Petőfi Népe, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-10 / 134. szám

\ 1998. június 10., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Igazi pedagógusünnep A mi kis közösségünk kezdet­től fogva családi jellegű, ba­ráti és szakmai egyben. A kecskeméti nyugdíjas óvónők Aranyélet Klubja immár har­madik éve működik és a sike­reinkre jogosan büszkék lehe­tünk. Néhány sorban ezúttal szeretnék beszámolni a leg­utóbbi emlékezetes progra­munkról. Az éves tervünk alapján Kiskunhalason jártunk, ahol a világhírű Csipkeházat és a Thorma János Múzeumot te­kintettük meg. Nagy élmény volt. Ám még nagyobb az, hogy két, ott élő nyugdíjas óvónő (Ábel Lajosné és Judák Imréné) vendégszeretetét is élvezhettük, felelevenítve az egykori közös élményeket. Úgy érezzük, hogy a mai zak­latott, rohanó életünkben az ilyen esemény igazán figyel­met érdemel. Ez volt a mi igazi pedagó­gusnapi ünnepségünk. Varga Mihályné klubvezető Vigyázzunk a gyerekekre! A levelemmel szeretném fi­gyelmeztetni a szabadszállási szülőket, hogy védjék, óvják gyermekeiket, ugyanis állandó életveszélyben vannak a játszó­téren. A hinták és a homokozó közé egy futballkapu van felál­lítva háló nélkül. Á húszévesek rúgják a labdát a kicsik között, elképzelni is rossz, mi lenne, ha a piciket fejbe rúgnák. A játszó­tér, a futballpálya a gyalogos- és a gépkocsiúttal egyben van, semmi nem védi a gyerekeket és az időseket sem az arra köz­lekedő gépkocsiktól. Most kez­dődik a nyár, meg kellene előzni a bajt. Egy aggódó szabadszállási anyuka Nem kellett a boríték Harminchat éves rokkant- nyugdíjas nő vagyok. Glau­comas mindkét szemem, sok más baj mellett, de ez a leg­nagyobb bajom. 28 éves vol­tam, mikor kiderült, hogy ez a szembetegségem. A kezelő­orvosom ajánlatára elmentem a Szegedi Szemészeti Klini­kára. 1992-ben megműtötték a bal szemem, mert a szem­nyomásom nem stabilizáló­dott. A műtétet dr. H. H. prof. asszony végezte. Rendszere­sen jártam kontrollvizsgála- tokra Szegedre. Az idén sok gond volt a szemeimmel, így az itthoni kezelőorvosom azt tanácsolta, menjek vissza a klinikára, mert ott a műszere­zettség adottabb, mint itt ná­lunk. Szót fogadtam. Elmen­tem. A prof. asszony azon a napon műtéten volt, utána pe­dig orvostanhallgatókat vizs­gáztatott. Üzent, hogy meg fognak vizsgálni az ambulan­cián, és ha gond van, azonnal felvesz az osztályra. Bekerül­tem a vizsgálóba, délelőtt fél 11-kor leolvastatták velem a táblát, persze, amennyit lát­tam. Elvégezték a szemvizs­gálatot és ennyi. A vizsgáló­ban kb. hat orvos tartózko­dott. A kartonomat és a papír­jaimat mindenki a kezébe fogta és le is tette. Az asszisz­tensnő mindent megtett, hogy valaki megnézzen, de hiába. Délután 12.30-kor meguntam a várakozást és otthagytam a rendelést. Biztosan én voltam a hibás, mert a kis borítékot nem tettem senkinek sem a zsebébe. Sajnálom, a nyugdí­jamból nem megy a dolog. Hazafelé telefonáltam a kiskunhalasi kórház szemé­szeti osztályára, dr. Makay Zsófiával beszéltem, azonnal fogadott. Megvizsgált és a kis borítékot sem fogadta el. Na­gyon hálás vagyok neki és ezúton szeretném megkö­szönni az emberségét. Név és cím a szerkesztőségben Fedél nélkül maradnak Családommal önhibánkon kí­vül jutottunk nehéz helyzetbe. Szinte napokon belül el kell hagynunk a szolgálati lakásun­kat, ahol eddig laktunk. Mivel nehéz körülmények között élünk, csak nemrégiben tudtunk önálló telket