­juk. Ajánlatok folyamatosan Naponta több előfizetőnk ér­deklődik a jól ismert zöldszá­mon: meddig lehet beküldeni az új előfizetőnek ajánlott szomszédok, ismerősök nevét? Az „Ajánljuk magunkat - ajánl­jon ön is” akciónk folyamatos, bármikor be lehet kapcsolódni. A sikeres ajánlók között ha­vonta sorsolunk, az addig beér­kező szelvények, valamint a te­lefonon ajánlók közül. A nyer­tes 10 ezer forint értékű aján­dékcsomagot kap. Aki több ajánlatot küld be, természete­sen az esélyeit is megnöveli. Nagykőrösiek is előfizethetnek Egy nagykőrösi telefonáló, aki mind gyakrabban vásárolja meg a Petőfi Népét, úgy dön­tött: előfizet. Mivel olvasószol­gálatunkat hívta, máris előfize­tőink között üdvözölhetjük. Ugyanezt a módszert ajánljuk mindenkinek: ingyen hívható zöldszámunkon bejelenthetik előfizetési szándékukat (06- 80/480-756). A többi a mi dol­gunk. Az ingyenes szám hétfő­től péntekig, délelőtt 8 és 11 óra között áll rendelkezésükre, más időszakokban a 76/518- 270-es számon érhető el mun­katársunk. Címünk változatlan: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Az oldalt szerkeszti: Sz. Miklós Magda

Next

/
Oldalképek
Tartalom