vásárolni, és épí­tésbe fogni. Éppen ezért egy ideig még nem tudunk saját tető alá köl­tözni. Nemsokára fedél nélkül maradunk, ezért kérem azokat, akik bármiféle késztetést érez­nek, hogy egy nehéz helyzetbe került családon segítsenek, akár méltányos albérlettel, akár ki­adó kecskeméti vagy város környéki hétvégi házzal, azok, kérem, segítsenek. Név és cím a szerkesztőségben Csatlakozzanak az idősek Több minisztérium, országos szervezet, egyesület közös fel­hívásban hirdette meg a Virá­gos Magyarországért elneve­zésű virágosítási, parkosítási, kömyezetszépítési versenyt. Ez volt az egyik központi téma a mezőgazdasági nyugdí­jasok klubja megyei szerveze­tének legutóbbi ügyvezetői el­nökségi ülésén is. Dr. Kői Béla elnök tájékoztatta az ülésen részt vevőket az utóbbi időben végzett tevékenységről, az ala­csony nyugdíjak kivételes eljá­rás során lehetséges kiegészíté­sének módjáról stb. Szólt az Idősügyi politika címmel ké­szült tanulmányról, ami lénye­gében a törvény előkészítésé­nek tekinthető. Sajnálatát fe­jezte ki, hogy az elküldött pá­lyázatokra sehonnan nem érke­zett válasz, a szövetség csak a tagdíjakból, és néhány segítő támogatásából gazdálkodik. Pedig ha sikerülne támogatást szerezni, dr. Gubacsi László főorvos és dr. Harsányi Ernő tovább folytathatná az eddigi előadás-sorozatukat a nyugdí­jasokat érintő kérdésekről. Az elhangzott témák közül a Virá­gos Magyarországért mozga­lommal kapcsolatos felvetések domináltak. A pályázati felhí­vást a résztvevők megkapták. Az ügy rendkívül fontos az egész ország szempontjából (falusi turizmus, rend, tisztaság, virágos falvak, városok stb.), ezért helyes, ha a nyugdíj as-tár- sadalom odaáll az önkormány­zat mellé, mert ez a szerv vehet részt - csatlakozhat a mozga­lomhoz. Antalfy István, Kecskemét Alkotótábor vagy szórakozóhely? Hat lakiteleki polgár levélben fordult a lakiteleki polgármes­terhez vizsgálatot kérve egy ügyben. Levelüket a szerkesz­tőségnek is megküldték, ebből idézünk most: Mi, a Gerle és a Nyíl utcában lakó lakiteleki lakosok, vala­mint üdülőtulajdonosok a kö­vetkezők ügyében kérjük vizs­gálatát és közbelépését: a va­lamikor árpádszállási iskolát felújítása után, tudomásunk szerint, 50 évi tartós bérletbe kapta a Budapesti Közgazda­ságtudományi Egyetem, mely­nek Rajk László Szakkollégi­uma az említett helyszínen ún. „alkotótábort” nyitott. Szomorú tapasztalatunk, hogy az elmúlt évek alatt az „alkotóház” inkább működött alkalmi diszkóként, semmint „alkotóházként”. Szervezett turnusban érkeznek hétvégére - évszaktól függetlenül - bulizós csoportok, akik az „alkotóház­ban” felállított, diszkózásra is elegendő erővel bíró, nagy tel­jesítményű hififelszereléssel rendeznek reggelig tartó zenés esteket. Ezen alkalmakkor a környék lakói a hangerő miatt reggelig nem tudnak aludni, ál­talános a trágár duhajkodás, a részeg kiabálás, a kukaboriga- tás, petárdadobálás. Említett események miatt a környék la­kói többször is tettek már rend­őrségi bejelentést, sőt nem egy alkalommal a szomszéd háza­kat kis híján felgyújtó rakétázás miatt is, melyek nyomai az „al­kotóházat” övező kertekben fel-, lelhetők voltak, kutyákat vadí­tottak meg. A rendőrségi meg­keresések ellenére a helyzet semmit sem változott. Panaszunkkal megkerestük az egyetem illetékesét is, a KGTE gazdasági igazgatóját, aki mind a telefonos, mind a személyes panaszunkat igen ci­nikusan intézte el: mondván, hogy „ide azért jönnek a fiata­lok, hogy kitombolják magukat és ezt vegyék tudomásul”. Mi­vel lakóépületeinket és nyaraló­inkat szeretnénk továbbra is lakni és használni, nem va­gyunk hajlandók az említett hölgy „tanácsa” szerint eljárni és a továbbiakban nem kívá­nunk a hétvégi duhaj diszkós éjszakákhoz álmatlanul statisz­tálni, mások után a beszennye­zett környezetet tisztítani. A polgármester úrtól határo­zott és hatékony fellépést ké­rünk a célból, hogy ez az álla­pot, melyet évek óta elszen­vedni kényszerülünk, megvál­tozzon. Kérjük, hogy intézked­jék, az alkotóház csak alkotó­házként működhessék, ne disz­kóként. Kérjük továbbá, hogy a lakiteleki önkormányzat által hozott általános csendrendele- tet tartassa be, ha szükséges, a helyi rendőrőrs segítségével. Nevek és címek a szerk.-ben Kijárna nekik a fizetésemelés Katona nem voltam, de hála is­tennek ez idáig kórházban sem nyomtam még az ágyat. A Re­pülőkórházról is csak annyit tudtam, hogy Kecskemét egyik legszebb negyedében található, az Ady E. utcában. Az utóbbi időben viszont mindennapos „vendég” va­gyok ebben az egészségügyi in­tézetben. Látogatóba járok, édesanyám nagyon beteg, s eb­ben a kórházban fekszik. Szó szerint fekszik, szinte moz­dulni sem tud, igen kiszolgálta­tott helyzetben van. 77 éves és sajnos kevés remény van fel­épüléséhez. Ahogy megyek hozzá, kava­rognak bennem különböző ér­zések. Nehéz felfelé jutni, ful­dokolva szinte, de nem a lép­csőzés miatt. Próbálom elte­relni gondolataimat. Közben megszólítanak - igen kellemes hang -, megismerem, ő a főnő­vér az osztályról, s már mondja is édesanyámról az informáci­ókat: jól van, evett, mosolyog stb. és vigasztal, hogy minden rendben lesz. Jólesik, oldódik feszültségem, könnyebben szedem a lépcsőket. Az osztályra érve mosolygós nővérekkel, orvosokkal talál­kozom, szinte mindegyiknek van egy-két szava hozzám: biz­tatnak. Lassan elérek a beteg­ágyhoz, s látom, hogy minden rendben. Egy nővér éppen eteti édesanyámat türelmesen, nagy-nagy szeretettel, néha megsimítja ráncos homlokát, s becézi Marika nénit. Édes­anyám hófehér ágyban, szépen megfésülve, tisztán tartva vi­seli terhét. Megállapítjuk, itt mindenki kedves, odaadó, szeretettel gondoskodó, nagyon meg va­gyunk elégedve. Eszembe jut egy idézet: „Sok van, mi csodá­latos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb...” Igaz, de ezek az emberek, orvosok, nővérek még csodálatosabbak: vállalják a harcot, küzdenek, reményt varázsolnak, hivatá­sukat nagy-nagy szeretettel végzik. Könnyítik a beteg szenvedéseit, de tompítják a hozzátartozók fájdalmát is. Becsukom magam mögött a folyosó ajtaját, s még egyszer visszanézekakiírásra: Idegosz­tály: vezető főorvos: dr. Ma­gyar László. A főorvos úrnak sikerült jól megválogatni mun­katársait. Gratulálok neki, kor­rekt, nagy tudású szakember. Isten áldását kérem minden ott dolgozóra! És ha lehet, egy kis fizetésemelést is mindannyi- uknak. Dugár János, Kecskemét Várjuk leveleiket! Továbbra is várjuk leveleiket a Tisztelt Szerkesztőség! ro­vatba. Elsősorban olyan levele­ket várunk és közlünk, amelyek közérdeklődésre számot tartó problémáról szólnak. Vagy olyan gondról számolnak be, amely sok-sok ember közös gondja. De természetesen vár­juk azokat a leveleket is, ame­lyek egy-egy közösség, kör, vá­rosrész eseményéről számolnak be. Kérjük olvasóinkat, hogy nevüket és címüket tüntessék fel a levélen, mert névtelen le­velet nem közlünk! Az árok magántulajdon? Kecskeméten a napokban a Kinizsi Pál utcán vitt az utam és meglepődve láttam, hogy a 23. számú ház előtt lévő víz­levezető árkot úgy képezte ki a tulajdonos, hogy ha netán esik az eső, vagy télen esik a hó és olvad, képtelen bele­folyni a víz, mivel 30-40 cen­timéterrel megemelte, az árok út felőli szélét pedig kb. 50 cm szélességben, ezzel meg­akadályozta az útról és az út­padkáról a víz befolyását az árokba és onnan pedig a csa­tornába. Az lenne a kérdésem, hogy akkor miért hozta létre az önkormányzat (valamikori tanács) a vízlevezető árkot, ha nem szabad a víznek bele­folyni vagy csak annyinak, ami beleesik, ha esik az eső? Vagy az árok magántulajdon? Egyébként az egész egy „mű­alkotás”, csak a célt nem szolgálja, ami nem kis pénzért készült el. Egy régi előfizetőjük Új vezetőséget választott a múlt héten a Pedagógusok Szakszervezete megyei szövet­sége. A megyei titkár Hartyányi Sándorné (a kép első sorában balról), a kecskeméti titkár Kégel Tamásné (a képen elöl jobbról) lett. Az új vezetőség tagjai: Váradi Lajosné, dr. Farkas Józsefné, Kovács Márta, Gál Gyula, Vízhányóné Eszes Emma, Szabó Erzsébet, Szeri Béla, Terenyi Istvánná és Schoblocher József kongresszusi küldött. fotó: ábrahám ESZTER Akit naponta várunk Asbóth Györgyire Bemutatjuk a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. terjesztési ügynökségeinek vezetőit. Asbóth Györgyné a szabad- szállási ügynökség vezetője, ő és munkatársai azért dol­goznak, hogy Szabadszál­lás, Fülöpszállás, Dunatetét- len, Solt, Dunaegyháza, Apostag, Dunavecse, Szalk- szentmárton, Tass, Kun- szentmiklós, Kunpeszér és Kunadacs polgárai időben megkapják kedvelt lapjukat, a Petőfi Népét. Az ügynökség telefon­száma: 76/353-141. Olvasószolgálat Elmarad az előadás A Zsaru Magazin kiadójától kaptunk tájékoztatást arról, hogy Sas József betegsége mi­att elmaradnak a Zsarukabaré című előadások, így a Baján és a Kecskeméten tervezett műso­rok is. Előfizetőinktől, akik be­lépőjegyet szerettek volna nyerni a fergeteges kabaréra, elnézést kérünk. Ezt a sajnála­tos eseményt előre nem tudhat­tuk. Sas József művész úrnak gyors felépülést kívánunk! A játék folytatódik Nyári Szerencsekártya-játé- kunkat - immár a Zsaru Maga­zin nélkül - folytatjuk, sőt egy hónappal meghosszabbítjuk. Az eddig beérkezett nyere­ményszelvények érvényesek, részt vesznek a sorsoláson, de azoknak az előfizetőknek is biztosítunk nyerési esélyt, akik a műsor belépőjegyére (más programjuk, vagy utazási gon­dok miatt) nem pályáztak. Akik tehát már beküldték a szelvé­nyeiket, most további szelvé­nyekkel növelhetik az esélyü­ket, s akik nem küldték be, még bekapcsolódhatnak a játékba. A fődíjak változatlanok Szerencsekártya-játékunk sor­solásán a legszerencsésebb régi vagy új előfizetőnk 100 ezer fo­rint értékű utazást nyer. A má­sodik díj egy fagyasztószek­rény. Kisorsolunk továbbá 400 db levélszekrényt és 400 pólót. Sok szerencsét! Vasárnapi nyeremény A pénteki lapszám mellett ezen a héten is szüksége lesz a Va­sárnapi Petőfi Népére, aki ját­szani és nyerni szeretne. Ez nem jelenthet gondot, hiszen hetilapunk 144 településen megvásárolható, vagy akár elő is lehet fizetni. Hívja a 06-80/480-756-ot! Terjesztéssel, kézbesítéssel kapcsolatos kérdéseit ezen a számon várjuk. Címünk válto­zatlan: 6000 Kecskemét, Sza­badság tér 1/a. ►

Next

/
Oldalképek
Tartalom